Minden ötödik magyart fenyeget a szegénység
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Tovább javult a háztartások jövedelmi helyzete 2017-ben, ezzel párhuzamosan azonban a fogyasztási kiadásaik is emelkedtek. A szegénység és kirekesztődés kockázata a lakosság 19,6 százalékát érintette – közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Életminőség-statisztikai főosztályának vezetője egy pénteki sajtóbeszélgetésen.
Janák Katalin azt mondta, hogy tavaly az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 1 millió 644 ezer forint volt, 9,3 százalékkal magasabb, mint az előző évben, a nettó jövedelem pedig 1 millió 300 ezer forintot tett ki, ami 8,4 százalékkal haladta meg az egy esztendővel korábbit. A reáljövedelem 5,9 százalékkal nőtt 2016-hoz képest.
A módszertan szerint a háztartások jövedelme három fő tényezőből áll össze: munkajövedelmekből, társadalmi jövedelmekből – például nyugdíjak, szociális támogatások – és egyéb – például vagyonból származó – jövedelmekből.
A főosztályvezető megjegyezte, hogy kedvezően alakult a jövedelmek szerkezete. Úgy fogalmazott, az az „egészséges”, ha minél magasabb a munkajövedelmek aránya, és minél alacsonyabb a társadalmi jövedelmeké.
Megfigyelhető, hogy 2010 óta a háztartások összes jövedelmének egyre nagyobb hányada származik munkából: 2017-ben a munkajövedelmek aránya már 72 százalékot tett ki, míg a társadalmi jövedelmeké 26 százalékra csökkent.
A jövedelmi egyenlőtlenségek kissé nőttek – emelte ki Janák Katalin. Szavai szerint Magyarország „közepesen egyenlőtlennek” számít Európában.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata a teljes lakosság 19,6 százalékát érintette, 1 millió 887 ezer embert – derül ki a kiadványból. Erőteljes volt a csökkenés, hiszen 2016-ban még 25,6 százalékos arányt tapasztaltak.
A főosztályvezető hangsúlyozta, hogy a rizikó mérése összetett a KSH-nál: a relatív jövedelmi szegénységen kívül a munkaszegénységet és a súlyos anyagi deprivációt is figyelembe veszik. Ha valaki a három dimenzió bármelyikében érintett, akkor a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek közé tartozik.
Relatív jövedelmi szegénynek az számít, aki a medián 60 százalékánál (jelenleg nagyjából havi 84 ezer forint) alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik. Munkaszegény, aki olyan háztartásban él, amelynek munkaképes korú tagjai kevesebbet dolgoznak a lehetséges munkaidejük 20 százalékánál. Súlyos anyagi depriváció pedig azt sújtja, aki meghatározott kilenc tételből legalább négyben hiányt szenved (például nem tud rendesen befűteni vagy nem engedhet meg magának egy hét nyaralást).
A legnehezebb helyzetben azok vannak, akik mindhárom szempontból érintettek, őket tekintik mélyszegénységben élőknek. Mintegy 120 ezer ember tartozik ebbe a csoportba, és a számuk sajnos nem csökken 2016 óta – jelezte Janák Katalin.
A leginkább veszélyeztetettek a gyermekek és a fiatalok, az egyszülős családban élők, a nagycsaládosok, a munkanélküliek, az elmaradottabb térségekben élők, valamint a romák – sorolta a főosztályvezető. Míg Észak-Magyarországon 26 százalék feletti a szegények aránya, addig a Nyugat-Dunántúlon és Közép-Magyarországon 14 százalék alatti – érzékeltette a területi különbségeket.
Janák Katalin közölte, hogy 2017-ben az egy főre jutó átlagos személyes célú kiadás 1 millió 106 ezer forintot tett ki. Folyó áron 8,2, reálértéken 5,7 százalékos növekedést mértek az egy évvel korábbihoz képest. Emelkedik a szabadon felhasználható jövedelem -tehát amit nem élelmiszerre, lakásfenntartásra és közlekedésre költenek – aránya.
A legfelső jövedelmi ötöd fogyasztási kiadása több mint 3,7-szer annyi, mint a legalsóé.
Élelmiszerekre és alkoholmentes italokra 273 ezer, lakásfenntartásra és háztartási energiára 221,6 ezer, közlekedésre és szállításra pedig 128,8 ezer forintot fordítottak az emberek éves szinten átlagosan fejenként, ez a három legjelentősebb tétel.
Vizsgálták a szubjektív jólétet is – emelte ki a főosztályvezető. Ez arról szolgáltat információkat, hogy az emberek miként érzik magukat. A mutatókban sok pozitív változást tapasztaltak a korábbi évekhez képest.
Az élettel való elégedettséget valószínűsíti, ha valaki 24 éves vagy fiatalabb, férfi, felsőfokú iskolai végzettségű, Budapesten lakik, nőtlen, gazdaságilag aktív, továbbá kedvező jövedelmi helyzetű. Janák Katalin „életkori lejtőnek” nevezte, hogy minél idősebb egy válaszadó, annál elégedetlenebb.
A felmérést az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat kötelező érvényű ajánlásai alapján végezték: meghatározott kérdéseket tettek fel egy kiválasztott nagy, reprezentatív mintába bekerült embereknek. A KSH 7500 háztartási kérdőívet vett fel, továbbá 14 500 személyi interjút készített. A minta alapján becsülték a teljes lakosság életkörülményeit. A felmérést tavasszal hajtották végre – ismertette a módszertant a főosztályvezető.
Kérdésre felelve Janák Katalin közölte, hogy nem csökkent a különbség a régiók adatai között tavaly óta.
(MTI)
