Nyereségminimum, veszteségelhatárolás az szja-ban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A 2015-ben hatályba lépő jogszabályváltozások – a társasági adóalanyokhoz hasonlóan – a személyi jövedelemadó (Szja) törvény hatálya alá tartozó veszteséges tevékenységet folytató egyéni vállalkozókat és mezőgazdasági őstermelőket is érintik.
Növekszik az egyéni vállalkozók minimum-adója
A vállalkozói jövedelemadó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozóknak, ha nem akarják kitenni magukat az adóhatóság kockázatelemzésen alapuló ellenőrzésének, (bizonyos kivételekkel) legalább az ún. jövedelem-(nyereség-)-minimum után kell vállalkozói személyi jövedelemadót fizetniük. A Szja törvény 2015-re vonatkozó módosításainak egyike ezt a minimális adóalapot jelentősen megnövelte.
Az Szja törvény 49/B. § (8) bekezdése értelmében, ha a kedvezményekkel nem csökkentett vállalkozói bevételek összege az adóévben kevesebb az elszámolt költségeknél, vagy a bevételi többlet nem éri el a jövedelem-minimumot, az egyéni vállalkozónak választania kell, hogy
–a jövedelem-minimumot tekinti vállalkozói adóalapnak vagy
–az adóbevallásában nyilatkozik arról, hogy a jövedelem-minimumot nem választja adóalapként.
Az utóbbi estben az egyéni vállalkozó köteles az adóbevallásához mellékelni az állami adóhatóság által rendszeresített bevallást kiegészítő nyomtatványt, ami azzal jár, hogy vállalnia kell egy esetleges adóhatósági ellenőrzést. Ugyanis, ha az adózó bevallásában nyilatkozik arról, hogy nem választja adóalapként a jövedelem-minimumot, az adóhatóság a bevallást kiegészítő nyomtatvány adatait feldolgozza, és kockázatelemző program alapján, számítógépes úton ellenőrzésre választja ki azokat, akiknél alapos okkal feltehető, hogy a vállalkozási tevékenység kimutatott eredménye a bevételek eltitkolásának vagy szabálytalan költségelszámolásnak a következménye. Ilyenkor az adózónak kell bizonyítania az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetve azt, hogy a költségek ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, ha pedig mindezt nem tudja bizonyítani, az adóhatóság az adóalapot és az adót a bevallás utólagos ellenőrzése keretében, becsléssel állapítja meg [Art. 91/A. §].
Eddig a jövedelem-minimum az eladásra beszerzett áruk és a változatlan formában továbbértékesített, továbbszámlázott szolgáltatások értékével csökkentett vállalkozói bevétel 2 százaléka volt. A módosított előírás szerint 2015-től már nem lehet levonni ezeket a tételeket, így az összes bevétel 2 százaléka minősül jövedelem-minimumnak, ami – különösen a kereskedők esetében – sokszoros adónövelést, vagy jóval nagyobb nyilatkozattételi kényszert jelent.
Némi vigasz, hogy a vállalkozói adóalap megállapítására továbbra sem kell alkalmazni a jövedelem-minimumot a tevékenység megkezdése (újrakezdése) évében és az azt követő évben, ha az azt megelőző 36 hónapban a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott (ideértve azt az esetet is, ha ebben az időszakban nem volt bevétele), valamint akkor sem, ha az egyéni vállalkozót az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta [Szja törvény 49/B. § (20) bekezdés].
Említett kárként az elemi csapás okozta olyan károsodást (több ilyen esemény esetén azok együttes összegét) lehet figyelembe venni, amelynek értéke a bekövetkezése évét megelőző adóévi vállalkozói bevételnek (a tevékenységét az elemi kár bekövetkezését megelőző adóévben kezdő egyéni vállalkozó esetében a kezdő év egy napjára eső átlagos napi bevétel 365 napra számított összegének) legalább a 15 százaléka. Ennek megállapítása – ha az egyéni vállalkozó nem rendelkezik tőle független szervezet által kiadott okmánnyal – az elemi kár (károk) tényét és mértékét tartalmazó, általa kiállított olyan jegyzőkönyv (jegyzőkönyvek) alapján történhet, amelye(ke)t a káreseményt követő 15 napon belül az egyéni vállalkozó megküldött az illetékes állami adóhatóság részére. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő [Szja törvény 49/B. § (24) bekezdés].
Korlátozottabb veszteség-elszámolás
A gazdasági szférában évek óta halmozódó veszteség-tömeg miatt, a jövőbeni adóalapok védelme érdekben 2015-től az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők esetében is csökkennek az egyes adóévekben keletkező veszteség későbbi elszámolhatóságának időhatárai.
Az adózásban a veszteség azt jelenti, hogy valamely tevékenység során a felmerült költségek meghaladják az elért bevételeket. Ilyenkor értelemszerűen nem keletkezik adóztatható jövedelem, ezért adózni sem kell. Ám a bevételek és a költségek rendszerint nem egy időben jelentkeznek, ezért nem mindegy, hogy milyen időintervallumokban lehet azokat egymással szembeállítani. A személyi jövedelemadózásban fő szabályként az ún. pénzforgalmi szemlélet érvényesül, ami azt jelenti, hogy a jövedelmet adó- (naptári) évenként, az adott évben befolyt bevételekből az adott évben felmerült költségek levonásával kell megállapítani. Így gyakran előfordul, hogy amikor a bevételek beérkezése túlnyúlik az adóéven, a költségek meghaladják a bevételeket, azaz veszteség mutatkozik, míg utóbb, a befolyó bevétel évében, amikor már kevesebb az igazolható költség, indokolatlan nyereség adódna, ha a korábban felmerült, veszteségként kimutatott költségek nem vihetők tovább. Ezt a problémát oldja fel a veszteségelhatárolás lehetősége.
A Szja törvény hatálya alá tartozó adózók közül a vállalkozói jövedelem szerinti adózást (tételes költségelszámolást) választó egyéni vállalkozók és a tételes költségelszámolást választó mezőgazdasági őstermelők esetében van lehetőség veszteségelhatárolásra [Szja törvény 22. §; 49/B. § (7) bekezdés].
Az elhatárolt veszteséget évenként az adóbevallásban kell megállapítani a korábbi adóév(ek)ről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül. Összege egyenlő az adóévben felmerült valamennyi elismert és igazolt költségnek a bevételnövelő és csökkentő tételekkel korrigált [szja törvény 21. §; 49/B. § (1)-(6) bekezdés] adóévi összes bevételt meghaladó részével.
Az elhatárolt veszteséggel az adózó döntése szerinti megosztásban – a 2015-ig hatályos előírás szerint – bármely későbbi adóévben, de legkésőbb a tevékenység megszüntetésének adóévében (szintén az adóbevallásban) megállapított vállalkozói, illetve őstermelésből származó jövedelmet (azaz a bevételnövelő és csökkentő tételekkel korrigált adóévi összes bevételnek az adóévben felmerült valamennyi elismert és igazolt költséget meghaladó részét) lehetett csökkenteni, legfeljebb annak 50 százalékáig.
Az új előírások értelmében a 2015-ben és azt követően keletkező elhatárolt veszteséget nem korlátlan ideig, hanem csak a következő öt év (de legkésőbb a tevékenység megszüntetésének éve) adókötelezettségének megállapításánál lehet majd figyelembe venni. Ez a korlátozás a 2015. előtt keletkezett, még nem érvényesített elhatárolt veszteségre nem vonatkozik, mert arra tíz évig (utoljára a 2025. adóévben) még megmarad a jelenlegi feltételek szerinti szabály [Szja törvény 84/ZS. § (6) bekezdés].
Az egyes években elhatárolt veszteségeket a keletkezésük sorrendjében kell figyelembe venni. Az elhatárolt veszteség az önellenőrzés, adóellenőrzés során feltárt jövedelemmel szemben is elszámolható.
A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő esetében az adóévben elhatárolt veszteség az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen továbbra is rendezhető az adóbevallás önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett jövedelem (ideértve az önellenőrzés során feltárt jövedelmet is) csökkenthető adóévenként az elhatárolt veszteség 30 százalékával. Ilyen esetben a fennmaradó rész vihető tovább a későbbi évekre.
Egyéni vállalkozó esetében, ha a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmén kívül más tevékenységéből is van egyéni vállalkozói jövedelme, akkor az összes egyéni vállalkozói jövedelméből csak a mezőgazdasági tevékenység arányában megállapított részre alkalmazható a visszamenőleges elszámolás. A mezőgazdasági tevékenység [Szja törvény 6. számú melléklet] arányát az ebből származó vállalkozói bevételnek az összes vállalkozói bevétellel való elosztásával kell megállapítani.
További fontos rendelkezések:
–Az átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.
–A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő – az adómentesség értékhatárát (23. §) meghaladó, de 4 millió forintnál nem több éves bevétel esetén az adóévben elért bevételének feltüntetése mellett – nyilatkozhat, hogy az adóévben nem volt a mezőgazdasági kistermelésből jövedelme (nemleges nyilatkozat), feltéve, hogy rendelkezik legalább a bevétel 20 százalékát kitevő összegben a tevékenységével összefüggésben felmerült költséget igazoló, a nevére kiállított számlával. Azokban az években, amikor a mezőgazdasági őstermelő ilyen nemleges nyilatkozatot tesz, a tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenését, valamint az elhatárolt veszteség 20 százalékát évente elszámoltnak kell tekinteni.
–A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő az e tevékenységéből származó korrigált [Szja törvény 21. §] bevételéből, ezen bevétel 40 százalékát kistermelői költségátalány címén igazolás nélkül számolhatja el az igazolt költségein felül. Ebben az esetben veszteséget mindaddig nem határolhat el, amíg – választása szerint – ezt a kistermelői költséghányadot elszámolja.
