Adószámos magánszemélyek adózása II.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Előző cikkem témája az adószámos magánszemélyek és egyéni vállalkozók közti különbség, valamint az adószámos magánszemélyek adószám-igénylési és bejelentkezési feladatai voltak. Ebben a cikkben folytassuk tovább a témát az adószámos magánszemélyek adózási kérdéseivel. Tekintettel arra, hogy a személyi jövedelemadó kardinális kérdés és rengeteg részletszabályt találunk róla, ezért az egész cikket az ezen adónemmel kapcsolatos szabályok ismertetésének szentelem.

Az önálló tevékenység kérdésköre

Elsőként tisztázzuk, hogy az adószámmal rendelkező magánszemélyre a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) előírásai vonatkoznak, így az adózásával kapcsolatban is alapvetően ebből kell kiindulnunk. Az Szja tv. szerint az adószámos magánszemély tevékenysége önálló tevékenységnek minősül, s mint olyan, az erre vonatkozó szabályok szerint adózza le a képződött jövedelmét. Nagyon fontos viszont tisztában lenni a bevétel és jövedelem közti különbséggel, mert sajnos a gyakorlatban még rengeteg szakembertől hallom tévesen, szinonimaként használni ezt a két kifejezést. Bizonyos kivételektől eltekintve személyi jövedelemadó szempontjából maga a jövedelem az, ami adóköteles, nem pedig a bevétel. A jövedelem pedig – egyes esetekben a módosító tényezőkkel korrigálva – a bevétel költségként elszámolható kiadásokkal csökkentett része, azaz:

BEVÉTEL – KÖLTSÉG = JÖVEDELEM

Mindig figyeljünk arra tehát, hogy a jogszabályt olvasva a törvény a bevételről, vagy a jövedelemről beszél-e. Nagyrészt a jövedelem lesz az, ami adóköteles, tehát ezt kell kiszámolnunk.

További tudnivaló, hogy az egyéni vállalkozókkal szemben az adószámos magánszemély nem alkalmazhat veszteségelhatárolást, azaz az adott adóévben a bevételekből költséget maximum annak mértékéig lehet levonni, így a jövedelem nulla alá nem mehet, a többlet-költség nem számolható el és nem is vihető tovább a következő adóévre.

Fontos továbbá, hogy a jövedelem megállapítása tevékenységenként külön-külön kell, hogy történjen.

A jövedelem és az adó meghatározása

Személyi jövedelemadó szempontjából két módon határozhatjuk meg az adószámos magánszemély jövedelmét:

• 10%-os költséghányad alkalmazásával, vagy
• tételes költségelszámolással.

Bármelyik módszert is válasszuk, a kiszámolt jövedelemre fizetendő személyi jövedelemadó mértéke 15%. Önálló tevékenység lévén, fontos figyelemmel lenni arra, hogy a feltételek fennállása esetén figyelembe vehetők bizonyos kedvezmények, melyek tovább csökkentik a befizetendő adó összegét. Ilyen kedvezmények lehetnek:

• családi kedvezmény,
• családi járulék-kedvezmény,
• első házasok kedvezménye,
• személyi kedvezmény,
• külföldi illetékességű magánszemélyekre vonatkozó kedvezmény.

A bevétel meghatározása az Szja tv. 16.§ (3) bekezdése alapján egyértelmű, ám felhívnám a figyelmet arra, hogy általános forgalmi adóalany lévén, az adószámos magánszemély a bevételekről minden esetben köteles számlát kiállítani a vevő felé. Ezen kívül a gyakorlatban sajnos sokan nem tudják, hogy bevételnek minősül a költségtérítés összege is, ezért ne felejtsük el ezek összegét sem figyelembe venni!

A költségekkel kapcsolatban pedig nézzük a fent említett két módszert: A 10%-os költségelszámolás lényege, hogy a bevételből igazolás nélkül elszámolható költségként annak 10%-a, tehát a bevétel 90%-a adóköteles. Ez esetben nem kell úgymond gyűjtögetni a számlákat, bizonylatokat, hanem a 10% elismert költségnek tekinthető, szemben a tételes költségelszámolással, ami alkalmazása esetén a jövedelmet úgy határozzuk meg, hogy a bevételből levonjuk a bizonylatokkal igazolt, költségként elszámolható tételeket. Ahhoz, hogy milyen tételek kezelhetők költségként, az Szja tv. 3. számú melléklete ad útmutatást. Figyeljük meg, hogy az Szja tv. csupán jellemzően előforduló költségekről beszél, mely arra utal, hogy a felsorolás nem taxatív, így az ott nem említett tételek is kezelhetők költségként. Ez a szakasz meghatározza továbbá azokat a kiadásokat is, amelyek nem számolhatók el költségként. Van viszont egy általános megfogalmazás is, mely segítségünkre lehet, melyet az Szja tv. 17.§ (3) bekezdésének a) pontjában találunk. Ez alapján költség minden olyan kiadás, mely a tevékenység érdekében, az adott adóévben ténylegesen és igazoltan felmerült. Ha megfigyeljük ezt a megfogalmazást, akkor ki kell emelni a szavak jelentőségét:

• az adott adóév személyi jövedelemadó szempontjából – tekintettel a pénzforgalmi szemlélet alkalmazására – azt az időszakot jelenti, ahol a pénzmozgás január 1. és december 31. közt történt;
• a költségként elszámolható kiadásnak ténylegesen felmerültnek is kell lennie, azaz – természetesen – nem számolható el olyan bizonylat, melynek hátterében nem történt gazdasági esemény, illetve a gyakorlatban sajnos sokszor előforduló esetek sem elfogadhatók, amikor pl. egy másik személy vásárol saját használatra egy eszközt, de megkérjük, hogy a mi nevünkre kérje a számlát róla – hiszen ez esetben sem merül fel a mi oldalunkon ténylegesen kiadás;
• a költségelszámolás további feltétele pedig az, hogy az adott kiadás igazoltan merüljön fel; ne feledjük: az igazolás nem csak számla lehet, hanem bármilyen egyéb bizonylat, mely hitelt érdemlően bizonyítja a gazdasági esemény megtörténtét (tényleges számla általában csak az általános forgalmi adó levonásához szükséges, ezen túl az Szja tv. beéri egyéb bizonylatokkal is; ilyenek lehetnek pl.: szerződések, bankszámla kivonatok, átvételi elismervények, jegyzőkönyvek, határozatok, stb.).

Figyeljünk arra, hogy a két fenti jövedelemszámítási mód közötti választás egy egész adóévre vonatkozik és minden önálló tevékenység során ugyanazt a módszert kell alkalmazni. Tehát ha egy tevékenységre a 10%-os költségelszámolást alkalmazzuk, akkor egy esetlegesen új irányba történő számlázás esetén is ezt a módszert kell választanunk. Amennyiben viszont tételes költségelszámolást használunk, úgy ezt kell követni minden más önálló tevékenység esetén is. Ezen túl plusz szabály, hogy az éves adóbevallás elkészítése során az év közben alkalmazott 10%-os költségelszámolás helyett lehet a tételes elszámolást alkalmazni (ezért érdemes a bizonylatokat gyűjtögetni év közben is annak ellenére, hogy 10%-os költségelszámolást alkalmazunk), ám ha tételes elszámolással éltünk év közben és a bevallás elkészítésekor kiderül, hogy jobban járnánk a 10%-os elszámolással, mert csupán ez alatti költséget tudunk igazolni, sajnos nem alkalmazhatjuk helyette a 10%-os elszámolást. Emiatt pedig fontos, hogy már az év elején is legyünk tudatosak, és a számunkra megfelelőbb, biztonságosabb elszámolást válasszuk!

Tevékenység végzése magánszemélynek, kifizetőnek

Ebben a részben szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy kapcsolatban különbséget kell tennünk a magánszemélynek, illetve kifizetőnek történő tevékenység-végzés során. Ugyanis amennyiben kifizetőnek számlázunk, a kifizető köteles az adóelőleg levonására, bevallására és befizetésére, melyről igazolást kell adnia a magánszemély számára. Sajnos a gyakorlatban rengeteg esetben találkozom azzal, hogy maga a kifizető sem tud e kötelezettségéről, sőt arról sem, hogy ő egyáltalán kifizetőnek minősül. A kifizető fogalmát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178.§ 18. pontjában találjuk (ilyen pl. az egyéni vállalkozó, a belföldi illetékességű jogi személy, egyéb szervezet, stb.), melyet az Szja tv. is kiegészít egy esettel.

Találkoztam már olyan helyzettel, ahol maga a magánszemély kérte a kifizetőtől egy nyilatkozatban, hogy ne vonja le tőle az adóelőleget, hanem ő maga vállalja, hogy befizeti azt. Ezen eljárás sem helytálló, ugyanis a jogszabály a kifizető számára nem lehetőségként, hanem kötelezettségként írja elő az adóelőleg levonást, befizetést, bevallást, így a magánszemély a kifizető e kötelezettségét egy nyilatkozatával nem írhatja felül. Amennyiben mégis megteszi, akkor a kifizető oldalán mulasztás jelentkezik, melynek számolnia kell a szankcióival is.

[htmlbox felteteles_adomegallapitas]

Amennyiben tehát kifizetőnek számlázunk, annak érdekében, hogy a kifizető a megfelelő adóelőleget tudja levonni tőlünk, nyilatkoznunk kell felé az általunk alkalmazott jövedelemszámítási módról, valamint amennyiben kedvezményt szeretnénk alkalmazni, akkor a kedvezmény alkalmazásának választásáról.

A kifizetőnek történő nyilatkozattal kapcsolatos tudnivalók

A nyilatkozattal kapcsolatban fontos tudnivaló, hogy tételes költségelszámolás esetén a kifizetőnek történő nyilatkozatban nem a levonandó költség összegét, hanem annak a bevételhez viszonyított, százalékos mértékét kell megadni. Amennyiben tételes költségelszámolást alkalmazunk, nyilván ez a mérték 10%-nál nagyobb lesz, ám további feltétel, hogy a nyilatkozatban a költségek mértéke az 50%-ot nem haladhatja meg. Amennyiben a bevallás készítésekor nyilvánvalóvá válik, hogy a felmerült költség ténylegesen meghaladta az 50%-ot, úgy az érvényesíthető az éves adóelszámolás során.

Előfordulhat azonban olyan eset is, hogy a kifizetői nyilatkozatunkkal ellentétben az éves elszámolás során kiderül, hogy a ténylegesen felmerült költség mértéke nem éri el az általunk nyilatkozatba foglalt mértéket. Ez esetben egy bizonyos mértékű eltérést különbözeti bírság terhel. Ezt az eltérést úgy kell meghatározni, hogy a bevallásban igazoltan kimutatott költség és a nyilatkozat szerinti költség 5%-át meghaladó költség-különbözet után 39%, valamint emiatt az adóbevallás alapján 10 ezer Ft-ot meghaladó befizetési különbözet után további 12% a különbözeti bírság (ez szintén személyi jövedelemadónak minősül, így erre a számlaszámra kell utalni). Emiatt tehát érdemes vigyáznunk arra, hogy a nyilatkozatban milyen költség-mértéket írunk! Inkább legyünk elővigyázatosak és kevesebbről szóljon, mintsem bírságot kelljen később fizetni miatta.

Egy esetben lehet 50%-tól nagyobb mértékű költségről nyilatkozni, mégpedig a költségtérítéssel kapcsolatban. Ugyanis amennyiben költségtérítés is elszámolásra kerül a kifizetővel, úgy a költségtérítés jövedelemtartalma lehet nulla is, így megtehetjük, hogy ez esetben akár 100%-ról nyilatkozunk (ha belegondolunk, ez ésszerű is, hiszen ez a kifizetés a ténylegesen felmerült költségeink egészéről vagy egy részéről szól, így amennyiben teljes egészében megtéríti a kifizető a költségeinket, akkor a „jövedelemtartalom” könnyen kiszámítható, így felesleges lenne adóelőleget fizetni utána.)

Előlegfizetés, adóbevallás

Akár magánszemélynek, akár kifizetőnek végzünk tevékenységet, mindenképp fontos tudnunk, hogy év közben is terhel minket a személyi jövedelemadó-előleg fizetési kötelezettség. Amennyiben kifizetőnek számlázunk, úgy nincs különösebb dolgunk, mivel a kifizető levonja, bevallja és befizeti a személyi jövedelemadó előleget. Amennyiben viszont magánszemélynek (vagy magánszemélynek is) számlázunk, úgy az adott negyedévben képződött jövedelmünket meg kell határozni és a negyedévet követő hó 12-ig adóelőleget kell fizetnünk, azaz április, július, október és január 12-ig. Az előleg befizetése pedig a NAV személyi jövedelemadó magánszemélyt, őstermelőt, egyéni vállalkozót, kifizetőt terhelő kötelezettség beszedési számlára történik, melynek számlaszáma: 10032000-06056353; közleménybe mindig az adószámunkat írjuk!

Az adót évente csak egyszer kell bevallanunk, mégpedig az éves személyi jövedelemadó bevallásban február 25-ig illetve május 20-ig. (Ne feledjük, hogy a február 25. nem csak az egyéni vállalkozók határideje, hanem azon adószámos magánszemélyeknek is eddig kell benyújtaniuk a bevallásukat, akik áfafizetésre kötelezettek!)

Nyilvántartások vezetése

Végül nézzük meg az Szja tv. előírását a nyilvántartások vezetésével kapcsolatban is. Ugyanis annak ellenére, hogy magánszemélyek vagyunk, az Szja tv. 5. számú mellékletében meghatározottak szerint alap- és részletező nyilvántartás-vezetésre vagyunk kötelezettek. Az alapnyilvántartások típusa lehet:

• bevételi nyilvántartás,
• bevételi és költségnyilvántartás,
• pénztárkönyv, illetve
• naplófőkönyv

A részleteket a mellékletben találjuk, ám a legegyszerűbben úgy lehetne megfogalmazni, hogy:

• aki 10% költséghányadot alkalmaz, annak elég a bevételi nyilvántartást vezetnie (kivéve, ha csak kifizetőtől származik a jövedelme, hiszen akkor elég megőriznie a bizonylatokat és az igazolásokat);
• aki tételesen számolja el a költségeit, az minimum bevételi és költségnyilvántartást kell, hogy vezessen;
• aki áfafizetésre kötelezett, annak a jövedelem-elszámolás módjától függetlenül minimum pénztárkönyvet kell vezetnie, de
• bárki választhatja a naplófőkönyv vezetését.

Az Szja tv. e melléklete bemutat néhány típusú részletező nyilvántartást is, ám azokat a legegyszerűbben úgy lehet meghatározni, hogy: minden olyan adatról szükséges részletező nyilvántartást vezetni, mely az alapnyilvántartásokban nem szerepel, hanem csak kiegészíti, alátámassza azokat, ám szükséges ahhoz, hogy a számított jövedelmet, adót pontosan meghatározzuk általuk.

Mint a fentiekből is láthatjuk, egyáltalán nem egyszerű az adószámos magánszemélyek adózása, pedig egyelőre még csak a személyi jövedelemadóról volt szó. A következő cikkben megnézzük az adószámos magánszemélyekre vonatkozó egyéb adók- és járulékok elszámolási szabályait.

A cikk szerzője Kis-Vén Valéria közgazdász, okleveles adószakértő, adótanácsadó, mérlegképes könyvelő, az ADHATO Könyvelő- és Adótanácsadó Iroda vezetője.

---