Jönnek a legnépszerűbb magyar adónemek végnapjai?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A vállalkozók szeretik, a politikusok szívükön viselik a sorsát, ám a szakértők egy része utálja, mások szükséges -nem is olyan rossznak – tartják az evát. Az adónem jövője évről évre megkérdőjeleződik, egységes álláspont most sincs, de addig minden bizonnyal szükség lesz rá, amíg nincsenek egyszerűbben használható szabályok és viselhetőbb terhek.
A nyári uborkaszezon után várhatóan ismét fellángoló adóviták sokakat érintő kérdése lehet a vállalkozók körében töretlen népszerűségnek örvendő eva jövője. Ráférne egy alapos fazonigazítás, további szigorítás? Esetleg a legjobb lenne megszüntetni? Nagyjából ezek közül a lehetőségek közül választanának az adószakértők, miközben a politika úgy is határozhat: nem nyúl hozzá. A kérdés, hogy valóban szükségünk van-e az evára, nem véletlenül kerül elő minden adótörvénykezési szezonban. Az átalányadókat – ilyen nálunk az eva, az újságírók és a színművészek számára kitalált ekho, valamint az egyéni vállalkozók és őstermelők átalányadója – abból az okból vezették be, hogy könnyebb legyen egy vállalkozást elindítani és működtetni, ha az kisméretű. A normál esetben előírt adóadminisztráció ugyanis túl sokba kerül és túlságosan bonyolult lehet egy kezdő vagy a tevékenységét csak kicsiben folytató vállalkozónak.
Klasszikus átalányadónak csak az egyéni vállalkozók és őstermelők számára elérhető átalányadót lehet nevezni. Ennek lényege: a vállalkozó, ha éves bevétele nem haladja meg a nyolcmillió forintot (kereskedők esetében a 40 milliót), a 40 és 94 százalék közötti költségátalány levonása után fennmaradó összeg alapján fizeti jövedelemadóját. A költségátalány mértéke a tevékenységtől függ.
Az eva és az ekho unikumnak számít Európában és a kelet-közép-európai régióban is – mondja Veszprémi István, a Deloitte partnere. Mindkettő több adónemet von egybe: az eva a többi között a jövedelemadót és az áfát, az ekho az szja-t és a járulékokat. Ilyen adónem más országban nem igazán létezik, jellemzően a jövedelemadót válthatják ki egy bevételi alapú, alacsony kulcsú adóval, vagy alacsonyabb jövedelemadó-kulcsot, illetve kedvező költségátalányt alkalmazhatnak egyes mikro- és kisvállalkozások.
Néhány nyugat-európai országában azonban ellenpélda is van: olyan tételes – fix összegű – átalányadókat határoztak meg, amelyek nem jelentenek kisebb adóterhet, csupán a vállalkozás adminisztrációs kiadásait csökkentik – mondja Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young tanácsadó cég adószakértője. Igaz, ott sok évtizedes hagyományai vannak a piacgazdaságnak, így a mindenkori pénzügyi kormányzat aránylag könnyen meg tudja határozni az egyes ágazatokban reális jövedelmezőségi szintet – teszi hozzá.
Vámosi-Nagy Szabolcs a fő gondot abban látja, hogy az átalányadózónak nem kell számlát gyűjtenie a kiadásairól, így nem is kér bizonylatot, ha vásárol valamit. Ez két okból hátrányos: egyrészt arra ösztönzi az eladót, hogy ne is állítson ki számlát, vagyis könnyebben eltitkolhatja jövedelmét, ha akarja, másrészt az APEH-nek is nehezebb a dolga az átalányadózó ellenőrzésekor. Számlák híján ugyanis nehéz megbecsülni a vállalkozó jövedelmét. Azzal pedig nem ért egyet a szakértő, hogy az eva megszüntetése után az érintett vállalkozók jó része eltűnne. Mint fogalmaz, ez „”hitkérdés”” a magyar adószakmában, és ő nem hisz a vállalkozók eltűnésében.
Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers cégtársa kiemeli: az átalányadó kivételt tesz, hiszen csak egyes szakmák képviselői vagy bizonyos bevétel alatti vállalkozások számára érhető el. Ráadásul az eva nem illeszthető be az uniós – és a hazai – áfa-rendszerbe, mivel az a számlafolyamra épít, amiből az evás vállalkozások félig kimaradnak. Mindezzel együtt sokan igen károsnak tartanák az eva megszüntetését. László Csaba, a KPMG adópartnere szerint, ha nem lenne a kedvezményes és egyszerű eva, sok vállalkozó inkább egyáltalán nem fizetne adót. A volt pénzügyminiszter szerint – akinek javaslatára fogadta el anno a kormány és a parlament az evát -, az adónem a mostani 25 százalékos mértékével már nem ad olyan borzasztó nagy kedvezményt a normál adózáshoz képest, ami irritáló lenne. László Csaba tehát úgy véli, meg kellene tartani az evát, azzal, hogy az esetleg még nyitva lévő kiskapukat be kell zárni. Az ekhót viszont ő is megszüntetné, mivel a 2006 óta élő adónem kiválasztási szempontjai nem magyarázhatóak szakmailag, és amúgy is testidegen jelenség a magyar adórendszerben.
Hasonló véleményen van Zara László, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke. Úgy véli, ha megszüntetnék az adónemet, a most evázó vállalkozások nagyjából harmada eltűnne, feketén vagy nem folytatná tevékenységét. Zara abban sem hisz, hogy a számlagyűjtés újbóli beindulása feltétlenül fehérítené a gazdaságot, ugyanis az elkönyvelt költségszámlák egy része korábban és most is fiktív, nem valós bevétel, teljesítmény áll mögötte, és szerinte az „”elköltségelés”” hagyományait vinnék tovább az érintettek. A szakértő ezért meghagyná az evát, az áfát ugyanakkor leválasztaná róla, így a mostani evásoknak külön kellene áfát fizetniük – így számlákat gyűjteni -, az eva pedig például tíz százalékos lehetne. Az ekho sorsa Zara szerint lényegében nem fontos az adórendszer szempontjából, mivel nagyon kevés (8-10 ezer) embert érint. Ezzel együtt nem volt szerencsés bevezetni, még ha a médiában a színlelt szerződések felszámolásában nagy szerepe volt is. Ám, ha most megszüntetnék, ismét több lenne a színlelt szerződés a szakértő szerint.
Hogy mi lenne jó a vállalkozóknak? Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Ipari Kamara elnöke szerint csak akkor szabad megszüntetni az evát, ha az az adórendszer jelentős átalakításával, a terhek és az adminisztrációs kiadások csökkentésével jár együtt. Erdős Gabriella is másik adóztatási struktúrában látja a mikro- és kezdő vállalkozások hatékony segítésének jövőjét. Az ekhót és az egyéni vállalkozókra, őstermelőkre is vonatkozó szakmák szerinti kivételezést ő megszüntetné, az evát azonban meghagyná, igaz, szigorítná. Ez vonatkozna egyrészt a bevételi korlátra, másrészt tiltaná, hogy az evás vállalkozó más cégben, vállalkozásban vegyen részt. Utóbbi lehetőség ugyanis ma meglehetősen szélesre tárt kiskapu az adócsalás különböző formái előtt.
Az egyéni vállalkozók átalányadóját esetleg az eva is kiválthatná – mint Zara László valószínűsíti -, mert a mai átalányadó lehetőség inkább a szürke zónában tartja az érintett egyéni vállalkozókat, mintsem a „”fehéredés”” felé terelné.
Az őstermelők adóztatása viszont mindenki szerint igen nagy falat, ami elsősorban a politika torkán nem megy le. Az agrárszektorban dolgozók széles szavazói körét ugyanis eddig senki nem merte azzal felbőszíteni, hogy érdemi adófizetésre szólította volna fel őket. A több százezres őstermelői körből tavaly kevesebb, mint 25 ezer termelő fizetett jövedelemadót összesen kilencmilliárd forint jövedelem után. (Jövedelemadójuk az egész éves szja-bevétel egytized százaléka körül volt).
Az extrém alacsony terhelés elvileg a mezőgazdaságra jellemző alacsony és – az időjárástól függően – változó jövedelmezőségi szinttel magyarázható. S ennek tükröződnie kellene egy esetleges jövőbeli adóztatásban is, amit igen alapos szakmai háttérmunka után lehetne megalkotni. Vámosi-Nagy Szabolcs az őstermelőknél is előírná a normál költségelszámolást, attól függetlenül, hogy mekkora lenne a számukra az adó. Erdős Gabriella a forrásadó szisztémáját tartja alkalmasnak arra, hogy egyszerűbb és olcsóbb adózást biztosítsanak a legkisebb gazdálkodóknak.
Közép-európai átalányadó körkép
A kelet-közép-európai régió számos országában alkalmaznak átalányadót a vállalkozások adózásának megkönnyítésére, igaz, arra máshol nemigen akad példa, hogy ebbe az áfát is bevonnák – mondja Veszprémi István, a Deloitte partnere. Romániában – ahol 16 százalékos a jövedelemadó -, a bevétel 2,5 százalékát fizethetik egyfajta átalányadóként a 100 ezer euró éves bevétel alatti, legfeljebb kilenc alkalmazottat foglalkoztató társaságok. Kikötés azonban, hogy azok a cégek, amelyek bevételének több mint fele tanácsadási, menedzsmentszolgáltatásokból származik, ki vannak zárva ebből. Hasonló megkötést alkalmaz Lengyelország, kiegészítve azzal, hogy a volt munkáltatónak dolgozó vállalkozóknak sem ad kedvezményt. A lengyel 40 (jövőre 32) százalékos jövedelemadó helyett 19 százalékos a kedvezményes kulcs. Az évi 150 ezer euró bevétel alatt maradó magánszemélyek a bevétel nagyságától és a nyújtott szolgáltatás jellegétől függő, 3-20 százalékos bevételalapú adót választhatnak. Szlovákiában nincs kivétel, mindenki 19 százalékos adót fizet. Bulgáriában 10 százalékos a kulcs, legfeljebb annyi a könnyebbség, hogy a kisiparosok és a kiskereskedők választhatnak áfamentességet. Csehországban igen népszerű az egyéni vállalkozók körében a 40-80 százalékos költségátalány, amely nincs bevételi határhoz kötve (nálunk ez évi nyolcmillió forint). Megkötések miatt viszont kevesen élnek azzal a lehetőséggel, hogy külön megállapodjanak az adóhatósággal egy átalányadó összegéről.Azzal együtt, hogy a szakértők zöme szerint mind az eva, mind az ekho teljesítette eredeti célját – előbbi sokakat beterelt a legális adózásba, utóbbi pedig a színlelt szerződések felszámolásában kapott fontos szerepet -, mindkét adónemmel sok a probléma.
Forrás: Népszabadság
