Transzferár: könnyítés vagy további terhek?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Hol dolgozik a cégcsoporton belül a 25 legjobban fizetett alkalmazott? Országonkénti bontásban hogy fest a profitallokáció, a fizetett adók, a tőkehelyzet és a gazdasági tevékenység koncentráltságát jelző mutatószámok? A jövőben ezekkel a kérdésekkel tételesen kell foglalkozni, ha az új transzferár-dokumentációs javaslatok beépülnek a törvényi szabályozásba. Mi várható még?

Az OECD az agresszív adótervezési technikák felszámolásának céljával 2013 nyarán kiadta a BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) akciótervet, amely megfogalmazza, hogy szükséges a transzferár-dokumentációra vonatkozó egységes előírások kidolgozása, amelyek megnövelik a kapcsolt feles tranzakciók átláthatóságát, megkönnyítik a kockázatok felmérését az adóhatóságok számára. Ezáltal egy egyértelmű és minden országra kiterjedően konzisztens transzferár-dokumentációs kötelezettséget hívnak életre.

A 2013. július 30-án publikált White Paper-t követően 2014. január 30-án az OECD-vitatervezetet adott ki a transzferár-dokumentáció és az országonkénti információ szolgáltatás témájában. A vitatervezetben adott iránymutatás a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok számára készült OECD Transzferár Irányelvek transzferár-nyilvántartásra vonatkozó 5. fejezetét hivatott újragondolni.

A vitatervezet a korábban az EU Joint Transfer Pricing Forum által kidolgozott „Masterfile-local file” („központi nyilvántartás – helyi nyilvántartás”) koncepciót viszi tovább. Ezt a dokumentációs formát – közös nyilvántartás néven – a magyar jogszabályok is implementálták, s számos, nemzetközi csoportba tartozó cég jelenleg is ebben a formában készíti a transzferár-dokumentációt. A vitatervezet által a központi nyilvántartás keretei között javasolt információszolgáltatás az eddig is meglévő tartalmi elemeken kívül (pl. funkcionális és iparági elemzés, stb.) számos új kötelező információs elemet is behoz, amelyek között olyan is akad, amelynek összegyűjtése többletteherként jelentkezhet az adózók számára.

Többek között üzletáganként meg kell adni a központi nyilvántartásban hogy a cégcsoport mely vállalatainál dolgozik a 25 legjobban fizetett alkalmazott, be kell mutatni a teljes ellátási láncot a cégcsoport fő termékei és szolgáltatásai vonatkozásában, fel kell sorolni hogy mely országok, vállalatok esetében történt előzetes adóhatóság általi ármegállapítás (APA) stb.

A központi nyilvántartás országonkénti bontásban kéri a profit allokáció, a fizetett adók, a tőkehelyzet és a gazdasági tevékenység koncentráltságát jelző mutatószámok (pl. tárgyi eszközök értéke, munkavállalók száma stb.) bemutatását, továbbá az egyes vállalatok által csoporton belül fizetett royalty, kamat, szolgáltatási díj részletezését. Vitára bocsátotta az OECD annak eldöntését, hogy a központi nyilvántartás a vállalatcsoport egészét mutassa be, vagy csak egy-egy üzletágat.

A helyi nyilvántartás – a jelenleg a magyar szabályozásban elfogadott specifikus nyilvántartáshoz hasonlóan – kiegészítené a központi nyilvántartást és az adott országbeli csoportcég és a külföldi csoportvállalatok közötti tranzakciókra fókuszálna. A jelenlegi magyar szabályozás a magyar cégek közötti tranzakciók vizsgálatát is előírja.

Az OECD által javasolt helyi nyilvántartás az eddig szabályozáshoz hasonló információkat kérne, azonban be kellene mutatni olyan részleteket is, amelyek további terhet jelentenének az adózónak azzal együtt, hogy az adóhatóságok számára első ránézésre csekély hozzáadott értékkel bírnának (pl. azon magánszemélyek megnevezése, akiknek a magyar csoportcég direkt vagy indirekt jelentési kötelezettséggel tartozik).

A vitatervezet foglalkozik továbbá a dokumentáció készítés határidejének kérdésével, a nem jelentős összegű tranzakciók dokumentáció alóli mentesítésével, a kis- és középvállalkozások országhatáron átnyúló tranzakcióira vonatkozó információ szolgáltatási kötelezettséggel és egyéb, a dokumentáció-készítés kapcsán felmerülő kérdésekkel (pl. dokumentáció nyelve, dokumentáció frissítése stb.).

Az OECD azzal a stratégiai célkitűzéssel állította össze a transzferár-dokumentáció készítésére vonatkozó új előírásokat, hogy az lényegre törőbb és hatékonyabb/racionálisabb információ szolgáltatást tegyen lehetővé, amely mind az adóhatóságok, mind az adózók  érdekeit szolgálja. A vitatervezet jelenlegi javaslatai alapján azonban úgy tűnik, hogy a kettős célkitűzésből egyelőre csak az egyiket sikerült megvalósulni, az üzleti világ számára jelentkező előnyök nem fedezhetők fel egyértelműen.

Az eddig elvártnál több és „minőségibb” információszolgáltatás megkönnyítheti az adóhatóságok számára a magas kockázatú és az adóelkerülési céllal végrehajtott tranzakciók kiszűrését, ugyanakkor fokozhatja az cégcsoportokra nehezedő nyomást, miszerint a profitot és a fizetett adókat igyekezzenek azokban az országokba „terelni”, ahol a tevékenységük lényegi része zajlik (azaz ahol az alkalmazottak, a nagy értékű eszközök találhatóak és ahol az értékesítés történik).

A transzferár-dokumentációra vonatkozó magyar előírások az OECD Transzferár Irányelvek figyelembevételével íródtak, ezért várható, hogy az OECD-vitatervezet végleges változata szintén hatással lesz a magyar szabályozásra. Elképzelhető, hogy míg ma lehetőség van mind közös, mind önálló nyilvántartást készíteni, a nemzetközi cégcsoportok vonatkozásában az egyedüli elfogadott dokumentációs forma a közös nyilvántartás lesz, a vitatervezetben részletezett információs elemek beépítésével.

A szerző a PwC Magyarország adótanácsadási üzletágának menedzsere

---