De minimis kedvezmények érvényesítése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Csekély összegű – de minimis- támogatások után kedvezmény vehető igénybe a társasági adóból. A kedvezmények elszámolása nem egyszerű, mert az adózónak meg kell felelnie a társasági adóról szóló törvény előírásain túl a EU-s közösségi rendeletnek is. Az Adó szaklap 2012/7. számában bemutatja a legfontosabb szabályokat, amelyeket a május 31-i adóbevallási határidő előtt tudni érdemes.

Az Európai Bizottság 2006. december 15-én fogadta el a Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatások alkalmazásáról szóló 1998/2006/EK rendeletét, melyet 2007. január 1-jétől 2013. december 31-éig kell alkalmazni. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao-tv.) előírásai szerint az adózókat megillető bizonyos adóalap-, adókedvezmények támogatástartalma de minimis támogatásnak minősül. A támogatások igénybevételéhez az adózóknak mind a hazai, mind a közösségi szabályozásban előírt feltételeknek eleget kell tenniük.

1. Alapvetés (az állami támogatásokról és a de minimis rendeletről)

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Római Szerződés) 87. cikke – amely az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (Lisszaboni Szerződés) 107. cikke – úgy rendelkezik, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozások vagy áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. A Római Szerződés meghatároz olyan támogatásokat, amelyek a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők. E kivételek kétféle körbe tartozhatnak.

A kivételek első csoportjába sorolhatók azok a bizottsági rendeletek, amelyekben a Közösség meghatározta azokat a támogatásokat, amelyek mégis összeegyeztethetők a közös piaccal. Ilyen esetekben a tagállami támogatásokat a közösségi rendeletben foglalt feltételekkel meghirdetett támogatási program vagy – ha a közösségi rendelet lehetővé teszi – egyedi támogatás formájában ítélik meg. Ilyen közösségi rendelet például a 1998/2006/EK rendelet (de minimis rendelet), a 800/2008/EK rendelet (általános csoportmentességi rendelet), az 1857/2006/EK rendelet (elsődleges mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatásokról szóló rendelet).

A kivételek másik körét a tagállami kezdeményezések adják, a Szerződés 88. cikk (3) bekezdése [Lisszaboni Szerződés 108. cikk (3) bekezdése] alapján a tagállamoknak minden tervezett támogatás bevezetését vagy módosítását előzetes jóváhagyásra be kell jelenteniük a Bizottságnak. A Bizottság határoz arról, hogy az adott támogatás a közös piacra vonatkozó szabályokkal összeegyeztethető-e.

Az állami támogatások igénybevételével kapcsolatban az alábbi összefüggéseket érdemes kiemelni.

• Állami támogatásokról szóló tagállami jogszabály vagy más intézkedés csak olyan feltételekről rendelkezhet, amelyek alapján a támogatásnyújtás, az igénybevétel megfelel a közösségi előírásoknak is.
• Ha a támogatás feltételeiről a tagállamokban hatályos belföldi jogszabály, illetve közösségi jogszabály is rendelkezik, a támogatás csak akkor vehető igénybe, ha az igénybevétel a belföldi jogszabályban foglaltaknak és a közösségi rendelet előírásainak is megfelel.
• Ha a tagállami szabályozás és a közösségi szabályozás között eltérés áll fenn, akkor a közösségi jog szupremáciájánál fogva, a közösségi jog rendelkezései az irányadók.

A de minimis támogatások olyan csekély összegű támogatások, amelyek a támogatás kis összege miatt nem torzítják a tagállamok közötti kereskedelmet. Csekély összegű állami támogatásnak minősül minden olyan állami forrásból nyújtott támogatás, vagy bevételkiesés, amelynek összege három egymást követő adóév alatt nem haladja meg a 200 ezer, illetve közúti szállítás terén működő vállalkozásnál a 100 ezer eurónak megfelelő forintösszeget, és amiről a támogatást nyújtó, vagy a támogatásról rendelkező jogszabály kimondja, hogy de minimis támogatásnak minősül. Ez azt jelenti, hogy önmagában az a tény, hogy egy támogatás összege alacsony, nem eredményezi azt, hogy „automatikusan” de minimis támogatásról lenne szó.

A hároméves időszakot „gördülő” módszerrel kell meghatározni, minden egyes új de minimis támogatás odaítélésekor az érintett adóévben, valamint az előző két adóév alatt odaítélt teljes támogatás összegét kell figyelembe venni.
Amennyiben a támogatás teljes összege túllépi a 200 ezer eurós vagy a 100 ezer eurós felső határt, a támogatásnak a felső korlátot meg nem haladó része sem az adóévben, sem az azt követő adóévben nem minősülhet de minimis támogatásnak.

A de minimis rendeletet – bizonyos kivételekkel – valamennyi ágazatban működő vállalkozás részére odaítélt támogatásra alkalmazni kell. A kivételek szerint nem vehető igénybe a de minimis rendelet hatálya alá tartozó támogatás a következő ágazatokban tevékenykedő vállalkozások által, illetve az alábbi célokhoz:

• halászathoz vagy akvakultúrához kapcsolódó tevékenységet végző vállalkozások;
• mezőgazdasági termékek elsődleges termelésével foglalkozó vállalkozások;
• mezőgazdasági termékek feldolgozásában és forgalmazásában tevékeny vállalkozások, ha a támogatás összegét az elsődleges termelőktől beszerzett vagy az érintett vállalkozások által forgalmazott ilyen termékek ára vagy mennyisége alapján rögzítik, vagy a támogatás az elsődleges termelőknek történő teljes vagy részleges továbbítástól függ;
• a szénágazatban tevékenységet folytató vállalkozásoknak nyújtott támogatás;
• harmadik országokba vagy tagállamokba irányuló exporttal kapcsolatos tevékenységek céljából;
• az import áruk helyett hazai áru használatának ösztönzése céljából;
• nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatás;
• teherszállító járművek megvásárlására a kereskedelmi fuvarozás terén működő vállalkozások számára nyújtott támogatás.

A de minimis támogatásokra jogosultság szempontjából fontos kiemelni, hogy az elsődleges mezőgazdasági termelést folytatók esetében de minimis kedvezmény nem vehető igénybe. Nem tartozik az elsődleges mezőgazdasági termelés körébe a mezőgazdasági termékek feldolgozása, valamint forgalmazása, így az ilyen tevékenységet (beruházást) végző adózók a de minimis rendelet, illetve a 800/2008/EK rendelet (nem az 1857/2006/EK rendelet) alapján élhetnek kedvezménnyel. Elsődleges mezőgazdasági termelést folytató kis- és középvállalkozás (kkv) az elsődleges mezőgazdasági termelést szolgáló beruházással összefüggésben támogatást az 1857/2006/EK rendelet alapján érvényesíthet. Ha a nagyvállalkozás elsődleges mezőgazdasági termelést és mellette más tevékenységet is végez, az elsődleges mezőgazdasági termelést részben sem szolgáló más tevékenységéhez érvényesíthet de minimis támogatást, ha azt a belföldi jogszabály nem zárja ki.

A de minimis rendelet nem zárja ki a szállítási ágazat egészét a hatálya alól, csak a kereskedelmi fuvarozásban működő vállalkozásoknak nem nyújtható de minimis támogatás a teherszállító járművek megvásárlására.
Csak olyan támogatások lehetnek de minimis támogatások, amelyeknél előzetesen pontosan kiszámítható a bruttó támogatástartalom, anélkül, hogy kockázatértékelést kellene végezni. A de minimis rendelet ezeket a támogatásokat nevezi átlátható támogatásoknak. A hitelekből álló támogatást akkor lehet átlátható de minimis támogatásként kezelni, ha a bruttó támogatástartalmat a támogatás odaítélésekor érvényes piaci kamatok alapján számították ki. A tőkeinjekcióból álló támogatás nem tekintendő átlátható de minimis támogatásnak, kivéve, ha az állami tőkeinjekció teljes összege nem haladja meg a de minimis felső határt. A kockázati tőkebefektetési intézkedésekből álló támogatás sem tekinthető átlátható de minimis támogatásnak, kivéve, ha az érintett kockázati tőkebefektetési program minden egyes célvállalkozásának csupán az adott de minimis felső határig nyújt tőkét.
A támogatást bruttó számnak kell tekinteni, azaz bármely adózás vagy egyéb levonás előtti adatnak. A több részletben kapott támogatást az odaítélése időpontjában érvényes értékre kell diszkontálni. A diszkontálás céljára és a bruttó támogatástartalom kiszámításához az odaítélése idején érvényes referencia rátát (diszkont kamatlábat) kell alkalmazni.

De minimis támogatás igénybe vehető az adórendszeren kívül (közvetlen támogatás) és az adórendszeren belül (közvetett támogatás) is. A közvetett támogatások igénybe vételére vonatkozó feltételeket a társasági adóalanyok esetén a Tao-tv. rendelkezései határozzák meg.

2. A de minimis kedvezmények a Tao-törvényben

A Tao-tv. rendszerében az adózót – bizonyos esetekben a meghatározott méretű vállalkozást – megillető egyes adóalap-csökkentő, illetve adókedvezmények valamely közösségi rendelet alapján állami támogatásnak minősülnek. Amennyiben az adózó az adórendszer keretében érvényesíthető (közvetett) kedvezménnyel összefüggésben nem felel meg az irányadó közösségi rendeletben foglaltaknak, úgy a Tao-tv.-ben meghatározott feltételek fennállása esetén sem érvényesítheti bevallásában a kedvezményt.

A közvetett kedvezmény mértékének meghatározásakor az adózónak figyelemmel kell lennie a kapott közvetlen támogatásokra, hiszen a de minimis támogatások mértéke együttesen sem lépheti át a rendeletben meghatározott összeghatárt.

A Tao-tv. az egyes adóalap- és adókedvezményeknél egyértelműen rögzíti, hogy annak támogatástartalma de minimis támogatásnak minősül, más esetekben pedig választási lehetőséget biztosít az adott kedvezmény de minimis támogatásként való figyelembevételére.

A hatályos Tao-tv. alapján az alábbi jogcímeken igénybe vett támogatásokat kell kötelezően de minimis támogatásokként figyelembe venni:

• kutató intézetekkel közösen végzett K+F tevékenység adóalap-kedvezménye,
• mikrovállalkozások létszámnövelésének adóalap-kedvezménye,
• szövetkezeteknél a közösségi alap képzéséhez kapcsolódó adókedvezmény.

A Tao-tv. az alábbi jogcímek esetén választási lehetőséget biztosít a kedvezmény de minimis támogatásként való figyelembevételére:

• kis- és középvállalkozások adóalap-kedvezménye,
• kis- és középvállalkozások által felvett beruházási hitel kamatához kapcsolódó adókedvezmény,
• kis- és középvállalkozások egy összegű értékcsökkenési leírása a leghátrányosabb kistérségekben.

Az utóbb említett jogcímek esetén – ha azok bármelyikét „más” adózó, azaz a nem elsődleges mezőgazdasági termelést folytató (beruházást megvalósító) vállalkozás kívánja érvényesíteni – az adózónak abban van választási lehetősége, hogy az igénybe vett kedvezményt (annak támogatástartalmát) a de minimis rendelet, vagy a 800/2008/EK rendelet szerinti támogatásnak tekinti.

Vannak olyan esetek, amikor a Tao-tv. megfogalmazásából („ha igénybe kívánja venni a kedvezményt”, „döntése szerint”) kitűnik, hogy az adott kedvezménnyel az adózó a döntése szerint élhet. Ha az adózó nem veszi igénybe az ilyen kedvezményt, úgy ezt a döntését utóbb önellenőrzéssel sem változtathatja meg, tekintettel arra, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 49. § (1) bekezdése kimondja az önellenőrzés tilalmát azokban az esetekben, amikor az adózó a törvényben megengedett választási lehetőségével élt, és ezt önellenőrzéssel változtatná meg.

A fenti jogcímeken kívül – a de minimis rendelet alkalmazásával összefüggésben – a Tao-tv. két olyan kedvezményt is tartalmaz, amelyekre már nem lehet jogot szerezni, viszont azokat az átmeneti rendelkezésekben rögzítetteknek megfelelően – az ott meghatározott ideig – még érvényesíteni lehet. E két jogcím („kifutó kedvezmények”) a 10 százalékos adókulcs alkalmazása miatti adómegtakarítás, illetve a kis- és középvállalkozások által alkalmazott szoftverfejlesztő bérköltségéhez kapcsolódó adókedvezmény.

Kis- és középvállalkozások beruházási adóalap-kedvezménye

A Tao-tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontja értelmében az adóév utolsó napján mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak minősülő adózó – ha igénybe kívánja venni a kedvezményt – csökkentheti adózás előtti eredményét bizonyos új tárgyi eszközök adóévi beruházási értékével, illetve új szellemi termék bekerülési értékével, amennyiben megfelel a törvény által megszabott további feltételeknek.
Az így igénybe vett kedvezmény adótartalma

• ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, akkor az 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatásként vehető igénybe,
• minden más esetben de minimis támogatásnak minősül, vagy a 800/2008/EK (általános csoportmentességi) rendelet szerinti támogatásnak tekintendő.

A kedvezmény érvényesítéséhez az adózónak az alábbi feltételeknek kell megfelelnie.

Az adóalap-kedvezményt csak abban az adóévben alkalmazhatja az adózó, amely adóév egészében valamennyi tagja (részvényese, üzletrész-tulajdonosa) kizárólag magánszemély volt. Nem zárja ki a törvény a kedvezmény igénybevételét, ha az adózó tagjai (részvényesei, üzletrész-tulajdonosai) között Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete, vagy visszavásárolt saját részvény, üzletrész révén a társaság maga is ott van a magánszemélyek mellett.

A kedvezmény összege nem haladhatja meg az adóévi adózás előtti eredményt, és legfeljebb 30 millió forint lehet. Ez azt is jelenti, hogy ha az adózás előtti eredmény negatív vagy nulla, akkor az adóalap-kedvezményt nem lehet igénybe venni. Amennyiben az adóévi pozitív adózás előtti eredmény kevesebb, mint 30 millió forint, akkor e kevesebb összeg erejéig állítható be a bevallásba a csökkentés. Ha a beruházás értéke kisebb, mint az adózás előtti eredmény, és kisebb, mint 30 millió forint, akkor csak a beruházás értékének megfelelő összeg csökkentheti az adózás előtti eredményt.

A kedvezményre jogosító beruházások a következők:

• korábban még használatba nem vett ingatlan – kivéve üzemkörön kívüli ingatlan – adóévi beruházási értéke;
• korábban még használatba nem vett az Szt. 26. § (4) bekezdése szerinti műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszközök adóévi beruházási értéke;
• az ingatlan – kivéve üzemkörön kívül eső ingatlan – bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értéke;
• a bérlő által bérbe vett ingatlanon végzett adóévi beruházás, felújítás értéke;
• az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke.

A kedvezmény alkalmazásában beruházásnak minősül a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, továbbá a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység, vagyis a szállítás, a vámkezelés, a közvetítés, az alapozás és maga az üzembe helyezés, valamint minden olyan tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható (ideértve a tervezést, az előkészítést, a lebonyolítást, a hitel igénybevételét és a biztosítást is).Ennek megfelelően az adóévben beruházásként elszámolt összeg szolgál a kedvezmény alapjául, a kedvezmény igénybevételének nem feltétele a beruházás üzembe helyezése.

Beruházásnak minősül a tárgyi eszköz pénzügyi lízing keretében való beszerzése is, így a lízingbe vevő élhet a beruházásként elszámolt összeg kedvezményével. A pénzügyi lízing esetében az Szt. fogalmi meghatározása az irányadó. Ennek megfelelően az Szt. 3. § (8) bekezdés 13. pontja alapján a pénzügyi lízing az a szerződés, amelynek alapján a lízingbe adó a tulajdonában lévő, de a lízingbe vevő igényei szerint beszerzett eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbe vevő használatába, birtokába adja, azzal, hogy a lízingbe vevőt terheli a használatból következően minden költség és kockázat, a lízingbe vevő jogosult a hasznok szedésére, a szerződés időtartamának végén a lízingelt eszköz tulajdonjogát a lízingbe vevő vagy az általa megjelölt megszerzi (vagy megszerezheti), a maradványérték megfizetésével vagy anélkül, illetve a lízingbe vevőt elővételi jog illeti meg, a lízingbe vevő azonban e jogairól a szerződés megszűnése előtt le is mondhat.

A Tao-tv. 4. § 18. pontjában foglaltak alapján ingatlannak minősül a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog. Ennek megfelelően például az épület, az építmények és az erdő beszerzését, létesítését szolgáló beruházás alapján jellemzően igénybe vehető az adóalap-kedvezmény, de az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog (például ingatlan haszonélvezete, bérleti joga) megszerzése esetén nem. Szintén nem jogosít kedvezményre a telekvásárlás sem. Nincs akadálya a csökkentő tétel alkalmazásának abban az esetben, ha az ingatlan jelzálogjoggal terhelt.

Nem élhet az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének lehetőségével az üzemkörön kívüli ingatlan beszerzését, előállítását vagy felújítását, átalakítását, bővítését szolgáló beruházás esetében. A Tao-tv. 4. § 34/a pontja szerint üzemkörön kívüli ingatlan az az ingatlan, amely nincs az adózó vállalkozási tevékenységével közvetlen összefüggésben (például az üzemen belüli lakóépület, valamint az elsődlegesen jóléti célt szolgáló épület, építmény).

Szintén nem lehet alkalmazni a kedvezményt a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, szellemi termék bekerülési értékére, ha a cserére visszaadott tárgyi eszközre, szellemi termékre az adózó igénybe vette az adóalap-kedvezményt. A szállítási tevékenységet végző adózó a szállítási – fuvarozási szolgáltatási – tevékenységéhez vásárolt teherszállító járműre sem veheti igénybe a kedvezményt (a de minimis rendelet alapján).
Az Szt. 26. § (4) bekezdése alapján a műszaki berendezések, gépek, járművek közé kell sorolni a rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett, a vállalkozó tevékenységét közvetlenül szolgáló erőgépeket, erőművi berendezéseket, egyéb gépeket és berendezéseket, valamint műszereket és szerszámokat, szállítóeszközöket, hírközlő berendezéseket, számítástechnikai eszközöket, továbbá a tevékenységi profilt meghatározó vasúti, közúti, vízi- és légi közlekedési eszközöket (figyelemmel – a már említett esetben – a teherszállító járművek kivételére). Fontos hangsúlyozni, hogy az adóalap-csökkentési lehetőség csak az e fogalomnak megfelelő műszaki berendezések, gépek, járművek beszerzése, előállítása érdekében megvalósított adóévi beruházásra vonatkozik. A kedvezmény igénybe vehető például a bérbeadással foglalkozó adózó esetén az újonnan, bérbeadási céllal megvásárolt ingatlanok beruházási értéke alapján.

Az immateriális javak közül az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke után is érvényesíthető a kedvezményt. A szellemi termékek közé sorolandók a találmány, az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta, a szerzői jogvédelemben részesülő szoftvertermékek, az egyéb szellemi alkotások, a jogvédelemben nem részesülő, de titkossága révén monopolizált javak közül a know-how és gyártási eljárás, a védjegy, függetlenül attól, hogy azt vásárolták, vagy a vállalkozó állította elő, illetve használatba vették-e azokat vagy sem [Szt. 25. § (7) bekezdés]. A kedvezményt érvényesíteni lehet új szoftver tulajdonjogának megvásárlására, illetve új szoftver saját előállítására tekintettel. Nem érvényesíthető a kedvezmény a szellemi termék felhasználási jogának megvásárlása esetén akkor sem, ha új szellemi termékről van szó, mivel azt az Szt. alapján az immateriális javak körébe tartozó vagyoni értékű jogként kell nyilvántartani.

Az adózónak az igénybe vett adóalap-kedvezmény kétszeresével meg kell növelnie az adózás előtti eredményt a következő esetekben [Tao-tv. 8. § (1) bekezdés u) pont]:

• Ha az adóalap-kedvezmény érvényesítését követő negyedik adóév utolsó napjáig a kedvezmény alapjául szolgáló beruházást, szellemi terméket nem helyezi üzembe. Ilyenkor az adózás előtti eredményt az adóalap-kedvezmény igénybevételének adóévét követő negyedik adóévben kell az adóalap-kedvezmény kétszeresével megemelni. Nem vonatkozik az adóalap-növelési kötelezettség arra az esetre, ha az üzembe helyezés elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében marad el (akkor sem, ha nem maga a kedvezmény alapjául szolgáló beruházás, hanem például annak üzembe helyezéséhez szükséges más eszköz rongálódik meg). Elháríthatatlan külső ok jellemzően valamilyen természeti esemény lehet.
• Ha az adózó a beruházást az adóalap-kedvezmény érvényesítését követő negyedik adóév végéig üzembe helyezi, de nem a műszaki berendezések, gépek, járművek között, hanem az egyéb berendezések, felszerelések, járművek között, akkor az adózás előtti eredményt az eszköz üzembe helyezésének adóévéről készített bevallásban kell növelni.
• Ha az adózó az adóalap-kedvezmény alapjául szolgáló beruházást követően üzembe helyezett tárgyi eszközt (akár részben) üzemkörön kívüli ingatlanként használja, illetve az egyéb berendezések, felszerelések, járművek közé, vagy a tárgyi eszközt, a szellemi terméket a forgóeszközök közé sorolja át. Ilyenkor az adózás előtti eredményt az említett első használat, illetve az átsorolás adóévéről készített bevallásban kell növelni. Nem vonatkozik az adóalap-növelési kötelezettség arra az esetre, ha a forgóeszközök közé történő átsorolás a tárgyi eszköz elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódásának következménye.
• Ha az adózó az adóalap-kedvezmény alapjául szolgáló beruházást vagy az ilyen beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt, illetve az adóalap-kedvezmény alapjául szolgáló szellemi terméket az adóalap-kedvezmény igénybevételének adóévét követő negyedik adóév végéig elidegeníti, akkor az elidegenítés adóévéről szóló bevallásban kell az adóalap-növelési kötelezettséget figyelembe venni. E rendelkezés alkalmazásában elidegenítésnek minősül például az értékesítés, az apportálás és a térítés nélküli átadás.

Ha a vállalkozás az adóalap-kedvezmény igénybevételének adóévét követő négy adóéven belül átalakul, akkor az adóalap-növelési kötelezettség – a jogutódra egyébként irányadó szabályok szerint – azon jogutódjára vonatkozik, amely az eszközt az átalakulási vagyonmérleg (az azt támasztó vagyonleltár) alapján átvette.

Az adózó jogutód nélküli megszűnése esetén (ideértve a Tao-tv. hatálya alóli kikerülés más esetét is) az utolsó adóévben az adóalap megállapításakor az adózás előtti eredményt meg kell növelni az utolsó adóévében, vagy az azt megelőző négy adóévben igénybe vett adóalap-kedvezmény összeg azon részének kétszeresével, amely korábban (például az egyéb gépek, berendezések, felszerelések közé történő átsorolás miatt) nem növelte az adózás előtti eredményt.

Példa Egy középvállalkozásnak minősülő társaság a 2011. adóévben fejlesztette irodai berendezéseit. Az újonnan vásárolt tárgyi eszközök bekerülési értéke a következő: – 10 darab laptop és nyomtató: összesen 2,2 millió forint – 2 darab projektor: összesen 7 millió forint – irodabútorok: összesen 18 millió forint A társaság 2010. és 2011. adóévekben az alábbi de minimis kedvezményeket vette igénybe. – 2010. május 31-én (0929-es bevallás) = Tao-tv. 22/A. § 48 ezer euró = Tao-tv. 7. § (1) bekezdés zs) pont 9 ezer euró = 2010. október 27-én közvetlen támogatás 32 ezer euró – 2011. május 31-én (1029-es bevallás) = Tao-tv. 7. § (1) bekezdés zs) pont 21 ezer euró = 2011. augusztus 30-án közvetlen támogatás 18 ezer euró = 2012. február 20-án közvetlen támogatás 53 ezer euró Állapítsuk meg, hogy a társaság jogosult-e a 2011. adóévről 2012. május 31-ig benyújtandó 1129. számú bevallásában az újonnan vásárolt tárgyi eszközök után a beruházási adóalap-kedvezményt igénybe venni! A társaság adóalapja 420 millió forint, 2011. december 31-én az árfolyam 311,130 Ft/euró. Az adózó 2011. adóévi kedvezményre jogosító beruházásainak értéke összesen 27,2 millió forint (2,2 millió forint+7 millió forint+18 millió forint), ennek de minimis adótartalma 2,72 millió forint (27,2 millió forint × 10%), amely 8742 eurónak (2,72 millió forint / 311,130 Ft/euró) felel meg. Tekintettel arra, hogy a társaság a megelőző két adóévben 128 ezer euró (48 e+9 e+32 e+21 e+18 e) értékben érvényesített de minimis kedvezményt, ha ehhez hozzáadjuk a 2012. február 20-án kapott 53 ezer euró összegű közvetlen támogatást, és a 1129-es bevallásban érvényesíteni kívánt 8742 eurót, úgy az 189742 euró (128 e+53 e+8742), amely nem haladja meg a 200 ezer euró határértéket. A társaság tehát igénybe veheti a 2011-ben beszerzett tárgyi eszközök után az adóalap-kedvezményt a de minimisnek minősülő közvetlen támogatásokkal együtt.

Dr. Németh Nóra cikkéből megtudható még többek között, hogy hogyan érvényesíthető a mikrovállalkozások létszámnövelésének adóalap-kedvezménye, a közösségi alap képzéséhez kapcsolódó adókedvezmény a szövetkezeteknél, a kis- és középvállalkozások beruházási hitel kamatához kapcsolódó adókedvezménye, a kis- és középvállalkozások egyösszegű értékcsökkenési leírása a leghátrányosabb kistérségekben, a kis- és középvállalkozások által alkalmazott szoftverfejlesztő bérköltségéhez kapcsolódó adókedvezmény, valamint a 10 százalékos adókulcs alkalmazása miatti adómegtakarítás. Az Adó szaklap 2012/7. száma a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.

---