Ahogy egy könyvelő látja… Beszélgetés Olajos Gergely mérlegképes könyvelővel
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A szakma gyakorlati szakembereinek véleményét is közre kell adnunk ahhoz, hogy az olvasók teljesebb képet kaphassanak a könyveléssel és adózással kapcsolatos helyzetről. Ezért faggattuk Olajos Gergely mérlegképes könyvelőt, egy könyvelőiroda ügyvezetőjét.
Sok cégnek és egyéni vállalkozónak könyvelnek?
– A mennyiség ebből a szempontból nem mond semmit. Budapesti irodánkban csak cégeknek látjuk el a könyveléssel kapcsolatos teendőit, de a vidéki irodánkban még néhány egyéni vállalkozónak is dolgozunk.
– Mi ennek az oka?
– Azt gondolom, hogy valójában nem lehet rentábilisan végezni az egyéni vállalkozók könyvelési munkáit, legalábbis a miénkhez hasonló méretű cég szintjén. A vidéki irodánk árszintjéből indulok ki, melyet pont az idei esztendő elején vizsgáltunk felül. A szolgáltatás árának emelése az egyéni vállalkozó ügyfeleink felének nem tetszett, s más könyvelő után néztek.
– Drágállták az árat?
– Igen. Az egész szakmára jellemző, hogy szinte minden ügyfél a szükséges, vagy szükségtelen, de kötelező rosszat látja a könyvelésben, ami különösen – ha lehet úgy fogalmazni – hatványozottan igaz az egyéni vállalkozókra, pedig nekik is rengeteg jogszabályt kell betartani, és nem hiszek abban, hogy ezt szakmai képzettség nélkül meg lehetne jól oldani. És ami még fontosabb lenne, hogy megtanítsuk az egyéni vállalkozókat gazdálkodni.
– Az idén teljesen „elszakadt egymástól” az általános forgalmi adó és a számvitel. S hogy a könyvelőknek kényelmes legyen, az adó szerint próbálnak könyvelni és a számvitel (a könyvelési adatok) év közben már semmit nem mutatnak. Nem lehet, hogy az ügyfelek azért elégedetlenek, mert nem kapnak megfelelő tájékoztatást a könyvelőjüktől? Nem lehet, hogy belesüllyedt a szakma abba, hogy „adóbevallunk” – állandóan?
– Ezzel szinte teljes mértékig egyetértek. A dolog kétélű, vagy ha úgy tetszik, mindig kettőn áll a vásár. A partneri viszony az ügyfélen és a könyvelőn is múlik. Személyes tapasztalatom sajnos sok esetben, hogy az ügyfél nem kívánja időben letenni a könyveléshez szükséges bizonylatokat, információkat, adatokat, ezzel egyidejűleg pedig szeretné leszorítani az árat a minimális mértékre. Az ügyféllel már az elején tisztázni kell, hogy mit értünk könyvelési munka alatt, mi az, amit adott áron elvárhat tőlünk. Szűken értelmezve ez valóban nem más, mint az adóbevallások elkészítése, valamint a minimálisan szükséges számviteli nyilvántartások vezetése, és mindezek alapján az éves beszámoló és az éves bevallások elkészítése és elküldése. Erről szólnak a törvények. Szerintem, hozzátartozhat még, hogy az ügyfél elég sűrűn, akár havonta értesítést, kimutatást kapjon arról, milyen a cash-flowja, (pénzáramlása,) eszközállománya, hogy áll az eredményessége, a hatékonysága, a tartozásai, a követelései. A könyvelési rendszeren keresztül számtalan dologról lehet informálni az ügyfelet, ha erre igénye van, partner benne, és az anyagiakat biztosítja mindehhez.
– Van az ügyfeleknek – saját – információjuk arról: hogyan áll a cégük az év közepén a nyereségesség, illetve a kifizetett számlák szempontjából?
– A nyereségesség szempontjából nem szoktak saját információval rendelkezni általában, de persze vannak kivételek. A folyószámlát illetően sokkal inkább informáltak, mivel ezt általában ők kezelik, és tudják: ki tartozik nekik és mennyivel és azt is, hogy ők kinek tartoznak. Nyereségességi és az ehhez kapcsolódó adózási tekintetben abszolút támaszkodnak ránk.
– Tudja-e a könyvelő, hogy megbízója mekkora árréssel dolgozik és tisztában vannak-e ugyanezzel maguk a cégek?
– Mi nem tudjuk, hogy ők mekkora árréssel kalkulálnak a megállapodásaiknál és ez változó dolog lehet. De a ténylegesen elért árrés a könyvelt adatokból kimutatható lenne. Szerintem maguk az ügyfelek előtt sem mindig ismert az, hogy ők maguk mekkora árréssel dolgoznak, sőt maga a fogalom sem tisztázott számukra. Keveredik a profit és a rezsiköltségekre is fedezetet nyújtó árrés értelmezése.
– Általános az a tévhit, hogy ha valaki könyvelő, akkor nagyon sok pénzt keres. Mennyit kell fizetni ma a könyvelésért?
– Valójában ez egy téves felfogás. A könyvelő szakma – szerintem – ma már alulfizetett terület, főleg ahhoz képest, hogy mennyi változást kell megélni, mennyit kell folyamatosan tanulni, és ne feledjük, hogy év közben is változnak a szabályok. Ez a szakma nem arról szól, hogy kijöttünk az iskolából és abból a tudásból még 40 évig dolgozunk és megélünk. Rapszodikus stresszhatások mellett végezzük a munkánkat. Az ügyfél nem mindig látja be azt, hogy két bizonylatnak a lekönyvelése nem annyi időből áll, ameddig azt lekönyveljük, hanem még egyszer annyi időbe a szakmai képzettség tekintetében, valamint az adóbevallásokhoz történő feldolgozás miatt. S mindezt nagyon nehéz elfogadtatni az ügyfelekkel. Az árak teljesen ügyfélfüggőek, ki milyen szolgáltatást szeretne, annyit fizet.
– Meddig lehet elmenni a nagyobb igényű cégek esetében a havi könyvelői díj meghatározásánál?
– Általában több százezer forint lehet a felső határ, de természetesen ez is sok mindentől függ. Például: bizonylatok száma, foglalkoztatottak létszáma, árbevétel, tájékoztatási igény, külön számítások és konzultációk kérése stb. Ha hagyományos értelemben vállalkozóról beszélünk (profit-, és növekedésorientáltan működik) és átlagosan 5-10 főt foglalkoztató, évi hozzávetőleg 50 millió Ft árbevételt termelő cégről van szó, akkor 60-100 ezer forint közötti díjért könyvelünk számára. Akad olyan cég is, aki nagy megrendelő, leköt több könyvelői kapacitást és komolyabb, összetettebb szakmai kvalitásokat is igényel bizonyos feladatokra, amit kevésbé gyakorlott könyvelőtől nem kaphatna meg, akkor a könyvelési díj elérheti az egymillió forintot is.
– A kis 1-2 fős bt.-k, kft.-k, evás vállalkozások esetén is ez a helyzet?
– Nem szívesen mondok számokat, mert ez is sok mindentől függ. Körülbelül 10-30 ezer forintos árszinttel tudunk dolgozni az esetükben. Főként a félig-meddig lábadozó, most indulófélben lévő, vagy valamiért behatárolt gazdálkodású vállalkozások tartoznak ide, havonta 1-2 számlával. Nem ismert a vállalkozók előtt például az a szabály, hogy nagyon sok esetben ún. nullás (nulla adattartamú) bevallásokat is be kell küldeni még akkor is, ha szinte alig, vagy nem működik a cég.
– Lehet-e díjat emelni?
– Meg kell próbálni. Be kell bizonyítani az ügyfélnek, hogy mi, könyvelők értéket képviselünk és nyújtunk számukra. Ez persze könnyebb, ha már volt negatív tapasztalatuk olyan könyvelővel, aki nem volt szakmailag megfelelően felkészült, illetve nem tudott/akart helyt állni az esetlegesen általa okozott károkért.
– Mi az izgalmas ebben a szakmában az Ön számára?
– Itt minden nap izgalmas és új kihívásokkal teli. Krimi jellegű dolgok szerencsére ritkán fordulnak elő. Izgalmas, hogy az adóhatóság megbüntet-e, vagy megfelelő időben tudunk-e megfelelő információt szolgáltatni, illetve meg tudunk-e felelni bizonyos szakmai kihívásoknak. Ebben a szakmában is jó, ami mindenütt másutt, hogy eredményeket lehet elérni.
– Mit ért ebben a szakmában eredmény alatt?
– Legfőképpen azt, ha az ügyfél elégedett a szolgáltatással és elégedetten fizeti ki a könyvelési díjat. Ha úgy érzi, hogy annyi adót fizetett, amennyit lehetett, és ha annyi információt kapott tőlünk, amennyire neki szüksége volt. Elégedett tud lenni a könyvelő egy eredményes, megállapítást nem tartalmazó APEH-vizsgálat után, vagy a helyi önkormányzat adóosztályának vizsgálódása után.
– Hogyan léphet előre egy könyvelő?
– Én azt gondolom, hogy olyan munkahelyet kell találni, amely perspektívát tud nyújtani a számára, minden tekintetben. Ahol meg tudja tanulni a még meg nem szerzett ismereteket, ahol tapasztalatokra tehet szert, fejlődhet és előrelépési lehetőséget biztosítanak számára.
– Kapnak-e elegendő szakmai támogatást a könyvelők a szakkiadóktól és a különböző hatóságoktól?
– A kiadók – mint nyereségorientált üzletág – elárasztják a könyvelőket mindenféle kiadvánnyal, akik számára az jelenti a kihívást, hogy ki tudják választani a számukra fontos műveket, amelyekből tudnak is dolgozni.
– Van a kiválasztásra valamilyen recept? Jelenleg is van – mondjuk 8 áfakönyv a piacon. Honnan tudja egy könyvelő, hogy melyiket kell megvenni?
– Csakis tapasztalati úton. Ha megismernek szerzőket, rendszeresen megjelenő kiadványokat, akkor sok év múltán már ráérzéssel tudnak szelektálni. Ha elolvasnak 3-4 könyvet, amit megszereznek, kölcsönkérnek, akkor látják melyik az, amit be kell majd szerezniük egy új kiadás esetén. Ezek a könyvek folyamatosan elévülnek, újabbak és újabbak jelennek meg. Ha egy kiadványban jó és használható példák vannak, szintén a könyvelő segítségére lehet, de csakis a gyakorlatban is dolgozó szakírók tollából, akik kevesen vannak.
– A szakmai összejöveteleket, továbbképzéseket hasznosak tartják?
– Ezek akkor jók, ha olyan időpontban szervezik, amikor nem közeleg komoly adózási határidő, nincsen zárás, leadási vagy befizetési határidő stb. Úgy tűnik, hogy erre a szervezők egy része nem figyel. Olyan gyakorló szakembereknek az előadására volna igényünk, akik támogatni tudják a munkánkat útmutatással, tapasztalatokkal és hétköznapi, élő példákkal. Több esetben volt szerencsénk olyan, az adóhatóságnál, pénzügyi tárcánál dolgozók előadásait meghallgatni, akik – miután feltettünk nekik néhány gyakorlati kérdést – közölték, hogy nem könyvelnek, nem könyvelők és nem tudják a választ, ők csak megalkotják a szabályokat. Sajnos kevés a gyakorló szakember ezeken a területeken. Itt gyors változásra lenne szükség!
– Milyen osztályzatot adna a hivataloknak, állami szerveknek szakmát támogató tevékenységére?
– Elégtelent érdemelnek. Eddig sem voltunk elkényeztetve, s azt gondolom, hogy ezután sem lépünk semmilyen tekintetben előre. Az elektronikus bevallás bevezetésével a technikai problémákkal is nekünk kell küzdenünk. Úgy érezzük, hogy az adóhivatal nem tekinti partnereinek az ügyfeleinket, a vállalkozókat. A jogszabály által előírt tájékoztatási kötelezettséget is olyan ütemben és nem kielégítően végzi, hogy azzal nem tudunk mit kezdeni. A hivatal honlapján május végén még olyan tájékoztatások jelentek meg, amelyek a februári bevalláshoz lettek volna szükségesek. Az általános forgalmi adóról szóló törvény homályos pontjai még ma sem tisztázottak (például: régi tárgyi eszköz adómentes értékesítése, stb.). Ezen kívül a tájékoztatók szövege, nyelvezete érthetetlen, sokszor tolmács kellene hozzá, vagy pedig a jogszabály szövegét ismétlik meg. Ez nem segítség. Jó volna sok olyan site, ahol a könyvelők egymással konzultálhatnak szakemberek felügyelete mellett. Kifejezetten hasznos lenne, ha nem azt a következtetést kellene levonniuk a könyvelőknek, hogy ahányan vannak, annyiféle választ kapnak a hivataltól ugyanarra a kérdésükre.
Kovácsné Álmosdy Judit – Molnár Ildikó
Olajos Gergely a Profi Kódex Kft. fiatal ügyvezetője, mérlegképes könyvelőként ma ismét a padokat koptatja a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, ahol okleveles közgazdásznak készül.
Szabadidejét igyekszik tartalmasan eltölteni. Hobbija az utazás. Barátnőjével országról országra jár, felkeresi a nevezetességeket. Itthon szívesen térnek vissza kedvenc településükre, a Balaton melletti Szigligetre. Interjúalanyunk az utazáson kívül a könnyedebb olvasmányokat – amelyekkel kikapcsolódhat –, a mozilátogatást és a zenehallgatást részesíti előnyben szabadidős tevékenységként, de legfőképpen a barátok társaságában elöltött időt becsüli nagyra. Párja hatására egy-egy operát is szívesen meghallgat.
