A munkaerőköltség tervezése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaerőköltség a munkavállalók foglalkoztatással kapcsolatos valamennyi költséget magába foglalja, a munkaerő árát jelenti. Mint ilyen, igen nagy arányt képvisel a vállalkozások költségszerkezetében, így a munkaerőköltség nagysága egyértelműen befolyásolja a vállalkozás nyereségét, eredményességét és mind a külföldi, mind a belföldi vállalkozók, befektetők piaci döntéseit is nagyban orientálja. A munkaerő hatékony foglalkoztatása megköveteli a megfelelő ösztönzési rendszer alkalmazását, akár a bérrendszer, akár a béren kívüli juttatások területén. Természetesen a vállalkozások lehetőségei meghatározók a munkaerőköltség szintjének kialakításakor. A cikksorozat a munkaerőköltséggel kapcsolatos kérdéseket járja körbe.

Cikksorozatunk korábbi cikkei itt, itt, itt és itt olvashatók.

 

A munkaerőköltség tervezésének módszerei

A munkaerőköltség a foglalkoztatottakkal kapcsolatos költségek összessége és mint ilyen jelentős súlyt képviselhet a vállalkozások költségszerkezetében. Épp ezért fontos a munkaerőköltség nagyságának, összetételének megtervezése, jövőbeni alakulásának számbavétele, tudatos előrelátása.

A személyi jellegű költségek tervezéséhez az alábbi módszerek ismertek:

a) Bázisadatok korrekciójából kiinduló költségtervezés

A bázis korrekciós költségtervezés az elmúlt időszak tényszámaiból indul ki, amelyek az azóta bekövetkezett változásoknak megfelelően korrigálásra kerülnek. A korrigálás azt jelenti, hogy a korábbi nem ismétlődő költségeket levonjuk, az elmaradt, de a jövőben indokolt költségeket pedig hozzáadjuk, majd figyelembe vesszük a várható változásokat és egyéb tervezett változtatásokat (bér, létszám, beruházás, szervezési intézkedések stb.), azok hatásait és valamint az elvégzendő termelési feladat mennyiségének változását.

b) Normákra, normatívákra alapozott költségtervezés

A költségnormák, normatívák alapján tervezett költségeket a műszaki dokumentációkkal megalapozott normák és a termelési feladat mennyiségének ismeretében lehet megállapítani. Ennek a módszernek feltétele, hogy csak azokat a költségeket lehet megtervezni, amelyek közvetlenül kapcsolhatók valamilyen normához, normatívához. Tehát alapvetően a közvetlen költségek tervezésénél alkalmazható ez a módszer.

c) Nulla bázisú költségtervezési módszer

A nulla bázisú költségtervezés elsősorban az általános költségek tervezésénél használatos. A központi irányítás területeit csoportosítja a vállalati célok elérésében meghatározott szerepük szerint, és minden csoportnak teljesítményszintet határoz meg. E teljesítményszintek figyelembevételével állapítja meg az erőforrás szükségletet, ezen keresztül a minimális költségszintet. Igen munkaigényes módszer, de alkalmazása eredményes lehet, mert nem tartalmazza a korábbi időszak esetleges indokolatlan költségeit, minden költséget nulla szintből kiindulva határoz meg.

d) A költségváltozási tényezőket alkalmazó költségtervezés

Ez a módszer elsősorban a közvetett költségek tervezésére alkalmas, melyet költséghelyenként végzünk. Költségcsoportokat kell meghatározni úgy, hogy egy csoportba kerüljenek a viszonylag azonos viselkedésű költségek, tehát a viszonylag állandó, a degresszíven változó és a progresszíven változó költségeket el kell különíteni. A költségek tervezésénél figyelemmel kell lenni a reagálási fokra.

A reagálási fok fejezi ki a költség és a költségjellemző változásának arányát. A költségjellemző olyan természetes mértékegységben megtervezhető és mérhető mutatószám, amelynek alakulása a vonatkozó költségcsoport nagyságára döntő befolyást gyakorol.

Tervezett költség = 1 +	Költségjellemző % * reagálási fok ____________________________	* bázisköltség
	100

A munkaerőköltség tervezésénél a fenti módszerek mindegyike használatos. A munkaerőköltség egyes elemeit eltérő módszerekkel érdemes megtervezni, más-más módszert alkalmazni a különböző összetevőkhöz. Pl. a közvetlen bérköltségeknél célszerű a normákra, normatívákra épített költségtervezés, az általános költségeknél a bázis korrekciókból kiinduló, vagy a nulla bázisú költségtervezés az előnyösebb.

A bérköltség és az egyéb személyi jellegű költségek tervezése természetesen nem közvetlen módon történik, hanem a létszámtervezésen keresztül, a szükséges létszám meghatározása után számszerűsíthetőek a költségek. A költségtervezést tehát megelőzi a szükséges létszám meghatározása mind a közvetlen, mind az általános költségek vonatkozásában.

Az egyes költségtípusok tervezése

A munkaerőköltség tervezése szempontjából a controlling a költségeket az alábbiak szerint rendszerezi:

• egyedi- és általános költségek

• állandó és változó költségek

Egyedi- és általános munkaerőköltség tervezése

Az egyedi költségeket közvetlenül hozzá lehet rendelni pl. az előállított termékhez, míg az általános költségeknél ezt csak egy felosztási kulcs segítségével tehetjük meg, az általános költségek nem rendelhetők közvetlenül hozzá az előállított költségekhez.

A személyi jellegű költségeknél ez a hozzárendelés nem olyan egyértelmű, mint más költség fajtáknál, pl. az anyagköltségnél. Egyedi költségeknek tekinthető a közvetlen bérköltség és annak járulékos költségei, azaz a “produktív” dolgozók bér és járulék költségei, míg az “improduktívak” bére és járulékai az általános költségek kategóriájába tartozik. Pl. a vezető vagy a bérelszámoló tevékenysége a vállalkozás számára nélkülözhetetlen, azonban az ő teljesítményüket nem lehet egy-egy termék előállításához kötni, az általános költségek között számolhatók el. Egyedi költségként az számolható el, amelynél megállapítható, hogy a költség közvetlenül valamely termék előállítása érdekében merült fel. Az egyedi költségek tervezésekor az előállítandó termékek mennyiségéből és közvetlen bér szükségletéből kell kiindulni. Esetenként az ún. “produktív” dolgozók bérét is meg kell osztani közvetlen költségekre és általános költségekre, ha teljesített munkaidejüknek csak egy részét fordítják valamely termék előállítására.

Az általános költségek közé tartoznak példaszerűen az alábbi személyi jellegű költségek:

• az improduktív dolgozók, illetve a produktív dolgozók nem közvetlen termék előállításhoz kötődő bére és járulékai,

• végkielégítés és járulékai,

• munkaerő biztosítás költségei,

• továbbképzés költségei,

• utazási költségtérítések,

• szociális, jóléti kiadások.

 

Állandó és változó költségek tervezése

Az általános költségeken belül megkülönböztetünk állandó és változó költségeket. Az állandó általános költségek időtől függő költségek, azaz az idő múlásával, mint készenléti költségek lépnek fel és függetlenek a teljesítménytől, a változó általános költségek ezzel szemben a teljesítménytől függően változnak. Állandó költségnek tekinthető pl. az irodaépület takarítását ellátó takarítók bére, de változó költség lehet az ügyfélszolgálatos munkakört ellátók bére, amennyiben az ügyfélszolgálatos munkakört betöltők száma függ a vállalkozás tevékenységének, árbevételének, forgalmának nagyságától. A tevékenység volumenével arányosan változó költségek lehetnek lineárisan, progresszíven, vagy degresszíven változó költségek, attól függően, hogy a tevékenység volumenének változása az adott költség változásában milyen elmozdulást eredményez.

 

A fedezeti összeg tervezése

A vállalkozás eredménye az alábbi összetevőkből vezethető le:

1.	Teljesítmény
2.	– anyagköltség
3.	– idegen szolgáltatási költségek
4.	Értékalkotás
5.	– közvetlen bér
6.	Nyers eredmény
7.	– változó általános költségek
8.	Fedezeti összeg
9.	– kiadást befolyásoló állandó költségek
10.	– kiadást nem befolyásoló állandó költségek
11.	Eredmény

Ha a vállalkozás teljesítményéből (árbevételéből) levonjuk az egyedi, valamint az általános költségek változó részét, akkor megkapjuk a fedezeti összeget.

Fedezeti összeg = árbevétel – változó költségek

másképpen:

Fedezeti összeg = állandó költség + nyereség

A fedezeti összeg az az érték, amely magába foglalja a viszonylag állandó költségeket és a vállalkozás nyereségét. Ahhoz, hogy meg tudjuk határozni a vállalkozás fedezeti összegét, a személyi jellegű költségeket is egyedi és általános költségek, ezen belül is változó és állandó költségek bontásban kell megterveznünk, illetve elszámolnunk.

Cikksorozatunk korábbi cikkei itt, itt, itt és itt olvashatók.

 

A munkaerőköltség tervezésének módszerei

A munkaerőköltség a foglalkoztatottakkal kapcsolatos költségek összessége és mint ilyen jelentős súlyt képviselhet a vállalkozások költségszerkezetében. Épp ezért fontos a munkaerőköltség nagyságának, összetételének megtervezése, jövőbeni alakulásának számbavétele, tudatos előrelátása.

A személyi jellegű költségek tervezéséhez az alábbi módszerek ismertek:

a) Bázisadatok korrekciójából kiinduló költségtervezés

A bázis korrekciós költségtervezés az elmúlt időszak tényszámaiból indul ki, amelyek az azóta bekövetkezett változásoknak megfelelően korrigálásra kerülnek. A korrigálás azt jelenti, hogy a korábbi nem ismétlődő költségeket levonjuk, az elmaradt, de a jövőben indokolt költségeket pedig hozzáadjuk, majd figyelembe vesszük a várható változásokat és egyéb tervezett változtatásokat (bér, létszám, beruházás, szervezési intézkedések stb.), azok hatásait és valamint az elvégzendő termelési feladat mennyiségének változását.

b) Normákra, normatívákra alapozott költségtervezés

A költségnormák, normatívák alapján tervezett költségeket a műszaki dokumentációkkal megalapozott normák és a termelési feladat mennyiségének ismeretében lehet megállapítani. Ennek a módszernek feltétele, hogy csak azokat a költségeket lehet megtervezni, amelyek közvetlenül kapcsolhatók valamilyen normához, normatívához. Tehát alapvetően a közvetlen költségek tervezésénél alkalmazható ez a módszer.

c) Nulla bázisú költségtervezési módszer

A nulla bázisú költségtervezés elsősorban az általános költségek tervezésénél használatos. A központi irányítás területeit csoportosítja a vállalati célok elérésében meghatározott szerepük szerint, és minden csoportnak teljesítményszintet határoz meg. E teljesítményszintek figyelembevételével állapítja meg az erőforrás szükségletet, ezen keresztül a minimális költségszintet. Igen munkaigényes módszer, de alkalmazása eredményes lehet, mert nem tartalmazza a korábbi időszak esetleges indokolatlan költségeit, minden költséget nulla szintből kiindulva határoz meg.

d) A költségváltozási tényezőket alkalmazó költségtervezés

Ez a módszer elsősorban a közvetett költségek tervezésére alkalmas, melyet költséghelyenként végzünk. Költségcsoportokat kell meghatározni úgy, hogy egy csoportba kerüljenek a viszonylag azonos viselkedésű költségek, tehát a viszonylag állandó, a degresszíven változó és a progresszíven változó költségeket el kell különíteni. A költségek tervezésénél figyelemmel kell lenni a reagálási fokra.

A reagálási fok fejezi ki a költség és a költségjellemző változásának arányát. A költségjellemző olyan természetes mértékegységben megtervezhető és mérhető mutatószám, amelynek alakulása a vonatkozó költségcsoport nagyságára döntő befolyást gyakorol.

Tervezett költség = 1 +	Költségjellemző % * reagálási fok ____________________________	* bázisköltség
	100

A munkaerőköltség tervezésénél a fenti módszerek mindegyike használatos. A munkaerőköltség egyes elemeit eltérő módszerekkel érdemes megtervezni, más-más módszert alkalmazni a különböző összetevőkhöz. Pl. a közvetlen bérköltségeknél célszerű a normákra, normatívákra épített költségtervezés, az általános költségeknél a bázis korrekciókból kiinduló, vagy a nulla bázisú költségtervezés az előnyösebb.

A bérköltség és az egyéb személyi jellegű költségek tervezése természetesen nem közvetlen módon történik, hanem a létszámtervezésen keresztül, a szükséges létszám meghatározása után számszerűsíthetőek a költségek. A költségtervezést tehát megelőzi a szükséges létszám meghatározása mind a közvetlen, mind az általános költségek vonatkozásában.

Az egyes költségtípusok tervezése

A munkaerőköltség tervezése szempontjából a controlling a költségeket az alábbiak szerint rendszerezi:

• egyedi- és általános költségek

• állandó és változó költségek

Egyedi- és általános munkaerőköltség tervezése

Az egyedi költségeket közvetlenül hozzá lehet rendelni pl. az előállított termékhez, míg az általános költségeknél ezt csak egy felosztási kulcs segítségével tehetjük meg, az általános költségek nem rendelhetők közvetlenül hozzá az előállított költségekhez.

A személyi jellegű költségeknél ez a hozzárendelés nem olyan egyértelmű, mint más költség fajtáknál, pl. az anyagköltségnél. Egyedi költségeknek tekinthető a közvetlen bérköltség és annak járulékos költségei, azaz a “produktív” dolgozók bér és járulék költségei, míg az “improduktívak” bére és járulékai az általános költségek kategóriájába tartozik. Pl. a vezető vagy a bérelszámoló tevékenysége a vállalkozás számára nélkülözhetetlen, azonban az ő teljesítményüket nem lehet egy-egy termék előállításához kötni, az általános költségek között számolhatók el. Egyedi költségként az számolható el, amelynél megállapítható, hogy a költség közvetlenül valamely termék előállítása érdekében merült fel. Az egyedi költségek tervezésekor az előállítandó termékek mennyiségéből és közvetlen bér szükségletéből kell kiindulni. Esetenként az ún. “produktív” dolgozók bérét is meg kell osztani közvetlen költségekre és általános költségekre, ha teljesített munkaidejüknek csak egy részét fordítják valamely termék előállítására.

Az általános költségek közé tartoznak példaszerűen az alábbi személyi jellegű költségek:

• az improduktív dolgozók, illetve a produktív dolgozók nem közvetlen termék előállításhoz kötődő bére és járulékai,

• végkielégítés és járulékai,

• munkaerő biztosítás költségei,

• továbbképzés költségei,

• utazási költségtérítések,

• szociális, jóléti kiadások.

 

Állandó és változó költségek tervezése

Az általános költségeken belül megkülönböztetünk állandó és változó költségeket. Az állandó általános költségek időtől függő költségek, azaz az idő múlásával, mint készenléti költségek lépnek fel és függetlenek a teljesítménytől, a változó általános költségek ezzel szemben a teljesítménytől függően változnak. Állandó költségnek tekinthető pl. az irodaépület takarítását ellátó takarítók bére, de változó költség lehet az ügyfélszolgálatos munkakört ellátók bére, amennyiben az ügyfélszolgálatos munkakört betöltők száma függ a vállalkozás tevékenységének, árbevételének, forgalmának nagyságától. A tevékenység volumenével arányosan változó költségek lehetnek lineárisan, progresszíven, vagy degresszíven változó költségek, attól függően, hogy a tevékenység volumenének változása az adott költség változásában milyen elmozdulást eredményez.

 

A fedezeti összeg tervezése

A vállalkozás eredménye az alábbi összetevőkből vezethető le:

1.	Teljesítmény
2.	– anyagköltség
3.	– idegen szolgáltatási költségek
4.	Értékalkotás
5.	– közvetlen bér
6.	Nyers eredmény
7.	– változó általános költségek
8.	Fedezeti összeg
9.	– kiadást befolyásoló állandó költségek
10.	– kiadást nem befolyásoló állandó költségek
11.	Eredmény

Ha a vállalkozás teljesítményéből (árbevételéből) levonjuk az egyedi, valamint az általános költségek változó részét, akkor megkapjuk a fedezeti összeget.

Fedezeti összeg = árbevétel – változó költségek

másképpen:

Fedezeti összeg = állandó költség + nyereség

A fedezeti összeg az az érték, amely magába foglalja a viszonylag állandó költségeket és a vállalkozás nyereségét. Ahhoz, hogy meg tudjuk határozni a vállalkozás fedezeti összegét, a személyi jellegű költségeket is egyedi és általános költségek, ezen belül is változó és állandó költségek bontásban kell megterveznünk, illetve elszámolnunk.

---