Bérmozaik 2016. – Munkajog (x)
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ahhoz, hogy tudjuk, mennyi bérre jogosult az adott hónapban a munkavállaló, ismernünk kell a munkaidőre vonatkozó szabályokat.
A munkaidőnek már önmagában a fogalma is számos kérdést vet fel. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 86. § (3) bekezdés b) pontja alapján a lakó- és tartózkodási helyről a munkavégzés helyére történő utazás, valamint az onnan történő visszautazás nem minősül munkaidőnek, ennek okán munkabér sem fizetendő rá. Felmerül azonban a kérdés, hogyan kell számítani azon munkavállalók munkaidejét, akiknek nincs egy szokásos munkavégzési helyük, hanem lakóhelyüktől ügyfélhez, mindig változó helyre utaznak, úgyszintén ügyféltől utaznak haza. Ebben az esetben, akár több órás utazásról kell eldöntenünk, munkaidőnek minősül-e vagy sem. Az előadás bemutatja többek között az e kérdést megválaszoló európai bírósági jogesetet, és a jelenlegi és várható magyar bírósági gyakorlatot.
Szintén alapvető fontosságú a munkanap, munkahét fogalmának tisztázása. Főszabály szerint a munkanap egybeesik a naptári nappal, azaz 0 órától 24 óráig tart [Mt. 87. § (1) bek.]. Amennyiben azonban az egyik naptári napról a másik naptári napra átnyúlóan kívánjuk beosztani a munkaidőt, a munkanap már nem jelentheti a naptári napot, tekintettel arra, hogy két egymást követő munkanapon történő munkavégzés között napi pihenőidőt kell biztosítani a munkavállaló számára [Mt. 104. § (1) bek.]. Ilyen esetben az a megoldás, ha a munkáltató a naptári naptól eltérő, egybefüggő huszonnégy órában határozza meg a munkanapot [Mt. 87. § (1) bek.]. Az erre vonatkozó lehetőségek és részletszabályok az előadáson bemutatásra kerülnek.