Mai cikkünkben szerző a munkaviszony munkáltató részéről történő, jogellenes megszüntetése és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított peres eljárások egypár gyakorlati kérdését járja körül.
Az EUB úgy foglalt állást, hogy annak értékeléséhez, hogy egy vitatott egyéni elbocsátás csoportos létszámcsökkentés részét képezi‑e, az e rendelkezés által a csoportos létszámcsökkenés fennállásának megállapításához előírt referencia‑időszak kiszámítása során figyelembe kell venni azt a teljes, egymást követő 30 vagy 90 napos időszakot, amelynek során ezen egyéni elbocsátásra sor került, és amelynek folyamán a munkáltató részéről, ugyanezen rendelkezés értelmében nem a munkavállalók személyében rejlő egy vagy több ok miatt a legnagyobb számú elbocsátás történt.
A munkaviszony megszüntetését és az elszámolást követően a felek általában nem hallanak többet a másik felől. Akkor viszont, ha a munkaviszony megszüntetésére jogellenesen került sor, bírósághoz fordulás esetén még hosszú ideig jelentenek problémát a másiknak. Sőt, bizonyos esetekben lehetőség van a munkaviszony helyreállítására is, amelynek következtében a munkaviszony oly módon folytatódik, mintha a munkavállaló a megszüntetés és a helyreállítás közti időtartamot is munkaviszonyban töltötte volna.
2018. január 1-jén lépett hatályba az új polgári perrendtartásról szóló törvény. Míg a korábbi kódex szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye iránti per a polgári perek általános és a munkaügyi perek különös szabályai szerint folyt le, addig az új törvény a munkaügyi perek szabályaihoz képest is állapít meg különös, csak e perek során érvényesülő rendelkezéseket.
