Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaviszonyban a munkáltató egyik legalapvetőbb érdeke, hogy gazdasági pozícióját, üzleti titkait megőrizze, mely információk legkönnyebben a munkavállalók által juthatnak mások birtokába. Ebből eredően a munka törvénykönyve (Mt.) szigorú titoktartási kötelezettséget határoz meg a munkavállalók számára, mely a munkaviszony megszűnése után is fennmarad.
Más a megítélése ugyanakkor a munkáltató jogos gazdasági érdekei veszélyeztetésétől való tartózkodásnak, melynek vonatkozásában külön megállapodás szükséges ahhoz, hogy a kötelezettség a munkaviszony megszűnése utáni időszakra is kiterjedjen. Ezt a megállapodást nevezzük versenytilalmi megállapodásnak.
A versenytilalmi megállapodás egy speciális, polgári jogi jogintézménynek tekinthető, mely alapján a munkavállaló megfelelő ellenérték fejében a munkaviszony megszűnése után legfeljebb két éves időtartamra azt vállalja, hogy nem tanúsít olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné [Mt. 228. § (1) bek.]. Tipikusan ez akként szokott jelentkezni, hogy a felek kikötik, a munkavállaló nem helyezkedhet el a munkáltató versenytársainál, nem alapíthat és nem vehet részt konkurens cég működésében, meghatározott ideig.
A megállapodás leggyakrabban a munkaszerződés részeként jelentkezik, holott arra is van lehetőség, hogy a felek a munkaviszony megszűnésekor állapodjanak meg a kikötésben, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a versenytilalmi kikötést a felek minden esetben a közöttük fennálló munkaviszonyra tekintettel kötik, így az abból eredő jogvita munkaügyi vitának minősül (EBH2013.M.14.).
Az elállási jog érvényesítésével a versenytilalmi megállapodás a megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg
Az érvényesíthetőség érdekében a megállapodásban konkrétan meg kell határozni, hogy a munkavállalót érintő tilalom milyen tevékenységi kört, valamint milyen földrajzi egységet érint. A munkáltató vonatkozásában lényeges körülmény, hogy a versenytilalmi kötelezettség teljesítéséért a munkavállalónak ellenértéket kell fizetni, melyre vonatkozóan a törvény csakis a minimumot határozza meg akképp, hogy a megállapodás tartamára járó díjazás nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada [Mt. 228.§ (2) bek.]. Ezen túlmenően, a mérték meghatározásánál figyelemmel kell lenni a munkavállaló képzettségére, gyakorlatára, valamint arra is, hogy a kikötés mennyire korlátozza az elhelyezkedésben. Egyebekben a felek döntenek arról, hogy az ellenértéket havi részletekben, vagy egy összegben fizeti-e meg a munkáltató.
A munka törvénykönyve alapján a munkavállaló számára lehetőség van az elállási jog gyakorlására, ha munkaviszonyát indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondással [Mt. 78. § (1) bek.] szünteti meg [Mt. 228. § (3) bek.], de a felek megállapodhatnak egyéb esetekben is (EBH2006. 1532). Az elállási jog érvényesítésével a versenytilalmi megállapodás a megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg [Mt. 15. § (2) bek.]. Fontos körülmény, hogy ha a munkáltató akar élni a kikötésben szereplő elállással, azt csakis a munkavállaló teljesítését megelőzően gyakorolhatja (EBH2001. 559), azaz jogszerűen nem élhet vele a munkaviszony megszűnése után.
Érdemes tudni: a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése automatikusan nem eredményezi, hogy a felek között fennálló versenytilalmi kikötés is megszűnik (BH2010. 20), arról ugyanis külön rendelkezni kell (EBH2001. 559.). Ha nem a jogviszony szűnik meg, hanem a munkáltató személyében következik be változás, úgy a törvény alapján a megállapodásból származó jogok és kötelezettségek átszállnak az átvevő munkáltatóra [Mt. 228. § (4) bek.].
A versenytilalmi megállapodás megszegése esetére kötbér is kiköthető [Mt. 228. § (5) bek.], melyre a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) szabályai az irányadóak, így például azt érvényesen csakis írásban lehet alkalmazni, ugyanakkor érvényesítése jóval egyszerűbb, mint a kártérítésé, mivel elegendő a másik fél szerződésszegését bizonyítani, nem szükséges igazolni a kár keletkezését [Ptk. 6:186. § (3) bek. ].
