A műszakpótlékra való jogosultságról a Kúria elvi határozata fényében
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Bár az alábbi információt már sok szerző papírra vetette, a tapasztalat azt mutatja, hogy sokak számára nem ismert, hogy a Kúria az itt ismertetett döntésében irányt mutatott a munkáltatók számára.
A bérpótlékok, így a műszakpótlék is, az általános munkafeltételektől eltérő, az alapbér megállapításánál figyelembe nem vett körülmények között (pl. eltérő időszakban) végzett munka külön díjazása.
Amikor a munkavállalók az általánostól eltérő időszakban végeznek munkát, az hátrányosan érinti az életviszonyaikat. Állandó munkaidő-beosztás esetében viszont tudnak alkalmazkodni a körülményekhez, és ennek megfelelő életvitelt tudnak kialakítani.
A munkaidő-beosztás rendszeres változása azonban hátrányosan érinti a munkavállaló megszokott életét, és aránytalan megterhelést jelent a számára.
A műszakpótlék rendeltetése a munkaidő-beosztás váltakozásával járó megterhelés kompenzálása.
Az Mt. 141.§-a rendelkezik a műszakpótlékra jogosító feltételekről.
141. § (1) A munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a tizennyolc és hat óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén harminc százalék bérpótlék (műszakpótlék) jár.
Fenti rendelkezés értelmében, amennyiben a munkavállaló 18 óra és másnap reggel 6 óra közötti időtartamban végez munkát, a műszakpótlékra jogosító feltételek vizsgálata során azt is vizsgálni kell, hogy a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaidejének kezdő időpontja rendszeresen változik-e. A fent idézett jogszabály ugyanis a műszakpótlékra való jogosultság feltételeként szabja azt is, hogy a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje rendszeresen változzék.
Az Mt. 141. § (2) bekezdése rögzíti, hogy az (1) bekezdése alkalmazásában mi minősül rendszeres változásnak.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a változást rendszeresnek kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.
A fent idézett 141.§ (2) bekezdésének értelmezése korábban sok munkáltató számára okozott nehézséget, fejtörést, sőt szakemberek, jogászok körében is bizonytalanság mutatkozott abban a kérdésben, hogy a feltételként előírt „egyharmad” a legkorábbi és a legkésőbbi időpont közötti 4 óra eltérésre konnyuktív feltételként értélmezendőek-e?
A Kúria 11/2019. számú munkaügyi elvi határozata (Kúria Mfv. III. 10.206/2018) ad választ a legfontosabb kapcsolódó kérdésekre, így segít eldönteni, hogy mi a Munka Törvénykönyve műszakpótlékra vonatkozó szabályának helyes értelmezése.
A Kúria az alábbiakat mondja a kérdésről
Az Mt. 141. § (2) bekezdése határozza meg, hogy mit kell az (1) bekezdés alkalmazásában rendszeres változásnak tekinteni.
Rendszeres változás, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér. További feltétel, hogy a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra különbség legyen.
A jogalkotó a két feltételt a „valamint” szóval kapcsolta össze, ami egyértelműen azt jelenti, hogy két független, de konjunktív feltételről van szó, amelyek együttes fennállása eredményezi a változás rendszerességét. Azaz, az első feltétel azt kívánja meg, hogy az adott hónapban a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltérő legyen. Ettől függetlenül, az első feltételben foglalt elemekre tekintet nélkül kell megállapítani, hogy az adott hónapban a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között van-e legalább négy óra eltérés. A második feltétel kapcsán a legkorábbi és a legkésőbbi időpontnak van jelentősége.
A felsőfokú szóalak használatából következik, hogy minden hónapban csak egyetlen legkorábbi és egyetlen legkésőbbi időpont lehetséges. A törvény szerint e két időpont között kell megvizsgálni az eltérés mértékét, és ha ez eléri a négy órát, úgy a második feltétel teljesül. Annak nincs jelentősége, hogy az adott hónapban megállapítható legkorábbi és legkésőbbi időpont egyébként hány munkanapon valósul meg, mivel az előfordulás gyakoriságára nincs követelmény a jogszabály szövegében. Amennyiben a jogalkotó csak az egyharmad időn belüli négy órás eltérést kívánta volna bérpótlékkal ellentételezni, úgy ennek megfelelően kellett volna a jogszabály szövegét alakítania.
A Kúria okfejtését figyelembe véve a „rendszeres változás” feltételének a vizsgálata során:
• Meg kell tehát határozni, hogy az adott hónapban a beosztása alapján hány munkanapot dolgozott a munkavállaló.
• Ki kell számolni, hogy ezen munkanapoknak mennyi az egyharmad része.
• Meg kell vizsgálni, hogy hányszor változott, hányszor volt eltérő a munkaidő kezdő időpontja.
Mind az egyharmad, mind a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont közötti négy óra eltérés számításánál a havi munkaidő beosztást kell figyelembe venni.
Még egy fontos megjegyzés!
A pótlékra való jogosultság nincs összefüggésben a munkáltató tevékenységével, nem feltétel, hogy a munkáltató több műszakos tevékenység keretében foglalkoztassa a munkavállalót.
A cikk szerzői Barabás Miklós társadalombiztosítási szakember, közgazdász, valamint Táborossyné dr. Morvai Zsuzsanna társadalombiztosítási szakember, jogász, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatói.
