Miért vannak nehéz helyzetben a hazai kkv-k?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A magyar cégvezetők jelentős része csak most döbbent rá, hogy a növekedés nem állandó, és a visszaesés nemcsak a cégét, de a magánvagyonát is fenyegeti. A Piac & Profit által megkérdezett szakértők a piaci ismereteket, az érzelemmentes racionalitást és a hatékonyság helyes kezelését kérik számon a gazdaság gerincét adó kkv-szektor képviselőin.

„Ma, sajnos, hozzánk többségében olyan cégvezetők jönnek tanácsért, akiknek a cége már a 24. vagy ha lehet ilyet mondani, a 25. órában van. A változásokat a legtöbb esetben évekkel ezelőtt meg kellett volna lépni”” – foglalja össze a hazai kis- és középvállalkozások (kkv) sokszor reménytelen helyzetét dr. Zavagyil Zoltán, a Zavagyil és Társai Reorganizációs és Gazdasági Tanácsadó Kft. vezetője. A cégvezetők legnagyobb része képtelen változtatni, állítja a Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetsége által kiírt „Az év legjobb tanácsadási projektje”” Garai Tamás-díjával elismert tanácsadó, aki szerint a cégvezetők a vállalkozás indulásakor megkezdett tevékenységet űzik ma is, és megmaradtak annak a vezetőnek, aki a rendszerváltás idején jó üzleti érzékkel sikeressé vált.

Hasonló hiányosságokat észlel a Primus Capital kockázati befektető társaság ügyvezető partnere, Bruckner Zoltán is: „Közvetlen tapasztalataink szerint a kkv-szektor legnagyobb problémája az elmúlt években az üzletfejlesztési stratégia, a menedzsmenttudás, a külföldi kapcsolatok, a nyelvtudás vagy az innováció hiánya volt.”” Ezt támasztja alá a GfK Hungária legfrissebb, nyáron publikált felmérése is: e szerint a magyar kkv-k alig egyötödére jellemző az innováció, a cégek háromnegyedének nincs a piacszerzéshez nélkülözhetetlen külföldi kapcsolatrendszere, hatékonyságuk jóval elmarad az uniós átlagtól. A Versenyképességi Évkönyv szerint Magyarországon a kkv-szektor működésének hatékonysága egy tízes skálán alig éri el a négyet – szemben az osztrák 7,8-as vagy a román 5,4-es adattal -, míg a nagyvállalatok hatékonysági mutatója 7,6.

A múlté a kényelmes környezet

Az egyértelműen látható, hogy a magyar kkv-k tulajdonosai és vezetői, most, a válság kirobbanásakor szembesültek azzal, hogy tönkre is mehetnek. A GfK felmérése szerint 85 százalékuknál a válság a forgalom visszaesésében jelentkezett, és közel 30 százaléknál volt kimutatható a finanszírozási források elapadása. „Az elmúlt években hozzászoktak, hogy a növekedés állandó, és ha voltak is finanszírozási nehézségeik, mindig volt lehetőség a lyukak befoltozására, legyen az pályázati pénz, hitel, tulajdonosi befizetés vagy egyéb megoldás”” – mondja Zavagyil Zoltán. „A közvetlen támogatások elérhetősége és az elmúlt időszak banki hitelbősége nem ösztönözte a vállalkozásokat a számukra hosszú távon is hatékonynak mondható finanszírozási forma kiválasztására. A tőkehiány szerepe korábban másodlagos problémát jelentett”” – ért egyet Bruckner Zoltán. „Mára a források jelentős része eltűnt, a húsz év alatt felépített cég egy pillanat alatt semmivé válhat. Sőt, ami még tragikusabb, a magánvagyonuk is elúszhat, ma nagyon sokakat a teljes csőd fenyeget”” – szemlélteti e cégek történetének szomorú végét a tanácsadó cég vezetője.

A magyarországi vállalkozások legjellemzőbb, automatikus válságreakciója a Primus Capital tapasztalatai szerint a költségcsökkentés, a létszámleépítés és a beruházások elhalasztása. Ugyanakkor a kitörési lehetőség közép- és hosszú távon egyaránt az innováció, a piacszerzés és a hatékonyság növelése lenne. Tulajdonosként a kockázati tőke számára a portfólióba tartozó társaságok fejlesztése az egyik legfontosabb feladat. „Ennek érdekében a vállalkozással közösen meghatározzuk és végrehajtjuk a cégérték-növekedést eredményező stratégiát, ehhez illesztve az erőforrás-szükségletet, valamint a taktikai lépéseket. Az »értékképző területek« természetesen cégenként változnak: lehetnek tisztán technológiai vagy pénzügyi jellegűek, piaci részesedés, kompetencia, megvalósítási kapacitás vagy akár egy meghatározó márkanév felépítése is – mondja a befektetőcég ügyvezető partnere.

Nagyvállalati reakciók

A megváltozott piaci körülményekre a nagyvállalatok is elsősorban a működési költségek csökkentésével reagálnak, és kevésbé mernek belevágni a struktúraváltásba, pedig a költségcsökkentés csak tűzoltás, a megoldást az átfogó reorganizáció jelentheti – írta elemzésében a Central European Management Intelligence (CEMI). A reorganizáció által érintett főbb területek: a szervezeti felépítés, az emberi erőforrás minőségi és mennyiségi felülvizsgálata, az üzleti folyamatok átalakítása, automatizálása, valamint a bevétel- és költségstruktúra felülvizsgálata. Kiemelten kezelendő a bevételnövelési potenciál meghatározása, a beszerzési költségek csökkentése és a beruházások racionalizálása. Vadas László, a cég igazgatója szerint a válság jó lehetőséget is teremthet a vállalati működés valamennyi területének átalakítására.

Egy sikeres reorganizáció eredményjavító hatása a vállalati költségek átlag 8-12 százalékára rúg egy olyan cégnél, ahol öt éve nem volt átszervezés. Egy jól és takarékosan működő vállalatnál a megtakarítás mértéke kisebb, ám a húsz éve ugyanazon rutinok mentén működő cégeknél akár 20-25 százalékos eredményjavulás is elérhető.

A reorganizációs know-how a nemzetközi nagyvállalatok esetében országspecifikus, nem lehet egy kaptafára átalakítani egy vállalatot a régió valamennyi országában. A munkaerőköltségben megfigyelhető jelentős különbségek miatt előfordul, hogy egy folyamatot Magyarországon már érdemes automatizálni, Ukrajnában azonban gazdaságosabb, ha élő munkaerőt alkalmaznak.

Kell a kooperáció

„A folyamatos kooperáció számos területen hozhat eredményt, támogathatja az üzletfejlesztést, további tőkebefektetések és más finanszírozási forrás bevonását, termékfejlesztési és piaci stratégiaalkotást, és a kulcspozíciók megfelelő munkavállalókkal történő ellátását is”” – ismerteti a külső fél optimális részvételét a cégek hatékonyabbá tételében Bruckner Zoltán, ám a cégvezetők rugalmassága még abban az esetben is hagy kívánnivalót maga után, ha külső tőkejuttatáshoz és vállalatirányítási segítséghez juthatnak. „A mikro- és kisvállalati szektorban gyenge a kockázatitőke-befektetés elfogadottsága: a cégvezetők többnyire nehezen elviselhető kényszernek tekintik a tulajdonosi autonómia kisebb-nagyobb korlátozását, tőkéjük kiegészítése fejében sem mondanak le önállóságukról”” – összegzi tapasztalatait a kockázati befektető.

A válságot azok a cégek fogják túlélni, amelyek az optimális üzemméretet elérve előremenekülnek, és felkészülnek a kilábaláskor újra megjelenő külföldi konkurencia miatt még erősebb versenyre. „Az optimális üzemméret természetesen azt is jelenti, hogy kisebb cégek összeolvadnak, nagyobb társulások jönnek létre. Egy cégnek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy egy nagy piacon is versenyképes legyen, és elég kicsinek, hogy egy ilyen válsághelyzetben költségoldalon rugalmasan tudjon alkalmazkodni – mondja a tanácsadó, kiegészítve egy észrevétellel: – A magyar tulajdonosi rétegben sajnálatos módon az együttműködés nem alakult ki, így a cégösszeolvadások sokszor személyes okok miatt hiúsulnak meg.””

Bár lesznek, akik tönkremennek, ám a felkészült cégnek és cégvezetőknek hatalmas lehetőséget is tartogat a válság. „Az öntisztuló folyamat már megindult, aki túlél, és előremenekül, arra komoly sikerek várnak – mutat rá a lehetőségre Zavagyil Zoltán, aki úgy véli: – Ami most történik, az a kkv-k húszéves történetében a második (gazdasági) rendszerváltás. „Óriási hullámban jönnek a kényszereladások, és azok, akik most képesek a vásárlói oldalon állni, nagyon nagy perspektívát szerezhetnek – nem is drágán”” – teszi hozzá a tanácsadó.

Forrás: Piac&Profit

---