Az áfa rendszere Ausztráliában 2.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ausztráliában áfa-bevallást az adóalanyok nagyon szűk körének kell beadnia. Újabb érdekességek az ausztrál közvetett adózásról.
, ahol látni fogjuk, hogy kifejezetten áfa-bevallást az adóalanyok nagyon szűk körének kell beadnia, de más érdekes sajátosságokat is ismertetni fogok az ausztrál közvetett adózásról.
Az előző Ausztráliáról szóló cikkben sejtelmesen már utaltam rá, hogy Ausztráliában amikor az adóalany bevallást ad be, akkor az áfaegyenlege nem feltétlenül fog egyezni a végső befizetendő vagy visszaigényelhető adó összegével. Ennek az az oka, hogy Ausztráliában a gazdálkodók egy nagyon szűk körét leszámítva, nem áfabevallást adnak be az ügyleteikről, hanem sokkal inkább egy kimutatást, amely a cég havi, negyedéves (éves) üzleti tevékenységét tükrözi, és amelyben nem csupán az áfaköteles tevékenységük eredményéről adnak számot, hanem például az alkalmazottak után fizetendő adók és járulékokról, a magáncélra használt céges autók után fizetendő adókról, és még sok más adókötelezettségről is. Ezeknek az adónemeknek az összesített egyenlege fogja megmutatni, hogy az adóalanynak az elszámolási időszakban végül is befizetendő, vagy visszaigényelhető adója lesz. A teljes adókötelezettséget egyetlen fizetéssel rendezi el az adóalany, amelyet az ausztrál adóhatóság fog a megfelelő adószámlákra lekönyvelni. Ezt a kimutatást (bevallást) az egyszerűség kedvéért most csak BAS-nak fogom nevezni, a teljes angol név (Business Activity Statement) lerövidítése után. Kifejezetten áfabevallást az egyszerűsített regisztrációval rendelkező, nem letelepedett cégek adnak az elektronikusan értékesített termékeik és szolgáltatásaik után.
Az adóalanyok három körbe sorolhatók attól függően, hogy milyen gyakran kötelesek BAS-t beadni, a nagy adózók, akiknek az éves forgalma meghaladja a 20 millió ausztrál dollárt, havonta adnak bevallást, a többiek pedig negyedévente. A harmadik kategória a nagyon kis forgalommal rendelkező adóalanyoknak csökkenti az adminisztrációját, azzal hogy lehetővé teszi az éves bevallást is. Éves bevallásra kötelezettek, akik önkéntes alapon lettek az áfa alanyai, tehát a forgalmuk 75,000 dollár alatt van (non-profit szervezetek esetében 150,000 dollár alatt).
A BAS az áfára vonatkozóan kéri a legtöbb információt az egyes adónemek közül, így az adóalanynak jelentenie kell a bruttó értékesítéseit, a bruttó beszerzéseit, az összes 0%-os vagy adómentes értékesítéseit, export értékesítéseit valamint az összes felszámított és levonható áfát. Ausztráliában két kulcsot alkalmaz a közvetett adó rendszere, egy általános 10%-os kulcsot, és egy 0%-os kulcsot. Érdekesség, hogy a 10%-os kulcs nem csupán az Európában megszokott termékekre és szolgáltatásokra terjed ki, hanem olyan szolgáltatásokra is, mint például a biztosítás. Szintén érdekesség, hogy bár Ausztráliában is létezik a fordított adózás mechanizmusa ez nagyon szűk körben alkalmazandó, például az Európában gyakori importszolgáltatások után Ausztráliában ezt nem is kell alkalmazni. A fordított adózás jellemzően belföldi viszonylatban létezik, de ott is nagyon szűk körben, például az ékszerkészítők, arany-kereskedők alkalmazzák ezt.
Ahogy az előbb említettem, vannak számunkra furcsának tűnő termékek és szolgáltatások amelyek az adóköteles kategóriába tartoznak, ennek kapcsán nézzük meg az ausztrál adókulcsokat. Az általános kulcs a 10%, a kedvezményes pedig a 0%-os kulcs és az adómentes termékek-szolgáltatások köre. Utóbbi kategóriába tartoznak például az alapvető élelmiszerek, víz- és csatornaszolgáltatás, export-ügyletek, oktatás és egészségügyi szolgáltatások.
Az ausztrál számlázási szabályok hasonlóak az európai szabályokhoz, bár itt is tetten érhető az ausztrál rugalmasság, hiszen az adóalanynak 28 napja van az adóköteles ügyletről számlát kiállítania. A számla kötelező tartalmi elemei attól is függnek, hogy mekkora értékű ügyletről állítják ki őket. Amennyiben például 1000 dollár alatti ügyletről kell számlát kiállítani, akkor hét kötelező tartalmi eleme van a számlának, úgy mint a ’számla’ elnevezés, a szállító neve, a szállító adószáma, a számla kelte, az ügylet tárgya röviden (termék esetén a természetes mértékegysége az ügylet tárgyának), az áfa összege, és ha a számla adóköteles és adómentes (0%-os kulcs is) ügyletet is tartalmaz, akkor ezek szétbontása. Érdekesség, hogy a vevő adatai csak 1000 dollár feletti ügylet esetén lesznek kötelezőek. Utóbbi esetben is elég lehet a vevő neve, vagy az adószáma.
Ausztráliában is lehetséges elektronikus számlát kiállítani, ez történhet az eladó és a vevő rendszerének az összekapcsolásával, amelyben a rendszerek között elektronikus jel formájában történik a számla kiállítása és befogadása. A számlákon a kerekítés a matematikai szabályok szerint történik, azaz 0.5 felett már felfelé kell kerekíteni a számlák végösszegét.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.
