Csökkenő félelmek, óvatos bizakodás 2024-re


A globális és a magyar gazdaság húzóerejébe vetett hit visszatérni látszik a tavalyi kiugró pesszimizmust követően, a vezérigazgatók 54%-a ítéli meg pozitívan a globális gazdaság növekedési kilátásait, és 60%-uk úgy látja, a hazai gazdaság növekedési üteme is javulni fog. A vállalatok több mint fele (58%) áremelést, több mint harmaduk (36%) pedig létszámbővítést tervez az évre, és tízből négy vállalatvezető vallja, hogy cége üzleti modelljén és folyamatain is változtatni kell a hosszú távú fennmaradáshoz. 394 forintos eurót, 1,7%-os GDP-növekedést és 8%-os inflációt várnak a magyar cégvezetők 2024-re – többek között ez derül ki a PwC Magyarország 13. alkalommal elkészített Vezérigazgatói Felméréséből.

A 297 magyarországi cégvezetővel készült személyes interjúból kiderül, hogy a tavalyi év után, amikor a világgazdaság lassulására 76%, a magyar gazdaságéra pedig 85% számított, 2024-re a megkérdezett hazai vezérigazgatók kevésbé tekintenek pesszimistán. Többségük újra gyorsulást vár ugyanis, a világgazdaság húzóerejének erősödésében 54%, a magyar gazdaság növekedési ütemének gyorsulásában 60% hisz. Lassulást globálisan és magyar viszonylatban is 22% jósol.

Idén először fordul viszont elő, hogy a magyar vállalatvezetők a gazdasági növekedéssel kapcsolatban optimistábbak, mint a saját bevételeik alakulásával; azok aránya, akik bíznak cégük 2024-es gyarapodásában, tovább csökkent, és így a 2012-ben mért 47%-os szintre esett vissza.

„A transzformációs kényszer azt is jelenti, hogy az extenzív növekedés lehetőségei jórészt kimerültek: a bevételek emelkedésével nem számolnak a vezetők, a létszám növelésének igénye is inkább a szakképzett munkaerő biztosításának szól, és nem a számbeli növekedésnek” – mondta Mezei Szabolcs, a PwC Magyarország cégtársa.

A hazai vállalatvezetők jövőképe sokat változott az elmúlt egy év során. Miközben a saját bevételeik növekedésével kapcsolatban csökkent a bizakodók aránya, nem nőtt körükben az aggodalom a külső tényezők negatív hatásai miatt. A fenyegetések közül továbbra is az infláció hatásától tartanak a legtöbben (51%). Ezt követi a szakképzett munkaerő hiánya (48%), és a dobogó harmadik fokán közel azonos eredménnyel a makrogazdasági volatilitás (37%), a geopolitikai konfliktusok (36%) és a kiberkockázatok (35%) állnak; ezektől a vezetők legalább egyharmada tart, mint az eredményeiket jelentősen befolyásoló tényezőktől. Az általános félelemérzet alábbhagyni látszik; leginkább a makrogazdasági volatilitásnak és a geopolitikai konfliktusoknak való kitettség érzése csökkent, nem változott azonban tavaly óta a klímaváltozás hatásaitól és a kibertámadások okozta kockázatoktól való aggodalom a vállalatvezetők körében.

A változás kényszere

A vállalatok több mint fele (58%) áremelést, több mint harmaduk (36%) pedig létszámbővítést tervez erre az évre és érvényes maradt az a tavalyi állítás, miszerint  ha a a cégek a jelenlegi pályájukon haladnak tovább és nem változtatnak, 43 százalékuk tíz éven belül elveszíti életképességét.

Az értékteremtési képességükön az elmúlt öt év során a legtöbben új termékek és szolgáltatások fejlesztésével (54%) , technológiai képességek házon belüli kialakításával (32%),vagy külső forrásból történő bővítésével (44%) és stratégiai partnerségek kialakításával (47%) javítottak.

Miközben a vállalatok kétharmadánál évről évre történik pénzügyi és humán erőforrás- átcsoportosítás a fő üzleti tevékenységek között, nagyobb transzformációra a legtöbb cégnél eddig akkor került sor, ha az ügyfélpreferenciák (55%) vagy a technológia átalakultak (44%), a szabályozási környezet megváltozott (48%) vagy kisebb hatással olyan esetben, ha a versenytársak léptek (30%). A következő három évre a változást kikényszerítő tényezők erősebb hatását várják a vállalatvezetők.

Ebben az ökoszisztémában a szabályozási környezet kétarcú; a vállalatvezetők közel fele (48%) szerint a változást ösztönzi, több mint egyharmaduk (35%) ellenben úgy véli, akadályozza azt.Az átalakulás további gátjai a szervezeten belüli bürokrácia (20%), a munkatársak technológiai képességeinek hiánya (20%), valamint a korlátozott pénzügyi források (19%).

A 2023-as év slágere a generatív mesterséges intelligencia volt. Sok szó esett róla, de az adatok alapján a vállalatok alig ötödének (18%) működésében játszott csak szerepet, és a vezetők 27%-a nyilatkozott úgy, hogy a technológiai stratégiájában már helyet kapott a generatív MI. Kivételt képez ez alól a technológia, média- és szórakoztatóipar, valamint távközlési iparág, ahol a generatív mesterséges intelligencia jóval előrébb jár, mint a többi iparágban; itt az elvárások és a félelmek szintje is magasabb az átlagosnál.

Míg a vállalati adaptáció aránya ilyen alacsony, a várakozások már a közeljövőre nézve is elég magasak a generatív mesterséges intelligencia átalakító szerepével kapcsolatban. A következő egy évben a vezetők fele számít arra, hogy a MI javítja a termékek vagy szolgáltatások minőségét (52%), illetve az érintettjei bizalmát a cége felé (45%), és növeli a munkaidő hatékonyságát (56%). A következő három évre a cégvezetők hat tizede úgy véli, hogy nem pusztán új készségeket követel majd meg a MI a munkatársaiktól (68%), hanem megváltoztatja majd az értékteremtés módját (60%) csakúgy, mint a verseny természetét az iparágukban (63%).

Azt már láttuk, hogy a vezérigazgatók mindennapjait erőforrás-átcsoportosítások, technológiai és szabályozói változások, makrogazdasági adottságok, klíma- és kiberveszélyek, valamint transzformációs kényszerek alakítják, ráadásul olyan folyamatok mentén, ahol minden tíz percből átlagosan hét telik hasznosan. Mivel foglalkoznának ezeken túl a vállalatvezetők? Hol látják a saját beleszólásuk legégetőbb hiányát?

A magyar vállalatvezetők négyötöde több figyelmet kíván fordítani szervezete humánerőforrást érintő kérdéseinek megoldására (80%), azon belül pedig elsősorban a szervezeti kultúrára (94%), a munkáltatói márkára (66%) és a munkavállalóik megtartására (64%) fókuszálnának.

Emellett csaknem négyötödük (78%) a saját digitális készségeinek fejlesztését tartja fontosnak, (háromnegyedük a kollégáiét is), és 62%-uk közelebb kerülne a technológiai döntések meghozatalához: elsősorban a fejlesztésekkel felmerülő üzleti vagy szervezési kérdésekben (63%), valamint stratégiai partnerségek kialakításában (56%) vállalnának több szerepet.

„A vezérigazgatók mindennapjait erőforrás-átcsoportosítások, technológiai és szabályozói változások, makrogazdasági adottságok, klíma- és kiberveszélyek, valamint transzformációs szükségletek alakítják. Többségük úgy látja, hogy vállalatuk kritikus stratégiai fordulópontok előtt áll. Ebben a környezetben kell meghatározni saját prioritásaikat. A gördülékeny adaptáció és a munkatársak középpontba helyezése tűnik a legjobb receptnek” – foglalta össze az idei felmérés megállapításait Lőcsei Tamás, a PwC Magyarország vezérigazgatója a február 15-i sajtótájékoztatón.

A teljes cikk IDE kattintva érhető el a felmérés további részleteivel.

Forrás: PwC


Kapcsolódó cikkek

2024. április 19.

Magyarországnak bőven van teendője a régiós “hosszútávfutásban”

A tíz- és húszéves időtávon kirajzolódó trendek – ezen belül az egyik fontos mutató, a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP – alapján a magyar gazdaság gyengébben áll a többi régiós országhoz képest. Az uniós átlag háromnegyedénél jár most Magyarország, míg Csehország 91, Lengyelország 80, Románia 78 százalékos arányt tud felmutatni, miközben Szlovákia viszont csak 73 százalékot. Ahhoz, hogy a magyar felzárkózás ütemesebb legyen, a képzett, minőségi munkaerő irányába kell elmozdulni.

2024. április 19.

Az MNB 28 millió forintra bírságolta az UniCredit Bankot

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) több mint 28 millió forint bírságot szabott ki az UniCredit Bankra a pénzmosás- és terrorizmusfinanszírozás-megelőzési tevékenysége kapcsán feltárt hiányosságok miatt; a hiányosságok nem veszélyeztetik a hitelintézet biztonságos működését – közölte a jegybank pénteken.

2024. április 19.

Rosszul meghatározott árral sokat lehet bukni az ingatlaneladáson

Minél hosszabb ideig van a piacon egy ingatlan, annál nagyobb az esély, hogy csak komoly árengedménnyel lehet értékesíteni, mutatott rá az Otthon Centrum elemzése, amely az értékesítési idő és az alku mértékének összefüggését vizsgálta.