Egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésének gyakorlati tudnivalói – II. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kérdésünkre egyértelműen kiderült, hogy az egyéni vállalkozó az általa foglalkoztatott munkavállalókra tekintettel munkáltatóként fennálló ’08-as bevallási kötelezettségét teljesítenie kell még akkor is, ha egyéni vállalkozóként a vállalkozói tevékenységét szünetelteti.

Az egyéni vállalkozás szüneteltetése sokaknak fejtörést okoz. Ennek fő oka – a mostani, nehéz helyzeten túl – az, hogy sok apró részletre kell odafigyelni, ráadásul az évek során időről időre változtak is az ezzel kapcsolatos teendők. Cikksorozatunk első részét itt olvashatja. 

Miről kell bevallást benyújtani a szünetelés kezdetekor?

Az egyéni vállalkozónak az éves szja- illetve kata-bevallása kivételével soron kívül, 30 napon belül be kell nyújtania a bevallásait, a bevallással még le nem fedett időszakról.

A nem katás és nem is kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas) egyéni vállalkozóknak be kell adniuk az ’58-as bevallást. Havi bevallásról lévén szó, a bevallással még le nem fedett időszak az utolsó (tört)hónap lesz, tehát pl. 2020. április 5-étől szünetelő vállalkozás esetén a 2020. április 1-4. közötti időszak. A bevallás főlapján a „Bevallás típusa” rovatban jelölni szükséges a szünetelést.

’08-as bevallás: Felmerül a kérdés, hogy szüneteltetheti-e a tevékenységét az egyéni vállalkozó, amennyiben alkalmazottat is foglalkoztat. Ilyen eset hétköznapi helyzetben is előfordulhat, ha például az egyéni vállalkozó két hónapra külföldre utazik, ez idő alatt a vállalkozási tevékenységét nem kívánja folytatni, és az ehhez kapcsolódó közterhek alóli mentesülés érdekében a szüneteltetés mellett dönt, de mivel nem szeretné elveszíteni a megbízható alkalmazottját, nem mond fel neki. A koronavírus-járvány és az azzal kapcsolatos intézkedések pedig különösen indokolttá teszik sok egyéni vállalkozó esetében a vállalkozási tevékenység szüneteltetését, főleg a személyes jelenlétet igénylő tevékenységek (pl. fodrász, kozmetikus, de akár egyes terméktípusok értékesítését végző üzletek esetében is). A jó alkalmazottat azonban sokan ekkor is szeretnék megtartani.

Mivel az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése alatt az egyéni vállalkozó tevékenységet nem folytathat, további kötelezettséget nem vállalhat, ténylegesen nem fog tudni munkát adni az alkalmazottjának. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) azonban nem ismeri a munkaviszony szünetelésének fogalmát. Az Mt. 146. § (1) bekezdése előírja, hogy a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve – alapbér illeti meg. Ha tehát az egyéni vállalkozó nem kívánja megszüntetni az alkalmazott munkaviszonyát, akkor főszabály szerint az Mt. 146. § (1) bekezdése alapján állásidőre járó bért kell fizetnie a munkavállaló részére, és teljesítenie kell az ezzel kapcsolatos bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét.

A választ keresve egymásnak ellentmondó információkra bukkanhatunk.

A NAV 2010-ben két tájékoztatót is közzétett a témában, azonban 2018.01.01. óta mindkettő az archív anyagok közé került.

• A https://nav.gov.hu/nav/archiv/adoinfo/jarulek/alk_100401.html útvonalon elérhető tájékoztató szerint, mivel az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Evec tv.) nem tartalmaz olyan tilalmat arra vonatkozóan, hogy az az egyéni vállalkozó, aki alkalmazottat foglalkoztat, nem szüneteltetheti egyéni vállalkozói tevékenységét, ezért lehetőség van az alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó tevékenységének szüneteltetésére is. Ilyen esetben az egyéni vállalkozó választhat, hogy felmondással megszünteti-e az alkalmazott munkaviszonyát. Ha nem, akkor – mivel a munkaviszony nem tud szünetelni – a munkaviszony fennmarad, és költségeit, járulékait az egyéni vállalkozónak továbbra is viselnie kell.

A tájékoztató értelmében az alkalmazottak tekintetében az egyéni vállalkozó egyrészt köteles a szüneteltetéshez kapcsolódóan 30 napon belül soron kívül ’08-as bevallást benyújtani a bevallással még le nem fedett időszakról, másrészt, ha az alkalmazott foglalkoztatása nem szűnik meg, a ’08-as bevallást a tárgyhónapot követő hónap 12-éig is be kell adni (értelemszerűen az adott hónapnak a soron kívüli bevallással még le nem fedett részéről).

• A https://nav.gov.hu/nav/archiv/adoinfo/szja/egyeni_vallalkozoi_szuneteltetese.html útvonalon elérhető tájékoztató ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyéni vállalkozó nem szüneteltetheti a tevékenységét, ha aktív állományú alkalmazottja van, ideértve azt az esetet is, ha a gyesen lévő alkalmazottja az egyéni vállalkozónál ténylegesen munkát végez. A passzív állományban lévő dolgozóival kapcsolatos, a törvényben szabályozott adókötelezettségeit az egyéni vállalkozónak a szünetelés időszakában is teljesítenie kell.

Jelenleg a NAV oldalán nem elérhető hatályos tájékoztató a kérdéskörben.

A https://adozona.hu/adozas_rendje/Egyeni_vallalkozas_szuneteltetese_alkalmazo_2L8320 internetes oldalon elérhető cikkben dr. Radics Zsuzsanna társadalombiztosítási szakértő még a másodikként említett archív adóhatósági tájékoztatóénál is szigorúbb álláspontra helyezkedik. Véleménye szerint az egyéni vállalkozásnak a passzív állományban lévő dolgozóval kapcsolatos bevallási kötelezettséget a szünetelés időszakában is teljesíteni kell, nullásan benyújtva a ’08-as havi bevallásokat. Ezt azonban a szakértő szerint nem teljesítheti egy tevékenységét szüneteltető vállalkozás (vagyis egy nem működő munkáltató), erre tekintettel nem javasolja a vállalkozás szüneteltetését a kérdésben felvázolt esetben.

A kérdés tisztázása érdekében tájékoztatást kértem az adóhatóságtól. A NAV válasza szerint az egyéni vállalkozó még akkor is foglalkoztatónak minősül, ha az egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti. Abban az esetben tehát, ha a munkáltató az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése alatt nem szünteti meg a munkavállalók munkaviszonyát, akkor a szünetelés időtartama alatt is havonta be kell nyújtania a ’08 jelű bevallást oly módon, hogy foglalkoztatóként az egyéni vállalkozói adószámát tünteti fel. Tájékoztattak továbbá, hogy a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozónak a foglalkoztatóként (munkavállalóként) fennálló ’08-as bevallás benyújtási kötelezettsége tekintetében nem lehet értelmezni az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 52. § (1) bekezdés e) pontja által előírt soron kívüli bevallási kötelezettséget. Az egyéni vállalkozó az általa foglalkoztatott munkavállalókra tekintettel munkáltatóként fennálló ’08-as bevallási kötelezettségét havi rendszerességgel a tárgyhót követő hónap 12. napjáig teljesíti még akkor is ha egyéni vállalkozóként a vállalkozói tevékenységét szünetelteti.

Ugyanígy a tárgyhót követő hónap 12. napjáig kell benyújtani a NAV tájékoztatása szerint a ’08-as bevallást akkor is, ha az alkalmazott munkaviszonya a tárgyhónap folyamán szűnik meg, és ezért a munkaviszony megszűnésének bejelentésére a ’1041 jelű nyomtatványon az Art. 1. számú melléklet 3.2. pontja alapján a megszűnést követő 8 napon belül sor kerül. Ebben az esetben a ’08 jelű bevallás M jelű lapjain a biztosítás időtartamaként értelemszerűen a tárgyhó első napja és a jogviszony utolsó napja közti biztosítási időt kell feltüntetni.

Azt az álláspontot a NAV is megerősítette, hogy a bevallási kötelezettség nem váltható ki NY jelű nyilatkozattal, mivel a foglalkoztatási jogviszony tekintetében adatszolgáltatási kötelezettség áll fenn akkor is, ha a biztosítottnak minősülő foglalkoztatott magánszemély után a tárgyhónapban sem adófizetési, sem pedig járulékfizetési kötelezettség nem merül fel. Ebben az esetben a ’08M jelű bevallásban adatot kell szolgáltatni arról, hogy a tárgyidőszakban miért nem merült fel a járulékfizetési kötelezettség. Például, ha a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó munkáltatóként tölti ki a gyedben részesülő munkavállalóra tekintettel az M jelű lapokat, akkor az M-08 lapon be kell jelölnie a munkabérrel ellátatlanság jogcímét még akkor is, ha az M-04 lapon összevont adóalapot képező jövedelmet nem szerepeltet, és az M-09 lapon sem szerepel a tárgyhavi járulékkötelezettségre vonatkozóan adat. Amennyiben a munkáltató társadalombiztosítási kifizetőhely, akkor a gyedben részesülő munkavállalóra tekintettel ki kell töltenie az M09-01 lapot. Ha pedig a munkavállaló fizetés nélküli szabadságon van, és ezért a biztosítása szünetel, akkor ezt a tényt a munkavállalóra tekintettel kiállított M-08 lapon a biztosítás szünetelése, munkabérrel való ellátatlanság jogcímeként szerepeltetnie kell.

Az adóhatóság ugyanakkor felhívta a figyelmemet arra, hogy nem a NAV, hanem a járási hivatal jogosult annak ellenőrzésére, hogy az egyéni vállalkozó működése megfelel-e az Evec tv. vállalkozási tevékenység végzését, új jogosultság szerzését és új kötelezettség vállalását tiltó rendelkezéseinek akkor, amikor a tevékenysége szüneteltetése alatt munkavállalót foglalkoztat. Ezért erre vonatkozóan megkerestem Budapest Főváros Kormányhivatalát azzal a kérdéssel, hogy jogszerűnek tekinthető-e az a megoldás, mely szerint a szüneteltetés időszakában az egyéni vállalkozó az alkalmazott részére munkát nem ad, csupán az állásidőre járó bért fizeti ki a részére, és az ezzel kapcsolatos bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét teljesíti a ’08 jelű, a NAV felé havonta benyújtandó nyomtatványon. A kérdésemhez csatoltam a NAV-tól kapott tájékoztatást.

A BKFH válaszában a következőket írta le:

• A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. (a továbbiakban: Tbj.) § (1) alapján biztosított a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó.
• A Tbj. 8. § f) pontja szerint szünetel a biztosítás az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének ideje alatt.
• A Tbj. 10. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az egyéni vállalkozó biztosítási és járulékfizetési kötelezettsége az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzés napjától az egyéni vállalkozói nyilvántartásból való törlés napjáig tart.
• A Tbj. 4. § i) pontja alapján e törvény alkalmazásában foglalkoztatott: aki nem minősül egyéni, illetve társas vállalkozónak és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja.
• A Tbj. 7. § (1) bekezdése szerint a biztosítás – amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik – az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.
• A fent hivatkozott jogszabályok, valamint a Nemzeti Adó-, és Vámhivatal tájékoztatása alapján az egyéni vállalkozás szünetelésének ideje alatt, a fennálló foglalkoztatotti jogviszonyok nem szűnnek meg.

A Kormányhivatal felhívta továbbá a figyelmemet arra, hogy a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozóan nekik nincs hatáskörük, ezzel kapcsolatban részletes tájékoztatást a NAV tud nyújtani.

A Kormányhivataltól kapott válasz ugyan nem tartalmaz egyértelmű igenlő választ a feltett kérdésre, miszerint jogszerűnek tekinthető-e az a megoldás, ha a szüneteltetés időszakában az egyéni vállalkozó az alkalmazott részére munkát nem ad, csupán az állásidőre járó bért fizeti ki a részére, de a levezetése közvetve tartalmazza ezt az álláspontot. Az a megállapítás ugyanis, hogy az egyéni vállalkozás szünetelésének ideje alatt a fennálló foglalkoztatotti jogviszonyok nem szűnnek meg, annak fényében, hogy a Hivatal sem mondja, hogy ez ellentétes lenne a jogszabályokkal, lényegében jogszerűnek ítéli meg ezt a gyakorlatot.

Cikksorozatunkat folytatjuk.