A svéd modell – magas adók ellenére versenyképes gazdaság


A svéd szociális-gazdasági modell a neoliberális közgazdasági iskola számára a zavarba ejtő, nehezen megmagyarázható kivételek közé tartozik: a magas adók mellett is folyamatosan versenyképes a gazdaság és fejlett a jóléti rendszer, a gondoskodó állam is hosszú távon fenntarthatónak bizonyult.

Svédország legutóbb két fontos, kis túlzással történelminek is nevezhető eseménnyel hívta fel magára a figyelmet: november 24-én megválasztották az ország első női miniszterelnökét, Magdalene Anderssont, aki alig néhány órával később már le is mondott, így ő lett az ország legrövidebb ideig hivatalban lévő kormányfője. Az országot egyik esemény sem rázta meg igazán, a svéd gazdaság működik, a járványügyi korlátozásokat szinte teljes egészében feloldották, és most úgy tűnik, hogy a sokat bírált svéd járványkezelési modell (kevés korlátozás, nyájimmunitás elérése) végül eredményesnek bizonyult.

A svéd állam viszonylag későn, a XII. században jött létre, és a királyság sokáig szegény és periférikus országok közé számított. 1397-ben a Kalmár Unió segítségével ellensúlyozták a Hanza Szövetség monopóliumra törekvő és a svéd gazdaságot fojtogató befolyását. Svédország igazi európai nagyhatalommá a XVII. századi vallásháborúk idején, Gusztáv Adolf uralkodása alatt vált. A protestáns uralkodó valódi birodalmat hozott létre, amely utóda, XII. Károly idején érte el legnagyobb kiterjedését és az akkori Európa harmadik legnagyobb birodalma volt. A XVIII. században azonban már megkezdődött a hanyatlás, és végül a napóleoni háborúk idejére az ország el is vesztette európai nagyhatalmi státuszát. A XIX. századnak már egy új dinasztiával vágtak neki, Napóleon egyik tábornoka, Bernadotte volt az új és jelenleg is uralkodó dinasztia alapítója. A XIX. század már kevésbé volt fényes, több éhínség is rátört az országra, ennek következménye volt a jelentős kivándorlás az Újvilágba. A dinasztialapító megbékült az elvesztett nagyhatalmi szereppel, és kinyilvánította az ország semlegességét. Az új aranykor a XX. században nem kis részben annak köszönhető, hogy Svédország kimaradt mindkét világégésből, mind ipari kapacitása, mind népesség sértetlenül vészelte át a két világháborút. A harmincas évektől a szociáldemokrata kormányok évtizedes uralmának köszönhetően kiépült a világ egyik legfejlettebb jóléti és gondoskodó állama, az ún. svéd szociális-gazdasági modell.

A mai Svédország az egy főre jutó GDP alapján világ tizenhatodik leggazdagabb országa. Ha ehhez hozzávesszük az ún. Gini-indexet, azaz az egyenlőségi mutatót, akkor a világon a második, tehát itt oszlik el leginkább egyenlő módon az állampolgárok között a megtermelt nemzeti össztermék.

Az ország az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Övezet) egyik kezdeményezője és alapítója, l995. óta az EU tagja. Az euróövezethez viszont nem csatlakozott, egy 2003-as népszavazás ezt egyértelműen elutasította, ezért a mai napig a svéd korona a nemzeti fizetőeszköz (jóllehet őket is terheli a valamikori csatlakozási kötelezettség). Svédország ma is semleges állam, bár az elmúlt időben egyre szorosabban együttműködik a NATO-val. A svéd elitben sokan szorgalmazzák a tagságot is, de a svédek többsége elégedett a semlegességi státusszal, ezért a kormányok nem törekednek a formális tagságra.

A svéd gazdaság a világ legversenyképesebb gazdaságai közé tartozik, folyamatosan az első tízben szerepel. A gépgyártás a húzóágazat, ez nagyjából a GDP 50%-át állítja elő, kiegészítve a gépjárműgyártással és a fejlett hadiiparral. Svédország a világ 14. hadiipari exportőre, itt gyártják a nálunk is rendszeresített SAAB Gripen vadászgépeket, a szintén SAAB korai előrejelző radarrendszereket, a Bofors rakétavetőket és rakétarendszereket, a BAE svéd leányvállalata pedig rakétavédelmi rendszereket gyárt. A svéd gazdaságban még a telekommunikáció (Ericsson) is nagy szerepet játszik. A svéd gazdaságnak további zászlóshajói az SKF gördülőcsapágy gyár, az IKEA, járműgyártásban a Volvo és Scania vontatók világmárkák. Nagy fájdalom, hogy a gépjárműgyártás két zászlóshajója közül a SAAB mér nem gyárt személygépkocsikat, a Volvó gépkocsi gyára pedig a kínai Geely tulajdonában van, de öröm az ürömben, hogy a gyártás és fejlesztés továbbra is Göteborgban maradt. Nálunk is ismert háztartásigép-gyártó Electrolux is svéd multinacionális vállalatóriás, míg a nemzetközi szállításban kiemelkedő cég a Skanska. A mezőgazdaság ma már egészen elenyésző szerepet játszik, a svéd GDP csupán 2 százalékát teszi ki.

Az energiaiparban a fosszilis tüzelőanyagok szerepe nagyon csekély, az áramtermelés 47 százalékát a nukleáris erőművek adják, míg további 44 százalékot a vízi erőművek szolgáltatják, a biomassza pedig 9 százalékot biztosít, a maradékot pedig a szélerőművek adják.

Svédország fejlett szociális rendszerét a magas adókból finanszírozzák. Közhelyszerű, hogy Svédországban vannak a világon a legmagasabb adók, csakhogy ez ma már nem igaz. 1990-ben egy meglehetősen átfogó adóreformot hajtottak végre, aminek következtében már messze nem a svéd adórendszer von el a legtöbbet a jövedelmekből. Az OECD statisztikái szerint a megtermelt össztermék (GDP) 42%-át vonják el adóként, ez az arány korábban az 50 százalékot is meghaladta (összehasonlításképpen a jelenlegi svéd adóelvonás a korábbi magyar mértékkel nagyjából azonos, jelenleg ez nálunk 36%). A magas elvonásokhoz magas színvonalú és sokféle szolgáltatás is jár. A svéd költségvetés 27 százalékát fordítják oktatásra és egészségügyre, 42 százalékát teszik ki a szociális kiadások (nyugdíjak, segélyek és egyéb jóléti és közöségi programok), 5 % a rendvédelem és a védelmi kiadások. A közalkalmazottak aránya (állami és önkormányzati alkalmazottak együttesen) kiemelkedően magas, az összes munkavállaló több mint 30 százaléka.

A jövedelemadózás (SZJA) három lépcsős: vannak a helyi adók, az ún. megyei adók és az állami adók. A jövedelemadózás progresszív, sávosan emelkedik. Évi 0-20200 svéd koronáig (azaz 720 ezer forintig) teljesen adómentes, 20 2000-537 000 koronáig (azaz 720 ezer forinttól 19 170 000 forintig) 32 % helyi adó, de 0 % állami adó, és végül az 537 000 korona feletti jövedelmet 20% állami és további 52% helyi adó terheli. Nem véletlen, hogy a magas jövedelműek közül sokan próbálták meg kikerülni a legmagasabb adókat, a világsajtó is hírt adott Bergman filmrendező vagy Borg teniszező adóelkerülési esetéről.

Egy átlagos munkavállaló a munkaerő bruttó költségének 40 százalékát kapja kézhez. A munkavállaló közvetlenül fizeti az adóját az adóhivatalnak, amit havonta vonnak le a keresetéből. A munkaadó fizeti kizárólagosan a társadalombiztosítási járulékot, ami átlagosan (itt többféle kedvezmény is van) a munkabér 32 százalékát teszi ki.

A forgalmi adó (ÁFA) is három lépcsős. A marginális kulcs 25 %, a magyar után a második legmagasabb az EU-ban. Az élelmiszereket 12 százalékos adó terheli, míg a közlekedés, a könyvek és a kulturális termékek adókulcsa kedvezményes 6%.

A társasági adó egykulcsos és 22 százalék, de a tőkenyereséget 30 százalékos adó sújtja. A nyugdíjrendszer három pilléres: az alapja az állami nyugdíjrendszer, amire minden svéd állampolgár jogosult és ezt a folyó évi költségvetésből fizetik, ezentúl léteznek a vállalati nyugdíjalapok és magánnyugdíjpénztárak is. A nyugdíjak Svédországban is biztosítják a tisztes megélhetést, de sok nyugdíjas költözik külföldre, jellemzően egy mediterrán országba, mert az otthoni nyugdíja külföldön lényegesen többet ér.

Svédország a szociális-jóléti modell egyik, ha nem a legismertebb és legsikeresebb mintaországa. Sokan jósolták, hogy a modell fenntarthatatlan hosszútávon, de a svéd modell alkalmazkodó és őnkorrekciós képessége rácáfolt a borúlátókra. A svéd szociális-gazdasági modell a neoliberális közgazdasági iskola számára a zavarba ejtő, nehezen megmagyarázható kivételek közé tartozik: a magas adók mellett is folyamatosan versenyképes gazdasággal rendelkezik és a fejlett jóléti rendszer, a gondoskodó állam is hosszú távon fenntarthatónak bizonyult. Bár Svédországnak jelen pillanatban nincs megválasztott miniszterelnöke, ezt a svédek nem igazán bánják, és sokan szívesen cserélnének velük.
BDOA cikk szerzője Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország ügyvezetője. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.



Kapcsolódó cikkek

2022. január 27.

Hat lehetőség, amellyel szja-t spórolhat

Tovább bővült az SZJA-kedvezmények köre, így, ha valaki ma Magyarországon munkabérből él, jó eséllyel élhet valamelyikkel. A teljesség igénye nélkül személyi jövedelemadó kedvezményt élveznek a gyereket nevelő családok, a 25 év alattiak, a fogyatékkal és krónikus betegséggel élők, az első házasok, de azok is, akik a nyugdíjukról vagy az egészségükről szeretnének gondoskodni. Fontos azonban, hogy a kedvezmények nem automatikusak, hanem igényelni kell ezeket az adóelőleg-nyilatkozaton, méghozzá minél előbb, célszerűen még januárban, hogy a bérszámfejtés ezeket már az első SZJA-előleg levonásakor figyelembe vehesse. Ha a munkavállaló nem gondol ezekre, érdemes a munkáltatónak felhívnia rá a figyelmét, mert jelentős összegekről van szó. A BDO Magyarország szakértői összegyűjtötték, hogy milyen adóalap-kedvezmények érvényesíthetőek a 2022-es évre vonatkozó személyi jövedelemadó összegének megállapítása során. Természetesen az esetek egy részében a jogosultságot is igazolni kell.

2022. január 27.

Árukészlet értékesítése magánszemélyként

Adott egy volt egyéni vállalkozó, aki ruhaüzletét elévülési időn túl (2007-ben) megszüntette, a megszűnés során pedig magánszemélyként hozzájutott a maradék árukészlethez. Most úgy döntött, hogy megválna ezen készlettől, magánszemélyként értékesítené. A kapott bevételből (ruha ára plusz postaköltség) a vélelmezett bekerülési költség levonásával (a 75 százalékos szabály alapján) határozná meg a jövedelmet. Ezen kalkulált nyereség után befizeti a 15 százalék szja-t. A kérdésünk az lenne, hogy ez megállja-e a helyét? Az Adó szaklap válasza.