Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A társasági adóalap számítása során számos kérdés merülhet fel az egyes adóalap módosító tételek alkalmazását illetően. Nem kivétel ez alól az ún. alultőkésítettséghez kapcsolódó módosító tétel sem. A számításra vonatkozó szabályokat a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao tv) 8. § (1) j) pontja fogalmazza meg.
Mikor beszélünk alultőkésítettségről? Ha a vállalkozás Tao tv által meghatározott kötelezettségeinek napi átlagos állománya meghaladja a Tao tv által meghatározott saját tőke napi átlagos állományának háromszorosát. Ha e feltétel teljesül, akkor a kötelezettség után elszámolt kamat (kapcsolt vállalkozással szemben fennálló kötelezettség esetén pedig a Tao tv 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett) összegének saját tőke háromszorosát meghaladó kötelezettségrészre jutó arányos részével meg kell növelni a társasági adóalapot.
Alultőkésítés számításakor figyelembe veendő tételeket a 8.§ (5) bekezdése tartalmazza.
Saját tőke alatt jelen esetben a jegyzett tőkét, tőketartalékot, eredménytartalékot, és lekötött tartalékot kell érteni.
Kötelezettségek alatt pedig a következő tételeket kell számba venni:
A felsorolt kötelezettségek napi átlagos állománya csökkenthető a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között, a követelések (ide nem értve az áruszállításból és a szolgáltatásnyújtásból származó követelést) között vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi átlagos állományának összegével.
Látható, hogy minden esetben azon kölcsönöket kell figyelembe venni a kalkuláció során, ami nem pénzügyi intézménnyel szemben áll fenn, valamint nem szállítói tartozás kiegyenlítése miatti váltótartozásból származik.
A hivatkozott (5) bekezdés második fordulata azonban komoly kérdéseket vet fel. A megfogalmazás úgy kezdődik, hogy „minden más, a mérlegben kimutatott…” kötelezettség, mely különböző értelmezési módokra ad lehetőséget annak tekintetében, vajon minden az alultőkésítés során figyelembe veendő tételnek a mérlegben kimutatottnak kell-e lennie? Egyes vélemények szerint a szabály úgy értelmezendő, hogy a feltétel minden felsorolt kötelezettségre vonatkozik, azaz csak azon tételekkel kell számolni, melyek a mérlegben is kimutatásra kerültek. Más értelmezés szerint azonban a „mérlegben kimutatott” szűkítő feltétel csak a második fordulatban részletezett kötelezettségekkel kapcsolatos, azaz az első fordulat szerinti tételek esetében a napi átlagos állomány számítása és figyelembe vétele akkor is szükséges, ha az adott kötelezettséget év közben rendezték, visszafizették és így a mérlegben az már nem szerepel.
Jogosan merül fel tehát a kérdés: vajon mi volt a jogalkotó eredeti szándéka? Azokat az adózókat volt hivatott jelen szabályozással „büntetni” akik a mérlegkészítés előtt nem törlesztették vissza a kapott kölcsönt/hitelt? Vagy inkább a kölcsön/hitel egész éves fennállását kellene figyelembe venni, függetlenül attól, hogy az a mérlegkészítés időpontjáig visszafizetésre került-e vagy a mérlegben kimutatja az adózó, mint kötelezettség?
Nem mindegy, mely kötelezettségeket vesszük figyelembe az alultőkésítés miatti növelő tétel számításakor, ugyanis a két eltérő értelmezésből fakadó eljárás között radikális eltérés tapasztalható. Hiszen az előbbi esetben, ha a mérlegkészítés előtt visszafizetésre került a kölcsön (pl. normál üzleti év esetén ebben még a december 31-e, mint visszafizetés napja is beleszámít), egyáltalán nem kell számolnunk a kölcsönnel, így nem fog fennállni az alultőkésítettség miatti adóalapnövelés esélye. Ez az opció valljuk be, nem kis trükközésre ad alkalmat a vállalkozások számára, hiszen évközben akármennyi (Tao tv 8. § (5) a) meghatározása szerinti) kölcsönt felvehet, és kamatot számolhat el utána, ha azt még az üzleti évben visszafizeti, akkor nem kell vele számolni, és az elszámolt kamat semekkora része nem minősül majd adóalap növelő tételnek.
Tapasztalatunk szerint a vázolt problémával kapcsolatban nincs egységes állásfoglalás nem csak az adótanácsadók között, de még az állami szervek (NGM, NAV) részéről sem. Munkánk során több állásfoglalást is kértünk a vázolt értelmezési bizonytalanságot illetően. Változatos válaszokat kaptunk.
[htmlbox felteteles_adomegallapitas]
Az NGM-től kapott válasz szerint a növelő tétel alkalmazásának kötelezettsége csak akkor áll fenn, ha az alapul szolgáló kötelezettség szerepel az adóévi beszámolóban (a mérlegben). Azt követően, hogy a tartozás kiegyenlítésre kerül, korrekció alkalmazása fel sem merülhet, akkor sem, ha az adózó az ügylet során csökkentő tételt érvényesít a 18. § alapján, mivel ez a csökkentő tétel nem a mérlegben kimutatott kötelezettséghez kapcsolódik. Az állásfoglalás azt erősíti tehát, hogy a Tao tv 8. §. (1) bekezdés j) pontja szerinti növelő tétel alkalmazási kötelezettsége nem vonatkozik arra az esetre, ha a kötelezettség – bár év közben szerepelt a könyvekben – nem szerepel az adott évi beszámolóban.
A NAV-tól kapott állásfoglalás szerint, a “mérlegben kimutatott” szűkítő feltétel kizárólag a második fordulatra vonatkozik, azaz minden más, a mérlegben kimutatott kölcsönre, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírra, illetve váltótartozásnak nem minősülő kötelezettségre, amelyre az adózó az eredménye terhére kamatot fizet, számol el, vagy amelyre tekintettel az adózás előtti eredményét a 18. § szerint csökkenti. Ennek értelmében – az első fordulat szerinti – kapott kölcsönt, a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozást és a váltótartozást (kivéve a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást) akkor is figyelembe kell venni napi átlagos állomány számításakor, ha azokat év közben már rendezték, így a mérlegben nem szerepelnek. Azért is érdekes ez az álláspont, mert a csökkentő tételeknél azonban egyértelmű feltétel, hogy a mérlegben kimutatásra kerüljön, máskülönben nem minősülnek a kötelezettségek napi átlagos állományt csökkentő tételként.
Érdekes azonban, hogy a NAV-tól ezzel ellentétes (és így az NGM álláspontját osztó) állásfoglalást is kaptunk. Ebben kapcsolt felek közötti kölcsönről volt szó (mely tény a kérdés szempontjából lényegtelen), mellyel kapcsolatban megerősítette a hatóság, hogy csak akkor kell figyelembe venni az alultőkésítés számítása során, ha a kötelezettség az adott évi beszámolóban (mérlegben) is szerepel.
A szerzők véleménye szerint amennyiben kiterjesztően kell értelmezni a mérlegbeli szereplés feltételét, azzal meglehetősen könnyű lenne a rosszhiszemű adózónak megkerülni a rendelkezést. Ehhez nem kellene mást tennie, mint minden üzleti év végén visszafizetni a kamattal terhelt tartozásait, majd követő évben újra felvenni, és így tovább. Ennek eredményeképpen a kötelezettségek gyakorlatilag sosem fognak a mérlegben megjelenni, és így az alultőkésítés számításánál sem kell figyelembe venni.
Továbbra sincs tehát egyértelmű válasz arra vonatkozóan, hogy pontosan mely kötelezettség tételeket – amiket a mérlegben kimutatunk, vagy amelyek csak évközben léteztek – kell figyelembe venni az alutőkésítés kalkulációja során. Így a két értelmezés közötti választást egyelőre az adózók kockázatvállalási hajlandóságába utalja a sors.
A szerzők: Kertész Gábor, az Accace tanácsadás vezetője és Gerzsenyi-Greilich Szilvia adótanácsadó. Az Accace az Adó Online szakmai partnere.
