Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Írásunkban az új Panasztörvény azon rendelkezéseivel foglalkozunk kifejezetten, amelyek a magánszektor egyes meghatározott szereplőire nézve is kötelezettségeket állapítanak meg, tekintettel arra, hogy egyes foglalkoztatók tekintetében a határidő a törvény hatályba lépésének napja.
A szabályozási háttérről röviden
Cikkünk aktualitását az adja, hogy 2023. július 24-én hatályba lép, a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény (a továbbiakban: új Panasztörvény v. Törvény), amely az állami szervekkel és a helyi önkormányzati szervekkel kapcsolatos panaszok és közérdekű bejelentések kezelésen túl, nem csak az állami szférára, hanem a magánszektorra nézve is szabályozza a visszaélés-bejelentések kezelésének rendjét és a bejelentők védelmét – így a törvény személyi hatálya a magyar vállalkozások jelentős részére is kiterjed.
A jogalkotó az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló 2019/1937 IRÁNYELV (2019. október 23.) rendelkezéseinek megfelelő szabályozási kötelezettségének tett eleget az új törvény megalkotásával, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az új Panasztörvény a visszaélés-bejelentések kezelésére vonatkozó szabályozás megalkotása mellett, lényegében az Irányelv rendelkezésein és a hazai gyakorlaton alapuló módosításokkal, kiegészítésekkel és technikai pontosításokkal újrakodifikálja – és a hatályba lépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezi – az állami és a helyi önkormányzati szervezeteknél 2014-től alkalmazott, a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény rendelkezéseit és jogintézményeit.
Írásunkban az új Panasztörvény azon rendelkezéseivel foglalkozunk kifejezetten, amelyek a magánszektor egyes meghatározott szereplőire nézve is kötelezettségeket állapítanak meg, tekintettel arra, hogy egyes foglalkoztatók tekintetében a határidő a törvény hatályba lépésének napja.
A szabályozás célja
A visszaélés-bejelentés szabályozásának igénye az uniós szakpolitikák minden területén megjelenik, és az uniós jogot és a közérdeket érintő veszélyek, sérelmek, visszásságok (a továbbiakban: visszaélések) – mint a társadalom jólétét fenyegető kockázatok – megelőzéséhez, feltárásához, és a megfelelő fellépéshez fűződő érdekén alapul. A hivatkozott Irányelv célkitűzése, hogy az Unió egészében megfelelő minimumszabályokkal biztosítsa az uniós érdekeket sértő visszaélések kiküszöbölésében kulcsfontosságú szerepet betöltő, visszaélést bejelentő személyek védelmét. A visszaélés-bejelentés jogintézménye nem újkeletű, a korábbi hazai joggyakorlat is ismeri ezt, azonban az Irányelven alapuló új Panasztörvény tovább növeli az egyes jogalanyok elszámoltathatóságát, az átláthatóságot, s számos vonatkozó kötelezettséget a magánszektor szereplőire is kiterjeszt. Az egyes – a jogszabályból folyó – kötelezettségek teljesítését a kormányhivatalok foglalkoztatás-felügyeleti és munkavédelmi hatóságai ellenőrzik, amelyek szükség esetén közigazgatási intézkedéseket és szankciókat is alkalmazhatnak, de szabályozást nyertek a bejelentő személyeket védő jogok is.
A visszaélés-bejelentésre vonatkozó szabályok alkalmazása
A törvény 17. §-a értelmében a visszaélés-bejelentésre vonatkozó új rendelkezéseket akkor kell alkalmazni, ha a törvény 1. mellékletében felsorolt jogszabályok, illetve uniós jogi aktusok az egyes visszaélések, jogsértések bejelentésére, illetve a bejelentők védelmére vonatkozóan eltérő szabályokat nem állapítanak meg.
A jogalkotó az új Panasztörvény II. fejezetében rendelkezik a
A III. fejezetben a bejelentővédelmi ügyvédre vonatkozó rendelkezések kaptak helyet. A bejelentővédelmi ügyvéd alkalmazására terjedelmi okokból most nem térünk ki részletesen, de ez a jogintézmény a vállalkozások jogszabályból eredő feladatainak ellátását könnyíti majd meg.
Kiknek kell belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozniuk?
A törvény hatálya alá tartozó, a magánszektorban, illetve a közszférában működő egyes foglalkoztatókat és a számukra előírt visszaélés-bejelentéssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének határidejét az alábbi táblázat szemlélteti. Fontos, hogy az értelmező rendelkezése szerint foglalkoztató mindenki, aki természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztat.
| Kötelezettek | Visszaélés-bejelentéssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének határideje | |
| MAGÁNSZEKTOR | 1. kevesebb, mint 50 személyt foglalkoztatók
(kivéve a 18.§ (2) bekezdés szerinti foglalkoztatót)
Jogszabályi hivatkozás: A Tv. 18. § (4) bekezdése |
|
| Nem kötelező a belső visszaélés-bejelentési rendszer bevezetése és a bejelentővédelmi ügyvéd vagy más, külső szervezet alkalmazása is opcionális | ||
| 2. legalább 50, de legfeljebb 249 személyt foglalkoztatók Jogszabályi hivatkozás: A Tv. 18. § (3) bekezdése, 56.§ (1) bekezdés |
2023. december 17. | |
| 3. legalább 250 főt foglalkoztatók
Jogszabályi hivatkozás: A Tv. 54.§ bekezdése |
2023. július 24. | |
| 4. a foglalkoztatottak létszámától függetlenül
a) a pénzmosás és a terrorizmus megelőzéséről és finanszírozásáról szóló 2017. évi LIII. tv. 1.§ (1) és (1a) hatálya alá tartozó foglalkoztatók, b) a Magyarországon bejegyzett és az EU határain kívül engedélyesként vagy üzemeltetőként tengeri olaj és gázipari tevékenységet folytató foglalkoztatók, c) a 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá tartozó foglalkoztatók, d) a Magyarország területén tartózkodó magyar és nem magyar lobogójú, üzemben lévő úszólétesítmény üzemeltetői
Jogszabályi hivatkozás: A Tv. 18. § (2) bekezdése, 56.§ (2) bekezdés |
2023. július 24. | |
| KÖZSZFÉRA | 5. Ha a foglalkoztató – a 6. pontban felsorolt kivételekkel-
a) állami szerv, b) helyi önkormányzat, c) állami szerv vagy helyi önkormányzat irányítása vagy felügyelete alatt álló költségvetési szerv, vagy d) az állam vagy helyi önkormányzat tulajdonában vagy a fenti pontokban meghatározottak tulajdonosi joggyakorlása alatt álló szervezet, gazdasági társaság Jogszabályi hivatkozás: A Tv. 30. § (1), 31.§ (1) bekezdése, 57.§ |
2025. január 1. |
| 6. Az 5. pontban felsoroltaktól eltérően, ha a foglalkoztató
– 10 000 főnél kevesebb lakosú település helyi önkormányzata, illetve az 5. pont (b-d) pontjában foglalt foglalkoztató, amely 50 főnél kevesebb személyt foglalkoztat Jogszabályi hivatkozás: A Tv. 31. § (2) bekezdése |
||
| Nem kötelező a belső visszaélés-bejelentési rendszer bevezetése, a belső visszaélés-bejelentési rendszer bevezetése saját elhatározáson alapuló lehetőség. |
Mi a visszaélés?
A Törvény szerint visszaélés a jogellenes cselekmény, vagy mulasztás. A jogszabály a belső visszaélés-bejelentési rendszerbe megtehető bejelentések körét, az Irányelvhez képest tágabb körben határozza meg, mivel az Irányelv tárgyi hatálya alá tartozó információkra vonatkozó bejelentések körét kiterjeszti egyéb információkra vonatkozó bejelentésekre is.
Mi a visszaélés-bejelentő rendszer?
Az Irányelv szerinti belső bejelentési csatornát, – ahol a bejelentő a foglalkoztató tevékenységével kapcsolatos visszaélést/feltételezett visszaélést bejelentheti – a jogalkotó a törvény 5. alcímében foglalt rendelkezések között, ún. belső visszaélés-bejelentési rendszerként alkotta meg.
A külső bejelentési rendszer – a 7. alcím rendelkezéseinek megfelelően-, az egyes állami szervek által létrehozandó, elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert jelenti, melynek ismertetésére jelen cikkünkben a terjedelmi korlátok miatt nem térünk ki. De fontos információ, hogy a külső bejelentési rendszer működtetésére a törvény azokat a szerveket jelöli ki, amelyek az uniós jogi aktussal védett körben Magyarországon feladat- és hatáskörrel rendelkeznek, mely szervek elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerébe bárki bejelentést tehet.
Az új Panasztörvény szerint a belső visszaélés-bejelentési rendszerben a bejelentést írásban vagy szóban lehet megtenni, de a bejelentési csatorna típusára vonatkozóan nem tartalmaz további előírást. Az Irányelv (53) Preambulum rendelkezése kimondja, hogy „ha a bejelentő személy személyazonosságának bizalmas jellege biztosított, az egyes, a magán szektorban és a közszférában működő jogalanyok maguk dönthetik el, hogy milyen típusú bejelentési csatornát hoznak létre. Konkrétabban a bejelentési csatornáknak lehetővé kell tenniük, hogy a személyek írásban tegyenek bejelentést, és hogy a bejelentéseket postai úton, panaszdoboz(ok)on vagy online – intranetes vagy internetes – platformon keresztül nyújtsák be, vagy szóban, telefonos forródróton vagy más hangüzenetküldő rendszer útján, vagy akár mindkét úton bejelentést tegyenek. A bejelentő személy kérésére e csatornákon keresztül lehetővé kell tenni a személyes találkozók útján történő bejelentést is.” Az új Panasztörvény a bejelentések megtételének módját az Irányelv előírásai szerint határozza meg.
Ki a bejelentő?
Az Irányelv szerint a bejelentő olyan természetes személy, aki munkavégzéssel kapcsolatos tevékenységével összefüggésben szerzett, jogsértésre vonatkozó információt jelent be, vagy hoz nyilvánosságra. A törvény 20.§ (2) bekezdése az Irányelv ezen logikáját követi a bejelentő meghatározásánál, és a szabályozást olyan személyekre is kiterjeszti, akik – noha nem minősülnek munkavállalónak – kulcsszerepet játszhatnak az egyes jogsértések feltárásában, és munkavégzéssel kapcsolatos tevékenységükkel összefüggésben gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek a foglalkoztatóval. Ilyenek lehetnek például az alvállalkozók, vagy a társasággal egyéb szerződéses jogviszonyban állók, mint például a beszállítók.
A törvény visszaélés-bejelentésre vonatkozó II. fejezete a visszaélések bejelentése és kezelése kapcsán meghatározza:
A belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésére kötelezett foglalkoztatók számára az új Panasztörvény egyértelmű és konkrét kötelezettségeket tartalmaz, azonban a kötelezett felelőssége, hogy a visszaélések bejelentésének fogadására vonatkozó folyamatait úgy tervezze meg, és a bejelentések kezelésének eljárásrendjét úgy alakítsa ki, hogy az a szervezet sajátosságaihoz igazodjon és a jogszabályban foglalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésére alkalmas legyen.
A cikk szerzője Dr. Krak Anita (LL.M. adatvédelmi szakjogász, integritás tanácsadó) és Dr. Holp András (LL.M. ügyvéd, társasági szakjogász), mindketten a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatói.
