|
1405. évi (I.) XV. törvénycikk hogy arany és egyéb érczeket kivinni tilos és hogy a kereskedők portékáit a királyi harminczadosok vizsgálják meg és puhatolják ki
Ezenfelül, valamint régentén is, királyi rendelések az aranynak és ezüstnek, a réznek és más érczeknek országunkból való kivitelét megtiltották, ugy a városok, mezővárosok és szabad községek részéről ez idő szerint kiadott egyéb határozatok között elrendeljük és megállapitjuk, hogy mindenik városban, mezővárosban és szabad községben válaszszanak a birák és polgárok két arra alkalmas esküdt polgárt, kiknek kötelességük leszen, mindennémü árucsomagok, edények és egyéb bekötözni való terhek bekötözésénél és begöngyölitésénél jelen lenni és azokat megvizsgálni, és az e czélra kirendelt polgárok nélkül semmi kereskedő, kalmár vagy akármely más csereberélő se merje az ő árucsomagjait és egyéb terheit bekötözni és begöngyöliteni.
1. § A mely csomagokat és terheket annak a két polgárnak saját pecsétjük ráillesztésével kell megjelölnie és biztositania.
2. § És ha ez ellen cselekednének, akkor az illetők azokat a csomagokat vagy árúkat, melyeket a választott polgárok az előbbirt módon meg nem vizsgáltak és meg nem pecsételtek, veszitsék el egészen, és szálljanak egészen a mi királyi kincstárunkra.
3. § És abban az esetben, ha azután, hogy az ekképen begöngyölt és megjelölt csomagokat és bármely egyéb terheket harminczadhelyeinkre vitték és szállitották, a mi harminczadosaink vagy azok tisztjei az ilyen megpecsételésnek nem akarnánk hitelt adni, hanem az efféle csomagokat kibontani kivánnák: akkor, ha azokat a csomagokat és terheket nagy terhes, közönségesen Mázsának-nak nevezett szekereken szállitották, annak a szekérnek a rudjára egy márka aranyat, vagy hatvannégy forintot vagy ekkora értékü pénzt: ha pedig az a szekér közepes, mérsékelt nagyságu, vagy kicsiny lenne, akkor félmárkát, vagy azzal egyenertékü forintokat avagy pénzt kell rátenni, és ezután bonthassák fel és vizsgálhassák meg azokat, a csomagokat és terheket.
4. § És ha az ilyen csomagokban vagy teherkötésekben aranyat, ezüstöt vagy más tilalmas dolgokat nem találnának, akkor a harminczados a rudra tett márkát vagy pénzt veszitse el, mely is a portékák gazdáját vagy a kereskedőt fogja megilletni.
5. § Ha pedig abban a szekérben aranyat, ezüstöt vagy valamely tilalmas portékát találnának vagy kapnának, ekkor nemcsak ezt a tilalom alatt álló portékát, hanem a szekéren és csomagban levő és azokban elhelyezett összes egyéb dolgokat és javakat is az emlitett márkával vagy pénzekkel együtt a harminczadosok vagy tisztjeik vegyék el és foglalják le.
1405. évi (I.) XVIII. törvénycikk a pénzek forgalma, és azok büntetése, a kik e tárgyban vétkeznek
Egyébiránt, minthogy minden ország királyainak, bizonyos kiváló előjognál fogva, szabad hatalmukban áll ugy arany-, mint ezüstpénzt veretni: elég tisztességtelen és átkos dolognak tartjuk azt, hogy a vert pénz ugyanazon uralom alatt levő területen, ne legyen kellő forgalomban és használatban; de ennél sokkal átkosabb még, ha azt körülmetszik, vagy sulyában megkönnyitik, avagy valami módon meghamisitják.
1. § Miért is, e rendellenes dolgoknak üdvös eszközökkel elejét óhajtván venni, miután e tárgyban főpapjainknak, báróinknak és előkelőinknek, nemkülömben a királyi városok személyesen megjelent összes polgárainak tanácsát kikértük egész országunk hasznára és gyarapodására és az igazság tekintélyének fentartása érdekében határozzuk és el is rendeljük:
2. § Hogy egyáltalán semmiféle állásu és sorsu ember se merje vagy kisértse meg a mi királyi, akár arany, akár ezüst pénzünket visszavetni vagy valami módon visszautasitani, csakhogy igazi és a mienk legyen az; sem pedig körülmetszeni, a sulyosakat a könnyüektől külön választani, vagy valami mesterséggel avagy furfanggal meghamisitani.
3. § A ki mégis ez ellen merne valamit megkisérteni, azt ilyen módon kell büntetni: tudniillik, az vagy azok, kik pénzünket elfogadni vonakodnak, büntetésül veszitsék el a pénzt, melylyel nekik tartoznak vagy azt a dolgot, a melyért fizetniök kell akképen, hogy az a pénz vagy dolog az illető hely birájáé és esküdtjeié legyen; és az adós az ő hitelezőjével, a vevő pedig az eladóval szemben szabad és mentes legyen csakugy, mintha ennek a mondott pénzt megfizette volna.
4. § Azok pedig a kik mint előbb emlitettük, a királyi pénzt körülmetszeni és kisebiteni, különválasztani vagy meghamisitani merészkednek, mint hamisitók és gonosztevők, necsak vagyonukkal, hanem országunk régi szokása szerint, személyükkel is bünhödjenek.
5. § S ha ezt azok a birák és esküdtek, a kiknek kezére az ilyen áthágók kerülnek, megtenni vonakodnának s azokat büntetlenül távozni engednék, akkor őket a pénz vagy dolog elengedéseért a királyi fiscus javára ugyanazon mennyiségü pénzben vagy annak a dolognak az értékében kell elmarasztalni; a hamisitók elbocsátásáért pedig olyan, akár pénz-, akár személyes büntetésbe essenek, a minőt a mi felségünk megállapitani s reájuk rónni jónak fog látni.
1405. évi (I.) XIX. törvénycikk a királyi pénzváltókról
De, hogy pénzünk az ő igazi értékében megmaradjon, s azt senki se akarja körülmetszeni vagy meghamisitani, elrendeltük azt is, hogy minden városunkban legyen egy királyi pénzváltó, a kinek egyedül álljon hatalmában a pénzt, tudniillik arany forintokon vert pénzt, vert pénzen pedig arany forintokat beváltani és becserélni.
1. § Megtiltván bármely rendü és állásu országlakosainknak és a külföldieknek is, egyetemben és egyenkint, hogy ezután pénznek és arany forintoknak pénzért való beváltására vagy becserélésére joguk és hatalmuk ne legyen, külömben a beváltott vagy beváltandó pénz elvesztésével bünhödnének, melyet kincstárunk számára a királyi pénzváltónak kell átadni.
1405. évi (I.) XXI. törvénycikk a pénzzé nem alakitott aranyat és ezüstöt ne vigyék ki az országból
Végezetül gondoskodni akarván a közjóról és az egész ország hasznáról, nehogy valaki az országban ásott aranyat és ezüstöt, hacsak előbb pénzzé nem alakitották át, az országból kivigye, azt is jónak láttuk üdvös óvszer gyanánt elrendelni, tudniillik hogy semmi bányász se merjen vagy kisértsen meg, bármily rendü és állásu embernek is aranyat vagy ezüstöt nyilván, vagy titokban eladni, és egyáltalán semmiféle rendü és állapotu bányász se merjen bányásztól vagy bányamunkástól aranyat, ezüstöt venni.
1. § Hanem az egész aranyat és ezüstöt, a melyet és a mennyit országunk területén bárhol ásnak és találnak, minden kisebbités nélkül az eddigilé meghatározott árban vagy árakban a kamara és a királyi arany s ezüst pénzek elnökéhez, tudniillik a királyi kamaráshoz kell beszolgáltatni.
2. § Továbbá, más személytől sem szabad aranyat vagy ezüstöt, kereskedés avagy áruba bocsátás czéljából nyilván vagy titkon venni, avagy annak eladni, még akkor sem, ha azt az aranyat és ezüstöt idegen vidékről hozták volna ebbe az országba; hanem az, a ki bármikor el akarja adni, azt a pénzverőhely elnökének, a királyi kamarásnak kell eladnia, és nem másnak; a kamarásnak pedig az árt nem a bányászok becsüjéhez, hanem ahhoz képest kell megadni, melyet az eladás helyén állapitanak meg.
3. § Ellenben saját használatra, tudniillik arany és ezüst edények, szablyaszijak és más fényüzési czikkek készitésére az adás-vétel mindenkinek szabadságában áll.
4. § Ha pedig valaki ellenkezőleg merne cselekedni, s az aranyat vagy ezüstöt eladná, a vásárló is legott minden további nélkül, veszitse el pénzét, a mely arany vagy ezüst és pénz egyik fele részben királyi kincstárunkat, a másik fele részben pedig a feladót (ha volna ily feladó) illesse meg.
5. § Ugyanazért elrendeljük, hogy aranyat avagy olyan követ, melyben az arany- vagy ezüstminőséget meg lehet ismerni, senki se tartson meg, továbbá az ezüst öntésére vagy vegyitésére szolgáló edényt vagy eszközt se tartson senki, kivévén egyedül az aranymüveseket; ezenfelül az aranynak az ezüsttől vizzel való elválasztása mesterségét se gyakorolja senki, hanem ha az vagy azok, a kiket az eféle tiszttel különösen megbizni kivánunk. |
