Az EU adózási feketelistája és annak hatásai

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2017. december 5-ei ECOFIN-ülésen a tagállamok elfogadták a harmadik országok feketelistázásával összefüggő Tanácsi Következtetéseket. A Következtetések mellékletében található maga a feketelista, valamint a listán szereplő országokkal szemben alkalmazandó és alkalmazható ellenintézkedések listája is.

Az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékéről szóló 15429/17 EU Tanácsi Következtetésekben szereplő feketelistán jelenleg a következő 17 ország szerepel: Amerikai Szamoa, Bahrein, Barbados, Makaó, Egyesült Arab Emírségek, Grenada, Guam, Dél-Korea, Marshall-szigetek, Mongólia, Namíbia, Palau, Panama, Saint Lucia, Szamoa, Trinidad és Tobago, Tunézia.

A Tanácsi Következtetések tartalmaznak egy ún. szürkelistát is, amelyen olyan országok, illetve joghatóságok szerepelnek, amelyek nagyon közel voltak ahhoz, hogy a feketelistára kerüljenek, de azt sikerült elkerülniük azzal, hogy magas szinten megfogalmazott ígéretet tettek arra, hogy a hiányos területeiken javulást érnek el. Amennyiben egy ország az EU által felállított követelményrendszer valamelyik elemének nem felelt meg, akkor lehetősége volt arra, hogy hivatalos levélben elköteleződjön annak megjavítása mellett egy előre meghatározott ütemterv szerint, így, bár jelenleg az ország nem megfelelőnek minősülne, mégsem került a feketelistára. A tagállamok szigorú monitoring szabályokat alkottak az ilyen „ígéretek” nyomon követésére.

1. A lista megszületésének előzményei

Az EU Tanácsa az eredményes adóztatás külügyi stratégiájáról szóló Bizottsági közlemény alapján a 2016. május 25-i ECOFIN keretében felhívta az ún. Code of Conduct tanácsi munkacsoportot (Magatartási Kódex Munkacsoportot), hogy végezze el harmadik államok listázásával kapcsolatos munka előkészítését. Ekkor született meg az ötlet, hogy objektív kritériumok mentén az EU vizsgálja át a harmadik országokat. A kitűzött cél az volt, hogy az adóelkerülés elleni küzdelmet előre lehessen mozdítani, olyan államok nyilvános listára helyezésével és esetleges szankcionálásával, amelyek bizonyos adóelkerülés szempontjából fontos területeken nem tettek előrelépéseket, az együttműködéstől elzárkóznak vagy adótervezést ösztönző intézkedéseket, adórezsimeket működtetnek.

A harmadik államok listázásával foglalkozó tagállami munkacsoport 2016 októberéig kidolgozta a listázás pontos kritériumait és a vizsgálat menetrendjét, amelyet az ECOFIN a 2016. november 8-i ülésén elfogadott. Ekkor született döntés és elhatározás arról, hogy 2017 végéig politikai szinten el kell fogadni a végleges listát.

A tagállamok kérésére a Bizottság végzett egy előszűrést, amely 213 országot fedett le. Ennek során megállapították, hogy mely országok azok, amelyeket az EU-val fennálló gazdasági kapcsolataik volumene, a pénzügyi szektor, valamint a jogszabályi és intézményi környezet fejlettsége alapján érdemes az előbb említett kritériumok alapján jobban szemügyre venni.

[htmlbox art_tukor]

 

A 213-ból végül 92 ország esett át a feketelista kritériumaira épülő vizsgálaton. Az elfogadott kritériumok alapján a Code of Conduct munkacsoport és annak szakértői csoportjai az előszűrés után kiválogatott minden országot átvizsgáltak. A szakmai munka eredménye egy olyan összehasonlító táblázat lett, amely megmutatta, hogy az adott ország mely kritériumoknak felel meg és melyeknek nem. A 92 országból 20 mindennek megfelelt, 72-ben valamilyen problémát, hiányosságot azonosítottak.

Ezt követően az EU a hiányosságokat felmutató országokat levélben megkereste, hogy bemutassa a vizsgálat eredményét és tájékozódjon, hogy az adott ország a saját helyzetét hogyan értékeli, tervez-e valamilyen lépéseket tenni a hiányosságok területén. Amelyik ország válaszolt és megfelelő módon kötelezettséget vállalt az adott területen érdemi lépés megtételére és a probléma megoldására, az elkerülhette a listára kerülést. Ez azt eredményezte, hogy számos ország, ami az eredeti vizsgálat alapján a listára került volna, az utolsó pillanatban, tehát éppen a lista ECOFIN általi elfogadása előtt küldött valamilyen kötelezettségvállalást tartalmazó levelet. A folyamat végén a 72 problémás országból 8 csendes óceáni terület türelmi időt kapott a természeti katasztrófák okozta helyzetre tekintettel (hurrikán sújtotta például a Brit Virgin-szigeteket, Antiguát és Barbudát), 47 ország kötelezettséget vállalt a feltárt hiányosságok megoldására (ezen országok kerültek az ún. szürke listára), 17 ország pedig feketelistára került.

Listázás alapjául szolgáló legfontosabb vizsgálati szempontok (kritériumok) a következők voltak:

• 1. kritérium: adózási átláthatóság teljesítése (a) adóügyi információcsere tekintetében; b) az adott ország rendelkezik-e információcsere egyezményekkel; c) automatikus információcserében részt vesz-e);
• 2. kritérium: tisztességes adózás (a) nincs káros adózási rendszere, adótervezést ösztönző rendelkezése; b) off-shore struktúrák létrehozatalát nem támogatja azzal, hogy nem vár el valós gazdasági jelenlétet a betelepülő cégektől);
• 3. kritérium: OECD BEPS intézkedések átültetése (OECD minimum-sztenderdek átvétele).

2. A feketelista és annak mellékletei

A Tanácsi Következtetések főszövege tartalmazza a munka előzményeinek bemutatását, kiemeli a listázás célját, kitér a szankciók rendszerére és alkalmazásuk szükségességére. Ezen túl a szöveg megemlíti, hogy a listát évente frissíteni kell, így lehetőség van arról lekerülni, illetve arra rákerülni is.

A Tanácsi Következtetések I. Melléklete a feketelistára került országok felsorolásával kezdődik. A felsoroláson túl tartalmazza, hogy az egyes országok milyen oknál fogva kerültek rá a listára, melyik kritériumnak nem feleltek meg.

A II. Melléklet tartalmazza a szürke listát. Itt kerül bemutatásra az a 47 ország, amely valamilyen szempontnak nem felelt meg, szintén tételesen felsorolva, hogy ki minek nem felelt meg és ki milyen kötelezettséget vállalt, amely alapján elkerülte, hogy az I. Mellékletbe és ezzel a feketelistára kerüljön.

[htmlbox afa_kotelezettseg]

 

A III. Melléklet foglalja magába a szankciók rendszerét. A tagállamoknak a lefolytatott viták során fel kellett oldaniuk érdekkülönbségeiket és kompromisszumos formában megjeleníteni álláspontjukat, hogy milyen súlyú szankciókat alkalmazzanak, illetve milyen szintű koordináció valósuljon meg uniós szinten.

A kompromisszum az lett, hogy az adóügyi védelmi intézkedésekbe tartozó adminisztratív intézkedések közül egyet minden tagállamnak be kell vezetni, ugyanakkor ez a kötelezettség az adóügyi intézkedések listájából való választásra nem vonatkozik az elfogadott Következtetés alapján.

A szankciók két nagy részre oszthatók: a nem adóügyi és az adóügyi intézkedésekre. A nem adóügyi intézkedések közé tartozik minden olyan uniós aktus, amivel összefüggésben már megfogalmaztak vagy esetleg a jövőben megfogalmaznak a feketelistán szereplő országra vonatkozóan hátrányos következményt. Ilyen például az uniós finanszírozás igénybevételéhez kapcsolódó korlátozás, miszerint az Európai Fenntartható Fejlődés Alapból (European Fund for Sustainable Development) származó támogatást tilos feketelistázott ország gazdasági társaságán keresztül felhasználni. A korlátozás érinti az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (European Strategic Investment Fund) is.

Az adóügyi védelmi intézkedések három nagy csoportra oszthatók. Az első kategóriába inkább adminisztratív lépésnek tekinthető eszközök kerültek, míg a másodikba komolyabb adózási szankciók. A harmadik kategória a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló 2016/1164 tanácsi irányelv (a továbbiakban: ATAD-irányelv) átültetésével függ össze.

a) Adminisztratív intézkedések (Ebből kell kötelezően választania és bevezetnie minden országnak legalább egy intézkedést)

• bizonyos tranzakciók megerősített nyomon követése (reinforced monitoring of certain transactions)
• megnövekedett ellenőrzési kockázat figyelembevétele az olyan adózók tekintetében, akik előnyhöz jutnak a szóban forgó adórezsimből (increased audit risks for taxpayers benefiting from the regimes at stake)
• megnövekedett ellenőrzési kockázat figyelembevétele az olyan adózók tekintetében, akik ezekben a joghatóságokban lévő struktúrákat vagy megállapodásokat használják (increased audit risks for taxpayers using structures or arrangements involving these jurisdictions)

b) Adóügyi intézkedések listája:

• költségek levonásának megtagadása (non-deductibility of costs);
• ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok alkalmazása a listán szereplő országokra (CFC – Controlled Foreign Company rules);
• forrásadó-levonási szabályok bevezetése (withholding tax measures);
• osztalék mentességének korlátozása (limitation of participation exemption);
• a mentesítést beszámításra „felváltó” klauzula (switch-over rule);
• bizonyítási teher megfordítása (reversal of the burden of proof);
• speciális dokumentációs követelmények (special documentation requirements);
• az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókkal kapcsolatosan az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere (mandatory disclosure by tax intermediaries of specific tax schemes with respect to cross-border arrangements).

c) Az ATAD-irányelv végrehajtásához kapcsolódó javaslat, miszerint az irányelv átültetése során a tagállamok figyelemmel lehetnek a feketelistára, például az ATAD-irányelv CFC-szabályainak implementálásakor megjelölhetik az EU-s feketelistát kiindulási alapként.

A IV. Melléklet foglalkozik a lista felülvizsgálati eljárásával, a listáról való törlési eljárással, illetve a kötelezettségeket vállalt országok monitoringfolyamatának leírásával is.

Az V. Melléklet tartalmazza a listázás alapjául szolgáló vizsgálati szempontokat (kritériumokat).

A VI. Melléklet az 1. c) kritériumhoz kapcsolódó további magyarázatot foglal magában, míg az utolsó melléklet a 2. b) kritérium (társasági adó hiánya vagy nulla/majdnem nulla adókulcs alkalmazása) részletezését tartalmazza.

Csabai Róbert, az Adó Szaklap 2018/3. számában megjelent cikkében ír a lista lehetséges hatásairól és listát ért kritikákról is. 

---