A hét kérdése: mikor szja-mentes az alapítványi juttatás?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az adózó 2006-ra szja-bevallást nem nyújtott be, mert adóterhet nem viselő járandóságban részesült: adómentes bevételként 3 910 000 forint alapítványi támogatásban részesült. A támogatási szerződést csatolta, az abban foglalt ellátandó feladatok nyilatkozata szerint teljesültek. Viszont a támogatást adó alapítvány céljaival nincs összhangban az adózó teljesítése, ráadásul az adózó férje a kuratórium tagja. Adómentes-e a így is a bevétel?
Az alapítványi támogatás mint bevétel vizsgálata során a revízió kapcsolódó ellenőrzést rendelt el a juttatást folyósító alapítványnál mint közhasznú szervezetnél. A kapcsolódó ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy az alapítvány céljával nincs összhangban az adózó által – állítólagosan – elvégzett teljesítés, továbbá az is, hogy az alapítvány legfőbb szerve a kuratórium, amelynek egyik tagja az adózó férje. Az alapítvány által meghirdetett pályázaton – egyedüli pályázóként – nyert adózó, így a felhasználható támogatási keret teljes összegét az ő részére fizette ki az alapítvány.
A kapcsolódó ellenőrzés során a kuratórium elnöke azt nyilatkozta, hogy az alapítvány támogató szervezete, az R. bt. 4 millió forintot utalt a közhasznú szervezet részére. Megállapodásuk szerint a támogatás összege szabadon felhasználható, vissza nem térítendő, továbbá abban is megállapodtak, hogy az összeget nem szükséges a cél szerinti közhasznú tevékenység keretében közvetlenül felhasználni. Az alapítvány nem tartozott elszámolási kötelezettséggel a támogató felé, szigorú számadású nyomtatvány a támogatás kifizetéséről nem készült.
A revízió megállapította, hogy a támogatásként nyújtott összeg nem az R. bt. adózott jövedelméből származik, tekintve, hogy a társaság 2005-től nem adott be adóbevallásokat.
Az ellenőrzés során a revízió vizsgálta az adózónak juttatott összeg felhasználását is. A kuratórium elnöke szerint nem kértek semmilyen elszámolást az adózótól arra vonatkozóan, hogy mire költötte a támogatást. A helyi kistérségben tapasztalható változások jelezték a munka elvégzését, mint például internethasználat, mobil számítástechnikai eszközök használata az alternatív gyógyászatban, ahová az adózó rendszeresen jár.
A fentiek alapján a revízió nem látta igazoltnak a megnyert összeg pályázati felhívásban megjelölt célok szerinti felhasználását, és nem fogadta el az adózó bankszámlájára utalt 3 910 000 forintot vissza nem térítendő adómentes támogatásnak, hanem egyéb jogcímen szerzett jövedelemnek minősítette, és vonta adózás alá.
Megállapítása jogszabályi alapjaként hivatkozott az Szja-törvény vizsgált időszakban hatályos 1. § (3) bekezdésére, 2. § (1) és (4) bekezdésére, 4. § (1)–(2) bekezdéseire, valamint az 1. § (4)–(5) bekezdéseire.
Az Szja-törvény 2. § (1) bekezdése szerint, a törvény hatálya a magánszemélyre, annak jövedelmére, és az e jövedelemmel összefüggő adókötelezettségre terjed ki.
A (4) bekezdés szerint a belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség).
A 4. § (1) bekezdése értelmében jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada. Nem keletkezik bevétel az olyan dolog (eszköz, berendezés stb.) használatára, szolgáltatás igénybevételére tekintettel, amelyet valamely személy a tevékenységében közreműködő magánszemély részére a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében a feladatok ellátásának feltételeként biztosít, ideértve a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítását is. Ha az említett feladatok ellátására tekintettel történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett valamely dolog, szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas és/vagy egyébként a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel nem zárható ki, a magánszemély adóköteles bevételt csak abban az esetben szerez, ha e törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg.
A (2) bekezdés szerint bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték. Vagyoni érték különösen a pénz, a kereskedelmi utalvány, a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint a magánszemély javára elengedett vagy átvállalt tartozás, továbbá a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás.
A hivatkozott 1. § (3) bekezdése szerint a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében e törvény alapelveinek figyelembevételével csak törvény állapíthat meg.
Ugyanezen jogszabályhely (4) bekezdése azt mondja ki, hogy az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni.
(5) A magánszemély vagy annak adózásában közreműködő, azt befolyásoló más személy egyaránt köteles a vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló tényezők esetében érvényesíteni az e paragrafusban foglalt alapelveket.
Az elsőfokú adóhatóság határozatba foglalt megállapításával szemben az adózó fellebbezéssel élt.
Fellebbezésében kifejtette, hogy az alapító által megjelölt elsődleges célok az évek során módosultak, bővültek, illetve részben okafogyottá váltak. Emiatt módosították az alapító okiratot. Az alapító célja elérni, hogy az informatikai kultúra elmélyítése megoldást, lehetőséget kínáljon szélesebb rétegek számára is. A pályázati felhívás szerinti cél az alapítvány céljaival összhangban állt, véleménye szerint a közhasznúság kritériumai teljesültek. Azt, hogy az egyedüli pályázó ő volt, a társadalomban tapasztalható érdektelenségre vezette vissza.
Az 1997. évi CLVI. törvény 8. § (1) bekezdésére hivatkozással – az összeférhetetlenségről – megemlítette, hogy férje nem vett részt a határozat meghozatalában. A támogató bt. részéről kifizetett összeg esetében hivatkozott arra, hogy a megállapodás szerint nem szükséges közvetlenül a cél szerinti tevékenységhez felhasználni, ám a kuratórium dönthet úgy, hogy mégis arra használja, ennek nincs köze az ő szja-kötelezettségéhez, ez kérdésként a bt. társasági adóalapja kapcsán merülhet fel. Az alapító okirat módosítása tárgyában a határozatban kifejtett azon megállapításra, hogy a kuratórium elnöke a módosítás bejegyzését nem igazolta, úgy nyilatkozott, hogy a módosítást bejegyző végzést az adóhatóság is bekérhette volna, másrészt nem érti, ez mennyiben befolyásolja az ő tárgyidőszaki adókötelezettségét. Abban a vonatkozásban, hogy a revízió nem látta bizonyítottnak a megnyert összeg pályázati célok szerinti felhasználását, kifejtette, hogy erre őt nem kötelezte a pályázati kiírás illetve a támogatási szerződés.
Legfőbb kifogása a határozattal szemben az volt, hogy a kapott alapítványi támogatás összegét a revízió egyéb jogcímen szerzett jövedelemnek tekintette, azonban ezt, érvelése szerint elmulasztotta az adóhatóság indokolni. Hivatkozott az Szja-törvény (vizsgált időszakban hatályos) 7. § (1) bekezdés a) pontjára – mely szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amely e törvény 1. sz. melléklete szerint adómentes –, valamint az 1. sz. melléklet 3.2.2. pontjára és 3.4 pontjára. Utalt továbbá arra, hogy a revízió rendelkezésére bocsátott számviteli iratanyag szerint az alapítvány vállalkozási tevékenységet nem folytat, a részére történő befizetésről adó- vagy adóalap-csökkentés igénybevételére jogosító igazolást nem adott ki, így álláspontja szerint az alapítványtól bevételezett pénzösszeg adómentes.
A másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában kitért arra, mely tények és körülmények alapján jutott arra a következtetésre a revízió, hogy nem tekinthető a közcélú adományok körében adómentes bevételnek a juttatott összeg.
Ilyen tények és körülmények voltak az alábbiak:
- Az alapítvány kuratóriumának tagja (sőt, az alapító okiratból megállapíthatóan maga az alapító) az adózó férje.
- Az alapítvány támogatója az R. bt., amely 2005. óta nem nyújt be adóbevallásokat, úgy juttatott vissza nem térítendő alapítványi támogatást, hogy annak felhasználását célhoz nem kötötte, a felhasználásról tájékoztatást nem kért, továbbá olyan igazolás kiállítását sem kérte, mely alapján társaságiadó-alap csökkentő kedvezményt érvényesíthetett volna.
- Az alapítvány által kiírt pályázatnak egyetlen pályázója volt, az alapító felesége, aki a teljes pályázati összeget megkapta, anélkül, hogy az összeg felhasználásáról elszámolást várt volna el az alapítvány.
A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 14. § (4) bekezdése kimondja, hogy a közhasznú szervezet a felelős személyt, a támogatót, az önkéntest, valamint e személyek hozzátartozóját cél szerinti juttatásban nem részesítheti. A törvény 26. § e) pontja szerint felelős személy a szervezet létesítő okiratában és belső szabályzataiban vezető tisztségviselőként megjelölt vagy egyébként érdemi döntési jogkörrel rendelkező személy, valamint az a személy, aki a létesítő okirat felhatalmazása, a szervezet legfőbb szervének határozata vagy szerződés alapján a szervezet képviseletére vagy bankszámlája feletti rendelkezésre jogosult.
Ugyanezen jogszabályhely m) pontja szerint vezető tisztségviselő: az alapítvány és a közalapítvány kezelője, illetőleg kezelő szervének (szervezetének) és felügyelő szervének elnöke és tagja, ha az alapítvány kezelő szerve (szervezete) elkülönült jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet vagy állami szerv – a kezelő szerv (szervezet) egyszemélyi felelős vezetője vagy ilyen jogkörben eljáró testületének tagja; a társadalmi szervezet ügyintéző és képviseleti vagy felügyelő szervének elnöke és tagja; a közhasznú társaság ügyvezetője, valamint a felügyelő bizottság elnöke és tagja, továbbá a közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett szervezettel munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló, a létesítő okirat szerint egyszemélyi felelős vezető feladatot ellátó személy; a b) pont szerint cél szerinti tevékenység: minden olyan tevékenység, amely a létesítő okiratban megjelölt célkitűzés elérését közvetlenül szolgálja.
Az idézett jogszabályi rendelkezésekből megállapítható, hogy az alapítványi támogatás juttatása adózó részére jogszabályellenes.
Kiemelte továbbá a másodfokú adóhatóság – kiegészítve az elsőfokú adóhatóság határozatában rögzített tényeket és körülményeket –, hogy az adóhatóság egy másik szervezeti egysége bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le 2006. évre vonatkozóan az adózó férjénél is. Ennek során a számlavezető pénzintézet közölte a vizsgálatot végző revizorokkal, hogy a férj saját lakossági folyószámlája mellett több, bankjuknál vezetett bankszámla felett is rendelkezési jogosultsággal bír. Így többek között az R. bt. és az alapítvány bankszámlája felett is.
Rámutatott a másodfokú határozat arra is, hogy a Ptk. 74/B. § (5) bekezdése szerint az alapító az alapító okiratot indokolt esetben – az alapítvány nevének, céljának és vagyonának sérelme nélkül – módosíthatja. Az ehhez fűzött törvényi indoklás szerint az alapító a nyilvántartásba vétel után az alapító okirat olyan lényeges módosítását nem határozhatja el, amellyel az alapítvány vagyonát elvonná, a célját megváltoztatná vagy szűkítené, vagy az alapítványt az eredeti alapítói szándéktól eltérő módon vagy korábbi időpontban megszüntetné.
Ebből következően jogszerűen nem kerülhetett sor az alapító okirat módosítására az alapítványi célok esetében, ami egy újabb momentum az ügylet színleltségének bizonyítására, ebből következően – az adózó érvelésével ellentétben – befolyásolja a magánszemély adókötelezettségét.
Utalt arra is a másodfokú adóhatóság, hogy az adózó ugyan hivatkozott arra, hogy a támogatási szerződés szerinti, szóban forgó eseményekről mind a helyi nyomtatott sajtó, mind az elektronikus média beszámolt, valamint e rendezvényeken részt vett kb. 1000–1500 magánszemély, mindezt azonban nyomon követhető formában, bizonylatokkal alátámasztott módon nem igazolta.
Ezekből a tényekből és körülményekből alappal lehet levonni azt a következtetést, hogy színlelt jogügylet alapján juttatta adómentes jövedelemhez az alapítvány a vizsgált adózót, így okszerűen minősítette az elsőfokú adóhatóság egyéb jogcímen szerzett jövedelemnek az alapítványi támogatást, és vonta adókötelezettség alá az ily módon keletkezett jövedelmet az adózónál.
A jogerős másodfokú határozat ellen az adózó – jogi képviselője útján – keresetet nyújtott be.
Felperes kereseti érvelése szerint a határozat összemossa a cél szerinti juttatás, és cél szerinti tevékenység fogalmát. Álláspontja szerint a törvényi tilalom kifejezetten a cél szerinti juttatásra vonatkozik, azonban az adózó részére megadott támogatás nem cél szerinti juttatás. Hivatkozott e körben arra, hogy cél szerinti juttatás a törvény szerint: a közhasznú szervezet által cél szerinti tevékenysége keretében nyújtott pénzbeli vagy nem pénzbeli szolgáltatás. Cél szerinti pedig akkor egy alapítványi tevékenység – felperes megfogalmazása szerint –, ha azt az alapító okiratban feltüntették.
Kereseti érvelését tehát lényegileg arra alapította, hogy a közhasznú szervezetekről szóló törvény 14. § (4) bekezdése a hozzátartozó vonatkozásában a cél szerinti juttatást tiltja. Érvelése szerint az alapítvány az adózó részére nem cél szerinti juttatást nyújtott, így az összeférhetetlenség nem áll fenn.
Ez utóbbi érvelés ellentétben állt adózó fellebbezésében foglaltakkal, amelyben az adózó éppen arról akarta meggyőzni az adóhatóságot, hogy a pályázati felhívás szerinti cél az alapítvány céljaival összhangban állt, különös tekintettel arra a tényre, hogy a hivatkozott Szja-törvény 1. sz. melléklet 3. pontja az adómentes közcélú juttatások körét nevesíti, és az adózó a 3.2.2 pontra alapítottan kívánt adómentes bevételhez jutni.
Ellentétes volt továbbá ezen kereseti érvelés az alapítvány 2006. évi közhasznúsági jelentésében foglaltakkal is, mely tartalmazza azt, hogy „az alapítvány 2006-ban a cél szerinti tevékenysége keretében az alábbi pénzbeli vagy nem pénzbeli szolgáltatást nyújtotta: kuratóriumi döntés alapján, a beérkezett pályázatokat értékelve egy pályázót támogatott vissza nem térítendő pénzbeli alapítványi támogatásban az általa végzett, végzendő tevékenységért, összesen 3 910 ezer forint összegben.”
A bíróság álláspontja szerint a felperes az eljárás során a támadott határozatok jogsértő voltát nem tudta bizonyítani, így a keresetet elutasította.
Döntése indokolásában kifejtette, hogy a tényállás tisztázása során feltárt tények és körülmények mérlegelése után alappal nem látta a revízió igazoltnak a megnyert összeg pályázati felhívásban megjelölt célok szerinti felhasználását, és nem fogadta el az adózó számlájára utalt összeget vissza nem térítendő adómentes
