Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikksorozatunk második részében a globális minimumadó szabályairól, az EU-s fejleményekről számolunk be, és szólunk az egyéb országokban várható hatásokról.
Pillar II. – Globális minimumadó (GloBE)
Ahogyan korábban említésre került, az OECD által elfogadott globális minimumadó alapvetése, hogy minden multinacionális nagyvállalat – melyek konszolidált árbevétele a 750 millió eurót eléri – kiegészítő többletadó megfizetésére kötelezhető.
A fentiek alapján tehát alapelvi szinten rögzíthető, hogy a globális minimumadó lényege, hogy minden érintett nagyvállalat többletadó fizetésére készülhet azon országokban működő leányvállalatai után, ahol a helyi effektív adókulcs (beszámítható adók és a speciálisan meghatározott adóalap hányadosa) nem éri el a 15%-ot.
Leegyszerűsítve a minimumadó működési mechanizmusát; ha egy német anyavállalatnak van egy magyar leányvállalata, akkor ez utóbbi által fizetett 9 százalékos társasági adón túlmenően a német anyavállalat is megadóztatható a minimumadó (15%) és az alacsonyabb adókulcsú állam által alkalmazott adómérték különbözete összegében. Tehát amennyiben egyéb adókat nem vennénk figyelembe beszámítható adóként, úgy jelen esetben egy 6 százalékos további adóztatás jelenne meg a magyar leányvállalathoz köthetően.
Itt fontos megjegyezni, hogy amennyiben a leányvállalat nem szedné be a különbözetet (Domestic minimum top-up tax (QMDTT) mechanizmus keretében), úgy természetesen az anyavállalat országa lehetne jogosult beszedni azt („Income inclusion rules, IIR”). Ha az anyavállalat országa nem él ezzel a jogával, másodlagos mechanizmusként a többi leányvállalat országa is beszedhetné a különbözetet. Így, ha egy állam olyan adókulcsokat vezet be vagy olyan adókedvezményt nyújt, amely alacsonyabb adóterhelést eredményez az elvártnál és nem alkalmazza a QMDTT mechanizmust, azzal lényegében más államok költségvetését támogatná, amit természetesen minden állam el szeretne kerülni.
Az egyik legfontosabb kérdés a minimumadó kalkuláció során a beszámítható adók köre. Bár a magyar delegáció korábban sikeres tárgyalásokat folytatott bizonyos adók beszámítása kapcsán (így a helyi iparűzési adó és a Robin Hood adó elfogadása tekintetében), ugyanakkor az Európai Bizottság 2021 év végi irányelv javaslata kizárólag a jövedelem-típusú adókat engedte meg beszámítani.
Ennek ilyen formában történő implementálása rendkívül hátrányos helyzetbe hozta volna az egyébként kifejezetten magas iparűzési adót fizető magyar leányvállalatokat és az energiaadó hatálya alá tartozó társaságokat (amelyek sokszor az effektív adóterhelésben a 15 százalékos mérték fölé tolják a társaságok adókötelezettségét). Ezt tűnik megoldani a napokban bejelentett hír, miszerint az iparűzési adó végül is figyelembe vehető lesz majd a minimumadó kalkuláció során. Ugyanakkor ami bizonyosnak tűnik, hogy a bankadó és a kiskereskedelmi adó semmiképpen nem lesz elszámolható a kalkuláció során.
Az adóalap meghatározása során egyébiránt majd az anyavállalat számviteli sztenderdjeit kell alkalmazni, így a magyar számviteli sztenderdek szerint könyvelő leányvállalatoknak ez jelentős adminisztratív nehezítés lesz. Az adóalap meghatározásánál lesznek speciális módosító tételek (pl. csökkentő tétel a részesedés értékesítés nyeresége, vagy az osztalékbevétel), amely körültekintő figyelembevételére szintén szükség lesz majd.
Kedvező fejlemény egyúttal, hogy beépítésre került a ténylegesen eszközigényes és munkaerőigényes tevékenységek elismertetésére vonatkozó szabályozás („substance based carve-out”). Ez alapján a tárgyi eszközöket és a bérköltséget egy bizonyos (folyamatosan csökkenő) mértékben engedi elszámolni a nyereségből (ezáltal kisebb lesz a nevező, azaz az adóalap, amely végeredményében nagyobb effektív adókulcsot eredményezhet majd). Ez a szabályozás nagyon röviden azt jelenti, hogy minél több eszközzel és nagyobb létszámmal működik egy leányvállalat Magyarországon, annál kevésbé érinti majd a globális minimumadó.
Végezetül bizonyosan lesznek kivételszabályok ezen globális minimumadó megfizetése alól (az irányelv javaslat szerint nem kellene ilyen adót fizetni a vállalatcsoportnak, ha országonként 1 millió eurónál alacsonyabb átlagos eredményt ért el, vagy szintén országonként az adott leányvállalat 10 millió eurónál alacsonyabb átlagos éves bevételt realizált).
EU-s fejlemények
Ahogyan korábban elhangzott, a GloBE modell szabályait 2021. december 20-án publikálta az OECD és 2021 végén megjelent az Európai Bizottság kapcsolódó irányelv javaslata is.
Magyarország korábban kinyilatkozta, hogy a globális minimumadó 2023-as bevezetését elhamarkodott és megalapozatlan döntésnek tartja, így megvétózta a bevezetés kapcsán előkészített EU-s irányelvet. Ugyanakkor az Európai Unió legnagyobb gazdaságai (többek között Németország és Franciaország) bejelentették, hogy mindenképpen bevezetik a globális minimumadót 2023-tól.
Ezt megerősítendő, 2022 őszén az EU 5 meghatározó állama (Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Hollandia) közös nyilatkozatot adott ki, hogy akár az európai uniós irányelv elfogadása nélkül is bevezeti a globális minimumadót 2023-tól.
Az ezt követő Ecofin üléseken érdemben nem érintették a témát, ugyanakkor végül 2022. december 12-én az uniós tagállamok elvi megállapodásra jutottak arról, hogy EU-szinten végrehajtják a Pillar II-re vonatkozó irányelvet.
Mi várható az egyéb országokban?
Azt már most látni lehet, hogy a globális minimumadó korábbi élharcosa, az Egyesült Államok bizonyosan nem vezeti be ezt 2023-tól és Kína is egyértelműen távolmarad, valamint az Egyesült Királyság és Japán 2023-as csatlakozása is valószínűtlen. Amennyiben az EU már a 2023-as évre bevezette volna a globális minimumadót, az jelentős versenyképesség-csökkenést jelenthetett volna az amúgy is szenvedő európai gazdaság számára.
A cikk szerzője Bagdi Lajos, a Niveus Consulting Group partnere. A Niveus Consulting Group az Adó Online szakmai partnere.
