Drámaian nagy a dolgozói szegénység

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Policy Agenda optimista becslése alapján egymillió dolgozó kevesebbet visz haza havonta, mint a létminimum összege – olvasható a Friedrich Ebert Stiftung és a Policy Agenda konferenciájához készített háttéranyagban.
 

Az állam által közzétett adatokból (egyéni bér- és keresetstatisztika) az tűnik ki, hogy a munkavállalók 25%-nak a keresete nem éri el a létminimum összegét – áll a keddi, „Mit lehet tenni a dolgozói szegénység ellen? – a minimálbérkérdés unortodox útja Magyarországon” című konferenciához készített háttéranyagban.

A Friedrich Ebert Stiftung és a Policy Agenda közös rendezvényének háttértanulmánya arra is fölhívja a figyelmet: a gazdasági válság előtt, 2008-ban a létminimum alatt keresők aránya a nemzetgazdaság egészében 18% volt. Azaz nőtt azoknak az aránya, akik nem keresnek még annyit sem, hogy a szerény szükségleteket ki tudják elégíteni.

Ám a kereseti statisztika csak az 5 főnél nagyobb foglalkoztatókat veszi figyelembe, ezért ha a kevésbé tőkeerős mikrovállalkozásokat is hozzávennénk a számításhoz, akkor arányait tekintve biztosan rosszabb lenne a helyzet. A Policy Agenda optimista becslése alapján 1 millió dolgozó kevesebbet visz haza havonta, mint a létminimum összege.

A közszféraban a legrosszabb

Az adatokból azt is ki lehet mutatni, hogy a közszféránál volt a legnagyobb „fizetésromlás”. 2008-ban a közalkalmazottak 4%-a keresett a létminimumnál is kevesebbet. A bérbefagyasztásnak köszönhetően ez az érték 2013-ra 16%-ra nőtt. Azaz egyértelműen romlott a közszféra pozíciója.

A jelenlegi kormány mentségére a dokumentum fölhozza, hogy az elmúlt pár év tűzoltásszerű intézkedéseinek hatására a 2010-es 19%-ról, a korábban említett 16%-ra csökkent a száma azoknak, akik a létminimumnál is kevesebbet visznek haza. Ugyanakkor ebben a ciklusban történt meg először, hogy a közszféra egy teljes ágazatának (szociális ellátásban dolgozók) átlagos keresete csökkent a létminimum alá.

A versenyszférában a háttértanulmány szerint nem ilyen drámai a helyzet, de itt is rosszabb, mint a válság előtt volt. 2008-ban még a vállalkozásoknál dolgozók 24%-a keresett rosszabbul, mint a létminimum, míg tavaly már 30%. Ebben a tekintetben a jelenlegi kormány még rontott is a helyzeten, mivel 2010-ben, a kormányváltáskor még 25%-volt ez az arány.

A tanulmány nem mulasztja el hozzátenni, hogy az egyéni kereseteket bemutató állami statisztika az adott hónapot mutatja. Némiképpen javíthatják az éves átlagot, ha hozzá számolnánk az év végi jutalmakat. Ugyanakkor ezek adhatóak, és nincsenek benne a munkaszerződésben. Azaz a dolgozó nem tervezhet vele biztosan – olvasható a dokumentumban.

Egyre nehezebb minimiálbéresként élni

A dolgozói szegénység problémáját a tanulmány azzal is illusztrálja, hogy 2008-ban két minimálbért kereső család egy kiskorú gyermekkel 52 ezer forinttal kevesebbet keresett, mint a létminimum ilyen jellegű háztartásra számított összege. Ez 2013-ban a különbség már 60 ezer forintra nőtt, azaz rosszabb lett a kiskeresetűek életminősége.

A dokumentum megoldásként a szociális párbeszédet megerősítését ajánlja, s olyan minimálbért javasol, amely biztosítaná a létminimumhoz szükséges nettó jövedelmet.

A háttéranyag szerint meg kellene határozni, mégpedig a legszélesebb társadalmi konszenzust megteremtve, hogy az egyes közszolgáltatások mit érnek a társadalomnak, milyen hatásuk van hosszú távon a gazdaságra (például az emberi tőkébe való beruházásra). Ennek alapján lehet megállapítani az egészségügytől a védelmen és a közigazgatáson át a köznevelésig az ott dolgozók béreit – olvasható a tanulmányban.

---