Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
5 hónapja lépett életbe egy politikailag rendkívül érzékeny intézkedéscsomag a francia adójogban: a személyi jövedelemadózás rendszerében átálltak az adóelőleg-fizetés rendszerére. A technikailag igen bonyolult átalakítás nyomán elmaradt az apokalipszis, nem csökkent a lakossági fogyasztás, és az új rendszer – egyelőre – probléma nélkül működik. Pedig nagy volt a kormányzati aggodalom, Emmanuel Macron köztársasági elnök sokáig hezitált, vállalja-e a technikai–adminisztratív fiaskó lehetőségét.
A magyar munkavállalók számára a személyi jövedelemadó munkáltatói levonása „a normális”, hiszen hagyományosan a nettó, költhető munkabérünket kapják kézhez. Ha a munkaadónál jól számfejtettek, ha nincs további jogviszonya a munkavállalónak, ha nincs érvényesíthető adókedvezménye, akkor valószínűleg nincs is különösebb dolga az adóbevallás beküldésén, illetve jóváhagyásán túl. A francia dolgozók számára azonban sokáig ennél bonyolultabb volt a helyzet. A francia munkavállaló ugyanis kézhez kapta a bruttó bérét (az adózás előtti nettó jövedelmét), s abból neki kellett befizetnie a rá eső személyi jövedelemadót. Méghozzá nem azonnal, hanem – a benyújtott bevallása nyomán – a következő évben.
A Franciaországban létező háztartási-családi adózás így persze könnyen kivitelezhető volt: az év végén összeadható volt minden pénz, amit a háztartás keresett, és az egészre érvényesítették az adókedvezményeket, például a gyermekek után járóakat. Az utólagos adófizetés hátránya, hogy az adót a következő évi jövedelemből kellett fizetni. És bizony, ha a háztartás nem takarékoskodott, vagy jelentősen csökkent a jövedelme, mire fizetni kellett volna az előző évi magasabb jövedelem után… nos, az tudott kellemetlenségeket okozni. Az utólagos szja-fizetés az államnak sem volt tisztán kedvező dolog. Biztosabban be lehet ugyanis szedni, jobban lehet tervezni az adóbevételeket az azonnali levonással, hiszen a változások hatása így azonnal látszik a költségvetési bevételeken, nemcsak egyéves csúszással. (Ez a bizonyosság és azonnaliság persze a magánszemélyek szempontjából is megáll.)
Egyébként maga a levonás, a kisebb kézhez kapott nettó bér a várakozásokkal ellentétben nem okozott különösebb sokkot a franciák számára. Az adózók mintegy 60%-a ugyanis már a reform előtt is 10 részletben fizette az adóját, általában január és október között csökkentve ezzel a jövedelmét. A többiek negyedévente fizettek nagyobb összegeket.
Hogy 2019-ben ne kelljen a 2018-as és a 2019-es év után is fizetni, azaz duplán adózni, 2018-at gyakorlatilag adómentes évvé nyilvánították egy egyszeri adókedvezménnyel. Ez nem jelenti azt, hogy 2019-ben nem kell 2018-ról adóbevallást benyújtani, vagy hogy az adómentesség minden 2018-as jövedelemre vonatkozna, de a lényeg, hogy legtöbb adóalanyt nem éri semmiféle anyagi hátrány az átállás miatt.
Az átállást bár régóta tervezték, biztosan csak François Hollande elnöksége (2012-2017) idején határozták el. Eredetileg 2018 elejétől kívánták indítani, de végül az új köztársasági elnök, Emmanuel Macron úgy döntött, egy évvel, 2019-re csúsztatják az új rendszer bevezetését. Macron sokáig hezitált, hogy egyáltalán és általában engedélyezze-e a bevezetést, vagy törölje az egészet.
De miért aggódott az elnök annyira? Azért, mert a rendszer rendkívül bonyolultra sikerült, s a kormányzatban nem voltak biztosak, hogy a rendszer hatékonyan és hiba nélkül fog működni. A vállalatok sem feltétlenül örültek, hogy újabb feladatot kapnak. Ráadásul Franciaországban a fizetések mellett számos egyéb jövedelem is adóztatható: munkanélküli segély, anyasági támogatás, nyugdíjak stb., ezeket kellett integrálni a vállalatok által levont személyi jövedelemadóval, szem előtt tartva a háztartási-családi adózás, illetve az adatvédelem szempontjait.
Az szja rendszere, mint említettük, eddig úgy nézett ki, hogy a tavaszi bevallásban minden összeadódott, és kiderült, hogy az előző év után (T) mennyit kell fizetni az adott évben (T+1). Most a levonás átalakítja és megbonyolítja a dolgokat. Az összeg az éves adóbevallásban továbbra is egészben látszik majd, ez mindennek a kiindulópontja. Ennek megfelelően az adóhivatal minden évben újraszámolja a tavaszi adóbevallások alapján, hogy a háztartás tagjainak várhatóan mennyit, milyen kulccsal kell majd adóznia (a „kulcsforduló” tehát a bevallási kampány után, szeptemberben van). Ezt a kulcsot az adóhivatal továbbítja a munkáltatónak, aki ennek megfelelően vonja 12 hónapon át az szja-t. Ha a munkavállaló helyzete, jövedelmi szintje időközben megváltozik, akkor azt jelentenie kell, s a kulcsot kiigazítják menet közben is. Ezt az adóhivatallal kell intézni, a változásokat pár hónapon belül érvényesítik. Az adókedvezmények egy része csak később érvényesíthető, de itt is vannak menet közbeni kiigazítások, előleg-utalások az előző évben érvényesített adókedvezményekhez kapcsolódó adatok figyelembe vételével.
Az új rendszer elvileg védi a munkavállaló magánéletét. Ha valaki nem szeretné, hogy a főnöke a kapott kulcsból kikövetkeztesse, milyen családi állapotú, illetve a háztartásának milyen nagyságrendű egyéb jövedelmei vannak, lehet az adóhivataltól egyéni kulcsot kérni, máshogy osztani az adóeloszlást a családtagok között, például több terhet rakni a jobban kereső családtagra. Lehetőség van továbbá a törvény szerinti, egyedülálló gyermekteleneket érintő levonások érvényesítésére. Ebben az esetben az adóhivatal egyáltalán nem ad kalkulált kulcsot a munkaadónak, a különbséget pedig közvetlenül az adóhivatalnál kell oda-vissza rendezni. Ezt az ún. semleges kulcsot az adózók mintegy 1%-a kérte a hírek szerint. (A semleges kulcs alkalmazása az az eset, amelyet mi, magyarok is jól ismerünk, hiszen nálunk alapvetően egyéni az adózás rendszere, bár a családi adókedvezmények érvényesítése nálunk is megkavarta ezt a semlegességet.)
A személyi jövedelemadó levonásával kapcsolatos ügyintézés elsősorban online történik, az adózó ott állíthatja át a családi állapotát, az adókulccsal kapcsolatos kéréseit, ott látja adókedvezményeit és az éppen alkalmazott adókulcsot is (az internetet nem használók vagy el nem érők számára természetesen egyéb ügyintézési lehetőségek is léteznek, de érződik az állami igény arra, hogy amit lehet, a hálózatra tereljenek).
Röviden: az első tapasztalatok alapján a rendszer működik, de az egészen biztos, hogy a reform nyomán a francia adórendszer egyszerűbb nem lett. Sőt. Az adóügyi bürokrácia és a vállalatok is új, más feladatokat kaptak. A bonyolultság, a szokatlanság, no meg a kudarctól való félelem természetesen szükségessé tette, hogy a francia állam erőteljes kampányba kezdjen, hogy megpróbálja elmagyarázni, miként működik az új rendszer. Egyelőre úgy tűnik, nem teljesen sikertelenül. A téma az újdonság-hatás elmaradásával gyakorlatilag lekerült a napirendről (politikai alapszabály, hogy ha egy ilyen horderejű ügyben csönd van, akkor vélhetően nincs vele különösebb baj). Ugyanakkor a rendszer bizonyos elemeinek a premierje – a kulcsok újraszámolása és az új kulcsok szeptembertől esedékes alkalmazása – még várat magára. Hogy hozzák-e ezek az elemek is az elvárt működési minőséget, hogy marad-e a csönd, az legkésőbb szeptember-októberben kiderül.
