Az adóreform és az azóta eltelt időszak – az alapok (1. rész)

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2019. november 22.
Címkék: , , , , , ,
Rovat:
A Magyarország adótörténetét bemutató sorozatunk utolsó részeihez, időszakához érkeztünk. Az eddig megjelent 76 írásban a népvándorlás korától az 1980-as évek közepéig mutattuk be az eseményeket. Ebben a részben és a következő részekben az 1987-től bekövetkezett változásokról szólunk. A tételes jogszabályi rendelkezések ismertetésétől tartózkodunk, helyettük a tendenciákat, illetve a hosszabb távon ható változásokat mutatjuk be.

„A reform célja olyan adó- és árviszonyok kialakítása, amelyek … egyszerűbbé, áttekinthetőbbé teszik az ár- és a pénzügyi viszonyokat az állampolgárok, a gazdálkodók és a gazdaság irányítói számára.”

(Kupa Mihály)

Magyarország történetében sok adóreform volt. Egyesek sikeresek voltak, mások sikertelenek. A legszűkebb felsorolások is megemlítik az 1848-49. évi Kossuth-féle adóreformot, az 1909. évi Wekerle féle adóreformot, az 1945-48 közötti reformokat, illetve az 1987-91. évi reformokat. Ez némiképp igazságtalan, hiszen Szent István, II. András (Aranybulla), II. Rákóczi Ferenc vagy Mária Terézia (urbáriumok) adóintézkedései a maguk korában semmivel nem voltak kisebb jelentőségűek, de számos más fontos rendelkezést is lehetne még említeni. Ezeket részletesen ismertettük a cikksorozat korábbi részeiben, egészen az 1980-as évekig.

A szocializmus időszakának adórendszere az 1980-as évek elejére kifulladt. A legjelentősebb problémák a következők voltak:

– Az államháztartás működéséhez szükséges bevételek nem folytak be, az ország működéséhez a nemzetközi hitelpiacon kellett forrásokat keresni, de az eladósodás egyre nagyobb mértékűvé vált.

– Az adórendszer működése diszfunkcionálissá vált. A beruházásokat, fejlesztéseket büntette. A foglalkoztatást ugyan támogatta, de kialakult az úgynevezett kapun belüli munkanélküliség, sokakat nem azért foglalkoztattak, mert szükség volt a munkájukra, hanem a nekik fizetett alacsony bér tette lehetővé, hogy akiknek a munkájára szükség volt, azokat jobban megfizessék.

– Valójában adórendszerről sem beszélhettünk, hiszen a sokfajta elvonás nem egy egységes rendszerré állt össze, gyakori volt az éppen szükséges forrásoknak megfelelő fizetési kötelezettség előírása. Mivel a vállalatok állami tulajdonban voltak, akár egy konkrét vállalat részére is előírhattak befizetési kötelezettséget.

– A szocialista elveknek megfelelően széles rétegek – a szocialista szektorban dolgozók – alig találkoztak a közteherviseléssel, másokat (például az egyéni vállalkozókat) viszont túladóztatta a rendszer.

– A helyi önkormányzatok (az akkori tanácsi rendszer) saját bevételekkel alig rendelkeztek, az önállóságuk rendkívül korlátozott volt.

Az adóreform előkészítése

A felsorolt problémák nem a 80-as években váltak ismertté, a vezető közgazdászok próbálták hangoztatni véleményüket, kevés sikerrel. Az új gazdasági mechanizmus kudarca, majd a 80-as évek elejének enyhülő politikai légköre is hozzájárult ahhoz, hogy a Pénzügyminisztériumban elkezdődhetett egy alaposabb, az adóreformot előkészítő szakmai munka.

Ebben jelentős szerepe volt Hetényi István pénzügyminiszternek, aki 1980-tól és 1986 év végéig vezette a tárcát (a következő két évtizedben pedig mindegyik pénzügyminiszter mellett tanácsadóként is dolgozott). Nagy érdeme Hetényinek, hogy a minisztériumi szakmai anyagokat továbbvitte a kormányzaton belül, megvédte azokat a politikai vezetés előtt, gyakran vállalva ezzel konfliktusokat is.

Hetényi István, az örökös pénzügyminiszter

A szakmai munka nem csak a Pénzügyminisztériumban folyt, hanem több más szervezetet is bevontak ezekbe, így például az Országos Tervhivatalt, a Központi Statisztikai Hivatalt is. A KSH mikroszimulációs módszerekkel elemezte a várható hatásokat, ez elengedhetetlen volt egyrészt a társadalmi-gazdasági következmények szempontjából, másrészt az adóbevételek tervezése miatt is.

A Pénzügyminisztériumon belül létrejött az Adóreform Bizottság, ennek vezetője a későbbi pénzügyminiszter, Kupa Mihály volt, de a bizottságban dolgozott – sok más mellett – Kopácsi Sándor, Székács Anna vagy Vámosi-Nagy Szabolcs is. Ismertségüket nem kis részben köszönhették annak, hogy az adóreformot népszerűsítendő, gyakran jelentek meg a nyilvánosság előtt (sokszor a televízió képernyőjén), magyarázva az adóreform szükségességét.

A reformmal szemben elvárás volt, hogy

– eredményeképpen egy modern adórendszer alakuljon ki,

– azt a társadalom és a gazdasági szereplők befogadják,

– megfelelő bevételt biztosítson az államháztartás működéséhez; nemcsak éves összesítésben, de folyamatosan is biztosítani kellett a bevételeknek a likviditást,

– a megszűnő fizetési kötelezettségek és az új adók egyenlegének pozitívnak kellett lennie, de nem voltak felvállalhatóak sem nagy adócsökkentések, sem lényeges emelkedések,

– alakuljon ki az adórendszert működtető apparátus.

Az adóreform első lépései

Kupa Mihály 1987 júniusában a következőképpen vázolta az adóreform célját:

„A reform célja – a gazdaságirányítás egészének továbbfejlesztésébe ágyazva – olyan adó- és árviszonyok kialakítása, amelyek a gazdaság kibontakozását szolgáló gazdaságpolitika eszközeként a mainál kedvezőbb környezetet adnak az önálló (kockázatot vállaló) vállalati gazdálkodáshoz, növelik a nyereség- és költségérzékenységet, reálisabb – a hatékonyságot, valós jövedelmezőséget tükröző – értékrendhez közelítenek a termelés, a fogyasztás, a beruházás, az export és az import folyamataiban, s végül, de nem utolsósorban, egyszerűbbé, áttekinthetőbbé teszik az ár- és a pénzügyi viszonyokat az állampolgárok, a gazdálkodók és a gazdaság irányítói számára.”

Kupa Mihály, az adóreform atyja

Az első, nyilvánosan is megjelenő intézkedések – több évi előkészítést követően – 1987-ben láttak napvilágot. Jogalkotási dömping indult el, a legfontosabb törvények és alacsonyabb szintű jogszabályok a következők voltak:

– 1987. évi VI. törvény a magánszemélyek jövedelemadójáról,

– 1987. évi V. törvény az általános forgalmi adóról,

– 1987. évi 16. törvényerejű rendelet a vállalkozói adóról,

– 1987. évi 14. törvényerejű rendelet az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvények hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről és jogszabály-módosításokról,

– 66/1987. (XII. 2.) MT rendelet az adótanácsadói tevékenységről,

– 65/1987. (XII. 2.) MT rendelet a lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályairól szóló – 58/1981. (XI. 19.) MT rendelet módosításáról,

– 50/1987. (X. 14.) MT rendelet az adóigazgatási eljárásról,

– 41/1987. (X. 13.) MT rendelet az adóreformmal összefüggő árváltozásokról,

– 38/1987. (X. 12.) MT rendelet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról,

– 37/1987. (X. 12.) MT rendelet az általános forgalmi adóról szóló 1987. évi V. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról,

– 14/1987. (V. 13.) MT rendelet az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról,

– 102/1987. (XII. 31.) PM rendelet a magánszemélyek forgalmi adójával kapcsolatos átmeneti intézkedésről,

– 90/1987. (XII. 29.) PM rendelet a lakáscélú megtakarításokról,

– 88/1987. (XII. 29.) PM rendelet az általános forgalmi adóról szóló 1987. évi V. törvény alkalmazása szempontjából exportnak minősülő, belföldön teljesített értékesítésről,

– 68/1987. (XII. 14.) PM rendelet az adóigazgatási eljárásról szóló 50/1987. (X. 14.) MT rendelet végrehajtásáról,

– 67/1987. (XII. 10.) PM rendelet a könyvvitel rendjéről,

– 66/1987. (XII. 10.) PM rendelet az adótanácsadói képesítés rendjéről,

– 63/1987. (XII. 7.) PM rendelet a lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályairól szóló – 58/1981. (XI. 19.) MT rendelet végrehajtásáról rendelkező 54/1981. (XI. 19.) PM rendelet módosításáról,

– 49/1987. (X. 15.) PM rendelet a vállalkozói adóról szóló az 1987. évi 16. törvényerejű rendelet végrehajtásáról.

A legfontosabb intézkedések a következőkben foglalhatók össze:

– Megjelent egy ajánlás a bérek és keresetek bruttósítására, amelynek az volt a célja, hogy a havi bér, illetve kereset a jövedelemadó-előleg levonását követően szinten maradjon.

– Létrejött 1987. július 1-jétől az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal. Személyi állományának alapját a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóság, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (KNEB), kisebb részben a tanácsi adóztató szervek munkatársai jelentették, de mellette megindult a toborzás is.

– Megjelentek a jövedelemadózásra és a forgalmi adózásra vonatkozó, 1988. január 1-jétől hatályos jogszabályok. Ez volt az új adórendszer két első adótörvénye.

– Az adóigazgatási szabályok (nem volt még Art.!) korábbi jogszabályok módosításaiként (ez főleg a lakossági eljárásokra vonatkozott), illetve újonnan kiadott jogszabályokban (a gazdálkodó szervezetek többségére) láttak napvilágot.

– A kisvállalkozásokra egy átmeneti adókötelezettség vonatkozott, az úgynevezett vállalkozói adó, amelyet 1988-ban kellett alkalmazni. Helyébe 1989-től a vállalkozói nyereségadózás szabályai léptek, illetve az önálló vállalkozókra a személyi jövedelemadózás szabályait kellett alkalmazni.

– A számviteli és elszámolási szabályok (nem volt még számviteli törvény) alacsony szintű (általában PM rendelet) jogszabályokban jelentek meg, kivéve a magánszemélyekre vonatkozó előírásokat, rájuk a személyi jövedelemadózás szabályrendszerét kellett alkalmazni.

Kopácsi Sándor már az Új Gazdasági Mechanizmus kidolgozásában is részt vet

Az alkotmányos alapok megteremtése

A közteherviselésre a szocialista időszakban nem vonatkoztak alkotmányerejű szabályok. Ezt a hiátust elsők között pótolta a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény, amelynek 4.§ c) pontja szerint

  1. § A gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen
    c) az állami pénzügyeket, az adókat és az adójellegű kötelességeket.

Ez azt is jelenti, hogy sem a kormány vagy annak tagjai, sem a tanácsi rendszer nem szabályozhatta az adózást. Ez fontos garanciális elemmé vált a későbbiekben arra, hogy részérdekek ne érvényesüljenek az adózásban, illetve csak akkor, ha arra parlament által hozott törvény születik.

Az Alkotmány (1949. évi XX. törvény) csak 1989. X 23-tól tartalmazott szabályt a közteherviselési kötelezettségre:

70/I. § A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.

Az előző rendelkezés 2002. XII.23-tól a következőképpen módosult:

70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.

Ez a rendelkezés az Alaptörvény hatályba lépéséig változatlan maradt.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)


Kapcsolódó cikkek:


Koronavírus: jönnek az új különadók
2020. április 4.

Koronavírus: jönnek az új különadók

A multinacionális kereskedelmi láncok 36 milliárd, a bankok 55 milliárd forintot fizetnek majd be a járvány elleni védekezést és a gazdaság újraindítását célzó alapokba. A kormány pénzt von el a tárcáktól, az önkormányzatoktól és a pártoktól is.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – helyi adók – 1. rész
2020. április 3.

A helyi közösségek közösségi szintű öngondoskodása fontos feltétele a társadalom működésének. A helyi adózás sem az elmúlt évtizedek találmánya, létezett ez már a középkorban is. Hogyan alakult ez Magyarországon az elmúlt három évtizedben? Milyen korábbi előzményei voltak ennek? Ez utóbbiról szólunk az adóreformot bemutató cikksorozatunk mostani írásában.

Adófizetési kedvezmények koronavírus idején
2020. április 2.

A koronavírus sok egyéni és társas vállalkozást hozott nehéz helyzetbe, hiszen igen komoly bevételkiesésekkel és költségtöbbletekkel kell szembenézniük. Néhány ágazat a 47/2020. (III. 18.) kormányrendelettel, illetve a 61/2020. (III. 23.) kormányrendelettel ugyan adó és járulékmérséklést kapott, azonban a likviditási gondok nem csupán a kiemelt ágazatokat érintik. Érdemes tehát összefoglalni azokat a legfontosabb tudnivalókat, amelyek adó/adóelőleg fizetési kötelezettség esetén segítséget jelenthetnek.