A munkaerőköltség tartalma


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaerőköltség a munkavállalók foglalkoztatással kapcsolatos valamennyi költséget magába foglalja, a munkaerő árát jelenti. Mint ilyen, igen nagy arányt képvisel a vállalkozások költségszerkezetében, így a munkaerőköltség nagysága egyértelműen befolyásolja a vállalkozás nyereségét, eredményességét és, mind a külföldi, mind a belföldi vállalkozók, befektetők piaci döntéseit is nagyban orientálja. A munkaerő hatékony foglalkoztatása megköveteli a megfelelő ösztönzési rendszer alkalmazását, akár a bérrendszer, akár a béren kívüli juttatások területén. Természetesen a vállalkozások lehetőségei meghatározók a munkaerőköltség szintjének kialakításakor. A cikksorozat a munkaerőköltséggel kapcsolatos kérdéseket járja körbe, és a következő témaköröket mutatja be: a munkaerőköltség tartalma; a munkaerőköltség a munkaerő ára; a munkaerőköltség döntést befolyásoló tényező; a munkaerőköltség mutatói; a munkaerőköltség tervezése.


A munkaerőköltség fogalma

A munkaerőköltség a vállalkozás foglalkoztatottjaival összefüggő valamennyi költséget jelenti. A munkaerőköltség egy olyan komplex mutató, amely a munkavállalók munkájának ellenértékeként kifizetett összegeken kívül magába foglalja a különféle természetben nyújtott és szociális juttatásokat, illetve költségtérítéseket és a továbbképzéssel kapcsolatos költségeket, tartalmazza a munkáltató társadalombiztosítási hozzájárulását, közterheit. A munkaerőköltséghez tartozik a munkavállalók díjazása (beleértve a fizetést, valamint a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulásait), a szakképzési költségek, valamint egyéb kiadások, mint például munkaerő-toborzási költségek, a munkaruhára fordított kiadások, valamint a munkaerőköltségnek tekintett, foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók és a kapott támogatások különbsége.

A munkaerő árának tisztázása, a munkaerőköltségre vonatkozó számbavételi rend kialakítása az Európai Unión belüli országokban már a kilencvenes évek elejétől fontos kérdéssé vált.

Az Európai Unió tagországait érintő szabad tőkeáramlás, a szoros gazdasági együttműködés, a belső piacok nyitottsága szükségessé tették a mutatók egységesítését és alkalmazását, a strukturális, szerkezeti elemzésekhez alkalmas statisztikai információs bázis kialakítását.

Az EU tagországokban a munkaerő árára vonatkozó elméleti kérdések tisztázását követően a foglalkoztatási költségekre vonatkozó felvételek összehangolása is megtörtént. A munkaerőköltség aktuális komponenseinek, elemeinek a meghatározását a 2005. október 21-i 1737/2005/EK rendelet tartalmazza. Ez az EK rendelet az 1726/1999/EK rendeletet módosítja a munkaerőköltségre vonatkozó információ meghatározása és továbbítása tekintetében.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1966-ban a munkaügyi statisztikusok 11. értekezletén fogalmazta meg a munkaerőköltség fogalmára, tartalmára és osztályozására vonatkozó ajánlásokat. Az ILO ajánlások szerint statisztikai szempontból a munkaerőköltség fogalomkörébe tartoznak:

  1. a munkáért járó díjazások,

  2. a le nem dolgozott időre járó kifizetések,

  3. a jutalmak, prémiumok, a túlóradíjak,

  4. a természetbeni juttatások, az étkezési hozzájárulások, a munkavállalóknak nyújtott lakástámogatások,

  5. a szociális és egyéb juttatások, a dolgozók munkába járási költségeinek térítése, a ruházati költségtérítés,

  6. a munkáltató társadalombiztosítási hozzájárulása,

  7. a továbbképzési költségek,

  8. a munkaerő-toborzással kapcsolatos költségek,

  9. a bérekhez kapcsolódó adó jellegű kifizetések, illetve támogatások, amelyek a munkáltatók terheit hivatottak csökkenteni.

A munkaerőköltség statisztika megfigyelése

A vállalkozások munkaerőköltségének elemzésére a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) ajánlásai szerint a Központi Statisztikai Hivatal Magyarországon adatgyűjtést végez, amely alapján nemzetközi összehasonlításokat készít az Európai Unió országai között.

Az Európai Unió tagországaiban a munkaerőköltségek színvonalának megfigyelése már hosszabb múltra tekint vissza. A statisztikai munkaerőköltség-felvételekre Magyarországon 1992. óta négyévenként kerül sor, azonos tartalommal és azonos időszakra vonatkozóan. A megfigyelt munkaerőköltség-elemek száma növekvő, az új juttatási formák megjelenése miatt.

A munkaerőköltségre vonatkozó statisztikák többéves, éves és negyedéves statisztikák hierarchikus rendszerét alkotják azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjanak a munkaerőköltségek különböző gazdasági ágazatokon belüli szintjéről, szerkezetéről és rövid távú alakulásáról az Európai Unióban és egyes harmadik országokban. Minden statisztika a munkaerőköltség egységes fogalom meghatározását veszi alapul. A munkaerőköltség szintjére vonatkozó adatok alapjául a munkaerőköltség-felmérés és a negyedéves munkaerőköltség-index felhasználásával végzett extrapoláció szolgál. A munkaerőköltség-felmérés a munkaerőköltségek szintjéről igen részletes adatokat gyűjtő négyévenkénti felmérés. A munkaerőköltség-indexszel való extrapolálás céljából az adatokat kizárólag összesítve használják fel.

A munkaerőköltség országonkénti, ágazatonkénti, munkáltatónkénti színvonalának összehasonlítására a fajlagos munkaerőköltség szolgál. A viszonyítási alapként használható a teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma vagy az általuk ledolgozott munkaórák (teljesített munkaórák) száma, melyek az elvégzett munka mennyiségét fejezi ki.

A munkaerő ára alakulásának nyomon követhetőnek kell lennie. Ezért van szükség az élőmunkával kapcsolatos ráfordítások számbavételére, mérésére és szükség szerinti befolyásolására.

A gazdasági tisztánlátás megköveteli, hogy a munkaerő árát, illetve annak változását megfelelő rendszerességgel értékeljük. Az emberi erőforrás menedzsment számára elengedhetetlen a munkaerő árára vonatkozó megfelelő minőségű információ, megbízható statisztika a foglalkoztatási költségekről, a keresetek alakulásáról, a szociális célú kiadásokról, a személyzetfejlesztési ráfordításokról.

Útmutató a munkaerőköltség számbavételéhez

A munkaerőköltséget a Központi Statisztikai Hivatal az általa kiadott Útmutató az intézményi munkaügy-statisztikai kérdőívek kitöltéséhez című kiadványának megfelelően csoportosítja. Az egységes munkaügy-statisztikai információgyűjtés és tájékoztatás az egységes fogalmi rendszerre épülő, mindenki számára azonosan értelmezhető útmutatón alapszik. A munkaügy-statisztikai fogalmak a statisztikai adatgyűjtéseken túlmenően is széles körben használatosak. Különböző jogszabályok hivatkoznak rájuk, továbbá a statisztikai számbavétel egyes kategóriái, fogalmai alapján pl. statisztikai állományi létszám, bérköltség, átlagkereset normatív támogatásokat, illetve elvonásokat, adókat határoznak meg. A fogalmi rendszer kialakításánál, módosításánál a módszertani munkákban a KSH szakemberein kívül az érintett tárcák, az érdekképviseletek, valamint felkért vállalkozások szakértői is részt vesznek.

A munkaügyi statisztika főbb megfigyelési területei: foglalkoztatottság, munkaviszonyból származó kereset és egyéb munkajövedelem, munkaerőköltség, munkaidő, üres álláshelyek száma, sztrájk.

A KSH 2015. január 1-jétől érvényben lévő aktuális útmutatója szerinti a munkaerőköltség fő elemei az alábbiak:

 

1. Kompenzációs költségek

1.1 Munkajövedelem

1.1.1 Kereset

1.1.2 Egyéb munkajövedelem

1.2 Szociális költségek

1.2.1 Alapszerűen fizetett juttatások (járulékok, hozzájárulások)

1.2.1.1 A munkáltató által a különböző alapokba kötelezően teljesített járulékok, hozzájárulások, befizetések

1.2.1.2 Kollektív szerződés, ágazati megállapodás, egyedi munkaszerződés szerint teljesített szociális hozzájárulások

1.2.2 A munkavállalónak közvetlenül nyújtott szociális juttatások, valamint a munkavállalók érdekében teljesített szociális hozzájárulások

1.2.2.1 Betegséggel és balesettel kapcsolatos hozzájárulások

1.2.2.2 Végkielégítés

1.2.2.3 Egyéb szociális juttatások

2. Szakoktatás, képzés, továbbképzés költsége

3. Egyéb munkaerőköltség

  1. Adók

  2. Támogatások

A kompenzációs költségek a munkajövedelem, és a szociális költségek együttes összegét jelentik. A munkajövedelmen belül fontos szerepe van a keresetnek, tartalmát tekintve elsősorban a hagyományos bérelemeket foglalja magába A kereseten felül a munkajövedelem másik része az egyéb munkajövedelem, ide tartozik a kereseten felül adott juttatások túlnyomó része.

A kereset a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállaló részére adott díjazás (munkabér, munkadíj, illetmény). A kereset fogalomkörébe tartozó kifizetések a vállalkozásoknál tartalmilag megfelelnek a számviteli bérköltség fogalomnak, eltérést az időbeli elhatárolás okozhat.

A kereset összetevői:

  • alapbér, illetve törzsbér,

  • bérpótlékok,

  • kiegészítő fizetés (le nem dolgozott időre adott díjazás),

  • prémium,

  • jutalom,

  • 13. havi és további havi fizetés.

Egyéb munkajövedelmek a munkavállaló részére jogszabályban kötelezően meghatározott, valamint a munkáltató által önként nyújtott juttatások. Ide tartozó leggyakoribb kifizetések:

 

  • lakhatási költségtérítés, pl. a munkavállaló által bérelt lakás albérlet bérleti díjának a munkáltató által részben vagy teljesen megtérített hányada,

  • a vissza nem térítendő lakásépítési támogatás és a kedvezményes kamatozású lakásépítési kölcsön után a munkáltató által átvállalt kezelési költség összege, továbbá a kedvezményes kamat közötti különbözet összege,

  • étkezési térítés akár természetben, akár levásárolható jegy formájában, illetve pénzben nyújtják,

  • a munkába járással kapcsolatos költségtérítések, pl. a helyi vagy távolsági járatokra szóló bérletek árának a munkáltató által történő teljes vagy részbeni megtérítése,

  • a kizárólag saját használatra biztosított, illetve magáncélra is igénybe vehető cégautóval kapcsolatos költségtérítések, pl. lízingdíj, biztosítási díj, üzemanyag-költségtérítésből az SZJA törvényben meghatározott jövedelemrész,

  • jubileumi jutalom, törzsgárda jutalom,

  • tárgyjutalmak pénzben kifejezett értéke,

  • egyéb természetbeni munkajövedelmek, mint pl. ruházati költségtérítés, üdülési hozzájárulás (SZÉP kártya juttatás), a térítésmentes üdültetés önköltségen elszámolt értéke, a munkáltató saját termékéből a munkavállaló részére térítésmentesen vagy kedvezményesen, önköltségen számított értéke illetve kedvezmény (pl. vállalati újság), a munkavállalónak adott termékek, szolgáltatási díjak pl. ajándék, színházjegy, stb.

A szociális költségek a munkáltató kötelező, illetve önkéntes társadalombiztosítási hozzájárulásait, illetve a munkavállalóknak nyújtott szociális juttatásokat tartalmazza.

A munkáltató által kötelezően teljesítendő járulékok, hozzájárulások:

  • szociális hozzájárulási adó,

  • a foglalkozás-egészségügyi kiadások, járulék,

  • egészségügyi hozzájárulás,

  • rehabilitációs hozzájárulás,

  • a megváltozott munkaképességű munkavállalók kereset-kiegészítése,

  • a betegszabadság díjazása,

  • a táppénzből a munkáltatót terhelő hányad (1/3 része),

  • a munkahelyi baleset esetén a munkáltató által a munkavállalónak fizetett táppénz-kiegészítés összege.

A kollektív szerződés, ágazati megállapodás, egyedi munkaszerződés szerint teljesített hozzájárulások, költségek pl.:

  • a munkavállaló részére kötött, de a munkáltató által fizetett baleset-, élet- és nyugdíjbiztosítás díja,

  • az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba vagy önkéntes nyugdíjpénztárba befizetett munkáltatói hozzájárulás

  • jóléti és kulturális költségek, pl. segély, a munkavállaló családjának nyújtott támogatások,

  • a saját és a bérelt jóléti és kulturális intézmények működtetési költségei,

  • végkielégítés,

  • az érdekképviseleti szervezetek részére nyújtott támogatás összege,

  • a kötelező mértéket meghaladó táppénz-kiegészítés.

További eleme a munkaerőköltségnek a szakoktatás, képzés, továbbképzés költsége. Ide tartozik a törvény alapján visszatérített összegekkel csökkentett szakképzési hozzájárulás, a tanulmányi ösztöndíjak, a képzési, továbbképzési díjak, a nyelvtanulás támogatására fordított összegek, az önkéntes tűzoltók részére szervezett rendszeres tréningen való részvétel díja, valamint az oktatáshoz kapcsolódó technikai eszközök költsége.

Az egyéb munkaerő költségek között szerepelnek a munkaerő-toborzáshoz kapcsolódó költségek, így a hirdetési díjak, az úgynevezett fejvadász cégek megbízási díja, az alkalmassági vizsgálatok költsége, stb.

A munkaerő árán belül az adók között kell számba venni a természetben nyújtott juttatások és egyes egyéb munkajövedelem-elemek után a munkáltatót terhelő személyi jövedelemadót. A támogatások csoportjában kell elszámolni a munkadíjnak azt a hányadát, melyet támogatott foglalkoztatás címen a munkáltató visszaigényelhet. A támogatások egyenlege csökkenti a munkaerőköltséget.

Eltérés a kereset fogalmának EU és magyar értelmezésében

Az EU-ban egyes pénzbeli és természetbeni juttatásokat is a kereset részének tekintik. Az EU-ban a kereset fogalmába sorolható a külföldi kiküldetés munkabér összegét meghaladó díjazása, a lakhatási költségtérítés, az étkezési térítés, a munkába járással kapcsolatos költségtérítések, pl. a helyi vagy távolsági járatokra szóló bérletek árának a munkáltató által történő teljes vagy részbeni megtérítése, a saját használatra biztosított cégautóval kapcsolatos költségtérítések, a jubileumi jutalom, a tárgyjutalom. Ezek a juttatások a munkával kapcsolatos jövedelmeknek tekinthetők. A magyar rendszerezésben a KSH 1998 óta „egyéb munkajövedelmek” címen tartja nyilván ezeket a munkaerőköltség elemeket, nem a kereset címen. Ennek legfőbb oka a keresettől eltérő, vagy adómentes, vagy kedvezményes adózási módban keresendő.

A munkaerőköltség fogalma

A munkaerőköltség a vállalkozás foglalkoztatottjaival összefüggő valamennyi költséget jelenti. A munkaerőköltség egy olyan komplex mutató, amely a munkavállalók munkájának ellenértékeként kifizetett összegeken kívül magába foglalja a különféle természetben nyújtott és szociális juttatásokat, illetve költségtérítéseket és a továbbképzéssel kapcsolatos költségeket, tartalmazza a munkáltató társadalombiztosítási hozzájárulását, közterheit. A munkaerőköltséghez tartozik a munkavállalók díjazása (beleértve a fizetést, valamint a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulásait), a szakképzési költségek, valamint egyéb kiadások, mint például munkaerő-toborzási költségek, a munkaruhára fordított kiadások, valamint a munkaerőköltségnek tekintett, foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók és a kapott támogatások különbsége.

A munkaerő árának tisztázása, a munkaerőköltségre vonatkozó számbavételi rend kialakítása az Európai Unión belüli országokban már a kilencvenes évek elejétől fontos kérdéssé vált.

Az Európai Unió tagországait érintő szabad tőkeáramlás, a szoros gazdasági együttműködés, a belső piacok nyitottsága szükségessé tették a mutatók egységesítését és alkalmazását, a strukturális, szerkezeti elemzésekhez alkalmas statisztikai információs bázis kialakítását.

Az EU tagországokban a munkaerő árára vonatkozó elméleti kérdések tisztázását követően a foglalkoztatási költségekre vonatkozó felvételek összehangolása is megtörtént. A munkaerőköltség aktuális komponenseinek, elemeinek a meghatározását a 2005. október 21-i 1737/2005/EK rendelet tartalmazza. Ez az EK rendelet az 1726/1999/EK rendeletet módosítja a munkaerőköltségre vonatkozó információ meghatározása és továbbítása tekintetében.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1966-ban a munkaügyi statisztikusok 11. értekezletén fogalmazta meg a munkaerőköltség fogalmára, tartalmára és osztályozására vonatkozó ajánlásokat. Az ILO ajánlások szerint statisztikai szempontból a munkaerőköltség fogalomkörébe tartoznak:

  1. a munkáért járó díjazások,

  2. a le nem dolgozott időre járó kifizetések,

  3. a jutalmak, prémiumok, a túlóradíjak,

  4. a természetbeni juttatások, az étkezési hozzájárulások, a munkavállalóknak nyújtott lakástámogatások,

  5. a szociális és egyéb juttatások, a dolgozók munkába járási költségeinek térítése, a ruházati költségtérítés,

  6. a munkáltató társadalombiztosítási hozzájárulása,

  7. a továbbképzési költségek,

  8. a munkaerő-toborzással kapcsolatos költségek,

  9. a bérekhez kapcsolódó adó jellegű kifizetések, illetve támogatások, amelyek a munkáltatók terheit hivatottak csökkenteni.

A munkaerőköltség statisztika megfigyelése

A vállalkozások munkaerőköltségének elemzésére a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) ajánlásai szerint a Központi Statisztikai Hivatal Magyarországon adatgyűjtést végez, amely alapján nemzetközi összehasonlításokat készít az Európai Unió országai között.

Az Európai Unió tagországaiban a munkaerőköltségek színvonalának megfigyelése már hosszabb múltra tekint vissza. A statisztikai munkaerőköltség-felvételekre Magyarországon 1992. óta négyévenként kerül sor, azonos tartalommal és azonos időszakra vonatkozóan. A megfigyelt munkaerőköltség-elemek száma növekvő, az új juttatási formák megjelenése miatt.

A munkaerőköltségre vonatkozó statisztikák többéves, éves és negyedéves statisztikák hierarchikus rendszerét alkotják azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjanak a munkaerőköltségek különböző gazdasági ágazatokon belüli szintjéről, szerkezetéről és rövid távú alakulásáról az Európai Unióban és egyes harmadik országokban. Minden statisztika a munkaerőköltség egységes fogalom meghatározását veszi alapul. A munkaerőköltség szintjére vonatkozó adatok alapjául a munkaerőköltség-felmérés és a negyedéves munkaerőköltség-index felhasználásával végzett extrapoláció szolgál. A munkaerőköltség-felmérés a munkaerőköltségek szintjéről igen részletes adatokat gyűjtő négyévenkénti felmérés. A munkaerőköltség-indexszel való extrapolálás céljából az adatokat kizárólag összesítve használják fel.

A munkaerőköltség országonkénti, ágazatonkénti, munkáltatónkénti színvonalának összehasonlítására a fajlagos munkaerőköltség szolgál. A viszonyítási alapként használható a teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma vagy az általuk ledolgozott munkaórák (teljesített munkaórák) száma, melyek az elvégzett munka mennyiségét fejezi ki.

A munkaerő ára alakulásának nyomon követhetőnek kell lennie. Ezért van szükség az élőmunkával kapcsolatos ráfordítások számbavételére, mérésére és szükség szerinti befolyásolására.

A gazdasági tisztánlátás megköveteli, hogy a munkaerő árát, illetve annak változását megfelelő rendszerességgel értékeljük. Az emberi erőforrás menedzsment számára elengedhetetlen a munkaerő árára vonatkozó megfelelő minőségű információ, megbízható statisztika a foglalkoztatási költségekről, a keresetek alakulásáról, a szociális célú kiadásokról, a személyzetfejlesztési ráfordításokról.

Útmutató a munkaerőköltség számbavételéhez

A munkaerőköltséget a Központi Statisztikai Hivatal az általa kiadott Útmutató az intézményi munkaügy-statisztikai kérdőívek kitöltéséhez című kiadványának megfelelően csoportosítja. Az egységes munkaügy-statisztikai információgyűjtés és tájékoztatás az egységes fogalmi rendszerre épülő, mindenki számára azonosan értelmezhető útmutatón alapszik. A munkaügy-statisztikai fogalmak a statisztikai adatgyűjtéseken túlmenően is széles körben használatosak. Különböző jogszabályok hivatkoznak rájuk, továbbá a statisztikai számbavétel egyes kategóriái, fogalmai alapján pl. statisztikai állományi létszám, bérköltség, átlagkereset normatív támogatásokat, illetve elvonásokat, adókat határoznak meg. A fogalmi rendszer kialakításánál, módosításánál a módszertani munkákban a KSH szakemberein kívül az érintett tárcák, az érdekképviseletek, valamint felkért vállalkozások szakértői is részt vesznek.

A munkaügyi statisztika főbb megfigyelési területei: foglalkoztatottság, munkaviszonyból származó kereset és egyéb munkajövedelem, munkaerőköltség, munkaidő, üres álláshelyek száma, sztrájk.

A KSH 2015. január 1-jétől érvényben lévő aktuális útmutatója szerinti a munkaerőköltség fő elemei az alábbiak:

 

1. Kompenzációs költségek

1.1 Munkajövedelem

1.1.1 Kereset

1.1.2 Egyéb munkajövedelem

1.2 Szociális költségek

1.2.1 Alapszerűen fizetett juttatások (járulékok, hozzájárulások)

1.2.1.1 A munkáltató által a különböző alapokba kötelezően teljesített járulékok, hozzájárulások, befizetések

1.2.1.2 Kollektív szerződés, ágazati megállapodás, egyedi munkaszerződés szerint teljesített szociális hozzájárulások

1.2.2 A munkavállalónak közvetlenül nyújtott szociális juttatások, valamint a munkavállalók érdekében teljesített szociális hozzájárulások

1.2.2.1 Betegséggel és balesettel kapcsolatos hozzájárulások

1.2.2.2 Végkielégítés

1.2.2.3 Egyéb szociális juttatások

2. Szakoktatás, képzés, továbbképzés költsége

3. Egyéb munkaerőköltség

  1. Adók

  2. Támogatások

A kompenzációs költségek a munkajövedelem, és a szociális költségek együttes összegét jelentik. A munkajövedelmen belül fontos szerepe van a keresetnek, tartalmát tekintve elsősorban a hagyományos bérelemeket foglalja magába A kereseten felül a munkajövedelem másik része az egyéb munkajövedelem, ide tartozik a kereseten felül adott juttatások túlnyomó része.

A kereset a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállaló részére adott díjazás (munkabér, munkadíj, illetmény). A kereset fogalomkörébe tartozó kifizetések a vállalkozásoknál tartalmilag megfelelnek a számviteli bérköltség fogalomnak, eltérést az időbeli elhatárolás okozhat.

A kereset összetevői:

  • alapbér, illetve törzsbér,

  • bérpótlékok,

  • kiegészítő fizetés (le nem dolgozott időre adott díjazás),

  • prémium,

  • jutalom,

  • 13. havi és további havi fizetés.

Egyéb munkajövedelmek a munkavállaló részére jogszabályban kötelezően meghatározott, valamint a munkáltató által önként nyújtott juttatások. Ide tartozó leggyakoribb kifizetések:

 

  • lakhatási költségtérítés, pl. a munkavállaló által bérelt lakás albérlet bérleti díjának a munkáltató által részben vagy teljesen megtérített hányada,

  • a vissza nem térítendő lakásépítési támogatás és a kedvezményes kamatozású lakásépítési kölcsön után a munkáltató által átvállalt kezelési költség összege, továbbá a kedvezményes kamat közötti különbözet összege,

  • étkezési térítés akár természetben, akár levásárolható jegy formájában, illetve pénzben nyújtják,

  • a munkába járással kapcsolatos költségtérítések, pl. a helyi vagy távolsági járatokra szóló bérletek árának a munkáltató által történő teljes vagy részbeni megtérítése,

  • a kizárólag saját használatra biztosított, illetve magáncélra is igénybe vehető cégautóval kapcsolatos költségtérítések, pl. lízingdíj, biztosítási díj, üzemanyag-költségtérítésből az SZJA törvényben meghatározott jövedelemrész,

  • jubileumi jutalom, törzsgárda jutalom,

  • tárgyjutalmak pénzben kifejezett értéke,

  • egyéb természetbeni munkajövedelmek, mint pl. ruházati költségtérítés, üdülési hozzájárulás (SZÉP kártya juttatás), a térítésmentes üdültetés önköltségen elszámolt értéke, a munkáltató saját termékéből a munkavállaló részére térítésmentesen vagy kedvezményesen, önköltségen számított értéke illetve kedvezmény (pl. vállalati újság), a munkavállalónak adott termékek, szolgáltatási díjak pl. ajándék, színházjegy, stb.

A szociális költségek a munkáltató kötelező, illetve önkéntes társadalombiztosítási hozzájárulásait, illetve a munkavállalóknak nyújtott szociális juttatásokat tartalmazza.

A munkáltató által kötelezően teljesítendő járulékok, hozzájárulások:

  • szociális hozzájárulási adó,

  • a foglalkozás-egészségügyi kiadások, járulék,

  • egészségügyi hozzájárulás,

  • rehabilitációs hozzájárulás,

  • a megváltozott munkaképességű munkavállalók kereset-kiegészítése,

  • a betegszabadság díjazása,

  • a táppénzből a munkáltatót terhelő hányad (1/3 része),

  • a munkahelyi baleset esetén a munkáltató által a munkavállalónak fizetett táppénz-kiegészítés összege.

A kollektív szerződés, ágazati megállapodás, egyedi munkaszerződés szerint teljesített hozzájárulások, költségek pl.:

  • a munkavállaló részére kötött, de a munkáltató által fizetett baleset-, élet- és nyugdíjbiztosítás díja,

  • az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba vagy önkéntes nyugdíjpénztárba befizetett munkáltatói hozzájárulás

  • jóléti és kulturális költségek, pl. segély, a munkavállaló családjának nyújtott támogatások,

  • a saját és a bérelt jóléti és kulturális intézmények működtetési költségei,

  • végkielégítés,

  • az érdekképviseleti szervezetek részére nyújtott támogatás összege,

  • a kötelező mértéket meghaladó táppénz-kiegészítés.

További eleme a munkaerőköltségnek a szakoktatás, képzés, továbbképzés költsége. Ide tartozik a törvény alapján visszatérített összegekkel csökkentett szakképzési hozzájárulás, a tanulmányi ösztöndíjak, a képzési, továbbképzési díjak, a nyelvtanulás támogatására fordított összegek, az önkéntes tűzoltók részére szervezett rendszeres tréningen való részvétel díja, valamint az oktatáshoz kapcsolódó technikai eszközök költsége.

Az egyéb munkaerő költségek között szerepelnek a munkaerő-toborzáshoz kapcsolódó költségek, így a hirdetési díjak, az úgynevezett fejvadász cégek megbízási díja, az alkalmassági vizsgálatok költsége, stb.

A munkaerő árán belül az adók között kell számba venni a természetben nyújtott juttatások és egyes egyéb munkajövedelem-elemek után a munkáltatót terhelő személyi jövedelemadót. A támogatások csoportjában kell elszámolni a munkadíjnak azt a hányadát, melyet támogatott foglalkoztatás címen a munkáltató visszaigényelhet. A támogatások egyenlege csökkenti a munkaerőköltséget.

Eltérés a kereset fogalmának EU és magyar értelmezésében

Az EU-ban egyes pénzbeli és természetbeni juttatásokat is a kereset részének tekintik. Az EU-ban a kereset fogalmába sorolható a külföldi kiküldetés munkabér összegét meghaladó díjazása, a lakhatási költségtérítés, az étkezési térítés, a munkába járással kapcsolatos költségtérítések, pl. a helyi vagy távolsági járatokra szóló bérletek árának a munkáltató által történő teljes vagy részbeni megtérítése, a saját használatra biztosított cégautóval kapcsolatos költségtérítések, a jubileumi jutalom, a tárgyjutalom. Ezek a juttatások a munkával kapcsolatos jövedelmeknek tekinthetők. A magyar rendszerezésben a KSH 1998 óta „egyéb munkajövedelmek” címen tartja nyilván ezeket a munkaerőköltség elemeket, nem a kereset címen. Ennek legfőbb oka a keresettől eltérő, vagy adómentes, vagy kedvezményes adózási módban keresendő.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 23.

KSH: a bruttó átlagkereset 658 400 forint

2024. márciusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 658 400, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 452 700 forint volt. A bruttó átlagkereset 13,9, a nettó átlagkereset 13,7, a reálkereset pedig 9,9 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest – közölte csütörtökön a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

2024. május 22.

Hátrányos helyzetűek szakmatanulására nyílik 23 milliárd forintos pályázat

Szakképzési centrumok számára pályázati lehetőség nyílik 23 milliárd forintos keretösszeggel, hátrányos helyzetben lévők szakmatanulásának elősegítésére és rugalmas tanulási utak kialakítására – jelentette be az innovációért, felsőoktatásért, szakképzésért és felnőttoktatásért felelős államtitkár kedden, a Tatabányai Szakképzési Centrumban tartott sajtótájékoztatóján.