A helyi iparűzési adó aktualitásai
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Jelen cikk első része a 2021. adóévi iparűzési adó, a 2022. évben kezdődő előlegfizetési időszak adóelőlegének megállapításához és bevallásához nyújt valamennyi vállalkozó számára, általános jellegű gyakorlati támpontokat. A cikk második része a mikro-, kis- és középvállalkozások 2021. adóévi csökkent összegű adókötelezettsége teljesítéséhez ad néhány ismérvet. Végezetül a gazdasági társaságok átalakulásának, egyesülésének iparűzési adójogi sajátosságait ismertetjük. A releváns jogszabályhelyek magyarázataival, példákon keresztül a megalapozott jogalkalmazást kívánjuk elősegíteni. Az Adó szaklap írása.
1. Az adó és az adóelőleg megállapítása és bevallása
1.1. Kiindulópont, jogszabályi környezet
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 35. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén végzett vállalkozási (iparűzési) tevékenység. A Htv. 37. § (1) bekezdése alapján a vállalkozó (Htv. 52. § 26. pont) azon önkormányzat illetékességi területén végez iparűzési tevékenységet, ahol székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén, telephelyén kívül folytatja. Az önkormányzat illetékességi területe alatt értendő egyrészt a települési önkormányzat illetékességi területe (Htv. 52. § 57. pont), másrészt a különleges gazdasági övezetbe tartozó terület esetén a megyei önkormányzat illetékességi területe (Htv. 52. § 58. pont). Utóbbi jogszabályhelyek összefüggései alapján a vállalkozót iparűzési adókötelezettség, így annak részelemét képező eljárási kötelezettségek – az adóalap-megosztás kivételével – kizárólag a székhelye (Htv. 52. § 41. pont), telephelye(i) [Htv. 52. § 31. pont a)–e) alpontok] szerinti település(ek) kapcsán terheli.
A Htv. szerinti telephely minden esetben egy adott – székhelyen kívüli – magyarországi településsel vagy/és a „külföld egészével” azonosítható. Mindez azt is jelenti, hogy ha az iparűzési tevékenység adott településen való gyakorlása az ingatlan-nyilvántartás szerint több helyrajzi számú ingatlanhoz kapcsolódik (pl. üzemben, irodában, raktárban, biztosító fiókban, termőföldön, avagy említett objektumokból kiindulóan zajlik), akkor az iparűzési tevékenységvégzés településen belüli helyszínek számától függetlenül a település egésze tekintendő egyetlen Htv. szerinti telephelynek.
Az önadózásos iparűzési adónem alanya – eljárási kötelezettségként – az adóévi adó, a keresztféléves adóelőleg-fizetési időszak előlegének megállapítására, bevallására és – törvényi és/vagy rendeleti adómentesség hiányában – megfizetésére kötelezett. A Htv. 42/F. §-a alapján a naptári évtől eltérő üzleti évet választó vállalkozó az iparűzési adóban az adómegállapítási, bevallási, adófizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint teljesíti.
Az előzőekben kifejtettekből következően, ha egy vállalkozónak a székhelye szerinti településen kívül legalább egy településen van Htv. szerinti telephelye, akkor – az iparűzési adót bevezető önkormányzati rendelet hatálya alatt – településenként alanya és kötelezettje az adónemnek. A vállalkozó azonban azon magyarországi településen, amelynek önkormányzata – a 2021. naptári év során mintegy 400 településre – nem vezette be az iparűzési adót, továbbá „külföldi” telephelye kapcsán nem alanya az iparűzési adónak, így ezen településekre és a „külföldre” vonatkozóan – a vállalkozási szintű adóalap megosztásán kívül – eljárási kötelezettség nem terheli.
Hogy mely településre kell az adóbevallást elkészíteni és benyújtani – székhely, Htv. szerinti telephelyek –, korábbi cikkeinkben már többször foglalkoztunk, így erre nem térünk ki.
A Htv. a helyi adóval kapcsolatos adóigazgatási hatáskör gyakorlására jogosult és egyben kötelezett szervezetet illetően külön szabályozást tartalmaz. A Htv. 9. § (1) bekezdése alapján iparűzési adóügyben annak a helyi önkormányzatnak az adóhatósága jár el első fokon (mint önkormányzati adóhatóság), amelyik az adót bevezette, míg a Htv. 9. § (2) bekezdése alapján a különleges gazdasági övezetbe tartozó területen (településen) lévő iparűzési adóalanyok vonatkozásában a Nemzeti Adó- és Vámhatóság (a továbbiakban: NAV) jár el. [A továbbiakban adóhatóság alatt az önkormányzati adóhatóság és a különleges gazdasági övezetbe tartozó település (Göd, Mosonmagyaróvár, Iváncsa, Rácalmás) kapcsán a NAV értendő.]
1.2. A bevallás-benyújtás határideje és jogcíme
Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 2. melléklet II/A/1/a) pontja alapján az adóévi iparűzési adóról mind a naptári évvel azonos üzleti éves, mind a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózónak az adóévet követő év ötödik hónap utolsó napjáig kell az adóbevallást benyújtania. Ebből adódóan a naptári évvel azonos üzleti éves adózónak a 2021. adóévről szóló bevallását – késedelem és jogkövetkezmény nélkül – 2022. május 31-éig kell benyújtania.
Az adózó az adóévi adó bevallásával – ide nem értve az Art. 52. §-ában szabályozott soron kívüli, illetve a Htv. szerinti „záró” bevallások körét – egyidejűleg a bevallásbenyújtás törvényi határidejét követő második hónap 1. napjától kezdődő (keresztféléves, 12 hónapos) előlegfizetési időszakra vonatkozóan adóelőleget [Htv. 41. § (1) bekezdés második fordulat és (2) bekezdés] – köteles megállapítani és bevallani. Ha az adózónak a megelőző adóévre törvényi vagy/és rendeleti mentességi szabály alkalmazásaként nem volt adóévi adója, akkor az előlegfizetési időszakra eső esedékességi időpontokra 0 forint adóelőleget állapít meg és vall be, kivéve, ha az adóévben az adómentesség már nem illeti meg, akkor az adóelőleg összegét – figyelemmel a Htv. 41. § (7) bekezdésében foglaltakra – a mentesség megszűnése figyelembevételével kell megállapítania és bevallania.
A tételes iparűzésiadó-alap szerinti adózást választó kata-alany [Htv. 39/B. § (3) és (9) bekezdés] adóévi adójáról bevallását – a Htv. 39/B. § (6) bekezdésében foglalt tényállások esetén – az adóévet követő január 15-éig nyújtja be.
1.3. Az adóbevallás benyújtása
Az adóhatóság az iparűzési adóbevallási nyomtatványt 2021. január 1-jétől a Pénzügyminisztérium honlapján közétett nyomtatványminta alapján rendszeresíti [Htv. 42/I. § (1) bekezdés].
1.3.1. Főszabály: elektronikus úton a NAV-hoz
A Htv. 42/D. § (1) bekezdése alapján az adózó az adóévi adóról és az adóelőlegről szóló iparűzési adóbevallást a NAV-hoz (elektronikus úton, a 2021HIPA nyomtatványon) köteles benyújtani. Hivatkozott jogszabályhelyből következően a 2016–2020. adóévekre korábban már benyújtott iparűzési adóbevallás(ok) kijavítására, avagy önellenőrzéssel való helyesbítésére szintén csak a NAV rendszerében van lehetőség, akkor is, ha azt közvetlenül a vállalkozó székhelye, telephelye szerinti önkormányzati adóhatósághoz nyújtották be.
A Htv. 42/D. § (1) és (4) bekezdéseinek összevetéséből következően a jogi személyek, az egyéb szervezetek, az egyéni vállalkozó – ide értve az egyéni szabadalmi ügyvivőt, a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemélyt, illetve a tevékenységét nem ügyvédi/végrehajtói/közjegyzői iroda tagjaként folytató ügyvédet, önálló bírósági végrehajtót és közjegyzőt –, továbbá az adószámmal nem rendelkező (e-kapcsolattartásra nem kötelezett) egyesület, alapítvány iparűzési adóbevallását elektronikus úton, a NAV-hoz köteles benyújtani.
Az adózó képviseletét ellátó személy [az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 14–21. §] a NAV rendszerében akkor jogosult a kitöltött iparűzési adóbevallási nyomtatványt benyújtani, ha ezen adóhatóság hatáskörébe tartozó bármely közteher kapcsán eljárva érvényes képviseleti jogosultsággal rendelkezik, nevezetesen, az „EGYKE” rendszerében nyilvántartott.
A 2021HIPA nyomtatvány szerkezete és tartalma alapján a 2021. adóévi bevallást a székhely, telephely(ek) szerinti településenként külön-külön kell kitöltenie és benyújtania.
Mint már utaltunk rá, az iparűzési adóban – a különleges gazdasági övezetbe sorolt területen székhellyel, telephellyel rendelkező adóalanyok kivételével – az önkormányzati adóhatóság látja el az adóigazgatási feladatokat, a bevallási nyomtatvány kitöltéséhez a NAV honlapján elérhető kitöltési útmutatóban foglaltakon túl azonban az illetékes adóhatóságtól kérhető segítség. A bevallás készítője a rendeleti tényállásokról (adómérték, mentesség, kedvezmény), a pénzforgalmi számlaszámról, az adóhatóság elérhetőségéről az önkormányzat, illetőleg a NAV honlapján, továbbá – az elérhetőségi információ kivételével – a Magyar Államkincstár által e célra fenntartott honlapon (https://hakka.allamkincstar.gov.hu) tájékozódhat.
A NAV által működtetett nyomtatványkitöltő program – a nyomtatvány egyes sorai közötti összefüggéseket vizsgáló algoritmus alapján – a számszaki hibára, ellentmondásra felhívja a nyomtatvány kitöltőjének a figyelmét és egyben tájékoztatja arról, hogy az adóbevallás kizárólag az említett hiba kijavítását követően nyújtható be. A nyomtatványkitöltő program az alkalmazandó települési adómértéket, illetve kkv-k esetén az 1 százalékos (csökkentett) adómértéket a település beírása, illetve a kkv-státusz jelölése következményeként automatikusan rögzíti a nyomtatványon. A Htv. 42/D. § (2) bekezdése alapján a NAV a hozzá beérkezett iparűzési adóbevallásokat – a bevallásbenyújtásra kötelezett azonosítását követően, a befogadó nyugta kiadása mellett – továbbítja (a különleges gazdasági övezetbe sorolt négy település vállalkozói kivételével) az adózó székhelye, telephelye szerinti önkormányzati adóhatósághoz.
1.3.2. Bevallás a főszabálytól eltérve, papír alapon
Az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély – e körbe a Htv. 52. § 26. pont b) alpontja alapján kizárólag a mezőgazdasági őstermelő, illetve a családi gazdaság tagja(i) tartoznak – az iparűzési adója bevallását – a főszabálytól eltérően – papír alapon is benyújthatja. Az adóbevallást papír alapon az adózó székhelye, telephelye szerinti önkormányzati adóhatósághoz, míg a különleges gazdasági övezetbe sorolt területen székhellyel, telephellyel rendelkező vállalkozó a NAV-hoz nyújtja be.
1.4. Néhány specifikum
1.4.1. Az adó, adóelőleg összege nem kerekíthető
Az iparűzési adóban az adóévi adót, az előlegfizetési időszak adóelőlegét – eltérő anyagi és eljárási szabályozás hiányában – forintban kell megállapítani, bevallani – az Art. 66. § (1) bekezdés első fordulata szerint az e törvény hatálya alá tartozó fizetési kötelezettséget forintban kell teljesíteni – és megfizetni, eltérően például a társasági adó és az általános forgalmi adó 1000 forintra történő kerekítésétől. Az iparűzési adó, adóelőleg összege kerekítésének – kógens vagy diszpozitív törvényi szabályozás hiányában – nincs (nem lehet) helye, így az sem az önadózó bevallásában, sem az adóhatóság ellenőrzés realizálásaként határozatában, vagy az adóbevallás feldolgozásaként a folyószámlán (pl. 100 forintra) kerekítéssel jogszerűen nem rögzíthető.
1.4.2. A nem megfelelő módon benyújtott bevallás jogkövetkezménye
Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.) 1. § 23. pontjában definiált gazdálkodó szervezet az Eüsztv.-ben meghatározott módon, azaz elektronikus úton köteles kapcsolatot tartani az adóhatósággal. Ezen jogszabályhely és a Htv. 42/D. § (1) bekezdés együttes alkalmazásából következően, ha az Eüsztv. szerinti gazdálkodó szervezet az iparűzési adóbevallását nem az 1.3.1. pontban meghatározott módon nyújtja be – például a nyomtatványt a NAV programjában kitölti, majd kinyomtatja, aláírja és szkennelve a cégkapujáról vagy e-mail-jéről küldi meg a székhelye, telephelye szerinti adóhatósághoz –, akkor az nem tekinthető érvényesen benyújtott iratnak. Az ilyen irat az Eüsztv.-ben és az Air-ban foglaltak alapján joghatás kiváltására alkalmatlan, olyan, mintha be sem nyújtották volna.
1.4.3. A benyújtott adóbevallás joghatása
Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján a jogszabályoknak és az adótényállásnak megfelelően benyújtott adóévi adó, illetve előlegfizetési időszakra vonatkozó adóelőleg bevallása végrehajtható okirat. Az adóévi adó címén még – a bevallásban adóévi adóként megállapított adó és az adóévre adóelőlegként ténylegesen megfizetett adó összege pozitív különbözeteként – fizetendő adó legkésőbb a bevallásbenyújtásra előírt törvényi határidőig fizethető meg késedelmi pótlék nélkül vagy esetleges más szankció elkerülésével.
A benyújtott adóbevalláson mint végrehajtható okiraton alapuló adó, adóelőleg esedékességkor való megfizetésére nincs kihatása annak, hogy az adóhatóság a beérkezett adóbevallást feldolgozta-e, a fizetendő adó/adóelőleg összegét a folyószámlán előírta-e az esedékességi időpont(ok)ra, vagy a fizetendő adóelőleg összegére és a fizetés határidejére vonatkozó értesítést – jogszabályi kötelezettség nélkül – küldött-e.
Amennyiben az adózó a 2021. adóévre iparűzési adóelőlegként több adót fizetett meg, mint az adóbevallásban megállapított adóévi adó összege, akkor a többletként megfizetett adót mint túlfizetést – akkor is, ha bevallását a törvényi határidő előtt nyújtotta be – az adóévet követő év ötödik hónapjának utolsó napjától igényelheti vissza [Art. 3. melléklet II/A/1/c) pont utolsó fordulata], mégpedig az Art. adó-visszatérítésre irányadó szabályai alapján.
1.4.4. Az egyszerűsített adóalap-megállapítási mód választásának időkorlátja
A Htv. 39/A. §-ában és 39/B. §-ában foglaltak alapján az adóévi iparűzési adóalap egyszerűsített megállapítására jogosult – a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózó, az adóévben 8 millió forint nettó árbevételt meg nem haladó, illetve a kisvállalati adó hatálya alá tartozó vállalkozó – és ezen jogát gyakorolni kívánó adózó az általános adóalap-megállapítás szabálya [Htv. 39. § (1) bekezdés] helyett a rá irányadó vagy általa választható más egyszerűsített adóalap-megállapítási módszer alkalmazásával is megállapíthatja és bevallhatja adóját.
Az adózó az egyszerűsített adóalap-megállapítás választásáról – a tétes adóalap szerinti adózást választó kata-alany kivételével – utólag, „legkésőbb az adóévről szóló bevallás benyújtására előírt határidőig” [Htv. 39/A. § (5) bekezdés és az erre utaló Htv. 39/B. § (10) bekezdés] – a bevallási nyomtatványon köteles nyilatkozni. Az idézőjeles normaszöveg a nyilatkozat megtételére jogvesztő határnapot (az adóévet követő ötödik hónap utolsó napja) állapít meg. Ebből következően a bevallás törvényi határidejét követően benyújtott adóbevallásban – a késedelem kimentését elfogadó, igazolási kérelemnek helyt adó hatósági döntés kivételével – avagy a korábban benyújtott adóbevallás önellenőrzésével az adott adóévre már nem választható az adóalap egyszerűsített megállapítása.
Az egyszerűsített iparűzési adóalap-megállapítás alkalmazásáról – az említett kivételtől eltekintve – az adózónak a 2021HIPA nyomtatványon [Főlap VI. blokk a), b) vagy c) melletti négyzetbe „X” tételével] nyilatkoznia kell.
1.5. A bevallás pótlása, illetve korrekciója
Ha az adózó adóbevallását a törvényi határidőt követően az adóhatóság felhívására, avagy anélkül nyújtja be – az igazolási kérelemnek helyt adó véglegessé vált adóhatósági döntés esetétől eltekintve –, akkor a késedelem következményeként az adóhatóság az Art. 220. §-a alapján – a mérlegelés szempontjaira (Art. 237. §) figyelemmel – mulasztási bírságot állapíthat meg terhére.
Ha az adózó adóbevallását az adó alapja vagy összege tekintetében hibásan, hiányosan nyújtja be, akkor azt önellenőrzéssel – mégpedig új adóbevallás benyújtásával – jogosult, illetőleg jogkövető magatartásként köteles helyesbíteni az Art. 54. §-ában és 56. §-ában foglaltak alapján. Az Art. alkalmazásában (Art. 7. § 22. pont) hibás bevallás: az a bevallás, amelynél számítási hiba vagy más hasonló elírás miatt kijavításnak van helye, vagy a bevallás adóhiányt nem eredményező hiányosságát az adóhatóság tárja fel.
Az adóhatóság az adózót támogató eljárás keretében önellenőrzésre felhívja [Art. 139. § (1) bekezdés a) pont], míg, ha az adózó bevallásának adatai és az adóhatóság rendelkezésére álló adatok alapján az adózó terhére mutatkozó eltérést állapít meg vagy valószínűsít, önellenőrzésre felhívhatja [Art. 140. § (1) bekezdés].
Az adózó az adó alapját vagy összegét nem érintő bevallási hibát, hiátust – például, ha a jogosult kkv-ként 1 százalékos (csökkent) adómértékkel állapította meg adóévi adóját, azonban a nyomtatvány Főlap I. blokk 10. sor melletti négyzetbe nem tett „X”-et – a Htv. 42/D. § (1) bekezdése és az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Adóig. vhr.) 18. § (7) bekezdése alapján – új adóbevallás benyújtásával kijavíthatja.
Az adóhatóság lehetőségei és kötelezettségei adóbevallás-benyújtás elmulasztásának észlelésekor, valamint az adóbevallás feldolgozása alkalmával feltárt hiba, hiányosság esetén.
Az Adóig. vhr. 18. § (1) bekezdése szerint az adóbevallás helyességét önadózásos adónem esetén az adóhatóság megvizsgálja, a számítási hibát és más hasonló elírást kijavítja, és ha a kijavítás az adófizetési kötelezettség vagy az adó-visszatérítés összegét érinti, az adózót a kijavítástól számított 30 napon belül értesíti. Az Adóig. vhr. 18. § (2) bekezdése szerint, ha az adózó a kijavítással nem ért egyet, az értesítés kézhezvételét követő 15 napon belül egyeztetés végett az adóhatósághoz fordulhat, eredménytelen egyeztetés esetén az adóhatóság az eljárást megindítja, és az adót határozattal állapítja meg. Ekkor az adóbevallás kijavítása egyrészt nem minősül ellenőrzésnek, másrészt a hozott határozat utólagos adómegállapításnak.
Az Adóig. vhr. 18. § (6) bekezdése alapján, ha az adóbevallás az adózó közreműködése nélkül nem javítható ki, vagy az adóbevallásából olyan adat hiányzik, amely az adóhatóság nyilvántartásában sem szerepel, az adózót az adóhatóság 15 napon belül – megfelelő határidő tűzésével – hiánypótlásra szólítja fel.
Az Art. 221. § (1) bekezdés a)–b) pontjaiban foglaltak alapján, ha adózó a törvényi határidőig adóbevallást nem, avagy hiányosan, hibásan nyújtja be, akkor őt az adóhatóság első alkalommal, szankció mellőzésével, 15 napos határidő tűzésével döntésben hiánypótlásra kötelezi. Ha az adózó az „első” hiánypótlási felhívásnak határidőn belül nem, illetve nem jogszerűen tesz eleget, akkor az adóhatóság a természetes személy adózót (értve ezalatt az egyéni vállalkozót, mezőgazdasági őstermelőt is) 50 ezer forint, a nem természetes személy adózót 100 ezer forint (fix összegű) mulasztási bírsággal sújtja és – a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – 15 napos határidő tűzésével, határozatban ismételten felhívja az adókötelezettség jogszerű teljesítésére [Art. 221. § (2) bekezdés]. A „második” hiánypótlási felhívás eredménytelen eltelte után az adóhatóság a természetes személy adózót 200 ezer forint, a nem természetes személy adózót 500 ezer forint (fix összegű) mulasztási bírság megfizetésére kötelezi és 15 napos határidő tűzésével felhívja az adókötelezettség jogszerű teljesítésére [Art. 221. § (3) bekezdés].
Az adóhatóság utólagos adómegállapítás keretében jogosult határozatban megállapítani a feltárt adókülönbözetet. Így az adóbevallás törvényi határidőig való benyújtásának elmaradása esetén az adóhatóság a megelőző adóévi iparűzési adót, illetőleg az adóév előlegfizetési időszakának adóelőlegét adóellenőrzés eredményeként (Art. 146. §) határozatban – az esedékességig meg nem fizetett adót, adóelőleget adóhiányként [Art. 217. § (1) bekezdés] – jogosult megállapítani. Ha az adózó által (határidőben) benyújtott iparűzési adóbevallás a bevallásbenyújtás törvényi határidejét követő második hónap 1. napjától kezdődő előlegfizetési időszakra vonatkozóan adóelőleget nem tartalmaz (e tekintetben hiányos), akkor az adóhatóság az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló jogkövetési vizsgálat keretében határozattal jogosult a tényállásnak és a Htv. 41. §-ában foglaltaknak megfelelő adóelőlegeket megállapítani.
2. A kkv-k 2021. adóévi adócsökkentése
2.1. A jogosultság törvényi feltételei
2.1.1. Jogosultsági feltételek a vállalkozás szintjén
A Htv. 51/L. § (1) bekezdésének első fordulata alapján a 2021. évben végződő adóévben azon vállalkozó (iparűzési adóalany) jogosult az adó csökkentésére, aki/amely „azzal felel meg” a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv. tv.) szerinti mikro-, kis- és középvállalkozássá minősítés feltételeinek, hogy esetében
– az összes foglalkoztatotti létszám 250 főnél kevesebb, és
– az éves nettó árbevétel vagy mérlegfőösszeg legfeljebb 4 milliárd forint.
Hivatkozott szabályozás alapján a Kkv. tv. rendelkezéseit – az éves nettó árbevétel és mérlegfőösszeg mint pénzügyi határértékeket tartalmazó Kkv. tv. 3. § (1) bekezdés b) pont kivételével – a jogosultság megállapításához alkalmazni kell, így a partner-, kapcsolódó vállalkozásokra vonatkozó összeszámítási szabályokat is.
A létszámadat és a pénzügyi mutatók meghatározása a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) hatálya alá tartozó vállalkozó esetén a szervezet legfőbb szerve által a 2021. üzleti évre elfogadott (közzétett) – összevont (konszolidált) beszámoló, ennek hiányában éves beszámoló vagy egyszerűsített éves – beszámoló tartalmán, míg az egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő (családi gazdaság tagja) minősítése a 2021. adóévre benyújtott szja-bevalláson és foglalkoztatotti nyilvántartáson (például 08-as járulékbevalláson) alapul.
A Htv. hivatkozott jogszabályhelyéből következően, ha
– egy gazdasági társaságnak az éves foglalkoztatotti létszáma a 2021. adóévben nem érte el a 250 főt, de éves pénzügyi határértékei (éves nettó árbevétele és mérlegfőösszege külön-külön is) a 4 milliárd forintot meghaladták, akkor a Kkv. tv. alapján ugyan kkv-nek minősülhet, azonban a Htv.-beli pénzügyi határérték-mutatók túllépése miatt az adócsökkentésre való jogosultság egyik feltétele nem teljesül;
– a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozó esetén a 2021. üzleti évre közzétett beszámolóban a pénzügyi határérték-mutatók közül az egyik meg is haladja a 4 milliárd forintot, de a másik nem lépi azt túl, akkor az adócsökkentésre való jogosultság (pénzügyi határértékhez kapcsolódó) törvényi feltétele teljesül. A 250 főt el nem érő éves foglalkoztatotti létszám mellett a pénzügyi határérték-mutatók közül elegendő (a normaszövegbeli „vagy” kifejezés miatt) az egyiknek teljesülnie.
Összegezve, mindazon Htv. és Kkv. tv. szerinti vállalkozó fogalmába tartozó iparűzési adóalanyt, aki/amely megfelel a kifejtett feltételeknek, a 2021. évben végződő adóévben – a 2.1.2. pontban ismertetendő rendeleti feltétel esetén – 1 százalékos adómértékkel számolt, csökkent összegű iparűzési adókötelezettség (adófizetés) terheli.
2.1.2. Önkormányzati rendeleti feltétel
Az iparűzési adó mértékét megállapító önkormányzati rendelet alatt a települési önkormányzat, illetve a különleges gazdasági övezetbe tartozó terület (település) esetén a megyei önkormányzat rendelete értendő.
A Htv. 51/L. § (1) bekezdés második fordulata alapján a 2.1.1. pontban kifejtett feltételeknek megfelelő mikro-, kis- és középvállalkozások esetén az iparűzési adó mértéke – figyelemmel a Htv. 51/N. §-ában foglaltakra – 1 százalék, ha a 2021. évben végződő adóévben hatályos önkormányzati rendelet szerinti iparűzési adó mértéke több mint 1 százalék.
Hivatkozott jogszabályhelyből következően a vállalkozónak (iparűzési adóalanynak)
– kizárólag azon székhelye, telephelye szerinti településen csökken az adóévi iparűzési adója, amely „településen” az önkormányzati rendeletben a 2021. évben végződő adóévben az adó mértéke több mint 1 százalék volt; míg
– azon székhelye, telephelye szerinti településen, amelyre az önkormányzati rendelet az iparűzési adó mértékét 1 százalékban vagy annál kevesebb százalékban állapította meg, a 2021. adóévben iparűzési adócsökkenés nem realizálódik.
2.2. Az 1 százalékos adó megállapítása, a bevallási nyomtatvány kapcsolódó sorai
A 2.1. pontban ismertetett feltételek teljesülése esetén az 1 százalékos adómérték szerinti adóévi iparűzési adó megállapítása és bevallása (önadózásos adónemről lévén szó) a bevallási nyomtatvány kitöltőjének feladata és egyben felelőssége.
A 2021HIPA nyomtatvány Főlap „I. Bevallás jellege” blokk 10. sor melletti négyzetben „X” tételével kell jelölnie az adózónak a kkv-státuszát és csökkentett adó megállapítására és megfizetésre való jogosultságát. Ezen „nyilatkozat” egyúttal az adócsökkenés eredményeként meg nem fizetett adóévi iparűzési adóösszeg átmeneti támogatásként való igénybevételét is megalapozza a vállalkozó számára.
Adózó a fent említett „nyilatkozat” joghatásaként a székhelye, telephelye szerinti települési adóalap utáni adó összegét 1 százalékos adómérték alkalmazásával állapítja meg. Ekkor a 2021HIPA nyomtatvány Főlap „VII. Az adó” blokk 16.2 sorában az 1 százalékos adómértékkel [települési adóalap (15. sor) × 1 százalék adómérték] kiszámított adó összegét kell szerepeltetni, ezen összeget a 16. sorba is be kell írni.
Megjegyezzük, az 1 százalékos adómértékkel számított (16. sor) adóösszeg nem feltétlenül azonos az adóévre fizetendő (24. sor) adó összegével. Ugyanis a 16. sorban rögzített összeget a rendeleti adókedvezmény/adómentesség vagy/és általános törvényi adócsökkentés (útdíj 7,5 százaléka) érvényesítéseként a 17–23. sorokban feltüntetett összeggel még csökkenteni kell, így – különösen mikrovállalkozások, egyéni vállalkozók, őstermelők esetében – könnyen lehet az adóévre fizetendő adó összege (24. sor) 0 forint.
Abban az esetben, ha az adócsökkentésre egyébiránt jogosult kkv a rá irányadó átmeneti támogatási keretet [Htv. 51/O. § (3)–(5) bekezdés]
a) egyéb támogatásokkal (pl. gépberuházáshoz, telephelyfejlesztéshez kapott támogatás összege okán) teljes egészében már kimerítette,
b) még nem merítette ki teljes egészében, s azért a támogatási keretben lévő, fel nem használt maradvány erejéig – az önkormányzati adómérték és az 1 százalékos adómérték közötti sávba eső „csökkentett” adómértékkel – részleges adócsökkenést érvényesíthet,
akkor a Főlap VII. blokk 16.2 sorában az a) pont szerinti esetben az önkormányzati adómértékkel megállapított adóösszeget, míg a b) pont esetén a „csökkentett” adómértékkel kiszámított adó összegét kell rögzíteni, mindkét esetben a 16. sorban is rögzíteni kell az összeget.
Amennyiben a vállalkozó székhelye, telephelye szerinti településen a 2021. év végén hatályos önkormányzati rendeleti adómérték 1 százalék alatti volt, akkor – a 2.1.2. pontban ismertetett feltétel hiánya miatt – a települési adóalap után a rendeleti adómértékkel számított adó összegét a 16.1. sorban kell szerepeltetni.
2.3. Az 1 százalékos adómértékű iparűzési adó számviteli elszámolása
Az Szt. 81. § (2) bekezdés e) pontja szerint az egyéb ráfordítások között kell elszámolni – többek között – az államháztartás egyes alrendszereivel (a központi kormányzat, a helyi önkormányzatok) elszámolt – a bekerülési érték részét nem képező, illetve a költségek között el nem számolható – adók, illetékek tárgyévre bevallott, fizetett, illetve fizetendő összegét.
Hivatkozott jogszabályhely alapján az 1 százalékos adómértékkel a 2021. adóévre benyújtott adóbevallás alapján megfizetett iparűzési adó összegét – a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozónak – a számviteli nyilvántartásában egyéb ráfordításként kell elszámolnia.
2.4. A 2022. adóévi adóelőleg megállapítása az adócsökkentésre jogosult adózónál
Az adózó az adóévi adó bevallásával egyidejűleg a bevallásbenyújtás törvényi határidejét követő második hónap első napjától kezdődő (keresztféléves, 12 hónapos) előlegfizetési időszakra vonatkozóan adóelőleget köteles megállapítani és bevallani (lásd az 1.2. pontot). Mindez a naptári évvel azonos üzleti évet (2021. és 2022. évre) választó adózó esetén azt jelenti, hogy a 2021HIPA nyomtatvány Főlap „VIII. Adóelőlegek bevallása” blokk 1. sorban előlegfizetési időszakként 2022. július 1-jétől 2023. június 30-áig terjedő időintervallumot rögzít.
Az előlegfizetési időszak (egyszerűség kedvért a továbbiakban a naptári évvel azonos üzleti éves adózóra vonatkoztatva) első előlegrészletének esedékessége 2022. szeptember 15. napja (Főlap VIII. blokk 2. sor).
Az első előlegrészlet összegének megállapítása: A Htv. 51/M. § (1) bekezdés – „a 2022. évben az önkormányzati rendelet szerinti adómértékkel bevallandó iparűzési adóelőleg” – normaszövegrész kötelezően alkalmazandó. Ennek gyakorlati menete: települési adóalap (Főlap VII. blokk 15. sor) × a 2022. évben hatályos önkormányzati adómérték = „elvi” adóösszeg, amelyet csökkenteni kell a Főlap VII. blokk 17–23. sorok együttes összegével. Ezen „adóösszegből” le kell vonni a 2022. március 15. napjára, a 2021. évben hatályos önkormányzati rendelet szerinti adómértékkel megállapított és bevallott (a 2020. adóévről szóló adóbevallás Főlap VIII. blokk 3.1. pontjában rögzített) adóelőleg összegét. Az így kapott különbözet összegét kell a 2022. szeptember 15-én esedékes adóelőlegként (a 2021. adóévről szóló adóbevallás Főlap VIII. blokk 2.1. pontjában) rögzíteni.
Fentiekhez kapcsolódó két megjegyzés:
– egyfelől a Htv. 41. § (7) bekezdés – „jogszabályi változás miatt az adó mértéke az adóévre módosul” – mint általános rendelkezés alkalmazhatóságát a lex specialis derogat legi generali jogelv alapján a Htv. 51/M. § (1) bekezdése felülírja a 2022. adóévi iparűzési adóelőleg megállapítása során;
– másfelől, ha a 2022. szeptemberi 15-én esedékes iparűzési adóelőleget 1 százalékos (csökkent) adómértékkel állapít(h)anánk meg, akkor a Htv. 51/M. §-a kiüresedne, így e jogszabályhelyen alapuló 22NYHIPA (korábban 21NYHIPA) „nyilatkozatnak” nem lenne értelme.
Az említett „nyilatkozaton” alapul az önkormányzati rendelet szerinti adómértékkel bevallott, bevallandó iparűzési adóelőleg 50 százalékban való megfizetése a 2022. adóévben. Így, ha az adózó esetleg az 1 százalékos adómérték alkalmazásával állapítaná meg és vallaná be a 2022. szeptember 15-én esedékes adóelőlegét, akkor a benyújtott „nyilatkozata” érvénytelenségéből adódóan nem jogosult (jogszerűtlenül) bevallott adóelőlegének fele összegben való megfizetésére.
A második előlegrészlet esedékessége 2023. március 15-e, míg összegének megállapítása a következő módon történik: települési adóalap (Főlap VII. blokk 15. sor) × a 2022. évben hatályos önkormányzati adómérték = adóösszeg, amelyet csökkenteni kell a Főlap VII. blokk 17–23. sorok együttes összegével. Az így kapott adóösszeg felét kell a 2023. március 15. napjára bevallani (a 2021. adóévről szóló adóbevallás Főlap VIII. blokk 3.1. pontjában rögzítve) adóelőlegként.
2.5. A 2021. adóévre meg nem fizetett adó mint átmeneti támogatás
A Htv. 51/L. § (1) bekezdése szerinti intézkedés – azaz a 2021. adóévi iparűzési adó csökkenése – az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül. E támogatás az „Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret a gazdaságnak a jelenlegi COVID-19-járvánnyal összefüggésben való támogatása céljából” című, 2020. március 19-i, 2020/C 91 I/01 számú európai bizottsági közlemény 3.1. szakasza szerinti átmeneti támogatásként nyújtható, illetve vehető igénybe vállalkozóként [Htv. 51/N. § (1) bekezdés].
Az átmeneti támogatás támogatástartalma a vállalkozó székhelye, telephelye szerinti településenként a 2021. adóévi iparűzési adóalap és a különbözet-adómérték szorzatának eredménye. A vállalkozás szintjén az éves támogatástartalmat a székhely, telephely(ek) szerinti település(ek)re meg nem fizetett iparűzési adó összesített összege adja.
A vállalkozó részére a 2021. évre igénybe vehető – vállalkozás szintjén kumulálódó – átmeneti támogatástartalom településenként jelentkező részösszegét
– a székhely, telephely szerinti önkormányzati adóhatóság, míg
– a különleges gazdasági övezetbe tartozó székhely, telephely esetén a NAV
állapítja meg és igazolja vissza a 2021. adóévről szóló iparűzési adóbevallás benyújtásának törvényi határidejét (az adóévet követő év ötödik hónap utolsó napját) követő hónap utolsó napjáig, míg a tételes iparűzési adóalap szerinti adózást 2021. évre alkalmazó kata-alany esetén 2022. február 28-áig.
Az átmeneti támogatás támogatástartalmát (jelen esetben a vállalkozás által meg nem fizetett iparűzési adó összegét) – figyelemmel a számviteli törvény szabályaira is – nem kell egyéb bevételként elszámolni. Ebből következően az átmeneti támogatás összege nem befolyásolja például a társasági adó hatálya alá tartozó adóalanyok esetében a jövedelem-(nyereség-)minimum mint adóalap összegét. (Megjegyezzük, a kkv-k által a 2021. évre alkalmazandó iparűzési „adócsökkenés”, másnéven „adóelőny” adójogi értelemben kizárólag adómérték-változás eredménye, azaz nem adókedvezményi, nem adómentességi és nem adócsökkentő jogszabályi rendelkezés következménye. Olyan, mint a kisvállalati adóban a 2021. évi 11 százalékos adómértéknek a 2022. évre 10 százalékos adómértékre csökkenése; így az adómérték-csökkenés következményeként már nem fizetendő adósszeget számviteli értelemben semmilyen jogcímen nem kell/lehet bevételként/ráfordításként elszámolni.)
Dr. Kovács Attila írásában, amely az Adó szaklap 2022/7-es számában jelent meg, a fentieken túl részletesen olvashat az átalakulás, egyesülés és szétválás adójogi aspektusairól.