Miért és hogyan adóztattak a történelem során? – IV.


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A modern adórendszerek egyik legfontosabb, egyszersmind legvitatottabb eleme a jövedelemadózás. Ez gyűjtőfogalomként magába foglalja a magánszemélyek jövedelemadózását és a jövedelemszerző szervezetek profitja utáni adózást is. A jövedelemadózás története mindössze két-háromszáz évre nyúlik vissza, és magyar sajátosságokkal is rendelkezik.


Ha a cikkben bárminemű hasonlóságot vél felfedezni a Tisztelt Olvasó jelenkorunk eseményeivel, jelenségeivel, akkor az nem a véletlen műve!

Einsteinnek tulajdonítják azt a véleményt, amely szerint „a legnehezebb dolog a világon: megérteni a személyi jövedelemadó lényegét” (the hardest thing in the world to understand is income tax). Nincs ezzel egyedül a nagy tudós, a jövedelemadózás bevezetését és alkalmazását számos vita kísérte az elmúlt évszázadokban, és e viták mind a mai napig nem csitultak el, sőt érdemi adóváltozások esetén mindig felélednek, gondoljunk csak az egykulcsos jövedelemadózás magyarországi bevezetésére.

Einstein és a jövedelemadó

 

A jövedelemadózás lényege az, hogy az adózó (aki lehet magánszemély, társaság és egyéb szervezet is) különböző forrásokból származó jövedelmeit összeadják, és az így képzett összegre kell megállapítani az adókötelezettséget, érvényesíthetőek a kedvezmények. Az adó mértéke lehet lineáris, progresszív, degresszív, vagy egyéb is (például függvénnyel meghatározott). Leggyakrabban a lineáris és a progresszív adózást alkalmazzák, esetleg biztosítva azt, hogy meghatározott összeghatárig egyáltalán nem kell adót fizetni. (Ne tévesszen meg bennünket az, hogy a jövedelemadó részét képező jövedelmek egyes elemeit – így például a kereseteket, a kamatokat, a házbért – már akár a középkorban is adóztatták, de az összevonás és általánosság elemei ezekben az esetekben nem érvényesültek!)

Jövedelemadót akkor lehet bevezetni, ha azonosíthatók az adó alanyai, mérhető a jövedelem, és jól ellenőrizhetőek az adókötelezettségek, nem kerülhető el az adózás. Mindez feltételezi a fejlett pénzgazdálkodás meglétét, azaz ennek hiányában a jövedelemadózás bevezetése kudarcra ítélt kísérlet marad.

Rákóczi kísérlete Magyarországon

A jövedelemadózás bevezetésére tett első kísérletek között említhetjük II. Rákóczi Ferenc intézkedéseit. Az ónodi országgyűlésen (1707) kimondták a közös teherviselés elvét, amely a korábban adómentes nemesség és egyháziak adózás alá vonását jelentette. Ezt követően már fejedelmi intézkedésekkel vezették be a dikális adózást, amelyben a személyes (fej-)adó, a vagyonadó és a jövedelemadó elemei is fellelhetőek voltak (https://ado.hu/rovatok/ado/rakoczi-volt-az-elso-adoreform-atyja).

Rákóczi kezdeményezése szükségszerűen sikertelen lett, és nem csak a szabadságharc bukása miatt! Az okok között a legfontosabb a fejlett pénzgazdálkodás hiánya volt, amely nélkül a jövedelmek és a vagyon tényleges számbavételére nemigen volt lehetőség, további ok volt a társadalmi ellenállás. A nemesség és a klerikális réteg tiltakozását talán szükségtelen is indokolni, de a parasztság is ellenállt, ugyanis a rendszer lényegét nem ismerték (nem ismerhették), és csak azt tapasztalták, hogy a korábbinál is több adót kellett fizetniük.

Az első valódi jövedelemadó ideiglenes jellegű volt

Az első „valódi” jövedelemadót 1799-ben vezették be, az akkori világ legfejlettebb gazdaságával rendelkező országban, Angliában. A bevezetés oka kettős volt: az amerikai függetlenségi háború miatt Anglia elvesztette bevételeinek igen jelentős részét, másrészt Napóleon intézkedései (például a kereskedelmi blokád) miatt jelentős adóbevételekre volt szükség, amelyekből a későbbiekben finanszírozni lehetett a háborúskodás költségeit is.

A 60 font alatti jövedelmek adómentesek voltak, 60 font és 200 font között fontonként 2 pennyt kellett fizetni (ez mintegy 0,8 %-os adót jelentett), 200 font jövedelem felett fontonként 2 shillinget kellett fizetni (ez 10 % adómértéket jelentett). A széleskörű adómentesség, és az alacsony adómérték „sikeressé” tették az új adófajtát abban az értelemben, hogy az adó beszedhető volt, bár a remélt 10 millió fonttal szemben az első évben csak 6 millió fontot sikerült beszedni. Persze a 23 évesen (1783-ban) Anglia miniszterelnökévé lett ifjabb William Pitt így sem úszta meg a bírálatokat.
William Pitt adóztat

William Pitt adóztat

Az adó valóban ideiglenes volt, mivel a waterloo-i csata után egy évvel azt megszüntették, az adózó nép igen nagy örömére.

Jövedelemadó, de már nem ideiglenes jelleggel

A jövedelemadózás általános adóként való bevezetése szintén Angliában történt, 1842-ben Robert Peel miniszterelnök nevéhez fűződik a bevezetése. Ezt követően az akkori fejlett világ egyre több országában bevezették, így Németországban 1891-ben, az Egyesült Államokban 1913-ban, Franciaországban 1914-ben.

Érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Államokban a polgárháború idején (1862-ben) is bevezették már a jövedelemadót, de az USA legfőbb bírói testülete azt alkotmányellenesnek nyilvánította (és ez arrafelé nagyon is számított már a XIX. században is), így kénytelenek voltak visszavonni. Nem véletlen, hogy számos karikatúra tárgya volt akkoriban az USÁ-ban a jövedelemadózás. Az 1913-as bevezetést az tette lehetővé, hogy elfogadták az alkotmány XVI. kiegészítését, amely feljogosította a Kongresszust arra, hogy jövedelemadót vessen ki.

Adókarikatúra 1878-ból

 

Magyarországon már az 1848-49. évi szabadságharc bukását követően alkalmaztak jövedelemadózást császári pátensek alapján. Az első kifejezetten erre vonatkozó törvényünk az 1868. évi XXVI. törvénycikk volt a jövedelemadóról. Ez a törvény ugyanakkor még az általános és egységes jövedelemadózás kritériumainak még nem felelt meg.

Az első „valódi” jövedelemadó törvényünk a hadsegélyezés czéljaira a jövedelemadónak ideiglenes és részleges életbeléptetéséről szóló 1914. évi XLVI. törvénycikk volt, amelyet az 1909-ben elfogadott Wekerle-féle adótörvény-csomag alapján léptettek életbe. A törvény értelmében hadi célokra megadóztatták a 20 000 koronánál nagyobb évi jövedelemmel rendelkezőket. Érdekesség, hogy a határ alatt egy-kétezer koronával kevesebb jövedelemmel rendelkezők közül többen is megfizették ezt az adót, hazafiságból!

Idézzünk be egy részt a törvény (akkori) indoklásából!

Az állam tehát nem zárkózhatik el a hadbavonultak gyámol néküli családjainak segélyezésén kívül eső egyéb hadsegélyezések elől s amilyen hiba volna az, ha a háború által megzavart közgazdasági helyzetben már most óhajtandók a hadviseléssel közvetlenül felmerült kiadásokkal szemben az államháztartás egyensúlyának fenntartása érdekében teendő végleges intézkedéseket megállapítani, ép oly helytelen lenne, ha e különleges hadsegélyezési czélok támogatása által felmerülő rendkívüli kiadásoknak végleges fedezetéről sem kívánnánk már most gondoskodni. Hiba lenne ez annál inkább, mert e kiadásoknak természetéből és a hadviseléssel közvetlenül kapcsolatos kiadásokhoz képest szerény méreteiből, önként következik, hogy e kiadások fedezete, helyesen csakis a tehetősebb osztályok megadóztatása útján teremthető elő, már pedig a tehetősebb osztályok, bár természetesen szintén érzik a háború súlyos gazdasági következményeit, ez által még nincsenek megtámadva adóképességükben. Még a háború által előidézett súlyos gazdasági viszonyok között is joggal elvárhatja az államhatalom azoktól, akik aránylag jólétben vannak, hogy tehetségükhez mérten összjövedelmük egy részét a hadsegélyezés czéljaira az állam rendelkezésére bocsássák.

Az általános jövedelemadózás Magyarországon a II. világháború után megszűnt. Félrevezető, hogy 1945 és 1988 között is volt több általános jövedelemadóról szóló jogszabályunk, de ez nem volt általános, mindenkire kiterjedő, hiszen csak a szocialista társadalom „ellenségeire”, de legalábbis „nemtámogatóira” terjedt ki (kisiparosok, magánkereskedők, földtulajdonosok, szellemi szabadfoglalkozásúak). Az adómértékek pedig kifejezetten büntető jellegűek voltak, előfordult még 75 %-os kulcs is, az adóhatóság által megállapított (becsült) jövedelem alapján! Nem túlzás tehát kifejezetten büntetőadókról beszélni.

A modern értelemben is általános jövedelemadózásunk 1988 óta van, ennek bevezetését az 1980-as évek közepén hosszas előkészítő munka és ismeretterjesztés előzte meg.

Adómértékek

A jövedelemadózás bevezetésénél általánosnak mondható az, hogy rendkívül alacsony adókulcsokkal, adómértékekkel vezették be azt mindenütt, viszont az évtizedek-évszázadok alatt igen magas százalékos terhek is kialakultak. Igaz ez a személyi jövedelemadózásra és a társaságok adózására is. Szemléltetésül álljon itt egy grafikon az Egyesült Államokban 1913-tól 2008-ig a magánszemélyekre alkalmazott legmagasabb adókulcsokról:

 

A társaságokat terhelő adómértékek is hasonló trendeket követnek, például az USÁ-ban 1909-ban bevezetett társasági adó kulcsa 1 % volt, de például a II. világháború éveiben a legmagasabb társasági jövedelmekre ez a mérték elérte az 53 %-ot.

Magyarországon a jövedelemadózás 1988. évi bevezetése óta az adósávok száma és az adókulcsok folyamatosan csökkennek, az 1988. évi adótáblában 11 adósáv volt, és a legmagasabb adókulcs 60 %-os. Ehhez képest a jelenlegi, lényegében egykulcsos, 16 %-os adó már kifejezetten üdítő jelenség.

Persze ne feledkezzünk meg róla, hogy egyes jövedelmekre 2010-től 98 %-os adót vetett ki az Országgyűlés, és ezt csak 2014-től csökkentették – méltányosságból! – 75 %-ra. Természetesen erre is érvényesül az, hogy az adótétel kifejezetten büntető jellegű (ezt nem is titkolták a kommunikátorok).


Kapcsolódó cikkek

2024. március 1.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (2. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel foglalkozunk, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról szólnak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. február 29.

Adóamnesztia a részesedés korábbi megszerzése bejelentésének pótlására

A 2024-es adótörvény módosításai egy egyszeri amnesztiát biztosítanak társaságok számára, lehetővé téve a korábban be nem jelentett részesedések utólagos bejelentését és az ezzel járó társasági adófizetési kötelezettség alóli mentesülést 2024. május 31-ig. A rendelkezés részleteit dr. Szarvák Jenő, a HÍD Consulting adó üzletágának vezetője foglalja össze.

2024. február 28.

A magyar adórendszer modernizációja: az eÁFA-bevallás

Az eÁFA-rendszer 2024-es magyarországi bevezetése új korszakot nyitott az adóbevallások terén. Ez az innovatív, digitális megoldás jelentős változást hozott az ÁFA-bevallás folyamatában, amely megkönnyítheti a vállalkozások és könyvelők munkáját. S bár az új lehetőségek használata még önkéntes, várható, hogy hamarosan felváltja a hagyományos ÁNYK nyomtatványokat. Ennek ismeretében pedig minden vállalkozásnál érdemes elkezdeni a felkészülést az eÁFA-„konform” ügyviteli folyamatok és nyilvántartások kialakítására.