Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A felmondási idő, s ezzel összefüggésben a munkaviszony megszűnése időpontjának pontos kiszámítása számos vonatkozásban – így különösen a volt munkavállaló elhelyezkedése, a megüresedett állás betöltése, továbbá a volt munkáltató bejelentési, igazolási, bérfizetési kötelezettségeinek megtétele szempontjából – nagy jelentőséggel bír.
Felmondás útján akár a munkavállaló, akár a munkáltató egyoldalúan megszüntetheti a jogviszonyt, azonban ez nem egyik pillanatról a másikra történik. A felmondási idő a felmondás közlése és a munkaviszony vége közötti időszak, mely biztosítja, hogy a másik fél felkészüljön a munkaviszony befejeződésével bekövetkező új helyzetre. A felmondási idő, s ezzel összefüggésben a munkaviszony megszűnése időpontjának pontos kiszámítása számos vonatkozásban – így különösen a volt munkavállaló elhelyezkedése, a megüresedett állás betöltése, továbbá a volt munkáltató bejelentési, igazolási, bérfizetési kötelezettségeinek megtétele szempontjából – nagy jelentőséggel bír. Cikkünkben a felmondási idő kalkulációjához adunk gyakorlati útmutatót.
1) A felmondási idő kezdete
A felmondási idő a felmondás közlését követő napon kezdődik. Ha tehát a munkáltató a felmondást november 10-ei dátummal keltezi, de csak november 12-én adja át a munkavállalónak, akkor a felmondási idő kezdete november 13-ika. Ha 30 napos felmondási időt kell számolni, akkor ez azt jelenti, hogy a november 12. számít a „0.” napnak, 13-ika pedig az elsőnek, és így tovább. Napon naptári napot – és nem munkanapot – kell érteni, vagyis ha november 13-ika például vasárnapra esik, vagy a munkavállalónak aznapra egyébként pihenőnap lett beosztva, akkor is elkezdődik e napon a felmondási idő.
Ezért is igen fontos, hogy a felmondás közlésének időpontja jól dokumentálható legyen. Elegendő, ha a felmondó fél kérésére az írásbeli felmondás egy példányára egy rövid, dátumozott nyilatkozatot ír az átvételről (pl. „Átvettem 2017. november 12-én. [aláírás]”). A közlés időpontját azonban máshogy is lehet igazolni (pl. az átadásnál jelenlévő tanúkkal, tértivevényes postai küldemény esetén a tértivevénnyel stb.).
2) A felmondási idő kezdetének csúszása
Munkáltatói felmondás esetén előfordul, hogy a felmondási idő nem a közlést követő napon, hanem csak némi csúszással indul. A törvény három ilyen esetet ismer:
a) ha a munkavállaló betegség miatt keresőképtelen;
b) ha a munkavállaló beteg gyermekének ápolása okán keresőképtelen;
c) ha a munkavállaló hozzátartozója otthoni ápolása céljából fizetés nélküli szabadságon van.
[htmlbox mt_kommentar]Ilyenkor a felmondási idő a fenti időszakok lejártát követő napon kezdődik. Az a) esetben azonban a betegszabadság lejártát követő egy évet követő napon akkor is elindul a felmondási idő, ha a munkavállaló még mindig keresőképtelen lenne.
Ha a munkavállalónak csoportos létszámcsökkentés keretében mondanak fel, akkor csak abban az esetben részesül a felmondási idő csúszásával járó kedvezményben, ha már a csoportos létszámcsökkentésről kapott munkáltatói tájékoztatás időpontjában is fennáll az a)-c) pontban meghatározott helyzet. Természetesen a felmondás közlésekor is tartania kell a csúszásra okot adó állapotnak ahhoz, hogy a felmondási idő halasztott indulására hivatkozhasson.
Annak sincs akadálya, hogy a felmondási idő kezdetét a felek megállapodása a törvényben meghatározotthoz képest későbbi időpontban határozza meg, ha ez a munkavállalónak kedvezőbb. Fontos figyelemmel lenni arra, hogy a felmondási idő kezdetének elhalasztása ne vezessen a felmondási idő hosszára vonatkozó – alább ismertetendő – törvényi korlátozás kijátszására, hiszen egy ilyen megállapodás – mint a jogszabály megkerülésére irányuló rendelkezés – semmis lenne.
3) A felmondási idő hossza
A felmondási idő hossza általános esetben 30 nap. A munkaviszonyban töltött idő hosszával azonban a törvény erejénél fogva nő ez az időtartam, ha a munkáltató a felmondó fél. Ha a munkavállaló legalább 3 évet töltött a felmondással érintett munkaviszonyban, akkor a felmondási idő 5 nappal hosszabbodik meg. Ugyanígy 5 év munkaviszony után 15, 8 év után 20, 10 év után 25, 15 év után 30, 18 év után 40, végül 20 év után 60 napot kell hozzáadni a felmondási idő tartamához.
A felmondási idő számításához alapul fekvő munkaviszony hosszának vizsgálatánál ki kell hagyni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, például egy tartós betegség okán felmerült táppénzes időszakot. Ez alól kivételt képez az alábbi három, fizetés nélküli távollét:
a) a szülési szabadság;
b) a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság;
c) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartama;
d) 2012. június 1-jét megelőzően létesített munkaviszony esetén a sorkatonai szolgálat tartama.
Annak sincs akadálya, hogy a felmondási idő kezdetét a felek megállapodása a törvényben meghatározotthoz képest későbbi időpontban határozza meg, ha ez a munkavállalónak kedvezőbb
Megjegyzendő, hogy a b) esetben nem a gyermekápolási táppénz, hanem a gyermek hároméves koráig tartó, otthoni gondozása céljából nyújtott fizetés nélküli szabadságról (vagyis a „gyed/gyes” időszaka, függetlenül az igénybe vett ellátás típusától) van szó. Ha a munkavállaló tartósan beteg, fogyatékos gyermekére vagy ikergyermekeire tekintettel a gyermek hároméves koránál hosszabban volt gyesen, a három éven túli időszakot már le kell levonni a felmondási idő alapjául szolgáló munkaviszony tartamának számításakor.
A felmondási időt a felek megállapodása alapján meghosszabbítható, de legfeljebb hat havi felmondási időt lehet kikötni. A fentiekkel összevetve ez azt jelenti, hogy ha a munkaszerződésben a felek hat havi felmondási időről állapodtak meg, akkor a felmondási idő mértéke három év munkaviszonyban töltött időt követően nem nő a törvényben megadott mértéknek megfelelően.
Kollektív szerződés szintén rendelkezhet a 30 napos „alap” felmondási idő meghosszabbításáról. Ráadásul a törvény nem limitálja a kollektív szerződésben foglalt hosszabbítás mértékét. Nincs kizárva tehát akár egyéves felmondási idő kikötése sem. Ezt azonban a kollektív szerződést kötő feleknek alaposan meg kell fontolniuk, mert a hosszú felmondási idő adott esetben hátrányos is lehet, mégpedig elsősorban a felmondó félre, aki alkalmasint szabadulni szeretne a jogviszonyáról (legyen az akár a munkavállaló, akár a munkáltató). Továbbá a kollektív szerződés általi hosszabbítással együtt alkalmazhatók a törvény általi – a munkaviszonyban töltött évek számához igazodó – hosszabbítás szabályai. Ha tehát a kollektív szerződés hat havi felmondási időt ír elő, akkor ez a törvény erejénél fogva 3 év munkaviszony után 15 nappal hosszabbodik meg, és így tovább.
Köztulajdonban álló munkáltatónál a felmondási idő nem térhet el a törvényben meghatározott tartamtól sem a felek megállapodása, sem kollektív szerződés útján. Ez biztosítja, hogy közpénzen ne lehessen ésszerűtlen időtartamban finanszírozni már rendeltetésüket vesztett munkaviszonyokat. Munkaerő-kölcsönzés esetén szintén speciális szabály vonatkozik a felmondási idő hosszára: ekkor az általánosnál rövidebb, 15 napos felmondási idővel kell számolniuk a feleknek.
4) A felmondási idő vége
Ha sikerült is pontosan meghatároznunk a felmondási idő kezdő időpontját és tartamát, még ekkor sem mindig egyértelmű, hogy mikor jár le a felmondási idő, azaz mikor lesz a munkaviszony utolsó napja.
A felmondási időt tipikusan vagy napokban, vagy hónapokban határozzák meg. A munka törvénykönyve (Mt.) a határidők számításánál pontosan megadja, hogy mit kell tekinteni egy napokban, hetekben, hónapokban, években meghatározott határidő utolsó napjának. Azonban e szabályok a felmondási idő számításánál nem irányadók, ugyanis a felmondási idő nem számít határidőnek (hiszen nem valamely cselekmény megtételére szabott időről van szó). Ehelyett a felmondási idő egyszerű, úgynevezett „időtartamnak” minősül, melynél – a törvény megfogalmazása szerint – a „naptár az irányadó”. Vagyis, ha a napokban történő felmondási idő hétvégén járna le, a felmondási idő nem hosszabbodik meg a következő munkanapig – eltérően a napokban meghatározott határidők lejáratára vonatkozó szabálytól –, hanem már a hétvégén lejár. Továbbá, ha a munkaszerződésben foglaltak szerint két hónap tartamú felmondási idő január 1-jén kezdődik, akkor nem március 1-jén, hanem már február 28-án (szökőévben: 29-én) lejár, s ez lesz a munkaviszony utolsó napja.
Ha a munkaviszony határozott időtartamra létesült, akkor a határozott idő lejártával a munkaviszony mindenképpen befejeződik, még akkor is, ha a felmondási idő ez időponton túlnyúlna.
5) Felmondási és felmentési idő
A munkáltatói és a munkavállalói felmondással járó felmondási időre többségében ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni (ez alól kivételként láttuk már például a felmondási idő csúszására vonatkozó szabályokat). A munkavállalói és a munkáltatói felmondás között fontos különbség azonban, hogy míg a munkavállaló a saját felmondása esetén a teljes felmondási idő ledolgozására köteles, munkáltatói felmondás esetén a felmondási idejének legalább felére fel kell őt menteni a munkavégzés alól (páratlan számú napot kitevő felmondási idő esetén a felezésnél felfelé kell kerekíteni). Erre az úgynevezett felmentési időre távolléti díj jár. A felmentési időt a munkavállaló kérésének megfelelően, legfeljebb két részletben köteles a munkavállaló kiadni.
[htmlbox Tb_Kommentár]Munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönbeadó felmondását követően a felmondási idő teljes tartamára fel kell menteni a munkavállalót. A felek azonban ettől eltérő megállapodást is köthetnek, ami különösen indokolt lehet például, ha a volt kölcsönbevevő a kölcsönzésre irányuló munkaviszony lezárását követően a volt munkavállalót saját állományába átveszi.
6) Távollétek a felmondási idő alatt
Ha a munkavállaló éves szabadságából még nem vett ki annyit, amennyi a munkaviszony tárgyévi hosszát tekintve időarányosan járna, akkor azt a munkaviszony végéhez közeledve vagy természetben ki kell adni neki, vagy a munkaviszony lezárásakor pénzben kell megváltani. Ha egy munkavállaló az évi 32 munkanap szabadságából még egy napot sem vett ki, és a felmondási ideje március 31-én jár le, akkor nyolc munkanapot célszerű kiadni neki a felmondási idő alatt. A szabadságot azonban csak a felmondási idő munkában töltendő részére szabad kiadni. Így ha a munkavállalót felmentési idő illeti meg, ez nem váltható ki szabadság kiadásával. Ha a természetbeni kiadás nem oldható meg (például mivel a munkakör átadásához szükséges a leköszönő munkavállaló jelenléte a felmondási idő ledolgozandó részének teljes tartamában), akkor marad a pénzbeli megváltás.
A felmondási idő nem hosszabbodik meg, ha a munkavállaló ennek tartama alatt akár fizetett, akár fizetés nélküli távollétet vesz igénybe (pl. az üzemorvosi záróvizsgálat, keresőképtelen betegség idejével). Azonban ha a felmentési idő alatt a munkavállaló fizetés nélküli távolléten lenne (pl. táppénzes állományban), akkor erre az időre távolléti díj nem illeti meg. A már kifizetett munkabért azonban visszakövetelni nem lehet, ha a munkavállalót a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavégzés alóli felmentés után következett be (vagyis az előző példánál maradva: a felmentés megkezdését követően vették keresőképtelen állományba).
