Milyen gyakorlati haszna van az új panasztörvénynek?
A Whistleblowing, az EU új visszaélés-bejelentési irányelve, amihez kapcsolódva elméleti szempontokból vizsgálják szakértők a panasztörvény várható következményeit. A Grant Thornton podcastja:
A joggal való visszaélés új szabályozása a Munka törvénykönyvében
A joggal való visszaélés tilalma a munkajog egyik fontos alapelve, amely megsértése jelentős érdeksérelmet okozhat a munkaviszony alanyai számára. Az Mt. 2023. január 1-jei módosítása pontosította a bizonyítási teher kérdéskörét, ami így jóval egyértelműbbé vált.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) az általános magatartási szabályok között rögzíti a joggal való visszaélés tilalmát. A tiltás kimondása mellett az Mt. tipikus magatartási formákat is felsorol, amelyek kifejezetten alkalmasak a joggal való visszaélés megvalósítására. Ilyenek például az olyan magatartások, amelyek mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányulnak vagy ehhez vezetnek [Mt. 7. § (1) bekezdés].
A joggal való visszaélés tilalma nemcsak aktív, hanem passzív magatartással is megvalósítható, mint ahogy azt az Mt. egy különös tényállásban rögzíti is. Az Mt. 7. § (2) bekezdése lehetőséget teremt a bíróság számára arra, hogy egy jognyilatkozatot ítélettel pótoljon, ha a joggal való visszaélés munkaviszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. Ilyen igény tipikusan akkor merülhet fel, amikor a munkáltató vagy a munkavállaló cselekedetéhez harmadik féltől szükséges valamilyen nyilatkozat vagy hozzájárulás. Leggyakrabban ez a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetése kapcsán fordul elő, ami a szakszervezet előzetes egyetértését igényli [Mt. 273. §]. Ha a szakszervezet visszaélésszerűen gyakorolja ezt a jogát és valós indok nélkül tagadja meg az egyetértés megadását, az a joggal való visszaélés tilalmába ütköző magatartás és a bíróság dönthet a jognyilatkozat pótlása iránt.
A joggal való visszaélés esetén a kiindulópont mindig egy alanyi jog, amely a munkaviszony valamelyik alanyát (munkáltatót vagy munkavállalót) megilleti, azonban ez a fél ezzel a jogával visszaél, de legalábbis azt nem tényleges céljának megfelelően gyakorolja. Erre mutatott rá az az eset is, amelyben a munkáltató elhatározta, hogy határozatlan idejű munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalójának felmond. A felmondás esetére járó összeget nem akarta megfizetni a dolgozónak, ezért úgy döntött, hogy a munkaviszony megszüntetése előtt határozatlanról határozott idejűre változtatja meg a jogviszonyt, hogy aztán mentesüljön a felmondás esetén irányadó anyagi kötelezettségei alól [BH1996. 399.]. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a munkáltató jogszerűen jár el, hiszen a határozatlan idejű munkaviszony határozott idejűvé változtatható (természetesen a munkavállaló egyetértésével), azonban, ha a mögöttes indokot nézzük, akkor egyértelmű, hogy a munkáltató ezt a jogát nem a céljával összefüggésben gyakorolja és ezáltal a joggal való visszaélés tilalmába ütközik magatartása.
A joggal való visszaélés körébe tartozó esetek jellemzően a munkáltató oldalán merülnek fel, hiszen a felek közötti alá-fölérendeltségi helyzetre tekintettel a munkáltatót szélesebb körben illetik meg jogosultságok, mint a munkavállalót. A helyzetet kompenzálására és feloldására, számos uniós és hazai jogszabály született és az Mt. 2023. január 1-jei, e tekintetben történt módosítása is ezt a célt szolgálja.
Az Mt. 7. § (3) bekezdése a bizonyítási teherrel kapcsolatban felmerült gyakorlati kérdéseket rendezi, ugyanis kimondja, hogy a joggal való visszaélés tilalmának megsértésére alapított munkajogi igény érvényesítése esetén az igény érvényesítőjének az alapul szolgáló tényt, körülményt és a hátrányt kell csak bizonyítania. Ezzel szemben a jog gyakorlója azt bizonyítja, hogy az igény érvényesítője által bizonyított tény, körülmény és a hátrány között okozati összefüggés nem áll fenn. Az igény érvényesítője – vagyis a sérelmet szenvedett fél – által felvázolt helyzet bizonyítottnak tekinthető, ha a tény, körülmény és az őt ért hátrány között okozatiság áll fenn. A sérelmet szenvedett által bizonyítandó tény, körülmény és hátrány fogalmát az általános jogértelmezési elvek alapján kell meghatározni, vagyis lényegében minden olyan magatartás idetartozhat, amely alkalmas a joggal való visszaélés tilalmának megvalósítására. A módosítás elsődleges célja az igényérvényesítés megkönnyítése, de még inkább „egyértelműsítése” volt azzal, hogy a bizonyítás szabályait és módját megfogalmazta az Mt. 7. § (3) bekezdése.