Az elektronikus kereskedelem forgalmi adóztatása az Európai Unióban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az új szabályokat két ütemben vezetik be: az első ütem egyszerűsítő rendelkezéseket tartalmaz, a második ütemben 2021. január 1-től az egyablakos rendszert kiterjesztik a termékértékesítési ügyletekre.
A határokon átnyúló e-kereskedelem héa szabályainak reformja
A digitális gazdaság növekedésének következtében lényegesen megnőtt a szolgáltatások és termékek nemzetközi kereskedelmének volumene, melyek fizikai jelenlét hiányában távolról is nyújthatók a fogyasztók részére. Az online értékesítésekhez kapcsolódóan gyakran aránytalanul alacsony forgalmi adó kerül megfizetésre. Ennek egyik oka, hogy sok ország biztosít adómentességet az alacsony értékű küldemények importjára, másrészt a külföldi értékesítők által nem adóalany fogyasztók részére teljesített ügyletek esetén az adó beszedése okoz nehézséget. A fenti ügyletek esetén a forgalmi adó gyakran nem vagy aránytalanul alacsony értékben kerül megfizetésre, ezáltal a külföldi adóalanyok előnyösebb helyzetbe kerülnek a hasonló ügyleteket teljesítő belföldön, illetve a Közösség más tagállamában letelepedett adóalanyokkal szemben.
A fenti kihívások az OECD BEPS projekt (Base Erosion and Profit Shifting, adóalap erózió és nyereségáthelyezés elleni akcióterv) a digitális gazdaság adózási kihívásaival foglalkozó 1. akciópontja által kerültek azonosításra. A BEPS projekt során az OECD és G20-ak munkáját az Európai Bizottság is támogatja, emellett részben a BEPS projekt eredményeit, ajánlásait felhasználva saját megoldásokat dolgozott ki a határokon átnyúló elektronikus kereskedelem forgalmi adóztatása tekintetében. Az Európai Unió digitális egységes piaci stratégiájának részeként az Európai Bizottság 2016. december 1-jén terjesztette elő az elektronikus kereskedelmet érintő új héa-szabályokat. A két rendeletből[1][2] és egy irányelvből[3] álló csomagot az Európai Unió Tanácsa 2017. december 5-én fogadta el.
Az új szabályok bevezetésére két ütemben kerül sor. Az első ütem egyszerűsítő rendelkezéseket tartalmaz, melyek 2019. január 1-jei hatállyal kerültek bevezetésre. A második ütem keretében 2021. január 1-től az egyablakos rendszer alkalmazása kiterjesztésre kerül a termékértékesítési ügyletekre.
2019-től bevezetett adminisztratív egyszerűsítések
2015 január 1-től mind az adóalany, mind a nem adóalany megrendelők részére teljesített elektronikus úton nyújtott szolgáltatások, valamint távközlési és műsorszolgáltatások (együttesen ún. távolról is nyújtható szolgáltatások) teljesítési helyét az igénybe vevő letelepedettsége, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerint kell meghatározni. A bejelentkezési, pénzügyi és adminisztratív kötelezettségek teljesítésének megkönnyítése érdekében egyablakos rendszer, az ún. MOSS (Mini One Stop Shop) került bevezetésre, melyben a Közösségen belül letelepedett adóalanyok a letelepedés tagállamának adóhatóságán keresztül, míg a letelepedéssel nem rendelkező adóalanyok a választott tagállami adóhatóságon keresztül teljesítik adókötelezettségüket.
Az egyszerűsítő rendelkezések keretében 2019. január 1-től a start-up vállalkozások, valamint a kis- és középvállalkozások letelepedés tagállamától eltérő tagállamokban felmerülő héa-kötelezettségeinek egyszerűsítése érdekében az egyablakos rendszer alkalmazása tekintetében évi 10.000 euró értékhatár került bevezetésre. Ennek megfelelően azon vállalkozások, melyek egyetlen tagállamban telepedtek le és a más tagállami nem adóalanyok részére teljesített távolról is nyújtható szolgáltatásaik héa nélküli összesített összege nem éri el az évi 10.000 eurót (magyar adóalanyok az áfa-törvény értelmében esetén a 3.100.000 Forintot), mentesülnek az egyablakos rendszer alkalmazása alól, döntésük szerint továbbra is alkalmazhatják a székhelyük szerinti tagállam héa-szabályait.
A MOSS rendszerben a teljesítési hely szerinti összes tagállam különböző számlázási követelményeinek való megfelelés aránytalanul nagy terhet rótt a vállalkozásokra, figyelembe véve, hogy a szolgáltatások nyújtására nem adóalanyok részére került sor, továbbá, hogy az ügyletek főbb adatai, értéke a rendelkezésre álló más kereskedelmi dokumentumokból is megismerhetők. Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében 2019-től az egyablakos rendszer használata esetén az azonosítót kiadó tagállam szabályai alkalmazandók a számlakiállításra.
2019. január 1-től az egyablakos rendszer alkalmazása elérhetővé vált azon Közösségen belül le nem telepedett adóalanyok számára is, akik héa-köteles ügyleteik miatt már valamelyik tagállamban nyilvántartásba vett adóalanyok.
A KKV-k terheinek csökkentése érdekében egyszerűsödött továbbá az igénybe vevő illetőségének HÉA végrehajtási rendelet[4] szerinti meghatározása, amennyiben a vállalkozás által a naptári évben teljesített távolról is nyújtható szolgáltaltatások összértéke nem haladja meg 100.000 eurót.
Az egyablakos rendszer kiterjesztése termékértékesítésekre
A második ütem bevezetésére 2021. január 1-től kerül sor. Ennek keretében a MOSS rendszer kiterjesztésre kerül a távértékesítések keretében más európai uniós tagállamból érkező vagy harmadik országból érkező 150 eurónál kisebb értékű küldemények értékesítésére, melynek következtében az elnevezése One Stop Shop (OSS) rendszerre változik.
Tagállamok közötti termékértékesítések
A hatályos szabályozás értelmében a más tagállambeli értékesítő a nem adóalanyok (vagy olyan adóalanyok vagy nem adóalany jogi személyek részére, aki Közösségen belüli beszerzés címén nem kötelesek adót fizetni) részére teljesített értékesítések esetén nem köteles bejelentkezni a fogyasztás tagállamában, amennyiben az általa a másik tagállamba teljesített ún. távolsági értékesítések összértéke a tárgyévben és a megelőző naptári évben nem éri el a fogyasztás tagállama által meghatározott értékhatárt. A HÉA irányelv[5] értelmében ez az értékhatár 100.000 euró, amely a tagállamok által 35.000 euróra csökkenthető (mely lehetőséggel a tagállamok többsége élt). Amennyiben az értékesítések a fenti értékhatárt nem érik el, a teljesítés helye a feladás, fuvarozás megkezdésének helye, az értékesítő azonban választhatja a fogyasztás tagállamában történő bejelentkezést és adófizetést.
A fogyasztás tagállama által meghatározott 35.000 euró, illetve 100.000 euró értékhatár meghaladása esetén (vagy amennyiben az értékesítő a célországban történő adófizetést választja), az értékesítőt bejelentkezési és adókötelezettségek terhelik a fogyasztással érintett tagállamokban, amely tagállamonként különböző nemzeti szabályozást, különböző nyelveken teljesítendő kötelezettségeket, valamint eltérő bevallási időszakokat és határidőket jelent. További költségek merülhetnek fel az adójogi képviselethez, valamint a tagállami ellenőrzésekhez kapcsolódóan. Emellett az áfa kulcsok közötti jelentős különbségek a nehezen ellenőrizhető szabályozás miatt visszaéléshez vezethetnek, továbbá az alacsony adókulcsot alkalmazó tagállamból teljesített értékesítések esetén a tagállami küszöbértékek kihasználásával is jelentős adóelőny érhető el.
A fenti visszaélések megakadályozása, továbbá a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése érdekében 2021. január 1-től megszűnik a tagállamok közötti távolsági értékesítésekre vonatkozó egyszerűsítés. A termékek Közösségen belül történő távértékesítésének teljesítési helye a fuvarozás befejezésének helye, melyhez kapcsolódóan az adófizetési kötelezettség a kiterjesztésre kerülő egyablakos rendszer (OSS) használatával teljesíthető. Az egyablakos rendszer alkalmazása tekintetében bevezetésre kerülő évi 10.000 euró értékhatár a termékek Közösségen belüli távértékesítésére is alkalmazandó lesz, így a tárgyévben és a megelőző évben a 10.000 euró összértéket meg nem haladó távértékesítések esetén továbbra is a termékek feladásának, illetve a fuvarozás megkezdésének helye minősül teljesítési helynek. A fuvarozás befejezésének helye szerinti adózás az OSS rendszer használatával a küszöbérték meg nem haladása esetén is választható.
Harmadik országokból importált termékek
A harmadik országból érkező termékek Közösség területére történő behozatala és szabad forgalomba bocsátása főszabály szerint termékimport címén keletkeztet adófizetési (és vámfizetési) kötelezettséget, melyet a vámhatóság főszabály szerint kivetéssel állapít meg. Az Európai Unión kívülről érkező áruk importja esetén a 150 euró értéket meg nem haladó, ún. elhanyagolható értékű küldemények vámmentességet élveznek. Továbbá az importált küldeményekre 10 euró értékig (magánszemélyek közötti nem kereskedelmi forgalom keretében behozott küldeményekre 45 euró értékig) áfa mentesség is vonatkozik. A tagállamok az áfamentesség értékhatárát legfeljebb 22 euró értéket meg nem haladó termékek behozatalára emelhetik (mellyel Magyarország is élt), továbbá a mentességből kizárhatják a csomagküldő kereskedés útján behozott termékeket. A fenti egyszerűsítés célja, hogy az alacsony értékű áruk vámkezelésével töltött időt, ezáltal az ezen áruk importálására kivetett vám- és áfa-bevételeket várhatóan meghaladó adminisztratív költségeket csökkentse.
Az elhanyagolható értékű küldeményekre vonatkozó áfa- és vámmentességek jelentős versenyhátrányt okoznak az európai uniós eladóknak, továbbá visszaélésre ösztönöznek, mely egyrészt a küldemények alacsonyabb értéken történő meghatározásában, másrészt az európai uniós vállalkozások kereskedelmi tevékenységének harmadik országba történő áthelyezésében nyilvánul meg. Emellett a harmadik országbeli kereskedők az adminisztratív költségek tekintetében is versenyelőnyt élveznek az európai uniós kereskedőkkel szemben, mivel áfa compliance költségek náluk jellemzően nem merülnek fel. Az importáláshoz kapcsolódó áfa- és vámterheket, valamint a postai szolgáltatók által tovább terhelt adminisztrációs költségeket (pl. vámkezelési díj) eltérő megállapodás hiányában a küldemények címzettje viseli.
A Közösségen belül letelepedett vállalatok versenyképességének javítása és az importhoz kapcsolódó visszaélések csökkentése érdekében 2021-től eltörlésre kerül az elhanyagolható értékű küldemények importálására vonatkozó mentesség. A 150 euró valós értéket meg nem haladó küldeményként importált termékek távértékesítésére egyablakos rendszer kerül bevezetésre, melyben a Közösség területén letelepedett adóalanyok, valamint a Közösségen belül nem letelepedett adóalanyok -kölcsönös együttműködési megállapodás hiányában- képviselő útján teljesíthetik az ilyen termékek importját terhelő adókötelezettségeket.
A távértékesítések jelentős hányadát elektronikus felület, például online piactér, platform, portál vagy hasonló eszköz közvetítésével bonyolítják és ehhez gyakran egyéb, pl. webshoplogisztikai, illetve raktározási szolgáltatást is igénybe vesznek. A héa hatékony és eredményes beszedése, valamint az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében 2021-től a HÉA irányelv értelmében az értékesítést végző személyeknek kell tekinteni azon adóalanyokat, akik a fenti elektronikus felületek közvetítésével elősegítik a termékek Közösség területén le nem telepedett adóalanyok által a harmadik országból 150 eurót meg nem haladó valós értékű küldeményként importált termékek távértékesítését, vagy a termékek más tagállamból nem adóalany vevők részére teljesített Közösségen belüli távértékesítését.
Adóellenőrzések koordinálása
Az adminisztratív terhek és költségek csökkentése érdekében 2021-től a fogyasztás szerinti tagállamok adóhatósági megkereséseit és a lefolytatni kívánt adóellenőrzéseket az azonosítót kiadó tagállam koordinálja, a fogyasztás szerinti tagállamok először az azonosítót kiadó tagállam adóhatóságához intézik a nyilvántartások megszerzésére irányuló elektronikus megkeresést, illetve közigazgatási vizsgálat szükségessége esetén is először az azonosítót kiadó tagállammal konzultálnak.
A cikk szerzője Lunczer Katalin a VGD Hungary Kft. adószakértője. A VGD Hungary Kft. az Adó Online szakmai partnere.
[1] A Tanács (EU) 2017/2454 rendelete (2017. december 5.) a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló 904/2010/EU rendelet módosításáról és a
[2] A Tanács (EU) 2017/2459 végrehajtási rendelete (2017. december 5.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló 282/2011/EU végrehajtási rendelet módosításáról
[3] A Tanács (EU) 2017/2455 irányelve (2017. december 5.) a 2006/112/EK irányelvnek és a 2009/132/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtásra és a termékek távértékesítésére vonatkozó bizonyos hozzáadottértékadó-kötelezettségek tekintetében történő módosításáról
[4] A Tanács 282/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. március 15.) a közös hozzáadottértékadó- rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról
[5] A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó- rendszerről
