Élesben az elvárt jövedelem
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Alkotmánybíróság még nem tűzte napirendjére a tevékenységre jellemző kereset megvitatását. Pénteken esedékes tehát az első olyan járulék- és szja-fizetés a vállalkozások vezetőinek, amikor legalább a szokásos piaci érték figyelembevételével kell megállapítaniuk bérjellegű kifizetésüket. Meglepő új információkat találtunk az APEH idevágó közleményében.
2010. január 1-jétől a „főfoglalkozású” biztosított társas és egyéni vállalkozónak (akkor is, ha evázó) havi átlagban nem a dupla minimálbér, hanem legalább a tevékenységre jellemző kereset alapján kell járulékot fizetnie. A közreműködés díját a
vállalkozó állapítja meg magának, és erről feljegyzést kell készítenie.
Csak az ekhó-sok mentesülnek, és azok, akik a járulékbevallásban bejelentést tesznek róla, hogy tényleges jövedelmük kisebb a tevékenységre jellemző keresetnél. Nekik a járulékokat legalább a minimálbér alapján kell megfizetniük. Társas vállalkozás tagja a jövőben csak akkor vehet fel majd osztalékot, részesedést, ha a tevékenységre jellemző kereset után megfizette a közterheket. Először pénteken kell az új szabály szerint bevallani és fizetni.
Az APEH a honlapján található közleményben ad néhány fogódzót ahhoz, hogyan is kell értelmezni a tevékenységre jellemző kereset szerinti adó- és járulékfizetési szabályt. Az ajánlást átböngészve a fő kérdés megválaszolásához, vagyis hogy mennyi is a tevékenységre jellemző kereset, nem jutunk sokkal közelebb mint eddig, de van néhány olyan részletkérdés, ami eddig nem volt ismert.
Nem elvárt jövedelem?
A piaci viszonyoknak megfelelő díjazás nem elvárt vagy vélelmezett jövedelem, hangsúlyozza az adóhivatal a közleményében, hanem a vállalkozásban személyesen közreműködő tag által, illetve az egyéni vállalkozó által ténylegesen elért jövedelem. Kérdés, hogy jön ezzel össze a mentesség feltétele, vagyis hogyan lehetséges az, hogy valakinek kisebb a tényleges jövedelme, mint a tevékenységére jellemző kereset…
Másrészt, ha nem elvárt a jövedelem, akkor a piaci viszonyoknak megfelelő díj megállapításának első módszerénél miért abból kell kiindulni, hogy mennyit keresnek más vállalkozók?
Mint ahogy korábban megírtuk, a Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) elnöke, Réti László szerint megadóztatni vagyont, jövedelmet vagy fogyasztást lehet és a „tevékenységre jellemző kereset” nem sorolható be egyik kategóriába sem. Ezért az ő véleménye szerint nem lehet ilyen kategória alapján adóztatni, közterhet fizettetni. Bízott benne, hogy az Alkotmánybíróság ugyanúgy kidobja majd ezt az új fogalmat is, mint korábban az elvárt adót. De a taláros testület eddig még nem tűzte napirendre a kérdést.
Hogyan is számoljon a vállalkozó?
Az első, összehasonlító módszernél (a módszereket lásd a keretes írásban) az APEH a térségi kereseti statisztikát ajánlja figyelmünkbe. Az erre alapozott kalkulált érték azonban nem lehet olyan magas fiktív összeg, amelyre a vállalkozás bevételei a költségeket is figyelembe véve nem nyújtanak fedezetet. Másrészt azt is megjegyzi, a statisztikák alapján olyan alacsony fiktív összeget sem lehet belőni, amely mellett az alulértékelt munkadíj mesterségesen megnövelt nyereséghez, osztalékhoz vezethetne.
A hivatal célszerűnek tartja, hogy a tevékenységre jellemző kereset megállapításánál a vállalkozó az első módszert kombinálja a másik két módszerrel, és így kalkuláljon.
Fontos korrekciós tényezők
A vállalkozás eredményességéből kiinduló módszereket ajánlja azokra az esetekre az adóhivatal, amikor a bevételek között például bérleti díj, tárgyi eszköz, nem anyagi jószág értékesítésének ellenértéke szerepel, merthogy ezeket a tételeket, mint írták, nem lehet személyes közreműködésnek betudni. Ha a társas vállalkozásnak több személyes közreműködő tagja is van, az ő tevékenységeik arányait is figyelembe kell venni a számolásnál.
Akik a vállalkozási kockázatokat saját vagyonuk terhére viselik (pl. ügyvédek, bt. beltagok, egyéni vállalkozók), azok mindenképpen a második módszert válasszák, tanácsolja az APEH. Esetükben ugyanis a kockázatok fedezetét képező bevételrész is a szokásos vállalkozói haszon részeként vehető figyelembe. Vagyis ha ezen felül is van osztalékként kivehető (vagy kivett) nyereségük, csupán az számít személyes közreműködésük ellenértékének.
A jó hírnévnek betudható „felár” szintén az adott vállalkozás szokásos hasznaként vehető figyelembe. Hogy ezeket hogyan lehet forintosítani, arra nincs utalás.
Csak az év végén derül ki
Mivel csak az év végén állnak a vállalkozó rendelkezésére az éves működés számai, az is csak akkor derül ki, jól kalkulálta-e magának a bérjellegű kifizetést. A társas vállalkozások kivétje ilyenkor korrigálható még.
A hivatal nem rejti véka alá, ha év végén kiderül, hogy túlfizetett a vállalkozó, akkor keresztet vethet a már elutalt járulékokra, mert azok nem igényelhetőek vissza. Ha meg túl keveset fizetett, akkor a különbözet után be kell fizetnie az eho-t, de az nem jogosít ellátásra.
Problémás lehet az is, ha valaki több társas vállalkozásban is tag. Ekkor ugyanis annál a cégnél kell a közteherviselést teljesíteni, ahol a legmagasabb a tevékenységre jellemző keresete. Ha év végén kiderül, hogy mégsem abban a vállalkozásban a legnagyobb a személyes közreműködés piaci értéke, mint amit év elején megjelölt a vállalkozó, akkor az előbbinél bevallott járulékalap nem vehető figyelembe az utóbbinál, vagyis elvész
.
Havonta kell feljegyzést készíteni?
A feljegyzéskészítéssel kapcsolatban egy zárójeles mondatból az is kiderül, hogy bizony elég sűrűn lesz dolga a vállalkozónak a tevékenységre jellemző keresettel, a tájékozató szerint ugyanis: a feljegyzést „elegendő havonta a járulékbevalláshoz és év végén az adóbevalláshoz elkészíteni”. Nem érthető, hogy ha a bérjellegű kifizetés nem változik havonta, akkor miért kellene mindig új feljegyzést készíteni, de úgy tűnik, kell.
A piaci viszonyoknak megfelelő díjat az adózónak egyébként úgy kell megállapítania, hogy ellenőrzés esetén – ellenkező bizonyítás hiányában – elfogadhatóan alá tudja támasztani. A feljegyzéseket a többi adózással kapcsolatos irattal együtt 5 évig kell őrizni.
Forrás: FigyelőNet
