Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2021. július 1-től az Áfa tv. olyan az online piacterekre, platformokra, portálokra vonatkozó szabályozással egészült ki, amelynek köszönhetően bizonyos esetekben az adófizetési kötelezettség teljesítésére ezek az elektronikus felületek kötelezettek. Más esetekben pedig – bár az adót nem nekik kell megfizetniük – nyilvántartási kötelezettségük keletkezik.
Az online platform fogalma
Az online platform (piactér, portál) az e-kereskedelmi szabályok alkalmazásában olyan elektronikus felületet jelent, amely elősegíti a termékek távértékesítését.
Az elektronikus felületet e-kereskedelemre vonatkozó héa-szabályokhoz írt magyarázó megjegyzések alapján olyan tág fogalomként kell értelmezni, amely lehetővé teszi két független rendszer vagy egy rendszer és a végfelhasználó számára, hogy valamely eszköz vagy program segítségével kommunikáljon egymással. Az elektronikus felület magában foglalhat weboldalt, portált, átjárót, piacteret, alkalmazási program interfészt (API) stb.
Azt pedig, hogy „elősegíti” szó e tekintetben mit jelent, a valamennyi tagállamban közvetlenül hatályos Héa-vhr. magyarázza, melynek 5b. cikke szerint „az „elősegít” kifejezés olyan elektronikus felület használatát jelenti, amely lehetővé teszi az elektronikus felületen keresztül termékeket eladásra kínáló értékesítő és a vevő közötti kapcsolatfelvételt, melynek következtében a terméket az adott elektronikus felületen keresztül értékesítik. Ahhoz tehát, hogy egy elektronikus felület online platformnak minősüljön feltétel, hogy maga az értékesítés is a platformon keresztül történjen.
A Héa-vhr. meghatározza azt is, hogy mely feltételek fennállásakor lehet úgy tekinteni, hogy a platform nem segíti elő a termék értékesítését. Ehhez a következő feltételek együttes teljesülésére van szükség:
a) az érintett adóalany sem közvetlenül, sem közvetve nem határozza meg a termékértékesítésre vonatkozó feltételeket;
b) az érintett adóalany sem közvetlenül, sem közvetve nem vesz részt a kifizetett összeg vevő felé történő felszámításának engedélyezésében;
c) az érintett adóalany sem közvetlenül, sem közvetve nem vesz részt a termék megrendelésében vagy eljuttatásában.
Továbbá a Héa-vhr. kimondja, hogy a platformok adókötelezettségére vonatkozó alábbiakban részletezett szabály nem alkalmazandó a kizárólag az alábbi tevékenységek bármelyikét végző adóalanyra:
a) fizetések feldolgozása a termékértékesítés tekintetében;
b) termékek listázása vagy reklámozása;
c) az értékesítésben való további részvétel nélkül a vevő átirányítása vagy átvitele termékeket eladásra kínáló más elektronikus felületre.
Az e-kereskedelmi szabályok alkalmazásában nem kezelendő tehát platformként az olyan elektronikus felület, amely kizárólag a fizetésekkel kapcsolatban nyújt szolgáltatást, csak reklámozza, listázza a termékeket, vagy csak átirányítja a vevőt az eladó oldalára.
A platformok adózása (Áfa tv. 12/C. §)
A platformok 2021. július 1-jétől új szerepet kaptak bizonyos (általában az eladó személye miatt az áfabevétel-kiesés kockázatával járó) értékesítéseknél. A platform kizárólag áfaszempontból fikciós szereplőként beépül az értékesítési láncolatba (úgy kell tekinteni, mintha ő venné meg a terméket az eladótól és ő értékesítené azt a vevőnek).
A kockázatos tényállások, azaz, amikor a platform fikciós szereplőként áfaszempontból belép az értékesítési láncba, a következők:
A fentiek alkalmazásában a belső érték (a Bizottság 2020/877/EU felhatalmazáson alapuló rendelete alapján) az áru letisztított ügyleti árát jelenti, ami a kísérő dokumentumokból kiderül (nem tartalmazza az adót, vámot, illetéket, járulékokat, valamint a biztosítás, csomagolás, fuvarozás költségét, kivéve, ha azok nincsenek külön feltüntetve, hanem az árban szerepelnek). A belső értéket küldeményenként kell vizsgálni. A küldemény az egy eladótól egy vevőnek feladott, egybe csomagolt, ugyanazon fuvarozási szerződés hatálya alá tartozó áruk összességét jelenti.
A platform polgárjogi szempontból nem tulajdonosa a terméknek, és nincs elegendő információja sem az ügyletről ahhoz, hogy a normál szabályok szerint teljesítse az adókötelezettségét, ezért a jogalkotó vélelmekkel segíti az áfakezelést.
A platform beiktatása az értékesítési láncba láncértékesítést eredményez áfaszempontból, amelyek esetében az általános szabályok alapján a teljesítési hely megállapítása a fuvarozással érintett értékesítés azonosításával kezdődik. Platform esetében azonban nem kell vizsgálni, hogy melyik a fuvarozásos értékesítés, hanem törvény (Áfa tv. 27. § (4) bekezdés) megdönthetetlen vélelmet ír elő, mely szerint a platformé a fuvarozásos értékesítés, és ő teljesíti a közösségen belüli távértékesítést, amely a rendeltetési hely szerinti tagállamában teljesül.
A tényleges értékesítő értékesítése így mindig fuvarozás nélküli értékesítés és az indulás tagállamában teljesül, ott minősül belföldi értékesítésnek. Közösségen belüli távértékesítés esetén viszont ez az első értékesítés mentesül az áfa alól minden EU-tagállamban (levonási joggal járó mentesség). (Ennek oka, hogy ha az értékesítő áfát számítana fel, és esetlegesen nem fizetné be, míg a platform ezt az áfát levonásba helyezné, akkor az összességében az áfabevételek csökkenését eredményezhetné). Ezzel összhangban az Áfa tv. is úgy rendelkezik, hogy a platformnak történő értékesítés menetes az adó alól (Áfa tv. 87/A. §), és az eladó a kapcsolódó bejövő áfa levonására jogosult (Áfa tv. 121. § b) pont).
Szintén megdönthetetlen vélelem, hogy az eladó és a platform értékesítésének teljesítési időpontja azonos, az a nap, amikor az eladó a fizetést elfogadja. Továbbá, ebben az esetben a fizetendő adót is ekkor kell megállapítani (Áfa tv. 61/A. §).
A fikciós értékesítés esetében megdönthető vélelem pedig, hogy a platform az eladót adóalanynak, a vevő pedig nem adóalanynak feltételezi addig, amíg annak ellenkezőjéről meg nem bizonyosodik (Héa-Vhr. 5d. cikk).
A platformok felelőssége és kötelezettségei
2021. július 1-jétől a platformoknak az általuk elősegített, fent említett értékesítések esetében adófizetési kötelezettségük keletkezik. E kötelezettségüket az egyablakos rendszeren keresztül (importot megvalósító távértékesítés esetén az IOSS-en, közösségi távértékesítés esetén pedig az OSS-en keresztül) is teljesíthetik.
A platformoknak a rajtuk keresztül teljesített értékesítések adókötelezettségre vonatkozóan korlátozott felelőssége van (Héa-vhr. 5c. cikke). Ha ugyanis az eladótól vagy vevőtől tévesen kapott információ miatt nem teljesítik megfelelően az adókötelezettséget, és bizonyítani tudják, hogy nem tudták és észszerűen elvárható módon nem tudhatták, hogy a részükre adott információ helytelen, akkor elkerülhetik a szankciókat.
Az új szabályozás nyilvántartási kötelezettséget is előír a platformok számára (Áfa tv. 183/A.§). A kötelezettség azon esetekre terjed ki, amikor a platform elősegíti a Közösség területén nem adóalanyoknak történő termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást. A nyilvántartás készítési kötelezettség tehát a platformok szélesebb körét érinti, mint az adófizetési kötelezettség. Adófizetési kötelezettsége ugyanis csak akkor keletkezik a platformnak, amikor vélelmezett értékesítőként lép be az értékesítési láncba, így a közösségen belüli termékértékesítés esetében ha az eladó nem az EU-ban letelepedett, illetve a 150 eurót meg nem haladó belső értékű import küldemény távértékesítésekor. Nyilvántartási kötelezettség viszont akkor is terheli a platformokat, ha nem vélelmezett értékesítők, de elősegítik a közösségen belüli termékértékesítést amikor az eladó EU-ban letelepedett, a 150 eurót meghaladó belső értékű import küldemény távértékesítését, illetve a nem adóalanyok számára történő szolgáltatásnyújtást.
Mivel a platformok nyilvántartási és adófizetési kötelezettsége nem teljesen ugyanazt a kört fedi le, a nyilvántartási kötelezettség tartalma függ attól, hogy a platformnak van-e adófizetési kötelezettsége vagy csak nyilvántartásra köteles illetve, hogy ha adófizetésre kötelezett, akkor azt az egyablakos rendszeren keresztül teljesíti-e. A nyilvántartás részletei továbbá függenek attól, hogy kötelezett az egyablakos rendszer melyik sémáját alkalmazza.
A nyilvántartást az elektronikus platformnak az ügylet teljesítési időpontját magában foglaló év végétől számított 10 évig meg kell őriznie és az illetékes adóhatóság, belföldön a NAV kérésére rendelkezésre kell bocsátania.
A cikk szerzője, Antretter Erzsébet regisztrált adószakértő, a a Niveus Consulting Group adótanácsadási üzletágának igazgatója.
