A feltételes adómegállapítás szabályai
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2014. január 1-jétől az adó feltételes megállapítására irányuló eljárás több ponton is jelentős, a jogintézményt alapjaiban érintő változáson esik át. Írásunkban bemutatjuk az eljárás lényegét, részletes szabályait és külön kitérünk a 2013. évi CC. törvény által bevezetett, 2014. január 1-jétől hatályba lépett változásokra.
Az egyik legfontosabb módosítás, hogy az eljárás eredményeképpen a jövőben kizárólag az adózó adókötelezettségének, vagy adókötelezettsége hiányának megállapítására kerülhet sor. A jogügylettel közvetlenül érintett adózókra a feltételes adómegállapítás hatálya a továbbiakban nem terjedhet ki, adókötelezettségüket, vagy adókötelezettségük hiányát csak külön erre vonatkozó kérelem esetén, külön eljárásban lehet feltételesen megállapítani.
Erre a változásra elsődlegesen garanciális okok miatt volt szükség, hiszen korábban előfordulhatott, hogy olyan, a jogügylettel közvetlenül érintett adózók adókötelezettségét is megállapította a határozat, amelyek ennek a közigazgatási döntésnek nem is voltak címzettjei, azaz hivatalosan nem is értesültek annak kiadásáról, tartalmáról. Ez a helyzet pedig a közigazgatási, adóeljárási jog általános elveinek tükrében komoly aggályokat vethetett fel.
A módosítás járulékos következménye továbbá, hogy a még nem létező adózók adókötelezettsége vonatkozásában ettől az évtől kezdődően nem lehet feltételes adómegállapítást kérni. Adózónak ugyanis az Art. 6. § (1) bekezdése értelmében az a személy minősül – és így az adó feltételes megállapítására irányuló eljárás kezdeményezésére is kizárólag az jogosult –, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy az adóeljárási törvény írja elő.
Bevezették ugyanakkor az előzetes konzultáció lehetőségét, amely biztosítja a befektetők számára, hogy még létre nem jött adózók esetében is tisztázzák azokat a kérdéseket, amelyek kapcsán feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtása lehet indokolt. Utóbbi jogintézményről a cikk későbbi részében még részletesebben is esik majd szó.
A korábbi szabályozás csak konkrét szerződés, illetve jogügylet esetében tette lehetővé az adó feltételes megállapítására irányuló eljárás lefolytatását az adókötelezettségek kiszámíthatósága érdekében. A törvény ezt utóbb kibővítette a szerződéstípusra, illetőleg szerződéscsomagra vonatkozó feltételes adómegállapítás lehetőségével, aminek következtében biztosítottá vált az ugyanazon adózó által kötött, az adott típusnak megfelelő szerződések egységes adójogi minősítése.
Az Art. 2013-ban hatályos definíciója értelmében szerződéscsomagnak minősült a kérelemben megjelölt konkrét gazdasági cél elérését szolgáló, egymással közvetlen kapcsolatban lévő ügyletek (szerződések) összessége.
Szerződéstípusnak pedig az adózó és előre meg nem határozható számú, vagy előre meghatározható számú, de nem azonosítható személyek közötti ügylet (szerződés) minősült.
A fenti fogalommeghatározásokat a 2013. évi CC. tv. 2014. január 1-ével hatályon kívül helyezte, mely körülmény elsődlegesen a díjmeghatározás egyszerűsítésével áll összefüggésben, nem pedig azt a szándékot tükrözi, hogy a jövőben ezen ügyletekre ne lehessen feltételes adómegállapítást kérni.
Figyelemmel tehát arra, hogy a jogalkotói szándék semmiképpen nem a feltételes adómegállapítás tárgykörének a szűkítésére irányult, értelemszerűen a jövőben is lehetőség nyílik majd arra, hogy valamely adózó a korábbi terminológia szerinti szerződéscsomag, vagy szerződéstípus kapcsán kezdeményezzen az adó feltételes megállapítására irányuló eljárást, annak ellenére, hogy az Art. ezeket a fogalmakat külön már nem definiálja.
Az Art. 132. § (1) bekezdésének 2014. január 1-jétől hatályos szövege értelmében tehát az adópolitikáért felelős miniszter az adózó kérelmére – az általa közölt, jövőbeni ügyletre, vagy jövőbeni ügyletnek nem minősülő ügyletre vonatkozó részletes tényállás alapján – a kérelemben megjelölt adókötelezettségre vagy annak hiányára vonatkozó konkrét kérdések vonatkozásában megállapítja az adózó adókötelezettségét vagy annak hiányát.
A feltételes adómegállapítás intézménye – annak jellegéből adódóan – tipikusan a kérelem benyújtásakor még végre nem hajtott, azaz jövőbeni ügyletekre vonatkozik.
A jövőbeni ügylet fogalmát az Art. 178. § 16. pontja az alábbiak szerint definiálja: a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtását követően megkötött szerződés vagy más jogügylet, illetve az adó feltételes megállapítása iránti kérelem benyújtását követően ugyanazon felek között megkötött szerződés vagy más jogügylet, annak gazdasági céljától függetlenül.
Jövőbeni ügyletnek minősül továbbá az a szerződés vagy más jogügylet is, amely alapján az adó feltételes megállapítása vagy a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának időpontjában vagy azt követően folyamatos teljesítés történik, függetlenül attól, hogy a szerződést vagy egyéb jogügyletet a kérelem benyújtását megelőzően kötötték meg. Folyamatos teljesítésűnek az a szerződés vagy egyéb jogügylet minősül, amelyet legalább hat hónap időtartamra kötöttek meg vagy jött létre és
- amely alapján kéthavonta legalább egyszer teljesítés történik, vagy
- amely alapján az egyik szerződő fél meghatározott hitelkeretet tart a szerződés időtartama alatt a másik fél rendelkezésére, vagy
- amely az egyik szerződő fél számára folyamatos rendelkezésre állási kötelezettséget ír elő.
Figyelemmel azonban arra az adózói igényre, hogy létezhetnek olyan, a múltban kötött tranzakciók is, amelyek helyes és kiszámítható adójogi megítéléséhez kiemelt érdek fűződik, a jogalkotó 2013. január 1-jétől bizonyos feltételek fennállása esetén lehetővé tette, hogy az adózók feltételes adómegállapítást ne csupán jövőbeni, hanem a kérelem benyújtását megelőzően már megvalósított, múltbeli ügyletek esetében is kérhessenek.
Kiemelendő, hogy a kérelem benyújtásakor jövőbeni ügyletnek nem minősülő ügylet vonatkozásában feltételes adómegállapítás kizárólag a társasági adóval, a személyi jövedelemadóval, a kisvállalati adóval és a helyi iparűzési adóval összefüggésben kérhető.
Ezen esetekben az eljárás lefolytatásának feltétele továbbá, hogy a kérelem csak a kérelemmel érintett adónemre és adómegállapítási időszakra vonatkozó bevallás benyújtásáig, de legkésőbb a bevallás határidejéig nyújtható be. Nem lehetséges tehát olyan múltbeli ügylet esetében feltételes adómegállapítást kérni, amelyről a bevallást már beadták vagy be kellett volna adni, hiszen a jogintézmény célja elsődlegesen annak elősegítése, hogy a kérelmező már eleve helyesen, a jogszabályoknak megfelelően teljesítse adózási kötelezettségeit. Ezzel összefüggésben a törvény kifejezetten rendelkezik arról is, hogy a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem benyújtásának nincsen helye.
Fontos megkötés, hogy jövőbeni és jövőbeni ügyletnek nem minősülő ügyletre vonatkozó kérelem egy kérelemként nem terjeszthető elő. Jövőbeni ügyletnek nem minősülő ügylet vonatkozásában nem kérhető továbbá tartós feltételes adómegállapítás sem.
Az Art. 132. § (1) bekezdése egyértelműen rendezi, hogy adó feltételes megállapítására irányuló kérelemként nem terjeszthető elő szokásos piaci ár megállapítására irányuló kérelem.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (NAV tv.) 13. § (4) bekezdés e) pontja értelmében ugyanis a NAV adóigazgatási jogkörében lefolytatja a szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárást, vezeti az ezzel kapcsolatos nyilvántartást, végzi az eljárás díjának beszedését és visszatérítését, megküldi az adópolitikáért felelős miniszternek a szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárások eredményeképpen kiadmányozott jogerős határozatok másolatát, illetve a szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárásért beszedett díjakról és az eljárás során szerzett tapasztalatokról évente beszámolót készít az adópolitikáért felelős miniszternek.
A fentiekből következően a Nemzetgazdasági Minisztérium nem rendelkezik hatáskörrel azon ügyek elbírálására, melyek tárgya a szokásos piaci ár megállapítása, ezért az ilyen tartalmú feltételes adómegállapítási kérelmeket jogosultság hiányában elutasítják.
A tartós feltételes adómegállapítás
Az adó feltételes megállapításáról hozott határozatok lényege, hogy az abban foglalt jogértelmezés köti az adóhatóságot is egy esetleges ellenőrzés vagy más hatósági eljárás során. A feltételes adómegállapítás az adóhatóságra ugyanakkor csak változatlan tényállás mellett, az adott ügyben kötelező.
Az Art. értelmében azonban a feltételes adómegállapítást érdemben érintő jövőbeni jogszabályváltozás vagy tényállásváltozás (tartalmi változás) esetén – annak hatálybalépésétől, illetve időpontjától kezdődően – a feltételes adómegállapítás a továbbiakban nem alkalmazható.
Tekintettel az elmúlt években meglehetősen nagy dinamikával változó jogszabályi, adózási környezetre, az adózók egy meghatározott köre számára már korábban bevezették a tartós feltételes adómegállapítás intézményét, melynek alkalmazhatóságát – bizonyos kivételekkel – a jogszabályváltozás nem, csak a tényállás megváltozása érinti.
A 2013. évi CC. törvény ugyan hosszú idő után először nem hozott igazán jelentős év végi változásokat az adórendszerbe, ezáltal is a stabilitást és kiszámíthatóságot helyezve előtérbe, de a tartós feltételes adómegállapítás jogintézménye változatlanul megmaradt olyan lehetőségként az adózók számára, mellyel adókötelezettségeiknek legalább egy részét hosszú távon is kiszámíthatóvá tehetik.
|
Szakmai fórum és képzés: 2014. március 25.
- Könyvvizsgálóknak: 2 kreditpont
- Adótanácsadóknak, adószakértőknek, okleveles adószakértőknek: 4 kreditpont
|
Ez alapján ugyanis az adózó a jövőbeni ügylettel összefüggésben a feltételes adómegállapítás iránti kérelmében kezdeményezheti a feltételes adómegállapítás társasági adót érintő részeinek jövőbeni jogszabályváltozásra tekintet nélküli, a kérelem benyújtásának adóévében, és az azt követő két adóévben való alkalmazhatóságának megállapítását, ha:
- az adózónál az adóévet megelőző adóévben az átlagosan foglalkoztatottak létszáma legalább 200 fő, vagy
- az adózó mérlegfőösszege az adóévet megelőző adóévben – az adóévben jogelőd nélkül alakult adózó esetén az adóévi várható mérlegfőösszeg – legalább 1 milliárd forint.
Az Art. alapján akkor, ha az adózó a kérelem benyújtásakor nem felelt meg a fenti két pontban foglalt feltételeknek, vagy az adóévben jogelőd nélkül alakult adózó tényleges adóévi mérlegfőösszege nem éri el az eljárás kezdeményezésekor megjelölt várható mérlegfőösszeget, úgy a tartós feltételes adómegállapítás – a kiadmányozásának időpontjától kezdődően – csak a jogszabályváltozások figyelembevételével alkalmazható. Ez esetben a tartós feltételes adómegállapítás kezdeményezésekor megfizetett díj visszatérítésének nincs helye.
Kötelező szakmai képviselet
Az Art. képviseletre vonatkozó általános szabályai értelmében magánszemélyt az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt – ha nem kíván személyesen eljárni – törvényes képviselője, képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos ügyben termékdíj ügyintéző szakképesítéssel rendelkező személy is, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is képviselheti.
Jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetet ugyanakkor az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy vagy munkaviszonyban álló jogtanácsos, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú tag, alkalmazott, megbízás alapján eljáró jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos ügyben termékdíj ügyintéző szakképesítéssel rendelkező személy is képviselheti.
Az Art. az adó feltételes megállapítására irányuló eljárásban, valamint a feltételes adómegállapítás alkalmazhatóságának megállapítására irányuló eljárásban – a fenti általános előírásokhoz képest szigorúbb, szűkebb körű – kötelező szakmai képviseletet ír elő magánszemély, jogi személy vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet számára egyaránt.
Ezen eljárásokban ugyanis – hasonlóan a szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljáráshoz, illetve az adópolitikáért felelős miniszter vagy a NAV felügyeletére kijelölt miniszter előtt a felügyeleti intézkedés iránti kérelem alapján induló eljáráshoz – az adózó kizárólag ügyvéd, adótanácsadó, adószakértő vagy okleveles adószakértő képviseletével járhat el, figyelemmel azok bonyolultságára, összetettségére. Ezzel összefüggésben a korábban a kérelem benyújtásához előírt ügyvédi, adótanácsadói, adószakértői vagy okleveles adószakértői ellenjegyzési kötelezettség megszűnt.
A fentiekben meghatározott szakmai képviselet ugyanakkor a saját ügyben nem kötelező, ha a magánszemély vagy a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet vezető tisztségviselője jogi szakvizsgával rendelkezik vagy adótanácsadónak, adószakértőnek, okleveles adószakértőnek minősül. A jogi szakvizsga megszerzését, az adótanácsadói, adószakértői, okleveles adószakértői minőséget ezen esetekben az adó feltételes megállapítására irányuló eljárás, illetve a feltételes adómegállapítás alkalmazhatóságának megállapítására irányuló eljárás megindítására irányuló kérelemmel egyidejűleg kell igazolni.
Az Art. a képviselettel összefüggésben előírja azt is, hogy külföldi illetőségű személy feltételes adómegállapítás iránti kérelmét kizárólag belföldi képviselője útján terjesztheti elő.
Dr. Boros Richárd cikkéből megtudhatja azt is, milyen formai követelményei vannak a kérelem benyújtásának és mi a teendő annak elutasítása után. A teljes cikk az Adó Szaklap 2014/4-5. számában olvasható.
