A hét kérdése: vasárnapi bérpótlék


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 101.§ határozza meg, hogy kik dolgozhatnak vasárnap rendes munkaidőben. Ezen §. (1) i.) pontja alá tartozik a kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenység, amely fogalom a kereskedelemről szóló törvény szerint tartalmazza a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatást is. Ha egy szállodában dolgozó recepciós munkavállalót ide sorolunk, akkor neki a vasárnapi munkavégzésért 50% bérpótlék járna, az Mt. 140.§ (1) a) alapján. DE: ha csak ide soroljuk, és ugyanakkor ezt a munkakört nem minősítjük a 101.§ (1) a) alapján „rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónak vagy munkakörnek”, akkor az Mt. 102.§-a alapján a recepcióst nem lehetne beosztani munkaszüneti napon munkavégzésre. Pedig be kell osztani. Ez csak akkor lehet, ha a szálloda rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónak minősül. Megítélésünk szerint az Mt. 102.§ (3) a) pont szerinti meghatározása a szálláshely-szolgáltatásra teljesen ráillik. Ha ez így van, akkor a vasárnapra beosztott recepciósnak nem jár 50% vasárnapi pótlék, csak munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén 100% pótlék.  Jól értelmezzük-e a törvényt?


A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 8. pontja nevesíti, hogy kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenység: az idegenvezetői tevékenység, a lovas szolgáltató tevékenység, a szálláshely-szolgáltatási tevékenység, a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenység, valamint az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 101. § (1) beketdés a) pontja értelmében vasárnapra rendes munkaidő a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.

Az i) pont szerint pedig a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló számára is beosztható.

Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés a) pont tekintetében a 102. § (3) bekezdése megfelelően irányadó.

Az Mt. 102. § (1) bekezdése szerint munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26.

A (2) bekezdés alapján munkaszüneti napra rendes munkaidő a 101. § (1) bekezdés a)–c), g)–h) pontban meghatározott esetben osztható be.

Az Mt. 102. § (3) bekezdés a) pontja definiálja, hogy a munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján. Ilyen például a strand, étterem, szálloda, színház, múzeum, stb.

140. § (1) Vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár,

a) ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott feltételek alapján kötelezhető, továbbá

b) a rendkívüli munkaidőre

ba) a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott munkavállalónak,

bb) ha a munkavállaló a 101. § (1) bekezdés alapján rendes munkaidőben történő munkavégzésre nem kötelezhető.

(2) A munkavállalót munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék illeti meg.

(3) A (2) bekezdés szerinti bérpótlék jár a húsvét- vagy a pünkösdvasárnap, vagy a vasárnapra eső munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén.

Az. Mt. vonatkozó előírásai valóban jogalkalmazási nehézséget okoz, mivel a szálláshely-szolgáltatási tevékenység megfelel az Mt. 101. § (1) bekezdés a) és i) pontjának is. Felmerült a kérdés, hogy mikor jár el a munkáltató jogszerűen abban az esetben, ha példának okáért a vendéglátó-ipari tevékenységet folytató munkáltató egyidejűleg minősül kereskedelmi tevékenységet folytatónak, és rendeltetésénél fogva vasárnapon is működőnek?

Álláspontom szerint a szállodában dolgozó recepciós munkavállalót vasárnapi munkavégzés esetén 50 százalékos bérpótlék [Mt. 140. § (1) bek. a) pont.], munkaszüneti napra pedig 100 százalékos bérpótlék illeti meg [Mt. 140. § (2) bek.].

Válaszadó: Bánházi Erika


Kapcsolódó cikkek

2024. május 9.

Elkezdődött a visszaszámlálás, időben el kell kezdeni a felkészülést a bérszakadék megszüntetésére

Európai uniós szabályozás és gazdasági érdekek is indokolják, hogy a munkáltatók törekedjenek a nemek közötti bérkülönbségek felszámolására. Sok még a nyitott kérdés a szabályozás 2026-os hazai bevezetéséig, de a bérek átláthatóságára irányuló lépéseket már most el kell kezdeni, hiszen a munkáltatók számára így is csupán bő egy év áll rendelkezésre. Várhatóan komoly kihívást jelent majd a megfelelő, jogi és HR ismeretekkel egyaránt rendelkező szakember megtalálása, aki képes lesz menedzselni a vállalkozásoknál a bérszakadék megszűnéséhez vezető folyamatot, beleértve természetesen a dolgozói oldalon felmerülő kérdéseket, feszültségeket.

2024. május 9.

Kizárólag megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató üzem Dabason a Prohuman cégcsoportnál

Jelentős tartalékot jelenthet a magyar munkaerőpiacon a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása. Ezért is nyitott a Prohuman cégcsoport Dabason kizárólag fogyatékosággal élőket foglalkoztató csomagolóüzemet, ahol már 55 kolléga végez értékteremtő munkát. Magyarország piacvezető HR szolgáltatója így immár irodái mellett öt telephelyen és egy call centerben dolgozik megváltozott képességű dolgozókkal országszerte.

2024. május 8.

Mindent felforgat a mesterséges intelligencia, de a hazai vállalkozók még a kanyarban sincsenek

A vezetői képzések aranykorukat élik, mind a fejlett piacokon, mind globálisan rekordnövekedést mutatva, a következő évtizedben duplázva a szektor bevételét. A BetterManager kutatása alapján minden vezetői képzésre költött dollár hétszeresen térül meg a cégnek, míg egy másik kutatás egy éven belüli 4,1-szeres megtérülést mutatott ki, tehát jelentős megtérülésű versenyképességi faktor a cégvezetők folyamatos tanulása.