A hét kérdése: munkaidőkeret

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Munkáltatónknál a munkavállalóink 3 havi munkaidőkeretben kerülnek foglalkoztatásra, készenléti jellegű munkakörben. Egyes dolgozók munkaidejét – a szolgáltatásunk helyétől függően – 8 órában, másokét 10 órában, illetve 12 órában rögzítettük a munkaszerződésben.

Beoszthatjuk e azokat a dolgozókat 12, 16 vagy 24 órás szolgálatra, akiknek a fentiek szerinti napi munkaideje 12 óránál rövidebb, tekintve, hogy a beosztást a munkáltató egyenlőtlenül is beoszthatja?

Az Mt. 99. § (2) bekezdése meghatározza a munkaidő-beosztás főszabályát, mely szerint a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra, heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra lehet.

A beosztás szerinti napi munkaidő felső határától készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetén el lehet térni. Az Mt. 99. § (3) bekezdése szerint a 92. § (2) bekezdése alapján foglalkoztatott munkavállaló esetén – a felek írásbeli megállapodása alapján – a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra, heti munkaideje legfeljebb hetvenkét óra lehet.

 

Az Mt. 92. § (2) bekezdése lehetőséget biztosít a feleknek – amennyiben a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el [Mt. 92. § (2) bek. a) pont] –, hogy a teljes napi munkaidőt legfeljebb tizenkét órára emeljék. Tehát csak annak a munkavállalónak lehet tizenkét óránál hosszabb beosztás szerinti napi munkaideje egy külön erre irányuló megállapodás alapján, akinek a napi munkaidejének a mértéke – szintén megállapodás alapján – már megemelésre került.

 

Amennyiben a munkáltató és a munkavállaló az Mt. 99. § (2) bek. szerinti megállapodást nem kötött – tehát nem állapodtak meg 8 óránál hosszabb teljes napi munkaidőben, a munkavállaló hiába minősül készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalónak, a beosztás szerinti napi munkaideje a 12 órát, illetve heti munkaideje a 48 órát nem haladhatja meg.

Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a beosztás szerinti heti munkaidő mértékét azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát átlagban (tehát jelen esetben a munkaidőkeret átlagában) kell figyelembe venni.

 

A fentiekből az következik, hogy amennyiben a munkavállaló napi munkaideje 8 óra, a beosztás szerinti napi munkaideje a 12, heti munkaideje (a munkaidőkeret átlagában) a 48 órát nem haladhatja meg. Ezzel szemben amennyiben a munkavállaló napi munkaideje – a felek megállapodása alapján – 10, illetve 12 óra, alkalmazható az Mt. 99. § (3) bekezdése, tehát ezen munkavállalók beosztás szerinti napi munkaideje – a felek megállapodása alapján – 24, heti munkaideje akár 72 óra is lehet. További sajátosság az Mt. 99. § (3) bekezdése szerinti megállapodással kapcsolatban, hogy ez a megállapodás a naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret elrendelése esetén a munkaidőkeret utolsó napjára tizenöt napos határidővel felmondható a munkavállaló által [Mt. 99. § (3) bekezdés].

---