Tisztelt Látogatónk! A válasz csak előfizetőink számára érhető el!

Ha rendelkezik érvényes előfizetéssel, kérjük lépjen be felhasználói nevével és jelszavával, ellenkező esetben tájékozódjon kedvező előfizetési lehetőségeinkről!

Tisztelt Szakértők!

Távolléti díj számításában szeretném a segítségüket kérni. Munkavállalóink rendszerint határozatlan munkaszerződéssel, órabéres vagy pedig havidíjas díjazással vannak foglalkoztatva. Munkaszerződésükben az alapórabér vagy alaphavibér került megállapításra. A távolléti díj az Mt. rendelkezései szerint kerül számfejtésre, a munkavállaló javára nem térünk el (és hátrányára sem értelemszerűen). Pótlékátalány nem került megállapításra, a munkáltató rendelkezik bérszabályzattal, melyben az Mt. rendelkezésein felül kerültek megállapításra bérpótlékok.

1. Első kérdésem, hogy az alapbér részen felüli bérpótlékrész a távolléti díj számításakor úgy kerül megállapításra, hogy a rendes munkaidőre járó az Mt. szerint felsorolt bérpótlékokat kell csak figyelembe venni az Mt. szerinti mértékben és ha eléri az Mt. szerint megállapított arányt? Tehát hiába határoz meg a munkáltató szombati pótlékot, vagy vasárnapi pótlékot 100%-os mértékben, kizárólag az Mt. szerint megállapított 50%-os vasárnapi pótlékot kell figyelembe venni és kizárólag a rendes munkaidőre járót, ha eléri az 1/3-d arányt? (Mivel a munkavállaló javára nem térünk el)

2. Második kérdésem arra irányul, hogy a bérszabályzat bizonyos munkakörön belüli feladatok ellátására a munkaszerződésben rögzített alapbéren felüli mértékben határoz meg alapbért. Vagyis a munkavállaló alapbére a munkaszerződésében rögzített, de a megterhelőbb feladatok elvégzésére a bérszabályzat ettől magasabb alapbért állapít meg ezen munkafolyamatok végzésére, főleg órabéres munkavállalóknál. Ebben az esetben a távolléti díj alapbér része a munkaszerződésben megállapított alapbér lesz, vagy tekintve a bérszabályzatot az irányadó időszakban kifizetett rendes munkaidőre járó alapbért osztani kell a rendes ledolgozott órák számával? Véleményem szerint a munkaszerződésben megállapított alapbért kell figyelembe venni, tekintve az Mt. előírását és hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás elve nem sérül, azáltal, hogy a munkáltató bizonyos feladatok elvégzésénél elismeri, hogy az általánosnál nagyobb megterheléssel jár vagy általában nem szeretik a munkavállalók és így ösztönzi őket.

3. Harmadik kérdésem a teljesítménybér rész meghatározásához kapcsolódik. A bérszabályzat kétféle díjazást állapít meg a teljesítmény alapján. Vagy azt mondja, hogy az elvégzett munka eredményét (ez valamilyen naturáliában meghatározott, pl.: db, ha, km, stb) szorozza a „teljesítménybérrel” és ez lesz a munkabér, ha eléri (meghaladja) a munkaszerződésben rögzített alapbért, mert ha nem, akkor az alapbér lesz a munkabér. Vagy a másik eset, hogy az alapbéren felül határoz meg „teljesítménybért”. Előbbire példa, hogy a sofőr a rendes munkaidőben megtett kilométer és a kilométerre járó díj szorzatát kapja munkabérként, ha ez eléri (meghaladja) a munkaszerződésben rögzített alapbérét. Tehát kevesebbet sosem kap, mint az alapbére. Utóbbira példa, hogy a rakodógépkezelő a napi alapbérén felül, ha eléri a napi X rakodott mennyiséget felette minden tonna után valamennyi plusz juttatást kap. Vagyis nálunk nem a tipikus teljesítménybérezéses rendszer van, nincs teljesítménykövetelmény, csupán próbáljuk teljesítmény alapján is díjazni a munkavállalókat a munka elvégeztével, nem pedig utólag. Ebben a két esetben, tekintve, hogy a munkaszerződésben alapbér van meghatározva, teljesítménybér nincs, hogyan alakul a távolléti díj számítása, figyelembe kell-e venni az így számfejtett „teljesítménybért”?

Megtisztelő válaszukat köszönöm szépen!