Kata-alany és a táppénz viszonya


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ismertetjük a kata és a táppénz viszonyát érintő szabályozást és bemutatunk egy érdekes jogesetet.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 5/B. § a) pont ab) alpontja értelmében biztosított – többek között – az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai tekintetében a Tbj. 6. §-a szerinti biztosított. A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 6. § (1) bekezdés i) pontja szerint biztosított a kiegészítő tevékenységet folytató személynek nem minősülő, a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényben meghatározottak szerint a főállású kisadózóként bejelentett személy.

A kisadózóként bejelentett személyek után fizetendő, társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettséget is kiváltó közteherfizetést a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) szerint kell teljesíteni [Tbj. 38. § (2) bekezdés]. A Katv. rendelkezése szerint a főállású kisadózó e jogállásának időtartama alatt biztosítottnak minősül, így a Tbj. és az Flt. által meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet [Katv. 10. § (1) bekezdés]. A kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után havi 50 ezer forint tételes adót fizet, illetve választhatja a magasabb összegű tételes adó megfizetését is, ami 75 ezer forint havonta [Katv. 8. § (1) és (4a) bekezdés].

Nem kell megfizetni a kisadózó után a tételes adót azon hónapokra vonatkozóan, amelyek egészében a kisadózó

a) táppénzben, baleseti táppénzben, csedben, örökbefogadói díjban, gyedben, gyesben, gyetben vagy gyodban, ápolási díjban részesül,

b) katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,

c) fogvatartott,

d) egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltette,

e) a Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytatóként keresőképtelen

f)  az ügyvédi iroda tagjaként folytatott ügyvédi tevékenységét az ügyvédi tevékenységről szóló törvény rendelkezései szerint szüneteltette

kivéve, ha a kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó munkát végez [Katv. 8. § (9) bekezdés].

Az f) pont rendelkezése 2021. 01. 01. napjától hatályos. A kisadózó vállalkozás havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig köteles bejelenteni a NAV-hoz, ha a tárgyhónapra vonatkozóan nem kell tételes adót fizetnie.

A kisadózó egyéni vállalkozónak a vállalkozói tevékenység szünetelése miatti mentesüléskor nem kell bejelentést tennie, ilyenkor a kötelezettsége módosítását a rendelkezésre álló adatok alapján a NAV végzi el. Nem kell megfizetni a kisadózó után a 25 ezer, az 50 ezer, valamint a 75 ezer forint tételes adót azon hónapra vonatkozóan sem, amelyben az a)-c) és e) pontok szerinti mentesítésre okot adó körülmény megszűnik, ha ez az állapot legalább 30 napig fennállt. A 30 nap számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt az időszakot, amelyre vonatkozóan a kisadózó után az adót nem kell megfizetni.

Példa: A kisadózó egyéni vállalkozó táppénzben részesül 2022. március 15-étől 2022. május 24-éig. A tételes adót március hónapra meg kell fizetnie, április hónapra nem kell fizetnie, mivel egész hónapban táppénzen volt, és május hónapra sem kell fizetnie, mivel márciusban 16 nap, májusban 23 nap a táppénzes időszak, és ez együttesen eléri a 30 napot.

Ha ez a kisadózó 2022. március 15-étől 2022.április 20-áig lenne táppénzen, akkor március hónapban nem mentesülne, április hónapra azonban nem kellene megfizetnie a tételes adót.

A Tbj. 38. § (2) bekezdése alapján a kisadózóként bejelentett személyek után fizetendő, társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget is kiváltó közteherfizetést a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényben meghatározottak szerint kell teljesíteni. A Katv. 10. § (1) bekezdése szerint a főállású kisadózó e jogállásának időtartama alatt biztosítottnak minősül, a Tbj.-ben és a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben (Flt.) meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet.

Az állami adóhatóság a bejelentések adattartalma alapján adatot szolgáltat az egészség- és nyugdíjbiztosítási szervek felé a főállású kisadózó biztosítotti jogállásának időtartamáról és az ellátások alapjáról. A Tbj. 59. § (1) bekezdése alapján az 55. § szerinti nyilvántartások (központi nyugdíjbiztosítási szerv; egészségbiztosítási szerv; állami adóhatóság; rehabilitációs hatóság; Kincstár központi szerve) tartalmazzák a foglalkoztatók és a biztosítottak törvényben előírt kötelezettségei teljesítésével szolgáltatott mindazon adatot, amelyből biztosítottanként megállapítható a társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelem, a biztosított után megfizetett, a tőle levont társadalombiztosítási járulék összege, a biztosítási jogviszony időtartama, valamint a biztosítottat megillető ellátások megállapításához szükséges adat. A Tbj. 59. § (2) bekezdése szerint az 55. § szerinti nyilvántartások az (1) bekezdésben meghatározott adatok tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartásoknak minősülnek. A Tbj. 59. § (4) bekezdése szerint a társadalombiztosítási ellátások megállapítása és jogszerű igénybevételének ellenőrzése érdekében az állami adóhatóság az Art.-ban foglaltak szerint adatot szolgáltat a központi nyugdíjbiztosítási szerv, a rehabilitációs hatóság és az egészségbiztosítási szerv részére.

A központi nyugdíjbiztosítási szerv, az egészségbiztosítási szerv, a rehabilitációs hatóság, az állami foglalkoztatási szerv és a munkaügyi hatóság részére az állami adó- és vámhatóság által teljesített adatátadás részletes szabályairól szóló 438/2020. (IX. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 5. §-a értelmében az állami adóhatóság elektronikus úton hivatalból átadja a központi nyugdíjbiztosítási szervként eljáró Kincstár és a Kincstár mint egészségbiztosítási pénztári feladatkörben eljáró egészségbiztosítási szerv, valamint az egészségbiztosítási szervként eljáró NEAK részére kisadózó vállalkozásonként a főállású kisadózó biztosítotti jogállásának és a biztosítás szünetelésének időtartamára, valamint az ellátások alapjára vonatkozó adatot a Katv. szerinti bejelentések adattartalma alapján.

A következőkben egy a témát érintő jogesetet mutatunk be: a felperes 2020. október 22. napjától járó táppénz iránti igényt nyújtott be a főállású kisadózó egyéni vállalkozói jogviszonyára tekintettel. Az alperes nyugdíjbiztosítási szerv 2021. január 28. napján meghozott határozatában a kérelemnek helyt adott, az ellátást 2020. október 22. napjától 2021. január 10. napjáig terjedő időre kiutalták. A felperes időközben a BÜ Kamaránál (Kamara) az ügyvédi tevékenysége szüneteltetésének engedélyezését kérte. A Kamara a 2020. november 12. napján meghozott határozatával a kérelemnek helyt adott, a felperes azonban a határozat közlését követően bejelentette, hogy kérelmét tévedésből nyújtotta be, ezért a határozat visszavonását kérte. A Kamara a fentiekre tekintettel 2020. december 14. napján meghozott határozatában a korábbi határozatát visszavonta és az eljárást megszüntette. Az ellátás felülvizsgálata során az alperes megállapította, hogy a „Bejelentett SzJi” elnevezésű hatósági nyilvántartás adatai szerint a felperes egyéni vállalkozói jogviszonya 2020. november 1. és november 30. között szünetelt.

A felülvizsgálat megállapításai alapján az alperes 2021. április 9. napján kelt határozatával a felperes táppénz ellátásra való jogosultságát megállapító korábbi döntését visszavonta, a felperes jogosultságát a 2020. november 1. napjától 2020. november 30. napjáig terjedő időre elutasította, és kötelezte a felperest a fenti időszakra jogalap nélkül kifizetett nettó 46 775 Ft táppénz visszafizetésére. Döntését az Ebtv. 66. § (1) bekezdésérev alapította. Indoklásában hivatkozott a Tbj. 16. § f) pontjára is, amely kimondja, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének ideje alatt a biztosítás is szünetel.

Erre tekintettel megállapításra került, hogy felperes egyéni vállalkozói jogviszonyának 2020. november 1. napjától 2020. november 30. napjáig tartó szünetelése alatt a felperes biztosítási jogviszonya is szünetelt, ezen időszakra nem volt jogosult táppénzre. Ilyen jogosultság hiányában a felperes oldalán túlfizetés keletkezett, ezért kötelezte a felperest jogosulatlanul felvett összeg visszafizetésére.

A felperes álláspontja szerint a határozat téves ténymegállapításon alapul, emiatt téves az abból levont jogi következtetés is. Az alperes ugyanis tévesen állította, hogy 2020. november 1. és 30. napja között szüneteltette volna egyéni vállalkozói, illetve ügyvédi tevékenységét, mint ahogyan téves az az állítás is, hogy a fenti időszakban szünetelt a biztosítási jogviszonya. Ezért az alperes tévesen jutott arra a következtetésre is, hogy jogosulatlanul vette igénybe a táppénzt, illetve annak visszafizetésére lenne köteles. A fentiek tisztázása végett megkereste a Kamarát, amely arról tájékoztatta, hogy mindkét döntés meghozatalát követően értesítette a Nemzeti Adó és Vámhivatalt (a továbbiakban: NAV), így a szünetelés engedélyezéséről is 2020. november 12. napján, valamint annak visszavonásáról is 2020. december 15. napján. Álláspontja szerint ezzel megtörtént az eredeti állapot helyreállítása, ami azt jelenti, hogy egyéni vállalkozói tevékenysége soha nem szünetelt sem a Kamara, sem a NAV nyilvántartása szerint, így biztosítási jogviszonya is folyamatosan fennállt. A per során csatolta a NAV igazolását, amely szerint a törzsadatokban 2019. május 22. napjától az igazolás kiállításának napjáig aktív egyéni vállalkozóként szerepel, így a 2020. november 1. és november 30. közötti időszakban is aktív volt. A csatolt NAV igazolás alapján vitatta a alperes érvelését, és sérelmezte, hogy a hatósági nyilvántartás adatait nem ismerhette meg, arról az alperes kivonatot sem közölt, és a per során hatósági nyilvántartással szemben közokirattal, vagyis NAV igazolással bizonyította, hogy biztosítási jogviszonya folyamatosan fennállt.

A Törvényszék szerint felperes a per során bizonyította, hogy a Kamara 2020. november 12. napján bejelentette az állami adóhatóság felé, hogy ügyvédi tevékenysége 2020. november 1. napjától szünetel, majd 2020. december 15. napján azt, hogy a szüneteltetés utolsó napja 2020. november 1. napja, ennélfogva az állami adóhatóságnál a felperes folyamatosan aktív egyéni vállalkozóként volt nyilvántartva. A bíróság hangsúlyozta, hogy a szüneteltetés megszűnésére vonatkozó adat már 2020. december 15. napján bejelentésre került az állami adóhatósághoz. A bíróság rámutatott arra, hogy a fenti jogszabályhelyek alapján az egészségbiztosítási szerv kizárólag az állami adóhatóság adatszolgáltatása alapján tartja nyilván, hogy a főállású kisadózó biztosítási jogviszonya szünetel-e. Az állami adóhatóság a Kamara 2020. december 15-i bejelentése alapján a felperes vállalkozói tevékenységét folyamatosan fennállónak tartotta nyilván, ebből következően a felperes biztosítotti jogviszonyának az egészségbiztosítási szerv nyilvántartásában is folyamatosnak kellett volna lennie. Az állami adóhatóságnak a bejelentéssel kapcsolatos adatszolgáltatást a Korm. rendelet 7. § (3) bekezdéséből következően legkésőbb 2021. január 31. napjáig kellett volna teljesítenie, így annak a határozat meghozatalakor, 2021. április 9. napján már az egészségbiztosítási szerv nyilvántartásában is szerepelnie kellett volna. A fentiek alapján az egészségbiztosítási nyilvántartás a felperesre vonatkozóan téves adatot tartalmazott, ennélfogva az arra alapozott alperesi határozat jogszabálysértő volt. Nincs jelentősége annak, hogy milyen okból, mely szerv mulasztása miatt nem volt nyilvántartva a felperes biztosítottként. A lényeg az, hogy nem a felperes érdekkörében felmerült okból, így ennek következményét nem viselhette a felperes. A bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az alperes döntése jogszabálysértő, így azt a Kp. 89. § (1) bekezdés a) pontja alapján megsemmisítette. (Fővárosi Törvényszék, K. 704.256/2021/16.)


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).