Adószámos magánszemélyek adózása – III. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adószámos magánszemélyekkel kapcsolatos cikksorozat korábbi részeiben láttuk, hogy milyen teendők vannak egy ilyen működési forma indulásával kapcsolatban, valamint milyen személyi jövedelemadóval kapcsolatos szabályokra kell figyelemmel lenni. Ebben a részben nézzük meg, hogy az egészségügyi hozzájárulás és a járulékfizetés tekintetében milyen előírásokat találunk!

Egészségügyi hozzájárulás

Az önálló tevékenységből származó jövedelem adózásával kapcsolatban a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség mellett fontos figyelemmel lenni az egészségügyi hozzájárulásra is, melynek fizetési kötelezettségét két esetben kell vizsgálni:

• amennyiben az adószámos magánszemély nem kifizetőnek minősülő partnernek állít ki számlát, vagy
• amennyiben kifizetőnek állít ki számlát, ám a kifizetőnek nincs adó/adóelőleg-levonási kötelezettsége.

Ezt a rendelkezést az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban Eho tv.) 3. §-ában találjuk az alábbiak szerint:

„(1) A kifizető, – kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adó (adóelőleg) alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani – a jövedelmet szerző magánszemély 22 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, az Szja tv. szerinti

a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adó (adóelőleg) alap számításánál figyelembe vett jövedelem, […] után.”

Mivel az önálló tevékenységből származó jövedelem összevonás alá kerül, a fentieket kell alkalmazni abban az esetben, ha fennállnak a vonatkozó passzusban meghatározott feltételek.

Az egészségügyi hozzájárulás alapja tehát ez esetben megegyezik a személyi jövedelemadó alapjával, mely számítási szabályait az előző cikkben találjuk.

A fentieken túlmenően fontos megemlíteni az ingatlan bérbeadási tevékenységet is, mivel ezt az Eho tv. 3.§ (3) bekezdése több, külön adózó jövedelem mellett ezt is kiemelten kezeli és bizonyos feltételek esetén 1 millió forintot meghaladó jövedelem felett kedvezményes, 14%-os egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséget kapcsol hozzá (e kötelezettség 2018. évtől megszűnik!)

Amennyiben az adott adószámos magánszemély kifizetővel áll kapcsolatban, úgy a járulékfizetésre vonatkozó szabályoknál leírtakat kell vizsgálni és alkalmazni.

Járulékfizetés

Az adószámos magánszemély tevékenységével kapcsolatos járulékfizetési szabályokat abban az esetben kell vizsgálni, amikor az adószámos magánszemély díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében kifizetővel áll kapcsolatban. Ez esetben ugyanis a kifizetőnek vizsgálnia kell, hogy az adott magánszemély biztosítottá válik-e vagy sem. A kérdés az, hogy hogyan kell ezt megtenni?

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban Tbj.) 5.§ g) pontja alapján biztosítottnak minősül:

„a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy – a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével – amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét”

Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben az idézett jogviszony keretében történik a munkavégzés, úgy a kifizetőnek első lépésben meg kell vizsgálnia, hogy mennyi lesz a magánszemély jövedelme! Fontos, hogy nem a bevételt kell figyelembe venni, hanem a jövedelmet, azaz a bevételek költséggel csökkentett részét. Ezt pedig akkor tudja kiszámolni, ha a már korábban leírt módon nyilatkoztatja a magánszemélyt a figyelembe veendő költségekről. Amennyiben a költségekről valamilyen okból kifolyólag nincs nyilatkozat, úgy a kifizetőnek nincs önálló jövedelem-megállapítási lehetősége, így a szerződésbe foglalt díjazás teljes összegét kell járulékalapnak tekintenie és ez alapján kell a járulékfizetési kötelezettséget megállapítania.

[htmlbox felteteles_adomegallapitas]

Amennyiben a fentiek szerint a járulékalap megállapításra került, következő lépésként meg kell nézni, hogy a tárgyhavi járulékalapot képező jövedelem eléri-e a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét. Amennyiben eléri, akkor a magánszemély máris biztosítottá válik és a kifizetőnek bejelentési kötelezettsége keletkezik, melyet a 17T1041-es nyomtatványon kell megtennie. Amennyiben viszont a magánszemély nem válik biztosítottá, akkor a kifizetőnek természetesen bejelentési kötelezettsége sem keletkezik.

A gyakorlatban előfordul olyan eset is, amikor csak utólag derül ki a biztosítottá válás ténye. Ez esetben akkor kell a bejelentést megtenni, amikor ez a tény kiderül.

Nézzük, hogyan alakul a járulékok mértéke a fenti két esetben!

1. Amennyiben nem válik biztosítottá az adószámos magánszemély, úgy

• a biztosított által fizetendő közterhek mértéke:
  • 15% személyi jövedelemadó,
• a kifizető által fizetendő:
  • 22% szociális hozzájárulási adó és
  • 1,5% szakképzési hozzájárulás.

1. Amennyiben biztosítottá válik az adószámos magánszemély, abban az esetben:

• a biztosított által fizetendő közterhek mértéke:
  • 15% személyi jövedelemadó,
  • 10% nyugdíjjárulék,
  • 3% pénzbeli egészségbiztosítási járulék,
  • 4% természetbeni egészségbiztosítási járulék (ezt nyugdíjas csak akkor fizeti, ha szünetelteti nyugdíját)
• a kifizető által fizetendő:
  • 22% szociális hozzájárulási adó és
  • 1,5% szakképzési hozzájárulás

Összefoglalva tehát mindenképpen elmondható, hogy mind az adószámos magánszemélynek, mind pedig a partnernek – főképp ha kifizetőnek minősül – figyelemmel kell lennie arra, hogy milyen jellegű jogviszony van köztük és ennek megfelelően kell a járulékfizetés tekintetében eljárni, hiszen rengeteg apró előírás van, mely bejelentési- és/vagy bevallási kötelezettséggel is jár, melynek elmulasztása további szankciókhoz vezethet.

A cikksorozat következő – és egyben befejező – része az általános forgalmi adóval és helyi adókkal foglalkozik majd.

A cikk szerzője Kis-Vén Valéria közgazdász, okleveles adószakértő, adótanácsadó, mérlegképes könyvelő, az ADHATO Könyvelő- és Adótanácsadó Iroda vezetője.

---