Az új Ptk. egyes adózási vonatkozású részei

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2014. március 15-én lép hatályba az új Polgári törvénykönyv. Alábbi cikkünkben a kötelmi jog egyes új jogintézményei és fontosabb tartalmi változásai közül mutatunk be néhányat közelebbről, figyelemmel ezek adózási következményeire is.

Csaknem másfél évtizedes előkészítő munka után 2013. február 11-én elfogadta az országgyűlés a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényt (a továbbiakban: új Ptk.), amely 2014. március 15-én lép hatályba. Az új Ptk. a korábbi polgári jogi szabályozáshoz képest szerkezetében, terjedelmében és tartalmában is jelentősen megújult, a törvénykönyv kibővült a társasági jog és a családjog anyagával, és számos egyéb jogterületen is kiegészült a korábbi szabályozás.

1. A kártérítési felelősség új szabályai

Az új Ptk. egyik legjelentősebb újítása a szerződésszegésért való felelősség újragondolása és átalakítása volt. Az új Ptk. a korábbi polgári jogi szabályozáshoz képest elválasztja egymástól a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség és a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályait.

A szétválasztás elvi indoka az, hogy szerződéses viszonyokban az elvárhatóság mércéje magasabb, ezért a szerződésszegő fél számára szigorúbb kimentési szabályok előírása volt indokolt. Ezt a bíróságok már korábban is felismerték, így különösen a gazdálkodó szervezetek közötti szerződésszegéssel okozott káresetek megítélésénél már a bírósági ítélkezési gyakorlatban is fokozatos szigorodás volt megfigyelhető.

Az új Ptk. 6:142. §-a szerint „aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.”

Az új Ptk. a szerződésszegésért való felelősségre vonatkozó szabályai a szerződő felek közötti kockázatok megosztását kívánják rendezni a szerződésszegés esetére, és nem a szerződésszegő fél vétkességét állítják a középpontba. Ennek megfelelően az új szabályok alapján a károkozónak már nem elegendő azt bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, hanem azt kell igazolnia, hogy a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső és objektíve előre nem látható körülmény okozta, amelynek elhárítása, elkerülése nem volt elvárható. Ez a szabályozás egyébként nem teljesen ismeretlen a magyar jogban, hiszen a Bécsi Vételi Egyezmény 79. cikke is hasonló rendelkezést tartalmaz a szerződésszegésen alapuló károkozások esetén, így várhatóan a Bécsi Vételi Egyezményhez kapcsolódóan kialakult bírósági és választott bírósági gyakorlat tud majd a jövőben támpontot adni a jogalkalmazók számára a fenti szabály értelmezésében.

A szerződésszegésért való felelősség újraszabályozásának másik lényeges újdonsága a kártérítés mértékére vonatkozó szabályozás átalakítása, és ennek keretében az ún. előreláthatósági korlát bevezetése.

Az új Ptk. 6:143. §-a szerint „a szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt. Szándékos szerződésszegés esetén ugyanakkor a jogosult teljes kárát meg kell téríteni.”

Az új Ptk. tehát a szerződésszegéssel okozott kár megtérítendő mértékének reális határok közé szorítását az előreláthatósági korlát bevezetésével kívánja elérni, és arra ösztönzi a feleket, hogy előzetesen tájékoztassák egymást a szerződésszegés következtében várható kár jellegét és nagyságrendjét illetően.

Így tehát a szerződésszegés miatt bekövetkező következménykárokat és az elmaradt hasznot a károkozónak meg kell térítenie, feltéve, hogy ezeket a károkat a szerződéskötéskor előre láthatta. Az előreláthatósági korlátot objektíven kell értelmezni, azaz szerződésszegő felelőssége nem csak az általa ténylegesen előre látott kárra terjed ki, hanem mindarra, amit egy hozzá hasonló helyzetben lévő személy ésszerűen, kellő gondosság mellett előre láthatott volna. Így például az adott üzletágban szokásosnak tekinthető kárkövetkezményeket, továbbá azokat a lehetséges károkat, amelyeket – mint a szerződésszegés lehetséges következményeit – a másik fél a tudomására hozott, a szerződésszegő félnek meg kell térítenie. Az előreláthatóság követelménye ugyanakkor nem kívánja meg azt is, hogy a szerződő félnek a várható kockázatot minden részleteiben, összegszerűen is ismernie kelljen. Elegendő a károkozónak csupán azt felismernie, hogy egy esetleges szerződésszegéssel milyen jellegű és nagyságrendű kárt okozna. Az előreláthatósági korlát mind a Bécsi Vételi Egyezményben, mind az 1959-es Ptk.-nak a külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról szóló 1978. évi 8. tvr.-ben is megtalálható, így az előreláthatósági korlát értelmezésekor a Bécsi Vételi Egyezményhez kapcsolódó széleskörű bírósági gyakorlat lesz irányadó.

A szerződésen kívül okozott (ún. deliktuális) károkért való felelősség az új Ptk. szerint továbbra is a károkozó felróhatóságán (Új Ptk. 6:519. §) alapul, azaz ilyenkor a károkozó azzal mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt.

A deliktuális károkozás körében az új Ptk. rögzíti, hogy minden károkozás jogellenes (Új Ptk. 6:520. §), azaz összhangban a korábbi bírósági gyakorlattal, a károkozás ténye önmagában megalapozza annak jogellenességét, a jogellenesség külön bizonyítására nincs szükség. A fentiek mellett az új Ptk. az okozati összefüggés körében kimondja, hogy nem állapítható meg okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre, és nem is kellett előre látnia.

A deliktuális károkozásra vonatkozó szabályozás tekintetében fontos újítás, hogy a jelenleg irányadó bírósági ítélkezési gyakorlattal szemben az új Ptk. és annak indokolása alapján lehetővé válhat a jogalkotással okozott károk megtérítése is. Az új Ptk. indokolása szerint ugyanis „a törvény nem szabályozza külön a jogalkotással okozott kárért való felelősséget, mivel az így okozott károkért a jogalkotó az általános felelősségi alakzat alapján felelős.

Kétségtelen, hogy például alkotmányellenes jogszabály alkotásával vagy uniós implementációs kötelezettség elmulasztásával kárt lehet okozni. Ezekben az esetekben a károsult az általános deliktuális felelősség szabály alapján kérheti a bíróságtól az okozott károk megtérítését.” Ennek alapján tehát az állam a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai alapján kártérítésre kötelezhető, ha például a közösségi jogba ütköző adók kivetésével kárt okoz, és a közösségi jogba ütközést az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás vagy kötelezettségszegési eljárás keretében megállapítja.

A fentiek mellett az új Ptk. rögzíti a kártalanítás fogalmát is. Az új Ptk. 6:564. §-a szerint ugyanis „ha jogszabály a jogszerűen okozott kárért kártalanítási kötelezettséget ír elő, a kártalanítás módjára és mértékére a kártérítésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.”

Mindezek alapján megállapítható, hogy az új Ptk.-ban gyökeresen megváltoznak a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai. A szerződésen kívüli károkozásért való felelősség szabályai alapjaiban nem változtak, a deliktuális felelősség szabályozásakor a jogalkotó elsősorban a külön törvényekben rendezett, de a Ptk.-ba illeszthető felelősségi alakzatokat (például: termékfelelősség), a bírósági gyakorlatban kiforrott megoldásokat (például: üzembentartó fogalmának meghatározása, többek közös károkozásának szabályai) integrálta az új Ptk.-ba, valamint új szabályokat vezetett be azokon a pontokon, ahol a joggyakorlat nem tudott megfelelő válaszokat adni a korábbi polgári jogi szabályok alapján. 

Az új Ptk. felelősségi szabályokat érintő változásai a gyakorlatban várhatóan kérdéseket vetnek majd fel az adózási szabályok alkalmazásakor is. A kártérítés kapcsán elsősorban az általános forgalmi adó, a társasági adó és a személyi jövedelemadó szabályait kell megvizsgálni.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) 259. §-a alapján a jogellenes magatartással okozott károk megtérítésekor fizetett kártérítés nem minősül ellenértéknek, ezért a kártérítést áfakörön kívüli tételként kell kezelni. Ezzel szemben kártalanítás esetén, amikor jogszerű (jogilag megengedett) magatartással okozott kár megtérítése történik, az Áfa-tv. 13. § (2) bekezdés b) pontja szerinti adóköteles szolgáltatásnyújtás valósul meg. A kártérítés és kártalanítás áfakezelése tehát alapvetően eltér egymástól.

Az új Ptk. hatálybalépésével a kártérítés és a kártalanítás áfakezelése várhatóan nem fog megváltozni. Ennek megfelelően az okozott károk megtérítéséhez kapcsolódó áfakövetkezmények megállapításakor továbbra is azt kell vizsgálni, hogy a károkozó személy a bekövetkező kárt jogellenes (szerződésbe ütköző) vagy jogszerű (a felek megállapodása által megengedett) magatartással okozta. Ezt a gyakorlatban a felek közötti szerződés rendelkezései alapján lehet megállapítani, ugyanakkor sok esetben nehéz elhatárolni a két esetkört, különösen ha a felek megállapodása nem rögzíti egyértelműen, hogy a szerződéstől való eltérést többletfizetés (kártalanítás) ellenében teszi lehetővé, vagy az eltérést (szerződésszegést) kötbérrel (kártérítéssel) szankcionálja. Az ilyen típusú kérdések megválaszolásában az új Ptk. sem ad fogódzót, így ezeket a kérdéseket továbbra is eseti alapon a szerződés céljának, egyéb rendelkezéseinek, a felek akaratának és a köztük kialakult gyakorlatnak a figyelembevételével lehet majd megválaszolni.

Az új Ptk. tehát egyrészt szigorítja a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályait, másrészt az előreláthatósági korlát segítségével limitálja a szerződésszegés miatti következménykárok és az elmaradt haszon megtérítését. Az új Ptk. e szabályai társasági adó szempontból újabb kihívások elé állítják a jogalkalmazókat, különösen azért is, mert az adóhatóság eddig is fokozottan vizsgálta a kártérítés címén kifizetett összegek társaságiadó-kezelését. Szerződésszegés esetén azt kell majd mérlegelni, hogy a szigorúbb felelősségi szabályok alapján a károkozó kártérítéssel tartozik-e, és az előreláthatósági korlát alapján mekkora összegű kártérítést kell fizetnie. Mivel az új szabályok csak szűk körben teszik lehetővé a kimentést szerződésszegés esetén, a legtöbb esetben a károkozónak megállapítható lesz a szerződésszegésért való felelőssége. Ennek megfelelően, ha a károsult a szigorúbb szabályok alapján nem vagy nem teljes összegben érvényesíti a kártérítési igényét a szerződésszegő féllel szemben, akkor az adóhatóság várhatóan vitatni fogja majd, hogy a károkozás miatt a károsultnál egyébként bekövetkező hiány társasági adóban elismert költségnek minősül-e figyelemmel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao-tv.) 3. számú mellékletére. Ez az adóhatósági gyakorlat már a jelenlegi szabályok alapján is megfigyelhető volt, az adóhatóság több esetben vitatta a leltárhiány miatt jelentkező költségek levonhatóságát, ha a károsult nem vagy nem teljes összegben érvényesített kártérítési igényt a raktározóval szemben.

2013. december 5: Adónap

ART, SZJA, ÁFA, JÁRULÉKOK, TAO – Mindent megtudhat a 2014-től hatályos adó- és járulékváltozásokról! Időpont: 2013. december 5. Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. Program: 09.00-10.00     Az adózás rendjéről szóló törvény változásai       10.15-11.45     Személyi jövedelemadó változásai           13.00-14.00     Járulékok változásai                   14.00-15.30     Általános forgalmi adó változásai           15.45-16.45     Társasági adó változásai   Előadók: Dr. Vámosi-Nagy Szabolcs ügyvéd, adószakértő, c. egyetemi tanár ELTE jogi kar Dr. Németh Nóra tanácsos, NAV Dr. Kovács Ferenc adószakértő Sike Olga főosztályvezető-helyettes, NAV Széll Zoltánné szakmai főtanácsadó, NAV További információk és jelentkezés itt

A következménykárok és elmaradt haszon tekintetében alkalmazandó előreláthatósági korlát miatt azt is szükséges lesz majd vizsgálni, hogy a károkozó valóban megtéríti-e az előrelátható következménykárokat, elmaradt hasznot, illetve azt is, hogy nem fizet-e ennél többet. Ha ugyanis a károkozó magasabb összegű kártérítést fizet ki annál, mint amit az előreláthatósági korlát alapján fizetnie kellett volna, az adóhatóság a többletként kifizetett összeget nem a vállalkozás érdekében felmerülő ráfordításnak minősítheti, és ezzel az összeggel a Tao-tv. 8. § (1) bekezdés d)pontja alapján megnövelheti a károkozó fél adóalapját.

A kártérítés, kártalanítás kérdésének harmadik fontos adózási vetülete a magánszemély által kapott kártérítés, kártalanítás személyi jövedelemadó-kötelezettsége. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-tv.) 1. számú mellékletének 6.1. pontja sorolja fel azokat a juttatásokat, amelyek a károk megtérülése körében adómentesek. Az Szja-tv. 1. számú melléklet 6.1. alpontja alapján főszabály szerint mentes az adó alól a kártérítés, kártalanítás, kivéve ha annak célja valamely elmaradt jövedelem pótlása.

Az Szja-tv. 1. § (9) bekezdése szerint a jövedelmet pótló kártérítés, kártalanítás olyan jogcímen adóköteles, amilyen jogcímen elmaradt jövedelmet pótol. Így például az Szja-tv. 3. § 21. pont f) alpontja értelmében bérnek minősül a munkaviszonyból származó jövedelmet pótló kártérítés, valamint a felelősségbiztosítás alapján kapott, munkaviszonyból származó jövedelmet helyettesítő kártérítés is. Az új Ptk. hatálybalépését követően sem várható, hogy a magánszemély részére fizetett kártérítés, kártalanítás adókezelése változni fog.
Összességében azt lehet megállapítani, hogy bár az új Ptk.-ban jelentősen változik a szerződésszegéssel okozott károkért viselt felelősség szabályai, az új szabályok miatt elsősorban a kártérítések, kártalanítások társasági adókezelése tekintetében kell majd fokozottabb figyelemmel eljárni.

Dr. Pásztor János, az Adó szaklap 2013/15. számában megjelent cikkében ismerteti az új Ptk.-ban szereplő szerződésátruházás fogalmát, valamint bemutatja a Kódexbe bekerülő új szerződéstípusokat, a lízingszerződést, a faktoringszerződést és a bizalmi vagyonkezelést is.

---