A boldog emberek országa – Finnország


Ha a finnek boldogságának okát kutatjuk, akkor azt alighanem a fejlett jóléti államban és a szolgáltatások magas színvonalában találjuk meg. A magas adókat ugyan a finnek sem kedvelik, de a cserébe kapott szolgáltatásokkal nagyon is elégedettek.

Az ENSZ évente közzétett World Happiness Indexe (a világ boldogsági mutatója) szerint 2021-ben immáron negyedszerre bizonyult Finnország a világ legboldogabb országának. Sokan szeretnének ennek a boldogságnak a nyitjára rájönni. Nyilvánvaló, hogy erre a finneknek elég sok okuk lehet, ezt próbáljuk mi is megfejteni, de ezek közé aligha tartozik a finn adórendszer.

A történelem és a földrajz sem volt túl kegyes északi nyelvrokonainkhoz. Ők maguk is gyakran emlegetik önironikusan, hogy amikor őseinkkel együtt a keleti sztyeppéken vándoroltak és végre egy útjelző táblához értek, akkor azok, akik tudtak olvasni, Magyarország felé vették az irányt, akik meg nem, azok vándoroltak északra.

A finn független állam csak a XX. században jött létre, addig a finnek mindig valamilyen idegen uralom alatt éltek. Előbb a vikingek tartották rettegésben a finn törzseket, majd a XII. századtól ennek örökébe az ország déli részén a svédek léptek és „gyarmatosították” a tengerparti övezetet. A kereszténységet is viszonylag későn vették föl, hivatalosan 1276. évet tekintik a finn kereszténység kezdetének, ekkor alapították a Turku káptalani székesegyházat. A régi, sámánisztikus vallási néphagyományok azonban még sok évszázadon át együtt éltek a kereszténységgel, erről tanúskodik a finn hős eposz, a Kalevala is. A XV. századra a svéd uralom az ország egészére kiterjedt és a XVIII. századig az ország a svéd birodalom része volt. Ekkor azonban egy másik nagyhatalom, a cári Oroszország is szemet vetett a területre, különösen azért, mert az új főváros, Szentpétervár tengeri kijáratának biztosításához szüksége volt rá, ezért az egész évszázad folyamatos háborúzással telt a cári birodalom és a hanyatló svéd hatalom között. Végül 1809-ben a Oroszország elhódította a mai Finnországot riválisától és létrehozta a Finn Nagyhercegséget. Ez a cári birodalom része volt, de szokatlan nagy önállósággal rendelkezett, önálló parlamentje volt és az oroszosítási kísérletek ellenére is biztosította a finnek modern nemzetté válását. Helsinki is 1812-ben lett a nagyhercegség fővárosa, azelőtt a svéd többségű Turku volt a főváros.

Az okos finnek az orosz forradalmak zűrzavarát kihasználva 1917. decemberében kikiáltották a függetlenségüket, amelyeket a kommunista kísérletek ellenére a mai napig meg tudtak őrizni. A Molotov-Ribbentrop paktum a szovjet érdekszférába utalta Finnországot, és a Szovjetunió 1939. végén megtámadta őket, de a finnek hősies védekezéssel az ún. „Téli hadjáratban” megállították a szovjet csapatok előrenyomulását és megakadályozták az ország bekebelezését. A második világháborúban igyekeztek revansot venni a szovjet agresszoron és a németek oldalán beléptek a háborúba. Ez számukra is balul ütött ki, és a háború végén jelentős területeket veszítettek (Karéliát), és szovjet támaszpont is létesült az ország területén.

A hidegháború idején Finnország deklarálta semlegességét (1956), különleges politikai és gazdasági kapcsolatokat ápolt a Szovjetunióval, ezt hívták hivatalosan pozitív semlegességnek vagy finnlandizációnak, kevésbé diplomatikusan az országot Kekkoszlovákiának nevezték Urho Kekkonen, az ország szovjetbarát örökös elnökének neve alapján. A hidegháborút követően Finnország 1995-ben Svédországgal és Ausztriával egyidőben csatlakozott az Európai Unióhoz. A semlegességet azonban nem adta fel, ugyan időnként felmerül a NATO-csatlakozás kérdése, de a közvélemény masszív többsége semlegességpárti.

Az északi ország 388 ezer négyzetkilométeren terül el, ennek a nagy területnek azonban egyharmada az Északi Sarkkörön túl van. Itt van az otthona Joulupukkinak, a finn Karácsonyapónak is, akit mi Mikulással azonosítunk, bár Szent Miklóshoz nincs köze. Rovaniemiben a Santa Claus témapark igazi turistalátványosság, évente sok tízezren keresik fel a Mikulás szűkebb hazáját, akinek egyébként postacíme, sőt most már emailcíme is van.

Mivel Finnországnak összesen 5,5 millió lakosa van, a Föld egyik leggyérebben lakott országa. Főleg az ország déli része, a part menti sáv lakott. Itt vannak az ország legnagyobb városai is: Helsinki, Espoo, Turku, stb. Szomszédos Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal, valamint a Balti tenger és a Finn-öböl határolja. Finnországot szokták az „ezer tó országának” is nevezni, ez azonban téves megnevezés, mert az országban összesen 180 ezer tavat tartanak nyilván. Az ország alapvetően lapos, csak kisebb dombvidékek tagolják, a Haltihegy az ország legmagasabb pontja, a maga 1,324 m tengerszint fölötti magasságával, ez Lappföldön található, a finn-norvég határon.

A finnek büszkék arra, hogy Európában elsőként itt vezették be a női választójogot, még 1906-ban, és azóta is a finn nők jelentős szerepet játszanak az ország politikai életében. Jelenleg is női miniszterelnöke van az országnak Sanna Marin személyében, bár ez Skandináviában korántsem meglepő, ugyanis most mind a négy országot női miniszterelnök vezeti. A közelmúltban hosszú időn keresztül a finn köztársasági elnök is nő volt (Tarja Halonen).

Ha a finnek boldogságának okát kutatjuk, akkor azt alighanem a fejlett jóléti államban és a szolgáltatások magas színvonalában találjuk meg. A magas adókat ugyan a finnek sem kedvelik, de a cserébe kapott szolgáltatásokkal nagyon is elégedettek. Közismert, hogy a finn oktatási rendszer a világ élvonalába tartozik, sokan nálunk is szeretnék modellként követni. A finn diákok kiemelkedően jól szerepelnek a nemzetközi felmérésekben, a Pisa-teszteket az első öt között teljesítik. A felsőoktatás ingyenes és magas színvonalú. A Helsinki Egyetem a világ első száz egyeteme közé tartozik és a lakosság 38 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, amivel ők világelsők.

Nem lehet panasz az egészségügyre sem, ami szintén ingyenes és állampolgári jogon jár Az összes egészségügyi kiadás 77 százalékát az állam fedezi, aki ezzel nem elégedett, az a magánegészségügyben keresheti a gyógyulást.

A boldogság oka lehet a jogbiztonság, a transzparens jogrend, a kevés bürokrácia és a szinte nem létező korrupció is (a világ egyik legkevésbé korrupt országának számít). Az ország nagyon biztonságos, irigylésre méltóan alacsony bűnözési statisztikával.

Bár a 2008-as világválság eléggé megviselte a finn gazdaságot, annak ellenére most is a világ élvonalába tartozik. Valamikor Európa legszegényebb országának számított, ez azonban régen volt. A finn gazdasági csoda a nyolcvanas években, a telekommunikációs és digitális forradalommal kezdődött, amelynek – elsősorban a Nokia révén – Finnország az úttörője volt. A fénykorban az ország GDP-jének a negyedét a Nokia termelte meg. Finnország egy főre jutó GDP-adata most is lenyűgöző, évi 43 ezer euró, ezzel a világon a 14. helyet szerezte meg ,és ez még vásárlóerő paritáson is a világ 19. helyére jó. A finn gazdaság versenyképességi mutatója is imponáló, a világ 17. legversenyképesebb gazdasága.

Valamikor a hajógyártás volt a finn ipar büszkesége, ma már összességében az ipar a nemzeti összterméknek csak a 30 százalékát adja, pedig olyan nemzetközi óriásokkal rendelkezik, mint a felvonógyártásban a Kone, a telekommunikációban a Nokia, festékgyártásban a Tikkurila vagy a médiaszektorban a Sanoma. Korábban kiemelkedő, de még ma is jelentős a fafeldolgozó ipar, illetve a papíripar.

Talán mindegyik közül a Nokia brand a legismertebb. A céget még 1865-ben faipari vállalatként alapították, később szánkógyártással is foglalkozott, majd a gumiiparba szállt be és gumicsizmákat, autógumikat gyártottak. 1981-ben vágtak bele a telekommunikációba és a mobilpiacon hamarosan piacvezetővé és világelsővé váltak. A kilencvenes évek és a kétezres évek első fele volt a cég fénykora. Ma már a közgazdaságtanban tanítják azt a stratégiai hibát, ami a világelső céget a csőd szélére sodorta, és aminek a végén a mobiliparágat fel is kellet adják. Egyszerűen nem ismerték fel sem az érintőképernyő jelentőségét, sem a korszerű operációs rendszerre történő átállás fontosságát. Ettől függetlenül a Nokia a telekommunikációban, főleg a hálózatok építésében ma is jelentős cégnek számít, de már csak halvány visszfénye egykori önmagának.

Finnország szoftverfejlesztésben is nagyhatalom, a Linux cég, a nyílt forráskódon alapuló operációs rendszer kidolgozója is finn.

A fejlett jóléti rendszert a finnek is a magas adókból finanszírozzák: a GDP 42 százalékát szedik be és osztják el újra a költségvetésben. Ez egyébként a svéddel megegyező arány. A legfontosabb bevételi forrás a személyi jövedelemadó. Ez három részből tevődik össze: egy helyi adóból, ami 16,5-22,5 %, az egyházi adóból (ezt nem mindenki fizeti), ami 1-2 % és a progresszív, sávos állami adóból. Évi 17 200 euró jövedelemhatárig 6%, 25 700 euróig 17,5 %, 42 400 euró összeghatárig 21,75 %, míg a 74 200 euró jövedelem feletti rész már 31,25 százalékos adókulccsal adózik. A magas jövedelmeket erősen bünteti a rendszer, ennek is köszönhető, hogy az ún. Gini-mutató szerint, amely a társadalmi egyenlőtlenségeket méri, Finnország kifejezetten egalitárius országnak számít.

A társasági adó alapvetően egykulcsos és 20 százalékos adóval terhelt. A tőkenyereség adó 30 000 euró összeghatárig 30 %, afelett viszont 34 %. Az osztalékot 25,5 százalékos adóval terhelik. A helyi iparűzési adót nem ismerik.

A forgalmi adó a skandináv országokból ismert három kulcsos modellt követi. A marginális kulcs 24 százalék (alig marad el a magas svéd kulcstól), de az élelmiszerek és a vendéglátás kedvezményes 14 százalékos kulccsal adózik, míg a gyógyszereket, a könyveket, kulturális szolgáltatásokat és a személyszállítást csak 10 százalékos adó terheli.

A társadalmi egyenlőséget szolgálja az örökösödési adó is, ami négy kulcsos: 20 000 euróig nulla kulcs érvényes, utána sávosan emelkedik. 60 000 euró felett a marginális kulcs 14 %. Ezzel szemben vagyonadó nincs. Az egyházi adót az evangélikus és az ortodox egyház tagjai fizetik, a jövedelem 1-2 százalékát. Aki hivatalosan kilép az egyházból, az nem köteles az egyházi adót fizetni.

Ha az ország éghajlatát nem is, de sok mindent szívesen elcserélnénk a finnekkel. Ők azt bizonyították be, hogy egy nyersanyagokban szegény országnak is van esélye a kitörésre és a sikerre. Ennek a kulcsa a korszerű és versenyképes tudást közvetítő fejlett oktatási rendszer, a magas beruházás a humán tőkébe. Finnországot ez tette sikeressé és így váltak a telekommunikáció, a digitalizáció és a technológiai forradalom nyerteseivé. Így lett egy korábban elmaradott, szegény agrárországból egy jóléti, jól működő, kifejezetten innovatív és kreatív ország.

Nekünk nem is irigykednünk kellene korábban lekezelt északi nyelvrokonainkra, hanem inkább tanulni tőlük. Ugyanis van mit.
BDOA cikk szerzője Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország ügyvezetője. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.



Kapcsolódó cikkek

2021. december 8.

A svéd modell – magas adók ellenére versenyképes gazdaság

A svéd szociális-gazdasági modell a neoliberális közgazdasági iskola számára a zavarba ejtő, nehezen megmagyarázható kivételek közé tartozik: a magas adók mellett is folyamatosan versenyképes a gazdaság és fejlett a jóléti rendszer, a gondoskodó állam is hosszú távon fenntarthatónak bizonyult.