Tőkejövedelmek adózása


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A tőkejövedelmek közé a magánszemély megtakarításaihoz kapcsolódó jövedelmeit soroljuk. Nem is a megtakarítás adózik, hanem a tőke befektetése során elért hozam, nyereség adóköteles. Az Adó szaklap 2008/3. számában dr. Honyek Péter részletesen foglalkozik a tőkejövedelmek után fizetendő személyi jövedelemadózás 2008. január 1-től hatályos szabályaival. Összefoglalónkban elsősorban a kamatjövedelem adózására térünk ki.

Az szja-törvény tőkejövedelmekről szóló XII. fejezete alá a kamatjövedelem, az értékpapír-kölcsönzésből, a csereügyletből, az osztalékból, az árfolyamnyereségből és a tőzsdei ügyletből származó jövedelem; valamint a vállalkozásból kivont jövedelem tartozik.

A kamatjövedelem

A kamatból származó jövedelem talán a legfontosabb típusú tőkejövedelem, hiszen ma már szinte minden magánszemély rendelkezik bankszámlával, így kisebb-nagyobb összegű kamatjövedelemmel is. Ugyancsak fontos ez a jövedelemfajta azért is, mivel ez a magánszemélyek számára a legegyszerűbben megszerezhető jövedelem, hiszen a jövedelem a magánszemély bankszámláján elhelyezett megtakarítása után szinte automatikusan jár.

A kamatjövedelemnek nincsen általános fogalma, azaz ebbe a kategóriába kizárólag az szja-törvény 65. § (1) bekezdésében található tételes felsorolás elemei tartoznak. Kamatjövedelemnek minősül:

  • a hitelintézeti betétre, illetve a folyó- vagy bankszámlán jóváírt kamat;
  • a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a kollektív befektetési értékpapír (azaz a magyar és külföldi jog szerinti befektetési jegy) hozama és árfolyamnyeresége (e második jövedelemtípus csak abban az esetben, ha annak megszerzése nem elismert tőzsdéről származik);
  • a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény;
  • számos feltétel teljesülése esetén a biztosítási szerződésből származó jövedelem;
  • számos feltétel teljesülése esetén a szövetkezetnek nyújtott tagi kölcsön után fizetett kamat; és
  • a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe befizetett összeg hozama, ha a kifizetés nem nyugdíjszolgáltatás.
Nem minősül kamatjövedelemnek

Nem kell kamatjövedelemként figyelembe venni az egyéni vállalkozó pénzforgalmi bankszámláján jóváírt kamatot, mivel ez a bevétel az egyéni vállalkozó vállalkozói adóalapjába tartozik. Ugyancsak nem kell kamatjövedelemként figyelembe venni azt a nyereményalapot meg nem haladó összeget, amelyet a kifizető a nyereménybetét-számlán már jóváírt nyeremény megváltására fizet a magánszemélynek.

Nem keletkeztet kamatjövedelmet az a kamat sem, amellyel kapcsolatban a kifizetőnek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 7. számú melléklete alapján adatszolgáltatási kötelezettsége áll fenn. Az Art. 7. számú melléklete elsősorban azt a helyzetet rendezi, ha egy magyar kifizető, például egy bank egy külföldi, az Európai Unióban illetőséggel rendelkező magánszemélynek juttat kamatjövedelmet. Ebben az esetben a jövedelemmel kapcsolatban a kifizetőt – az adatszolgáltatáson túl – nem terheli adókötelezettség.

Adókötelezettség

A kamatjövedelem után az adó mértéke 20 százalék, illetve a nyereménybetétre sorsolt tárgynyeremény esetében a nyeremény szokásos piaci értékének 25 százaléka.
A külföldi pénznemben megszerzett jövedelmet a Magyar Nemzeti Bank hivatalos, a megszerzés időpontjában – tehát nem a megszerzést megelőző hónap 15-én – érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Ennek hiányában a külföldi pénznemet az MNB árfolyam alapján először euróra kell átváltani, majd ezt továbbváltani forintra. A jövedelem megszerzésének időpontja jellemzően a jóváírás, tőkésítés időpontja, de amennyiben a kamat juttatására nem ebben a formában kerül sor, akkor az átutalás, postára adás vagy a magánszemély számára történő birtokba adás időpontja.

Speciális szabály vonatkozik a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a kollektív befektetési értékpapír megszerzésétől számított első alkalommal juttatott kamatára, hozamára. Az értékpapír vételára ugyanis ilyenkor tartalmazhat olyan kamatjövedelmet, ami a kamatperiódus kezdete és az eladás között halmozódott fel, de amelynek a jóváírása még nem történt meg. Például, ha egy államkötvény után évente 10 százalék kamatot fizetnek, és a kamatot évente egy alkalommal írják jóvá, akkor a 100-ért szerzett kötvény értéke egy év alatt 110-re emelkedik. Amennyiben a tulajdonos a kötvényt a kamatperiódus felénél adja el, a kötvény után már 5 kamat illethetné meg, így a kötvényt 105 egységért adja el. Ezzel az eladónak 5 kamatjövedelme keletkezik. A vevő, aki a kamatperiódus közepén szerezte a kötvényt, a kamatperiódus végéig 5 jövedelmet szerezne, de részére 10 kamatot írnak jóvá. Ezért a törvény megengedi, hogy az értékpapír vételárában megfizetett, a megvételig felhalmozódott kamattal a vevő csökkentse a kamatjövedelmét, azaz a példa szerinti esetben ő is csak 5 után fizesse meg az adót. Ugyanakkor a törvény kimondja azt is, hogy az az összeg, amennyivel a magánszemély a jövedelmét csökkenti, nem számolható el az értékpapír megszerzésére fordított költségként.
A kamatjövedelem legjellemzőbb különlegessége az, hogy amennyiben az kifizetőtől származik, akkor a kamatjövedelem adóját a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja be. Azaz erről a jövedelemfajtáról a magánszemély nem ad bevallást, a kamatjövedelmet bevallásában nem tünteti fel. Ugyanakkor, ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, azt a magánszemélynek be kell vallania. Ez azzal a furcsa eredménnyel jár, hogy a belföldről származó kamatjövedelem nem része az éves összes jövedelemnek, míg a külföldről származó kamatjövedelem igen.

A kifizető a tárgyidőszakban a magánszemélyeknek juttatott kamatjövedelmet és annak adóját a 0808-as számú havi járulék- és adóbevallásában vallja be magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként.

Amennyiben a kamatjövedelem nem kifizetőtől származik, ami a kamatjövedelem fogalma miatt csak akkor lehetséges, ha a jövedelem külföldről származik, akkor a jövedelmet terhelő adót a magánszemély a negyedévet követő hó 12-éig állapítja meg és fizeti be, továbbá az éves adóbevallásában vallja be. A korábban már említett Megtakarítási Irányelv miatt az Európai Unión belüli kamatjövedelmekről az adóhatóságnak pontos adatok állnak a rendelkezésére, így a külföldről származó kamatjövedelem bevallásának elmulasztása a magánszemély számára lényeges kockázatokkal jár. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Megtakarítási Irányelv szerint Ausztria, Belgium és Luxemburg egy átmeneti időszakban nem szolgáltat adatokat a kamatjövedelmekről, hanem ehelyett forrásadót alkalmaz, amelynek 75 százalékát a magánszemélyre vonatkozó adatok közlése nélkül továbbít a magánszemély illetősége szerinti állam adóhatóságához. A forrásadó mértéke 2005. július 1-je és 2008. június 30-a között 15 százalék, 2008. július 1-jével 20 százalék. A levont forrásadó összege a „Megtakarítási Irányelv” előírásai szerint a magánszemély illetősége szerinti országban fizetendő adóba beszámít. A beszámításra vonatkozó eljárási szabályokat az Art. 7. számú mellékletének 15. pontja tartalmazza. A hivatkozott jogszabályok alapján a 2005. július 1-je után, de 2006. szeptember 1-je előtt a fenti három országból származó kamatjövedelem után a külföldön levont forrásadót a magánszemély a magyar adóhatóságtól igényelhette vissza. 2006. szeptember 1-jétől, amikortól a kamatjövedelem Magyarországon is adókötelessé válik, a fenti szabály oly módon változott, hogy az adóhatóság a külföldön levont forrásadót csak abban az esetben adta vissza, ha a magánszemély a jövedelmét bevallotta, és a belföldön fizetendő adóját megfizette. Azaz a magánszemély csak akkor kapta vissza a külföldön levont 15 százalékos mértékű adót, ha előtte a Magyarországon fizetendő 20 százalékos adót megfizette.

A 2008. január 1-jétől hatályos szabályok szerint a kamatjövedelem után külföldön megfizetett adó csökkenti a Magyarországon fizetendő adót. Nemzetközi egyezmény hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása miatt a Magyarországon fizetendő adó nem csökkenhet a jövedelem 5 százaléka alá. A nemzetközi egyezmények alapján a kamat forrásországa sem vethet ki 15 százaléknál magasabb adót, így a Magyarországon fizetendő adó mértéke ezekben az esetekben is eléri az 5 százalékot. Nem minősül külföldön megfizetett adónak az az összeg, amely a magánszemélynek a külföldi államban visszajár.

dr. Honyek Péter cikke teljes terjedelemben az Adó szaklap 2008/3. számában olvasható


Kapcsolódó cikkek

2024. július 15.

Egy percig se vegyük be, hogy a tranzakciós illeték emelése nem érinti az ügyfeleket

A hétfői kormányinfón Gulyás Gergely miniszter bejelentette, hogy a kormány megemeli a pénzügyi tranzakciós illetéket. Az állami elvonás mértéke 2024. augusztus 1-től a nem készpénzes tranzakcióknál 0,45 százalékra, de maximum 20 ezer forintra emelkedik (eddig 0,3 százalék és maximum 10 ezer forint volt), míg a készpénzt érintő tranzakciók esetében a korábbi 0,6-ról 0,9 százalékra nő.

2024. július 15.

A fejlesztési tartalék kezelése a társasági adóban

Az adózó – döntése szerint – a jövőbeni beruházásaira fejlesztési tartalékot képezhet. A fejlesztési tartalék a következő évek beruházásaira számvitelileg elkülönített forrás, amelyet lekötött tartalékként addig kell kimutatni az éves beszámolóban, ameddig az adózó a beruházást meg nem valósítja. A fejlesztési tartalék népszerű vállalatfinanszírozási eszköz, amelyhez a társasági adóban adózás előtti eredményt csökkentő tétel kapcsolódik. Az Adó szaklap írása a fejlesztési tartalékhoz kapcsolódó társaságiadó- és számviteli szabályokat ismerteti, illetve röviden kitér az egyéni vállalkozók fejlesztési tartalékképzési szabályaira is.