A 2022. adóévre vonatkozóan a korábbi évekhez képest megnövekedett a transzferárakra vonatkozó adóellenőrzések száma. A magyar transzferár szabályozást érintő változások és az új adatszolgáltatás következtében sejthető volt, hogy az adóhatósági ellenőrzés során kapott transzferár kérdőívek tartalma is megváltozik. Az új kérdőív főbb változásait az alábbi cikkünkben foglaljuk össze.
A módosított transzferár-rendelet és az új adatszolgáltatási kötelezettség megköveteli a helyes transzferár-gyakorlat kialakítását az adózóknál. Cikkünkkel hozzá szeretnénk járulni ezen célkitűzés teljesítéséhez a tanácsadásaink során szerzett tapasztalataink megosztása révén.
Cikkünkben folytatjuk az Európai Bíróság közelmúltban magyar vonatkozású ügyekben hozott döntéseinek ismertetését. Az alábbiakban a 2022. második félévében, illetve 2023-ban eddig elfogadott általános forgalmi adót érintő ügyek lényegi elemeit foglaljuk össze.
Cikkünk első részében kielemeztük a nemzetközi hálózatunkban tapasztalt gyakorlati problémákat, amelyek az olyan adótervezési konstrukciók azonosításával kapcsolatosan merülnek fel, amelyeknek keretében egyoldalú minimum mentesítési szabályok alkalmazására kerül sor (a DAC6-szabályozás E1. ismertetőjegye). Az egyoldalú mentesítési szabályok alkalmazása viszonylag elterjedt világviszonylatban, így akár egy anyavállalattól felvett kölcsön kapcsán is az adatszolgáltatási kötelezettség alá eső ügyletbe futhat be egy vállalkozás. Az adatszolgáltatási kötelezettségnek nincs minimális értékhatára, továbbá, nincs jelentősége annak, hogy az adózónak szándékában állt-e az adóelőny kihasználása.
Július 1-én az OECD Inclusive Framework nevű akciócsoportja (amely a BEPS-projektben közreműködő országok inkluzív keretrendszerét jelöli) elfogadta a globális adóreform keretét létrehozó nyilatkozatot, amely 2021. október 8-án az adóreform fennmaradó technikai elemeit véglegesítő megállapodás formáját öltötte (beleértve a globális minimumadót is), immár 136 aláíróval. Ezúttal az Európai Unió tagállamai teljes egészében csatlakoztak a kezdeményezéshez, köztük a korábbiakban kimaradt Magyarország, Írország és Észtország is.
Melyik felet (a jogelődöt vagy a jogutódot) illeti meg az adóalap-csökkentés, milyen okiratok, dokumentumok alátámasztják az adóalap-módosításokat, továbbá milyen sajátosságokra ajánlatos figyelemmel lenni ennél a tételnél? Írásunk minden kérdést megválaszol.
Szakmabelieknél, vagy szemfüles áfarajongóknál a parkolást érintő áfalevonás szabályai kapcsán joggal vetődhet fel a kérdés: hogyan határolható el a parkolóhely bérbeadási-, illetve a parkolási szolgáltatás igénybevétele az áfalevonási tilalom szempontjából? Mivel bérbeadás esetén van lehetőség áfa levonására, parkolási szolgálatásnál viszont áfalevonási tiltás érvényesül, ezt a kérdéskört szeretnénk részeleteiben körbejárni.
2021. július 1-én 130 ország és joghatóság, amelyek a globális GDP több mint 90%-át képviselik, csatlakozott a nemzetközi adóreform új keretét létrehozó nyilatkozathoz. Az új, két pilléren nyugvó terv a nemzetközi adózási szabályok reformját célozza, amely biztosítja, hogy a multinacionális vállalatok mindenhol, ahol működnek, méltányos adót fizessenek. Magyarország és az OECD Inclusive Framework további nyolc – elsősorban európai – tagja nem csatlakozott a kezdeményezéshez, hivatkozva arra, hogy a keretrendszer egyes elemei (így a globális minimumadó) megfosztanák őket a számukra oly fontos külföldi befektetések ösztönzési eszközeitől.
Az EU végrehajtási rendelete nyomán is még számos európai bírósági jogeset figyelembevételével is az állandó telephely témaköre még mindig némely jogi bizonytalanságot hordoz magában amellett, hogy egyes európai tagállamokban gyakran eltérően értelmezik. Az alábbiakban bemutatjuk az európai bírósági joggyakorlat fejlődését a legelső jelentős bírósági ítélettől a jelenleg is folyamatban lévő indítványokig.
2021. január 21-én az OECD közzétette az adóegyezményekről és a COVID-19 világjárvány hatásairól szóló átdolgozott iránymutatását („Updated guidance on tax treaties and the impact of the COVID-19 pandemic”, továbbiakban: Átdolgozott útmutató). Az eredeti dokumentum, amely 2020. április 3-án látott világot, a nemzetközi adóegyezmények szabályainak alkalmazását ismertette olyan körülmények között, amikor a határokon át ingázó munkavállalók vagy magánszemélyek olyan államban rekedtek, amely nem a lakóhelyük szerinti állam.
Hosszas huzavona után Szenteste napján, 2020. december 24-én sikerrel, vagyis megállapodással zárultak az Egyesült Királyság és az Európai Unió tárgyalásai előbbi ország Európai Unióból történő kilépéséről. A megállapodás a kései elfogadása miatt még nem tekinthető véglegesnek, mivel ahhoz szükség van még a ratifikációra, ez várhatóan egy hónap múlva, február 28-ával történik majd meg, de ettől függetlenül a megállapodás részletei január 1-jével életbe léptek (még úgyis, hogy a felek maguk sem tagadták, hogy változások várhatóak a már napvilágot látott szabályokban). Jelen cikkünkben, a Brexit rövid történetén túl, a számos szóba jöhető aspektus (halászat, légi forgalom, beruházások, energiaügy, stb.) közül kizárólag a legfontosabb adójogi vonatkozásokat elemezzük.
2020. december 18-án megjelent az OECD a COVID-19 világjárvány transzferárazási hatásaival kapcsolatos útmutatása („Guidance on the transfer pricing implications of the COVID-19 pandemic”). Az Útmutatás ajánlásai nemcsak az OECD-tagországok, de az annál bővebb, összességében 137 tagot számláló Inclusive Framework tagországainak a konszenzusán alapulnak, támpontot adnak a legtöbb vállalatcsoportot érintő transzferárazási kérdések kezeléséhez. Az érintett országok hatóságai, így a magyar hatóságok is kiinduló pontnak fogják tekinteni az ajánlásokat a saját megközelítéseik kidolgozásakor. A dokumentum kétségkívül megérdemli, hogy a szakértők részletesen is áttanulmányozzák, cikkünkkel pedig a leghasznosabb konzekvenciákat ismertetjük meg.
Az OECD Irányelvek 2020. február 11-én megjelent új, pénzügyi tranzakciókra vonatkozó fejezetének „Kincstári funkció” elnevezésű alfejezete, többek közt, a cash-pool megállapodások transzferár-aspektusait is ismerteti. A magyar vállalatok mind gyakrabban használják ki a cash-pool konstrukció által biztosított lehetőségeket, némely esetben ez transzferár-vitákra is vezetett az adóhatósággal, amelyek egészen a Kúriáig is eljutottak, mint ahogy ezt az elmúlt években meghozott ítéletek is mutatják. Cikkünkben áttekintést adunk az OECD Irányelvek cash-pool ügyletekkel kapcsolatos ajánlásairól, amelyekre a szokásos piaci ár meghatározása során figyelemmel kell lenni.
Az OECD Irányelvek 2020. február 11-én megjelent új, pénzügyi tranzakciókra vonatkozó fejezetének „Kincstári funkció” elnevezésű alfejezete a vállalati kincstári („treasury”) feladatokat ellátó részlegek által kezelt tranzakciókra vonatkozik, nevezetesen a csoporton belüli kölcsönökre, a cash-pool megállapodásokra és a fedezeti ügyletekre. Cikkünkben kifejezetten a csoporton belüli kölcsönök transzferárazási vonzataira térünk ki, mint a magyar vállalatcsoportok esetében leggyakrabban előforduló pénzügyi tranzakciótípusra.
Az OECD 2020. február 11-én kiadta a cégcsoporton belüli pénzügyi ügyletek transzferárazására vonatkozó végleges iránymutatását, amely az OECD Transzferár-irányelvek részévé vált. Ez az első alkalom, hogy az OECD összefoglalja a pénzügyi tranzakciók transzferár-vonatkozásait, ezzel elősegítve a nagyobb következetességet a szokásos piaci ár elvének az értelmezésében. Az iránymutatás leírja a pénzügyi tranzakciók transzferár-vonatkozásait a legfőbb tranzakciótípusok szerinti csoportosításban és példákkal szemlélteti a régebben megalkotott elvek alkalmazását.
A koronavírus járványra hivatkozva Közösségi szinten kitolódik a Tanács 2017/2455-ös számú irányelvének, a Tanács 2017/2454 rendeletének, valamint a Tanács 2017/2459 végrehajtási rendeletének (az említett három jogszabály a továbbiakban együtt: „e-kereskedelmi ÁFA csomag” vagy „Csomag”) hatályba lépési dátuma: a COVID-19 miatt az eredetileg tervezett 2021. január 1-je helyett leghamarabb csak 2021. július 1-jétől kell majd alkalmazni a bennük foglalt előírásokat.
Az adótartozás átvállalása régóta ismert a magyar adóeljárási jogban, azonban kevésbé nyilvánvaló, hogy egyes esetekben ez a rendelkezés az áfa megfizetésével okozott likviditási problémák megoldására is alkalmazható.
Számos buktatója lehet egy elsőre magától értetődő számlázásnak is, amelynek következtében az egyébként jóhiszeműen eljáró adózó is súlyos adóbírságra számíthat – már amennyiben a hibát nem saját maga, hanem az adóhatóság tárja fel. Jelen cikkünkben a számlázási folyamatok felülvizsgálata során a közüzemi költségek tovább számlázása kapcsán több esetben tapasztalt rendszerhibára szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyet egy esettanulmányon keresztül mutatunk be. Ezzel az esettanulmánnyal is szeretnénk rámutatni arra, hogy sok esetben érdemes lehet a számlázási folyamatok teljes körű, rendszerszintű felülvizsgálata.
Az Európai Uniós szabályozással összhangban, a korábbi cikkünkben már bemutatott DAC6 (avagy a 2018/822/EU sz. irányelv) magyar jogrendbe történő implementálásának határideje megváltozott.
A csoportos adóalanyiság az Áfa törvény 8. § szerint választható lehetőség a belföldi kapcsolt vállalkozások számára. Cikkünkben arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a csoportos áfa-adóalanyiság kialakítása során milyen gyakorlati teendők jelentkeznek, és milyen témaköröket érdemes átgondolnia az áfacsoportot létrehozó vállalkozásoknak.
