Jelentősen szigorodik a kata szabályozása 2021-től

Két törvénymódosítás változtatott idén a kata szabályozásán, amely így jelentősen szigorodott. Sorra vesszük a módosított szabályokat és bemutatjuk az alternatív adózási lehetőségeket.

Az Országgyűlés 2020. július 03-án elfogadta a Magyarország 2021. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló T/10856. számú törvényjavaslatot, valamint 2020. november 17-én a képviselők elfogadták az egyes adótörvények módosításának javaslatait tartalmazó T/13258. számú törvényjavaslatot. A 2020. évi CXVIII. törvényként kihirdetett jogszabály számos adótörvényt módosít több ponton is, így többek között a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvényt (a továbbiakban Katv.). A Katv. 8. § (6) és (6a) – (6e) bekezdései a bevétel meghatározásával és a 40% adómérték alkalmazásával kapcsolatban tartalmaznak változtatásokat. A módosítás eredményeként jelentősen szigorodik a kisadózó vállalkozások tételes adójának (KATA) szabályozása:

  • Ha a belföldi székhelyű Art. szerinti kifizető olyan kisadózónak juttat bevételt, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban áll, úgy a kifizetőnek a juttatás után a juttatás hónapját követő hónap 12. napjáig 40 %-os mértékű adót kell megállapítania, bevallania és megfizetnie. A bevallásban pedig köteles feltüntetni a kisadózó vállalkozás adószámát, nevét és címét.
  • Ha a belföldi székhelyű Art. szerinti kifizető a tárgyévben ugyanazon kisadózó vállalkozásnak az év elejétől összesítve 3 millió forintot meghaladó összegű bevételt juttat, a 3 millió forintot meghaladó összegű juttatás után 40 %-os mértékű adót fizet (a jogalkotói szándék szerint „csak” a 3 millió forintot meghaladó bevételi rész után). Az adó alapjának meghatározása során nem szükséges a törvényben meghatározott bizonyos összegeket figyelembe venni:

a) amely után a kifizető a (6a) bekezdés alapján 40 százalékos mértékű adót köteles fizetni (pl. a kapcsolt vállalkozástól megszerzett bevételt),

b) amelyet a kifizető az Egészségbiztosítási Alapból származó finanszírozásként juttat az egészségügyi szolgáltató kisadózó vállalkozásnak,

c) amelyet a kifizető jogszabályban meghatározott díjszabás alapján juttat az arra jogosult kisadózó vállalkozásnak, vagy

d) amelyet az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény szerint költségvetési szerv kifizető juttat a kisadózó vállalkozásnak.

  • A belföldi kifizető az adót elsőként annak a hónapnak a 12. napjáig állapítja meg, vallja be és fizeti meg, amelyet megelőzően az említett juttatási értékhatárt átlépte, majd ezt követően a tárgyév minden olyan hónapját követő hónap 12. napjáig köteles így tenni, amelyben a kisadózó vállalkozás részére bevételt juttat.
  • A belföldi kifizető a tárgyévet követő év január 31-éig köteles tájékoztatni a kisadózó vállalkozást a 40 %-os mértékű adó alapjaként figyelembe vett összegről.

A módosítás azon esetköröket is szigorítja, amikor a kisadózó külföldi kifizetőtől szerez 3 millió forintot meghaladó bevételt:

  • Ha a külföldi kifizető olyan kisadózónak juttat bevételt, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban áll, e bevétel 71,42 százaléka után az annak megszerzése hónapját követő hónap 12. napjáig a kisadózó 40 %-os mértékű adót fizet meg. Ez a bevétel összegére vetítve 28,57%-os adóterhelést jelent.
  • Ha a kisadózó vállalkozás a tárgyévben ugyanazon külföldi kifizetőtől az év elejétől összesítve 3 millió forintot meghaladó összegű bevételt szerez, a 3 millió forintot meghaladó összegű bevétel 71,42 százaléka után a kisadózó vállalkozás 40 százalékos mértékű adót fizet. Az adó alapjának meghatározása során nem kell számításba venni azt a bevételt, amely után a kisadózó vállalkozás a (6b) bekezdés alapján 40 százalékos mértékű adót köteles fizetni. A kisadózó vállalkozás az adót elsőként annak a hónapnak a 12. napjáig fizeti meg, amelyet megelőzően a külföldi kifizetőtől származó bevétel az említett összeghatárt átlépte, majd a tárgyév minden olyan hónapját követő hónap 12. napjáig, amelyben a külföldi kifizetőtől bevételt szerzett.
  • Amennyiben a kisadózónak a fentiek alapján adót kell fizetnie, akkor köteles az adóévet követő év február 25-éig havonkénti és kifizetőnkénti bontásban bevallást tenni az adóévben az adó alapjába tartozó bevételről, továbbá nyilatkozni a bevételt juttató személy nevéről és címéről.

Fontos rendelkezés, hogy a fentiek alapján számítandó 3 millió forint feletti értéket a 12 milliós értékhatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Emellett a fentiek alapján megfizetett 40%-os adó nem mentesíti a kisadózót a tételes adófizetés alól.

A kisadózó adatszolgáltatási kötelezettsége tájékoztatási kötelezettséggel is párosul a fentiekkel összhangban. A kifizetővel szerződéses jogviszonyba lépő kisadózó vállalkozó a szerződés megkötésekor írásban köteles tájékoztatni a kifizetőt arról, hogy kisadózó vállalkozásnak minősül. A kisadózó a változást megelőzően – a változás kezdő időpontjának megjelölésével – tájékoztatni köteles továbbá a kifizetőt a kisadózó vállalkozás jogállása megszűnéséről, avagy annak újrakeletkezéséről.

A fentiekben összefoglalt változások vajon mely kisadózó vállalkozókat fogják hátrányosan érinteni?

A szabályozás nyilvánvalóan a burkolt munkaviszonyok fenntartásának megakadályozását szolgálja, de például a következő esetekben is rosszabbul járhatnak a kisadózó vállalkozók:

    1. Kisadózó egyéni ügyvédnek a sok kisösszegű megbízása mellett van 2-3 olyan nagyobb összegű állandó megbízása, amelyek keretében az ügyfeleinek állandó jogi képviseletét látja el. Nem áll fenn tehát a munkaviszony vélelme (ügyvédi tevékenység munkaviszony keretében nem is folytatható). A havi megbízási díj mondjuk 250.000-300.000 Ft közötti, így az egy megbízótól származó bevétele éves szinten eléri, illetve meghaladja a 3MFt-ot. Ezen esetekben a kifizetőnek a 40%-os adó megfizetési kötelezettségével kell számolnia.
    2. Más esetet példaként említve mondjuk egy villanyszerelő kisadózó egyéni vállalkozó több, kisösszegű munkája mellett felvállalja független alvállalkozóként, hogy épülő családi házak komplett villanyszerelési munkáit végzi el. Egy ilyen megbízás díja jócskán meghaladhatja a 3 MFt-ot. Ezen esetben is 40%-os adóteherrel kell kalkulálnia a kifizetőnek.

No de nézzük, mi lehet a megoldás az ehhez hasonló esetekben? Milyen adózási módot célszerű választania a ma kisadózó vállalkozóknak, ha megbízói nem tudják/akarják vállalni az extra, 40%-os adóterhelést? Erről szól a cikk további része.

A cikk szerzője Jacsmenik Gyula, okleveles könyvvizsgáló, adószakértő, az MKVK Oktatási Bizottságának tagja, az MKVK Hajdú-Bihar megyei szervezetének elnökségi póttagja,Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója.


Kapcsolódó cikkek:


Kúria ítélet a leggyakoribb transzferár módszer kapcsán
2021. január 20.

A vállalatoknak is érdemes hangsúlyt helyezniük arra, hogy felülvizsgálják transzferárazási gyakorlataikat, amelyben a transzferárhoz kapcsolódó kúria ítéletek és NAV iránymutatások is segítséget jelenthetnek.

Érdekes kúriai ítélet a jövedéki adóról
2021. január 20.

Jövedékiadó-ügyben nem az adóhatóságot, hanem az adózót terheli annak a bizonyítása, hogy a tulajdonjoga ellenére a birtokosi minősége megszűnt. A következőkben a témában a Kúria által hozott ítéletet mutatunk be.

Mit írjunk a számlára, ha nem kell áfát felszámítanunk? (III. rész)
2021. január 20.

Amikor számlakibocsátásról beszélünk, a köznyelvben gyakran az “áfás számla” kifejezést használjuk. A számlákon ugyanakkor nem mindig szerepel áthárított áfa. Ennek viszont többféle oka is lehet, a számlán pedig megfelelően kell feltüntetni azt, hogy miért nem hárítottunk át áfát az üzleti partnerre. A vállalkozások számára gyakran nem egyértelműek az egyes esetkörök közötti különbségek, ami sokszor hibás számlázáshoz vezet. Cikksorozatunk soron következő részében folytatjuk a fordított adózás alá eső számlázási tudnivalókat, majd az Áfa tv. területi hatályán kívüli ügyletekkel foglalkozunk.