Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Már csak nevéből eredően is egyértelműnek tűnhet, hogy műszakpótlék illeti meg azokat a munkavállalókat, akik több műszakos tevékenységű munkáltatónál végeznek munkát. Azonban attól, hogy a két jogintézmény neve hasonlít, mégsem mondhatjuk, hogy a több műszakos tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalókat minden esetben, pusztán a több műszakos tevékenység miatt megilletné a műszakpótlék.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 90. § b) pont értelmében a munkáltató tevékenysége akkor minősül több műszakosnak, ha tartama hetente eléri a 80 órát. Ha tehát a munkáltatónál van olyan tevékenység, amelyet egy munkavállalói csoport egy naptári héten rendszeresen legalább 80 óra, azaz legalább két műszakban végez, akkor e munkavállalói csoport tevékenysége több műszakos. Fontos, hogy a megállapítás során csak a rendes munkaidőt kell figyelembe venni. Tehát attól, hogy egy adott héten a rendkívüli munkaidővel együtt 81 óra volt az adott tevékenységre fordított idő, a tevékenység még nem fog több műszakosnak minősülni, ha a tevékenységét egyébként a munkavállalói csoport általában heti 70 órában végzi el.
Amennyiben a munkáltató több műszakos munkarendet működtet, többek között hosszabb munkaidőkeretet is elrendelhet munkavállalói számára [Mt. 94. § (2) bekezdés b) pont], rendes munkaidőt vasárnapra is beoszthat [Mt. 101. § (1) bekezdés d) pont] vagy éppen rövidebb napi pihenőidőt is alkalmazhat [Mt. 104. § (2) bekezdés c) pont]. Azonban a több műszakos munkarend nem jár együtt feltétlenül azzal, hogy az abban foglalkoztatott munkavállalók műszakpótlékra lennének jogosultak.
Műszakpótlékra ugyanis az a munkavállaló jogosult, akinek beosztás szerinti napi munkaideje kezdetének időpontja rendszeresen változik, illetve 18 és 6 óra közötti időtartamba végzi munkáját. A napi munkaidő kezdetének időpontja akkor tekintendő rendszeresen változónak, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van [Mt. 141. §].
A 30%-os mértékű műszakpótlékra tehát az este 6 és reggel 6 óra közötti időtartam alatt történő munkavégzésükre tekintettel mindazon munkavállalók jogosultak, akik beosztás szerinti napi munkaideje kezdetének időpontja rendszeresen változik. A munkavállaló munkaidejének kezdete pedig csak akkor tekinthető rendszeresen változónak, ha egy hónap tekintetében legalább a munkakezdések harmada eltér a többségi adattól és az eltérő adatok közt legalább 4 órányi eltérés állapítható meg. Így például nem változik rendszeresen annak a munkavállalónak a munkaideje kezdetének az időpontja, aki a hónap felében reggel 8 órakor, a másik felében reggel 9 órakor kezdi munkaidejét. Ezzel szemben a rendszeresen változás megállapítható, ha a munkavállaló a hónap felében reggel 8 órakor kezdődő reggeli, a másik felében délután 2 órakor kezdődő délutáni műszakban dolgozik.
A Kúria megállapította, hogy a rendszeres változás két feltétele (havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, illetve a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van) egymástól független, de konjunktív feltétel, amelyeknek együttesen kell fennállniuk ahhoz, hogy a változás rendszeressége megállapítható legyen. Az első feltételhez az szükséges, hogy az adott hónapban a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltérő legyen. A második feltétel során – függetlenül az első feltételtől – pedig azt kell megállapítani, hogy az adott hónapban a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van-e. Tehát annak, hogy az adott hónapban megállapítható legkorábbi és legkésőbbi időpont egyébként hány munkanapon valósul meg, nincs jelentősége. A változás rendszerességének eldöntése során azt kell meghatározni, hogy az adott hónapban a beosztása szerint hány munkanapot dolgozott a munkavállaló, ezen munkanapoknak mennyi az egyharmad része, továbbá hányféle munkaidő kezdési időpontja volt; emellett mind az egyharmados, mind a négy óra eltérését előíró szabály számításánál a havi munkaidő beosztást kell figyelembe venni (EBH2019. M.11.).
Természetesen a rendszeres változás mellett feltétel a 18 és 6 óra között történő munkavégzés is, a munkavállaló kizárólag ezen időintervallumban végzett munka kapcsán jogosult műszakpótlékra. Ennek megfelelően elég gyakori, hogy a munkavállaló munkanapja egyik részében végzett munkájára tekintettel jogosult, míg a másik részére tekintettel nem jogosult műszakpótlékra.
Fentiekből kitűnik, hogy a műszakpótlékra való jogosultságnak két feltétele van, az pedig, hogy a munkáltató tevékenysége több műszakosnak minősüljön, nem kritérium. Ennek megfelelően olyan munkáltató munkavállalói is jogosultak lehetnek műszakpótlékra, akinek tevékenysége hetente nem éri el a 80 órát. Ugyanígy, attól, hogy a munkáltató tevékenysége több műszakos, még nem eredményezi feltétlenül azt is, hogy a munkavállaló műszakpótlékra is jogosulttá válik.
