Külföldi munkavégzés: hol is adózunk?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem egyszerű az adózási illetőség megállapítása, ha valaki külföldön végez munkát. Az alábbi jogesetből kiderül, hogy amennyiben az adózónak az adóévben Magyarországon és Németországban is van állandó lakóhelye, az illetékességet a létérdeke központja határozza meg. Az adóhatóság azt vizsgálja, hogy az adott személy a két állam közül melyikkel áll szorosabb, személyes és gazdasági kapcsolatban. Az illetőség megállapításánál azonban az adóhatóság is tévedhet.


A felperes adózó 2005. május 6-án határozatlan időtartamra szóló munkaszerződést kötött, mint munkavállaló egy indiai székhelyű munkáltatóval. A munkaszerződés szerint a fenti munkáltató a munkáltatói jogokat a társaság magyarországi fióktelepén keresztül gyakorolja. A munkaszerződés alapján a munkáltató a felperest németországi munkavégzésre küldte ki kétévi határozott időtartamra. A felperes a megkötött munkaszerződések alapján 2005. május 15-étől 2007. május 14-éig végzett szoftverfejlesztő informatikus munkát a fenti munkáltatónál. A tényleges munkavégzés helye Németországban volt. A németországi munkaszerződés a határozott időtartam lejártával 2007. május 14-ei időponttal megszűnt.

A németországi határozott idejű munkavégzés időtartamára a felperes és családja Németországba költözött, ott állandó lakóhellyel rendelkeztek. Ezzel egyidejűleg a felperes fenntartotta a magyarországi – 1981-től bejelentett – állandó lakóhelyét is, amely szülei lakása.

A felperes és családja a németországi tartózkodás időtartama alatt 2006-ban és 2007. szeptember 24-éig Németországban részesült családi pótlékban. A családi pótlékot a németországi kifizetőhely folyósított részükre, Magyarországon ebben az időszakban családi pótlékot nem kaptak.

RODIN adózási-számviteli szakmai rendezvények

Miután a felperes munkaviszonya 2007 májusában megszűnt, a felperes és családja még Németországban maradt 2007. szeptember 24-éig, ezt követően pedig Magyarországra hazaköltöztek, és a felperes 2007. október 1-jétől újabb határozatlan időtartamra szóló munkaviszonyt létesített a gazdasági társasággal.

A társaság által kiadott igazolás szerint 2007-ben munkaviszonyból származó jövedelme volt a felperesnek, e munkáltatóval fennálló munkaviszonya kapcsán, és költségtérítésben részesült. Adózó ezt – a hazaköltözése után Magyarországon megszerzett – munkabért szerepeltette adóbevallásában.

Elsőfokú adóhatóság: adókülönbözet, adóhiány

Az elsőfokú adóhatóság 2007 adóévre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló és kiutalás előtti ellenőrzést folytatott le a felperesnél, melynek eredményeként határozatával adókülönbözetet, adóhiányt és jogosulatlan visszaigénylést állapított meg.

Az elsőfokú adóhatóság álláspontja az volt, hogy az adózónak nemcsak a Magyarországon 2007. október 1-jétől végzett munkájára tekintettel kapott jövedelmet kellett volna szerepeltetnie adóbevallásában, hanem a németországi munkavégzés ideje alatt a társaság magyar fióktelepe által kifizetett összeget is. Az adóhatósági álláspont szerint a fel nem tüntetett összegnek az összevont adóalap részét kellett volna képeznie, és a felperest ezen összeg után személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terhelte volna, mert ezen összeget a munkáltató magyarországi fióktelepe, mint munkabért utalta ki a felperes részére a 2007-es adóévben.

Másodfokú adóhatóság: belföldi illetőség

Az adózó fellebbezése alapján eljáró másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozat megállapításait annyiban változtatta meg, hogy a másodfokú adóhatóság álláspontja szerint a magyarországi fióktelep által kifizetett, a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál figyelembe veendő jövedelemnek minősül, azonban személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség e jövedelemrészt nem terheli.

A másodfokú adóhatóság fenntartotta azt az álláspontot, hogy a felperes belföldi illetőségűnek minősül, mert 2007-ben létérdekeinek középpontja Magyarországon volt, amely a belföldi illetőséget meghatározza.

Elsőfokú bíróság: belföldi illetőség, adóbírság nélkül

Az adózó a jogerős másodfokú határozattal szemben keresettel élt az illetékes megyei bíróságnál. Jogi álláspontja szerint az adóhatóság mind első, mind másodfokon tévesen értelmezi a vonatkozó 1979. évi 27. törvény, az egyezmény szabályait, mely a Magyarország és Németország között fennálló kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény. Álláspontja szerint a 2007-es adóévben külföldi illetőségűnek minősült, és belföldi illetősége nem állapítható meg.

Hivatkozott arra, hogy családjával együtt Németországba költözött ki és tartózkodott 2007. szeptember 24. napjáig, ott bejelentett állandó lakcímmel rendelkezett, ő is és családja is. Ezen túlmenően több igazolást is becsatolt a németországi munkavégzéséhez kapcsolódóan, és a németországi kint tartózkodással kapcsolatosan az életvitel kapcsán felmerült költségek igazolására, például egyik gyermeke óvodai költségtérítésének befizetésére vonatkozó igazolást.

Hivatkozott az Szja-törvény 2. § (4) bekezdésére, miszerint a külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható bevételre terjed ki (korlátozott adókötelezettség). A jövedelemszerzés helye esetében az Szja-törvény 3. § (4) bekezdés d) pontja alapján a tevékenységvégzés szokásos helyének fekvése szerinti állam, mely a felperesi álláspont szerint Németországban volt az adott évben.

Felperes álláspontja szerint megállapítható, hogy ebben az évben a legszorosabb személyes és gazdasági kapcsolatai Németországhoz kötötték, Németországhoz szorosabban kötődött, mint Magyarországhoz.

A perben az alperesi adóhatóság is hivatkozott az egyezmény 4. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, és arra az álláspontra jutott, hogy a felperes illetőségét a létérdekek középpontjának meghatározása alapján kell megállapítani.

Az alperesi érvelés szerint a 2007-es adóévben a létérdeke középpontja Magyarországon volt annak ellenére, hogy az adózó 2007. május 14-éig külföldön végzett munkát, és szeptember 24-ig külföldön tartózkodott.

A kérdéses időszakban az adózónak mind Magyarországon, mind Németországban volt állandó lakóhelye, így az illetékesség meghatározása szempontjából alapvetően a létérdeke központja bírt jelentőséggel. Az egyezmény, az Szja-törvény és az OECD modellegyezményhez fűzött magyarázat szerint e jogi fogalommeghatározás tartalmának vizsgálata során azt kell eldönteni, hogy az adott személy a két állam közül melyikkel áll szorosabb, személyes és gazdasági kapcsolatban, tekintettel kell lenni családi és társadalmi kapcsolataira, foglalkozására, politikai, kulturális és egyéb tevékenységére. Ha egy személy, akinek lakóhelye az egyik államban van, a másik államban is létesít egy lakóhelyet, miközben az elsőt is fenntartja, az a tény, hogy megtartja-e első otthonát, abban a környezetben, ahol mindig is lakott, dolgozott, ahol családja és vagyona van, egyéb tényezőkkel együtt megfelelően bizonyítja, hogy a létérdeke központja az első állam.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, és a felperes terhére megállapított adóbírságot mellőzte, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint helyes az az alperesi érvelés, miszerint a felperest belföldi illetőségűnek kell tekinteni.

A létérdek központja meghatározásánál vizsgálni kell, hogy a magánszemélynek a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatai a vizsgált adóévben melyik államhoz kötötték. A felperes mindkét államban (Németország, Magyarország) rendelkezett állandó lakóhellyel. A bíróság értékelte, hogy a felperes az adott évben mely munkáltatóknál milyen tartalmú munkaviszonnyal rendelkezett, a felperes ténylegesen hol végzett tevékenységet, és honnan származott jövedelme. A felperes 2007-ben két határozatlan idejű munkaviszonnyal rendelkezett, mindkettő Magyarországhoz kötötte. Németországi munkavégzése előre meghatározottan két évre szólt, egy adott projekt teljesítéséhez. Bár a felperes és családja Németországban élt, de ezt csak ideiglenesnek kell tekinteni, a Magyarországon kapott bérjövedelem már önmagában is megalapozza a belföldi illetőséget. A felperes személyes, családi és gazdasági kapcsolatai, németországi kötődései ideiglenes jellegűek és átmenetiek voltak, 2007 őszén végleges és letelepedési szándékkal hazatértek Magyarországra.

Erre figyelemmel a 2007. évi összevont adóalapnak részét képezi a magyarországi fióktelepről kifizetett és a németországi munkáltatótól kifizetett jövedelem, amely a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál figyelembe veendő jövedelem.

Mérlegképes Kreditkártya

Szerezze meg Ön is kötelező kreditpontjait Kiadónk minőségi képzésein! További részletekért kattintson ide!

Rodin mérlegképes kreditpontos rendezvények – további részletek itt.

A Complex Kiadó kreditpontot érő kiadványai

Felülvizsgálati eljárás: az adóbevallás helyes, felperes külföldi illetőségű

Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak részbeni hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta az alábbi indokok alapján.

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint téves az az elsőfokú bírósági megállapítás, hogy a felperesnek Magyarországon kapott bérjövedelme már önmagában is megalapozza a belföldi illetőséget. Az illetőség vizsgálata ugyanis ennél összetettebb. A létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik, ennek csak egyik eleme a Magyarországon kapott bérjövedelem.

Mind az elsőfokú bíróság, mind az alperes eltúlozta annak jelentőségét, hogy a felperes a németországi tartózkodása alatt is magyarországi lakcímmel rendelkezett. Ez ugyanis nem vitásan nem a felperes önálló lakhatását biztosító ingatlan volt, hanem a felperes szüleinek lakása, abban felperes évek óta nem lakott.

A létérdekek központjának vizsgálatánál mindig egy adott időszakot kell vizsgálni, és a később bekövetkezett körülmények, tények alapján visszamenőleg nem lehet azt átminősíteni. Mind az elsőfokú bíróság, mind az adóhatóság abból a tényből, hogy a felperes külföldi munkaviszonya 2007. május 15-én megszűnt, visszamenőlegesen ideiglenes jellegűnek tekintették a felperes és családjának kint tartózkodását. Ez nem helytálló, hiszen ideiglenes külföldön való tartózkodás is megalapozhatja adott évben az adózó külföldi illetőségét.

A szokásos tartózkodási hely vizsgálata alapján is megállapítható lett volna, hogy a felperes több mint 183 napot tartózkodott külföldön, és a munkaviszonyban töltött ideje is több volt külföldön, mint belföldön. Az elsőfokú bíróság nem értékelte kellően azt a nem vitatott körülményt, hogy a felperes 2005 májusában – a németországi munkavégzés kezdetekor – családjával költözött Németországba, és végig ott laktak a 2007. szeptemberi hazaköltözésig. A felperest a legszorosabb személyes és családi kapcsolatai feleségéhez és gyermekeihez kötötték, akik a 2007-es év túlnyomó részét a felperessel Németországban töltötték. Az alperes sem tudott megjelölni olyan szoros személyes és családi kapcsolatot, amely a felperest ebben az időben Magyarországhoz kötötte volna.

Ugyancsak nem értékelte az elsőfokú bíróság és az alperes sem a felperes által mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárásban csatolt német adóhatósági iratokat. Ezekből megállapítható, hogy mind a felperes, mind a német adóhatóság németországi illetőségűnek tekintette a felperest, és ennek alapján a 2007-es adóévben a Magyarországon szerzett bérjövedelmet a német adójog szempontjából külföldön szerzett jövedelemnek tekintette, és így került sor a Németországban fizetendő adó megállapítására és megfizetésére.

A fenti tények nem megfelelő értékelése, vagy az értékelés elmaradására figyelemmel az elsőfokú bíróság és az adóhatóság tévesen ítélte meg a felperes 2007. évi illetőségét. A komplex vizsgálat alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes 2007-ben külföldi illetőségűnek minősül, mivel a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok Németországhoz fűzték.

A fentiekre figyelemmel az adóhatóság tévesen minősítette a felperest belföldi illetőségűnek, így a külföldön szerzett jövedelmének beszámítására is jogellenesen került sor.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte. A Legfelsőbb Bíróság az új eljárásra kötelezést mellőzte, mivel a felperes megfelelően nyújtotta be a 2007. évi adóbevallását.

(Kfv.I.35.159/2010/3.szám)


Kapcsolódó cikkek

2024. július 23.

eÁFA: duplázódik az adatszolgáltatási hiba büntetésének felső határa

A NAV eÁFA rendszerében július 1-jétől elérhető az önellenőrzés funkció, míg adatszolgáltatási hibák esetén augusztus 1-jétől a mulasztási bírság felső határa megduplázódik. A PwC közleménye az eÁFA bevezetésének tapasztalatairól, kihívásairól, valamint a rendszer fejlesztésének további elemeiről.