Élet a főnöki székben: tényleg más

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gazdasági társaságok jelentős része nem él a Munka Törvénykönyve által biztosított azon lehetőséggel, miszerint a vezető állású dolgozókra speciális munkajogi szabályok vonatkoztathatók, amelyek egyrészt sok tekintetben kedvezőbbek az általános szabályokhoz képest a munkaadók számára, másrészt pedig bizonyos tekintetben a vezető állású munkavállalók számára is nagyobb szabadságot biztosítanak a nem vezető állású alkalmazottakhoz képest. A gazdasági társaság választott vezető tisztségviselője ezen tisztségét mind a polgári jog szabályai szerint megbízási jogviszonyban, mind a Munka Törvénykönyve szerint munkaviszonyban elláthatja. A vezető állású munkavállalók jogainak és kötelezettségeinek munkajogi szabályozásáról Dr. Balázs Tamás ügyvéd, egyetemi adjunktus, a BALÁZS & HOLLÓ Ügyvédi Iroda jogásza beszélt a Privátbankárnak

A Munka Törvénykönyve a munkáltató vezetői vonatkozásában különleges szabályokat tartalmaz, és a vezetők között is megkülönbözteti a szűkebb értelemben vezetőket, akikhez az adott szervezet első számú vezetője és helyettese tartoznak, valamint a tágabb értelemben vett vezetőket, akikhez azon fontos munkakört betöltő munkavállalók tartoznak, akiknek munkakörét a munkáltató meghatározó jelentőségűnek és ezek betöltőit vezetőnek nyilvánítja. Ezen vezetők kizárólag munkaviszony keretében foglalkoztathatók, s a munkaviszony létesítésekor ezen vezetőket a vezetői minőségükről írásban tájékoztatni kell. A továbbiakban elsősorban ez utóbbi, a munkáltató döntése alapján vezetőnek minősülő munkavállalókra vonatkozó különleges szabályokat foglaljuk össze röviden.

A Munka Törvénykönyve a vezető állású munkavállalóra az általánostól eltérő szabályokat állapít meg a rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló határidők vonatkozásában. Így a rendkívüli felmondás joga az annak alapjául szolgáló ok bekövetkeztétől – eltérően a nem vezető állású munkavállalókra alkalmazandó egy éven belüli időtartamtól – három éven belül, illetve ha az bűncselekményt valósít meg, a büntethetőség elévüléséig gyakorolható.

A vezető állású munkavállaló munkaviszonyát abban az esetben is megszüntetheti a munkáltató, ha annak közeli hozzátartozója tagja lett a munkáltatóval azonos vagy hasonló tevékenységet végző, vagy a munkáltatóval szoros gazdasági kapcsolatban lévő társaságnak, vagy vezetőként munkaviszonyt vagy egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesített egy ilyen gazdasági társasággal.

A vezetőnek minősülő munkavállaló más munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló jogviszonyt – bizonyos kivételektől eltekintve – nem létesíthet. Az ilyen vezető állású munkavállaló vonatkozásában egyéb tilalmak és korlátozások is léteznek, így pl. nem folytathat a munkáltatóval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet, ilyen körben saját nevében nem köthet jogügyletet, nem szerezhet ilyen tevékenységet végző vállalkozásban részesedést, és ezzel kapcsolatban a közvetlen hozzátartozói vonatkozásában is bejelentési kötelezettsége áll fenn a munkáltató irányában. Ezen rendelkezések megszegése esetén a vezetőnek minősülő munkavállaló a polgári jog általános szabályai szerint, korlátlanul felel a munkaadójával szemben.

A vezetőnek minősülő munkavállaló nem az előbbi bekezdésben részletezett tilalmak megsértésével, a munkakörében eljárva gondatlanul okozott károkért tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg mértékéig felel. Nem vezető állású munkavállaló esetében ez a mérték a havi átlagkereset 50%-a, amely a munkaszerződés által a havi átlagkereset másfélszeres mértékéig emelhető. Az általános szabályoktól eltérően amennyiben a vezető munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, tizenkét hónapra járó átlagkeresetének megfelelő összeget köteles a munkáltató részére megfizetni. Nem vezető állású munkavállaló ez utóbbi esetben a felmondási idejére eső átlagkeresetével felel.

A vezetőnek minősülő munkavállaló beosztására tekintettel a saját munkaidő-beosztását és szabadságát – a munkaszerződés keretei között – maga állapítja meg, azonban a rendkívüli munkavégzésért őt ellenérték nem illeti meg.

Ahogyan azt már említettük a munkáltató törvény szerinti első számú vezetőjére, illetve helyettesére (pl.: ügyvezető, vezérigazgató, stb.) az említett szabályokon túl további rendelkezések is vonatkoznak.

A fenti, a vezetőkre és vezetőnek minősülő munkavállalókra vonatkozó szabályokra tekintettel tehát érdemes mérlegelni mind a munkaadónak, mind a vezető állású munkavállalónak egy speciális, a vezető állásúakra vonatkozó munkaszerződés megkötésének lehetőségét a munkaviszony létrehozásakor.

Forrás: Privátbankár

---