Az egészségügyi alkalmatlanság
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Mi a sorsa a munkaviszonynak, ha a munkavállaló a munkakörére egészségügyileg alkalmatlan? A munkaszerződés módosítása vagy a munkaviszony megszüntetése-e a megoldás? Egyáltalán kell-e tenni valamit?
Ha a munkavállalót az egészségügyi alkalmassági vizsgálat munkaköre betöltésére alkalmatlannak találta, akkor a munkavállaló e munkakörben tovább nem foglalkoztatható. Jogi szempontból ilyenkor a munkavédelmi törvény alapján mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége teljesítése alól, ám erre az időtartamra munkabér nem illeti meg. Bér hiányában járulékot sem fizet, ezért a biztosítási jogviszonya is szünetel. Így egy olyan jogi patthelyzet alakul ki, amelyben a munkáltató a munkavállalót nem kötelezheti munkavégzésre, a munkavállaló nem is jogosult az eredeti munkakörében teljesíteni, bért nem kap, a biztosítási jogviszonya is szünetel, ám nem írja elő semmi, hogy ilyenkor a munkaviszony megszűnne, vagy kötelező lenne megszüntetni. Így ez a helyzet mindaddig fennáll, amíg a felek a munkaszerződést nem módosítják, vagy valamely okból véget nem ér a jogviszony, vagy valamelyik fél azt meg nem szünteti.
Vizsgáljuk meg, miért állhat érdekében a feleknek az egészségügyi alkalmatlanság miatt üressé vált munkaviszony fenntartása. A munkáltató oldaláról, az egészségügyi alkalmatlansághoz vezető körülmények lehetnek teljesen a munkaviszony körén kívül esőek is. Például, a munkavállaló egy sportbaleset miatt esik ki hosszabb időre a munkából, és már nem is nyeri vissza korábbi munkaképességét. Miért lenne ilyenkor a munkáltató kötelezettsége olyan új munkakör felajánlása (kreálása?) a munkavállalónak, amelyre alkalmas? Illetve ennek hiányában, miért a munkáltatót terhelje a munkaviszony megszüntetése? Ennek különösen azért van jelentősége, mert a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő felére távolléti díj fizetése mellett fel kell menteni a munkavállalót a munkavégzési kötelezettsége alól, és egészségügyi alkalmatlanság esetén jár a végkielégítés is. Azaz igen költséges lehet a munkaviszony megszüntetése.
Kérdéses, hogy mennyiben ütközik a joggal való visszaélés tilalmába, ha a fentiek szerint „kiüresedett” munkaviszonyt a munkáltató csak azért tartja fenn, hogy ne kelljen kifizetnie a felmondás esetén irányadó járandóságokat. Ha ez a visszaélésszerű magatartása a munkavállaló különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, a bíróság a munkáltató elmaradt felmondó nyilatkozatát ítéletével pótolja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. Megítélésem szerint azonban erre – rendeltetésellenes joggyakorlás hiányában – nem kerülhet sor, ha a munkavállaló alkalmatlanná válása nem függ össze a munkaviszonnyal. Elképzelhető azonban, ha az egészségügyi alkalmatlanság üzemi baleset, vagy foglalkozási megbetegedés – azaz a munkáltató érdekkörébe vonható – ok következménye.
A munkavállalónak sem lehet feltétlenül érdeke a munkaviszony egyoldalú megszüntetése. Például, bízhat a saját felgyógyulásában, vagy számíthat arra, hogy előbb utóbb adódik olyan feladat a munkáltatójánál, amelyet el tudna látni. A munkaviszony fennállása egyébként – mint már fent említettem – önmagában semmilyen előnnyel nem jár, legfeljebb az évente ismétlődően járó 15 munkanap betegszabadságot lehet kihasználni.
A helyzet megoldása lehet még, ha a felek közös megegyezéssel módosítják a munkavállaló munkaszerződését egy másik munkakörre, amelyet el tud látni.A humánpolitikai, szociális szempontok mellett a munkáltatónak ez a rehabilitációs hozzájárulás miatt lehet még érdeke. Ha ugyanis az alkalmatlanná vált munkavállaló egyben megváltozott munkaképességű is, akkor a foglalkoztatása figyelembe vehető a kötelező foglalkoztatási ráta számításánál. A munkaviszony lezárására is talán a legjobb lehetőség a közös megegyezés, amelyben a felek szabadon rendelkezhetnek a munkavállalót megillető juttatások mértékéről és a megszüntetés időbeli hatályáról is.
Az alkalmatlanná minősítést sokszor előzi meg hosszabb tartamú keresőképtelenség. Ez azért lehet fontos, mert 2015. január 1-je óta a keresőképtelenség teljes egészében szabadságra jogosító idő. Akármilyen okból is ér véget az alkalmatlan munkavállaló munkaviszonya, jogosulta természetben igénybe nem vett – például a keresőképtelenség alatt felhalmozódott –szabadság pénzbeli megváltására.
