A számla- és nyugtakibocsátás szabályai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gazdasági tevékenységet végző adóalanyok tevékenységük során teljesítéseikről számlát kötelesek kibocsátani. Ehelyett azonban jogszabály megengedi nyugta vagy az úgynevezett számviteli bizonylat kiállítását is. Mikor, milyen tartalommal kell kiállítani a bizonylatokat, és hogyan kell azokat megőrizni, hogyan lehet pótolni? Többek között ezekre a kérdésekre is választ találunk az Adó szaklap 2012/8-9. számában megjelent cikkben

A bizonylatok kibocsátására, a számlázásra és nyugtakibocsátásra vonatkozó rendelkezéseket az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott 24/1995. (XI. 22.) PM-rendelet tartalmazza, másrészt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény is tartalmaz a számlára, nyugtára, mint számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseket. Az elektronikus úton történő számlázás esetében az Áfatörvény előírásai mellett az elektronikus számlával kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 46/2007. (XII. 29.) PM-rendelet előírásait is alkalmazni kell.

Mikor kell számlát kibocsátani?

Az Áfatörvény 159. § (1) bekezdése alapján az általános forgalmi adó alanya az általa teljesített termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról köteles számla kibocsátásáról gondoskodni a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybe vevője részére, ha az tőle eltérő más személy, vagy szervezet. Nem kell tehát számlát kibocsátani abban az esetben, ha az adóalany nem más adóalany részére teljesít termékértékesítést, vagy szolgáltatásnyújtást. Ilyen esetekben az Áfatörvény rendelkezéseiből eredő számlakibocsátási kötelezettsége az adóalanynak nincs, de az ilyen ügyletekről is ki kell bocsátania legalább ún. számviteli bizonylatot, amelyre vonatkozóan a Számviteli törvény tartalmaz rendelkezéseket.

Egy társasház esetében például a közös költségeket nem kell számlázni, mivel azt a társasház az ingatlan-tulajdonosoktól (azaz tőle nem elkülönült jogalanyoktól) a működés finanszírozása érdekében szedi be, ennek fejében kifelé hasznosuló gazdasági tevékenységet nem végez, vagyis az Áfatörvény alkalmazásában történő szolgáltatást részükre nem nyújt.

Példa: A társasház az alagsorban lévő, és a társasház közösség közös tulajdonában álló helyiségeket, garázsokat stb. nem a tulajdonosok közös hasznosításában működteti, hanem bérbe adja önálló bérleti szerződések keretében, akkor ez már megteremti a társasház áfaalanyiságát. Így van ez akkor is, ha a bérlő a társasház egyik tulajdonosa, mivel az ellenérték fejében történő bérbeadás már gazdasági tevékenységnek minősül, függetlenül attól kinek történik a bérbeadás. Az ilyen bérlet esetén, akár a lakók közül kerülnek ki a bérlők, akár más körből, Áfatörvény szerinti bizonylatot (számlát, illetve, ha a bérlő nem adóalany magánszemély, akkor nyugtát) kell kibocsátani.

Nem keletkezik számlakibocsátási kötelezettség akkor sem, amikor az adóalany saját beruházást hajt végre, és bár az Áfatörvény az ilyen beruházás rendeltetésszerű használatbavételét adózási pontként kezeli [11. § (2) bekezdés a) pont], és adófizetési kötelezettséget rendel hozzá, Áfatörvény szerinti számlát az ügyletről kibocsátani mégsem kell. A fizetendő adó meghatározásához belső dokumentumok felhasználásával és a számítás menetének levezetésével belső bizonylatot kell készíteni, és magának az üzembe helyezés tényének a megvalósulását ún. üzembe helyezési jegyzőkönyvvel kell igazolni, amely utóbbi bizonylat a számviteli bizonylatok körébe tartozik.

Előleg

Előleg fizetése esetén az Áfatörvény 159. § (2) bekezdés b) pontja alapján, amennyiben előleg fizetése történik nem adóalany személy, szervezet részéről (ide nem értve a nem adóalany jogi személyt), az adóalany köteles számla kiállításáról gondoskodni, ha az előleg összege eléri vagy meghaladja a 900 ezer forintnak megfelelő pénzösszeget, vagy ha egyébként az előző feltétel ugyan nem teljesül, de a vevő kifejezetten kéri a számla kibocsátását. Amikor a nem adóalany magánszemély által, akár készpénzzel, akár átutalással fizetett előleg összege nem éri el a 900 ezer forintot, valamint számla kiállítását sem kéri a vásárló, az adóalanynak nem kell az Áfatörvény szerinti számlával bizonylatolnia az előleg átvételét.

Számla kibocsátásáról kell gondoskodni továbbá a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás előlegének átvételekor is, amennyiben az előleget átadó partner adóalany, vagy nem adóalany jogi személy. Ha rajtuk kívül más személy fizet előleget, számára számla kiállítása akkor kötelező, ha az előleg összege áfával számítottan a 900 ezer forintot eléri, vagy meghaladja. Ezen összeghatár alatt akkor kötelező, ha az ilyen vevő kéri a számla kiállítását.
Így, ha egy nem adóalany magánszemély az Andrássy út egyik divatüzletében egy 8 millió forintos estélyi ruhára 3 millió forint előleget fizet, akkor részére az előleg átvételkor mindenképpen számlát kell kibocsátani. Sajnálatos módon azonban, az eladó a vevő közreműködése nélkül nem tudja ellenőrizni a magánszemély által megadott adatok valódiságát, el kell hinnie azt, amit a vevő mond. De az is előfordulhat, hogy a vevő különböző okokból nem kívánja megadni a számla kiállításához szükséges személyes adatait, és inkább nem is vásárol semmit. Bár, amennyiben mindenképpen ott akarja megvenni a ruhát, akkor az adatainak megadása miatt később is gondja lehet, hiszen mivel a ruha ellenértéke meghaladja a 900 ezer forintot, így arról is számlakibocsátási kötelezettsége keletkezik az eladónak a teljesítéskor [165. § (3) bekezdés b) pont].

Nyugta

Az Áfatörvény 166. §-a nyugta kibocsátását abban az esetben teszi kötelezővé, ha az adóalany azért mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól, mert a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a 163. § (1) bekezdésének a) pontjában, illetőleg a 164. § (1) bekezdésének a) pontjában említett időpontig készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel maradéktalanul megtérítette, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kérte.

Mivel az előleg átadására, átvételére nem alkalmazható az Áfatörvény fenti, nyugtaadási kötelezettségre vonatkozó előírása, ezért abban az esetben, ha az adóalanynak nem adóalany magánszemély fizet 900ezer forintot el nem érő összegű előleget, és számla kibocsátását nem kéri az adóalanytól, akkor az átvett előlegről sem az Áfatörvény szerinti számlát, sem nyugtát nem köteles kiállítani.

Azonban a Számviteli törvény 165. § (1) bekezdése alapján minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. Így attól függetlenül, hogy a fent tárgyalt egyes esetekben az adóalany az előleg átvételekor az Áfatörvény szerint sem számla, sem nyugta kiállítására nem köteles, az előleg átvételét mint gazdasági eseményt mindenképpen bizonylatolnia kell a Számviteli törvény szerinti számviteli bizonylattal, feltéve hogy az adóalany a Számviteli törvény hatálya alá tartozik.

A Számviteli törvény 166. § (1) bekezdése szerint számviteli bizonylatnak tekinthető minden olyan, a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány, így a számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat stb. – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától –, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.

Többet akar tudni? Jöjjön el június 5-i konferenciánkra! Az Áfa törvény és a számlázás szabályai 2012-ben Néhány kiemelt témakör: Szolgáltatásnyújtások teljesítési helye Teljesítési időpontok elhatárolási kérdései Határon átnyúló ügyletek Adóalap, adómentességek Fordított adózású ügyletek Az áfa visszaigénylés rendszere, visszaigénylési szabályok Árengedmények, kedvezményekre vonatkozó rendelkezések A bizonylatolási szabályok átalakulása, a számla adattartalma Az előlegszámla kibocsátási kötelezettség A számla megjelenési formái: papíros alapú és elektronikus úton kibocsátott számlák A számla korrekciója Időpont: 2012.06.05. 10.00 – 15.00 óráig Előadó: Dr. Farkas Alexandra címzetes vezető tanácsos, NAV Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. További információk és jelentkezés itt

Nem mindegy, kinek a nevére szól

Nem mindegy ugyanakkor az sem, hogy kinek a nevére szól a számla. Az Áfatörvény 159. § (1) bekezdése szerint az ügyletet teljesítő adóalany köteles termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni. Amennyiben a felek a szerződésben valótlanul nyilatkoztak, és e miatt a termék beszerzőjeként az eladó tévesen vagy szándékosan nem a valós vevő nevére bocsátja ki a számlát, akkor az ilyen számla nem minősül hiteles bizonylatnak, amelyre – adóalanyisága ellenére – az azon beszerzőként feltüntetett személy adólevonási jogot nem alapíthat.

Az Áfatörvény 127. § (1) bekezdés a) pontja szerint ugyanis az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla. A „nevére szóló” kitétel a jogszabályban nem azt jelenti, hogy a számlaadáskor bármilyen nevet lehetne a számlán vevőként feltüntetni, hanem azt jelenti, hogy az ügyletben a valóságban is vevőként szereplő személyt kell a számlán feltüntetni.

Az Áfatörvény 120. § a) pontja alapján, abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított. Ez azt jelenti, hogy adót csak adóalany vonhat le, és ő is csak olyan termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele során a rá áthárított előzetesen felszámított adóval kapcsolatban, amelyet a saját gazdasági tevékenységéhez hasznosít.

Fontos a teljesítési hely

Számlát kell kibocsátani ugyanakkor az Áfatörvény 159. § (2) bekezdés c)–d) pontjai alapján abban az esetben is, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési helye – az Áfatörvény előírásai szerint – nem belföldön van, feltéve, hogy az adóalanynak kizárólag belföldön van gazdasági célú letelepedési helye, ilyen hiányában lakóhelye, szokásos tartózkodási helye. 2012. január 1-jétől elkülönül a nem belföldön letelepedettek külföldön történő teljesítés esetén a Közösségen belül és a harmadik ország területén történő teljesítések számlázásának szabályozása. Belföldön kívül, a Közösség területén történő termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítése esetében akkor kell magyar szabályok szerinti számlát kibocsátani, ha az adott ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön és az adófizetésre kötelezett személy a termék beszerzője vagy a szolgáltatás igénybevevője.

Belföldön kívül, harmadik országban történő termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítése esetében akkor kell a magyar Áfatörvény szerinti számlát kibocsátani, ha az adóalanynak az adott ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön.

Ide tartoznak azok az ügyletek, amelyeknek során a közösségi irányelv szabályai szerint a teljesítés helye a Közösség egy másik tagállamába, vagy harmadik országba tevődik, de sem ott, sem másutt az adóalanynak sem székhelye, sem telephelye nincs, függetlenül attól, hogy a teljesítés helyén az ottani jogszabályok okán esetleg adóalanyként regisztráltatnia kell magát.

….

dr. Kovács-Kozma Zsuzsanna cikkében többek között részletesen kitér arra is, hogy mi minősül számlának, mikor lehet gyűjtőszámlát vagy egyszerűsített adattartalmú számlát kiállítani, mikor használhatunk számla helyett nyugtát és hogyan lehet pótolni az elveszett számlát. A cikk teljes terjedelemben az Adó szaklap 2012/8-9. számában olvasható. Az Adó szaklap egyes példányai a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolhatók.

---